Kritika 21. (1992)
1992 / 12. szám - Kis János: Donáth Ferenc a magyar történelemben
Érvelése világos. Magyarországon a burzsoázia nem fog a földreform élére állni: „...polgárságunk erőtlen egy ilyen összefogásra”. Ha lesz földreform, azt a parasztság csak a munkásosztály aktív közreműködésével nyerheti el. A munkásmozgalomnak vezető szerepet kell vállalnia a radikális földreform kiharcolásában. „Helyesen cselekszi az ipari munkásság, hogy állást foglal a radikális földreform mellett, helytelen azonban és a parasztság ügyére végzetes, hogy megvalósítását a polgárságtól várja. ...az ipar, a kereskedelem és a hitelélet tőkés polgárai tekintet nélkül származásukra szemben állanak a radikális földreformmal, miután mezőgazdaságunk mai rendjében egzisztenciálisan érdekeltek”. Nem pusztán arról van szó, hogy ki vezeti az agrárreformért indítandó küzdelmet, hanem elsősorban arról, hogy milyen reform lesz ez. A magyar marxisták egy része abból indult ki, hogy mezőgazdaságunk kapitalizálódása már lezajlott. Donáth szerint ez az elemzés téves. De tévesnek tartja azt a másik marxista nézetet is, mely szerint Magyarországon még nincs mezőgazdasági kapitalizmus, s a földreformra éppen a tőkés fejlődés felszabadításához volna szükség. Álláspontja a következő. A kiegyezés után megindult a magyar mezőgazdaság kapitalista átalakulása. Mivel azonban a hagyományos földbirtokmegoszlást, a nagy latifundiumokat érintetlenül hagyta, ezért a mezőgazdasági kapitalizmus a feudális viszonyokkal összefonódva fejlődött ki. A nagybirtok zárt világán belül megmaradtak a feudális kötöttségek, ami akadályozza a pénzgazdálkodás terjedését. Ugyanezen okból a kisbirtok sem tud igazán kapitalizálódni: a latifundiumok hatalmas népességet kötnek le, mely - munkanélkülisége rejtve maradván - nem áramlik át az iparba, s ezért szűkös marad az agrártermékek iránti piaci kereslet. A magyar mezőgazdaság sorskérdése nem úgy szól: feudalizmus vagy kapitalizmus. A radikális földreformnak ezt az egész feudálkapitalista szerkezetet kell meghaladnia. Ha lesz radikális földreform, csak a feudális és tőkés erők közös frontja ellenében. Donáth szerint maga a paraszt sem a kapitalizálódás esélyét reméli a földreformtól, hanem annál jóval többet. „Van ugyan a parasztságnak egy egészen vékony rétege, amely a földreformtól a maga további polgáriasulásának újabb bázisát várja, az a réteg, amely közvetve, de mégis egyedüli haszonélvezője volt az 1920-as földreformnak is. Azonban a parasztság millióinak a radikális földreform megfogalmazatlanul, csak a lelkek mélyén élve sokkal többet és átfogóbbat jelent. Jelenti az egész paraszti élet újjárendezését, egy válságba jutott életforma felcserélését valami újjal, ahol a föld megművelése mentes a munkájuk gyümölcsét elragadó terhektől, ahol a természettel vívott kemény harc megkönnyebbítésére szolgáló gépek, felszerelések stb. nem vesznek az elérhetetlenség messzi ködébe, ahol a becsületesen végzett munka természetes igényt tarthat megfelelő lakásra és táplálkozásra, a rendes ruházkodásra, a magukban hordott szabad közösségi élet és kultúrigény kielégítésére szükséges szabadidőre.” Csaknem hatvan év távolából tisztán kivehetők a fiatal Donáth Ferenc szemléletének erősségei, de a gyengéi is. Erőssége, hogy megnyitotta az utat Donáth előtt a népi írók mozgalmának balszárnya felé. Gyengéje, hogy elzárta előle a magyar liberalizmus és polgári baloldal, sőt a szociáldemokrácia felé vezető utat. Fontos, hogy számot vessünk e féloldalassággal, mely Donáth Ferenc gondolkodását szellemi formálódásának e döntő éveiben jellemezte. Enélkül nem érthetjük meg, hogy miért maradt hosszú ideig viszonylag kevéssé érzékeny a demokrácia formális, eljárási feltételei iránt. A többpártrendszerrel, a parlamentarizmussal szembeni fenntartásait is innen eredeztethetjük. Azonban történelmietlenül értékelnénk ezt a féloldalasságot, ha figyelmen kívül hagynánk, hogy a kor polgári, liberális és radikális erői maguk is úgy érezték, hogy defenzívában vannak, észérveik a nyers erőszakkal szemben erőtlenek. Uralkodó volt a hangulat, hogy a felvilágosodással megkezdődött történelmi korszak visszavonhatatlanul véget ért. A polgári demokrácia hívei alig-alig mentek túl azon, hogy hitet tegyenek a 18-19. század humanisztikus értékei mellett - politikai programot, cselekvési stratégiát adni nem tudtak. Mindenesetre, ha féloldalas volt is Donáth gondolkodása - ami különben nemcsak őt jellemezte: ugyanilyen egyoldalúság uralta a kor vezető kommunista teoretikusai, Lukács György és Révai József nézeteit vitathatatlanul szuverén gondolkodás volt. Kijelölte a vezérmotívumokat, amelyek évtizedek múlva is meghatározzák majd Donáth Ferenc jelentős döntéseit. És életre szóló politikai kapcsolatokat szerzett neki. 1936-ban megismerkedik a debreceni kommunista diákok körével, akik hozzá hasonlóan a földkérdés és a nemzeti kérdés demokratikus megoldásával társították össze a szabadságjogok védelmének ügyét. Ők adják 1937-38-ban a Márciusi Front derékhadát. Újhelyi Szilárd, Zöld Sándor, Losonczy Géza és társaik természetes vezetőjüknek fogadják el az alig néhány évvel idősebb Donáthot. Nem egy közülük szoros barátságot köt vele, és mellette áll húsz évvel később, 1956-ban is. Ekkor kerül baráti viszonyba Donáth a népi írók balszárnyához tartozó Erdei Ferenccel, Illyés Gyulával, Kovács Imrével, Veres Péterrel, akik a Márciusi Frontot nevükkel fémjelezték. A kapcsolat annyira szoros, hogy amikor 1939-ben Makó mellett megalakul a Nemzeti Parasztpárt, Donáth Ferenc is jelen van. Donáthtól idegen a népi jobbszárny parasztromantikája, nemzeti populizmusa. Marxista műveltsége megóvta a hagyományos paraszti életforma iránti nosztalgiáktól. Egy percig sem hitte, hogy a válságba került paraszti életmód helyreállítható lenne, s hogy a nemzet ennek az újra megszilárduló életformának a talaján találhatna önmagára. A népiek balszárnyához mégsem pusztán taktikai kapcsolat fűzi. Összeköti velük az agrárkérdés középpontba állítása és a plebejus radikalizmus. Elvi szövetségesükké teszi az a meggyőződés, hogy az országot csak egy radikális földreform ránthatja ki a kátyúból, s hogy a kérdés nem csupán az, milyen lesz az új földbirtokszerkezet, hanem az is: ki hajtja végre a földosztást. Amikor Donáth azt írja, hogy a radikális földreformnak a parasztság és az ipari munkásság összefogásából kell megszületnie, egyszersmind arra gondol, hogy az új osztályszövetségből újfajta demokrácia születhet. A diktatúra terjedő vírusával szemben a polgári demokrácia többé nem ad védelmet, véli - oly sokakkal együtt - a fiatal Donáth. De lehetséges egy új, életerősebb demokrácia, a tömegek közvetlen részvételén alapuló, népi demokrácia. Ez talán a legfontosabb közös elem a népi írók balszárnyának és Donáth Ferencnek a gondolkodásában. Ahogy a Márciusi Front 1937 októberében kelt kiáltványa fogalmaz: „Valóban, mi népi demokráciát akarunk... Valljuk, hogy csak az alulról felépített politikai nemzet tudja képviselni a széles néprétegek érdekeit. E népet érettnek és hivatottnak tartjuk arra, hogy önmagát kormányozza.” Évtizedekkel később Donáth így kommentálja az idézett szöveghelyet. „A közvetlen demokrácia elemét, jelentőségét emeli ki, és erre mondja, hogy népi demokrácia. Ezzel rendkívül élesen elhatároltuk magunkat két dologtól. Egyrészt mindenfajta diktatúrától, másrészt a polgári demokráciától is, amely közvetett, képviseleti demokrácia. Itt a hangsúly áttevődött a nép részvételére.” Hogy a nép hogyan is vesz részt ügyeinek intézésében, s hogy a részvételi meg a képviseleti demokrácia hogyan viszonyulnak egymáshoz, arról Donáth Ferenc évekkel később, a horthysta rendszer összeomlását követő hónapokban szerez először tapasztalatot. A bukott rendszer hivatalnokainak menekülése hatalmi űrt teremt, ahhoz hasonló helyzetet, ami a forradalmak pillanataiban áll elő. A vákuumot sok helyütt - kivált a kisebb településeken - spontán módon született népi hatalmi szervek töltik be, átvéve a közigazgatás teendőit. Az alulról és felülről egyaránt elinduló radikális földreform újabb lendületet ad a közvetlen, részvételi demokrácia mozgalmának. Donáth közelről s éber szemmel figyeli ezt a mozgolódást. 1945 elején a földreform-előkészítő bizottság tagja, majd az Országos Földbirtokrendező Tanács alelnöke, később pedig a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára. Most végre nemcsak elmélkedik a nép közvetlen demokráciájáról. Saját szemével látja, milyen az, amikor a nép kezébe veszi sorsát. „Nagy megrázkódtatások idején - ahogy a Biblia mondja - a kövek is megszólalnak...”* Ez a mondat egy csaknem 25 évvel későbbi Donáth-szövegből való. Negyedszázad távolából is átsüt rajta a 45-ös év élményének katartikus ereje. Ez a forradalmi tapasztalat életre szóló hatást tesz nem csupán Donáth gondolkodására, de egész személyiségére. Szilárd meggyőződése lesz, hogy a közvetlen néphatalom ésszervei nem ideiglenes rögtönzések, hanem mintát adnak arra, hogyan lehet a képviseleti demokráciát a közvetlen demokrácia révén meghaladni, vagy legalább korrigálni. A kommunista vezetés számára azonban sem a közvetlen, sem a képviseleti demokrácia, sem a kettő kombinációja nem cél, legföljebb a hatalomépítés eszköze. Gátlás nélkül mozgósítja a törvényes kereteken kívül burjánzó népi szerveket, ha segítségükkel sakkban tarthatja politikai partnereit és ellenfeleit. Gátlás nélkül összefog a többi parlamenti erővel e népi szervek leszerelésére, ha ezzel előmozdíthatja az államhatalom saját kezében való koncentrálását. Nincs nyoma, hogy Donáth Ferenc kritikus távolságot tartott volna ettől a taktikától. A jelek szerint, sok más társához hasonlóan, ő is sodródott a kommunista párt politikájával, egészen a totális diktatúra bevezetéséig. Egyetlen megnyilatkozása, amely óvatos fenntartások megfogalmazásaként is értelmezhető, egy 1949 elején tartott előadás a mezőgazdaság kollektivizálásáról. Donáth Ferenc itt a fokozatosság és önkéntesség elvének tiszteletben tartásáról beszél, óva int a középparasztság elidegenítésétől, és hangsúlyozza, hogy az átalakulásnak a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek alakításán át kell vezetnie. Nem szabad azonban eltúloznunk ezeknek az intelmeknek a jelentőségét. Donáth a helyi káderek túlkapásait bírálja, s erre Rákosi és Gera is bármikor kész volt - miközben éppen az ő iránymutatásaik gerjesztették a „túlkapásokat”. Semmi nem utal arra, hogy az előadás éle Rákosiék politikája ellen irányult volna. Bármily fájdalmas, ne hallgassuk el: amikor Nagy Imre a Központi Vezetőségnek szánt, titkos beadványában szembeszegült az erőszakos kollektivizálással és annak politikai előfeltevéseivel, a feljegyzésre Donáth Ferenc írta meg a választ. Akik az emberi felszabadulás ígéretéért csatlakoztak a kommunizmushoz, és az egyetemes testvériesülés hitével szívükben szolgálták az egész társadalmat rabságba taszító, mindenkit mindenki ellenségévé aljasító rendszer kiépülését, utóbb joggal érezték úgy, hogy vezekelniük kell. Sokukat ez vitte el az 1956-os forradalom vállalásáig, majd a megszállás utáni ellenállásig, a börtönig vagy a bitóig. Donáth Ferencnek megadatott, hogy időben vezekeljen. 1951-ben letartóztatták. Kádár János, Haraszti Sándor és Donáth Ferenc szüleivel és testvéreivel a 30-as évek elején 37 KRITIKA