Pszichológia 11. (1991)

1991 / 1. szám - TANULMÁNYOK - ERDÉLYI MÁTYÁS: Tudattalan (hozzáférhetetlen) emlékek újrafelépülése: a hiphnézia laboratóriumi vizsgálata

Pötzl 1917-ben előadta eredményeit a Bécsi Pszichoanalitikus Társa­ság előtt. Freud, aki a laboratóriumi lélektani kísérleteket nem sokra tar­totta, ezúttal felvillanyozódott. Olyannyira, hogy az Álomfejtés 1919-es át­dolgozásához hozzácsatolta a következő lábjegyzetet: „A legújabb anyagnak az álom konstrukciójában betöltött szerepéről értékes hozzájárulással szolgál PÖTZL (1917) egy dolgozatban, mely tár­háza az implikációknak. Az álommunka által átvett anyagot átformálja az álomkonstrukció céljából, a maga ismerős „önkényes” modorában (vagyis a gondolati műveletek elsődleges folyamatai szerint, mint az áthelyezés, sűrítés, primitív szimbolizáció). A Pötzl kísérlete által felvetett kérdések messze túlmennek az álomértelmezésnek azon a tartományán, amivel a je­len kötetben foglalkozunk (181—182. o.).” Freud bármennyire lelkesedett is, nem foglalkozott közelebbről a Pötzl-tanulmányban rejlő „implikációk tárházával”. Pedig megemlíthetők legalábbis a következő pontok: 1. A tanulmány (amennyiben megbízható) megerősíti a tudattalan észlelés és emlékezet realitását. 2. Demonstrálja, hogy lehetséges a tudattalan anyagok újrafelépülése a tudatban, vagyis a hipermnézia. 3. Igazolja Freudnak azt az állítását, hogy az álmok hiper­­mnesztikusak (például FREUD, 1900/1963, 11—17, 589. o.). Freud lábjegyzete, valamint a tanulmány valóban alapvető implikációi ellenére csupán elszórt követő vizsgálatok folytak e témakörben (AL­LERS és TELER, 1924; MALAMUD, 1934; MALAMUD és LINDER, 1931), míg meg nem jelent Charles Fisher áttekintése az 50-es évek kö­zepén, a New Look mozgalom tetőpontján. ALLERS és TELER (1924) tanulmánya megérdemli, hogy röviden megvizsgáljuk, részben érdekes elméleti perspektívája, részben pedig gya­korlati újítása miatt. Allers és Teler szerint a Petzl-jelenségnek semmi kö­ze a gátlástalanodáshoz, a tudattalanhoz vagy az álmokhoz se, a jelenség inkább azon hipotézis szerint érthető meg, amit ALLERS 1922-ben adott közre, hogy a pszichés rendszer (durván fogalmazva) két, egymástól rész­ben független alrendszerből áll: egy képi és egy verbális alrendszerből. Szándékos emlékezeti beszámolók a verbális alrendszerhez tudnak hozzá­férni, ugyanakkor létezik reziduális információ a képi vagy „imágó” al­rendszerben, különösképpen olyan elemekről, amelyek nem „megnevez­­hetők” vagy „szó-közeliek”. Ezek az anyagok újrafelépíthetők a képi

Next