Művészi Ipar 5. évfolyam 1890
1. szám - Irodalom - Folyóiratok: A magyar iparművészeti múzeum és társulat ügyei
Az országos magyar iparművészeti múzeum galvanoplasztikai intézete (1884—1889). Öt év telt el azóta, hogy az országos magyar iparművészeti múzeum galvanoplasztikai intézete fennáll. Története s működése, bármily rövid legyen is ez időszak, számos érdekes adatot tartalmaz s megérdemli, hogy vázlatosan közzététessék. Többek között meg fogja talán cáfolni a múzeum ellen újabban felhozott ama vádat is, hogy a közönség elöl mesterségesen elzárkózik, halott intézet, amelyről senki semmit sem tud. Az itt alább közlendő statisztika más oldalról egészíti ki a közoktatásügyi miniszter ez idei jelentését, amelyben az olvasó- és rajzterem rohamosan növekvő látogatottságára vonatkozó kimutatások szintén csak azt bizonyítják, hogy a múzeum jelen szerény hajlékát nagyon is sokan keresik fel. A galvanoplasztikai intézet létesítésének eszméjét a nemzeti múzeum és iparművészeti múzeum által közösen 1884-ben rendezett történeti ötvösműtárlat adta meg. Mindenkit bámulatba ejtett az ország területén fenmaradt régi ötvösmű-emlékek mennyisége, szépsége s műtörténeti fontossága. A legfelsőbb példa után, mintegy varázsütésre megnyílt templomi sekrestyék s magán kincstárak özönéből lassanként kidomborodott a magyar ötvösség fényes múltja is, s az a kinek szeme nemcsak nézett de látott is, gyönyörűséggel pihent meg itt is ott is, mondván ez is magyar, amaz is az. Csakhogy e fényes kép természeténél fogva múlandó volt. Néhány rövid hó leteltével a tárgyak ismét visszavándorolnak tulajdonosukhoz, fényes palotákba, dohos, sötét sekrestyékbe, ahonnét azokat napfényre hozni másodszor aligha lesz lehetséges. Mi sem természetesebb, minthogy a múzeum módot keresett arra nézve, miként lehetne a tárlaton lévő nevezetesebb s a magyar ötvösségre jellemző emlékeket a hazai kutatók és iparosok számára állandón hozzáférhetőkké tenni, állandóan tanulmányozni s e mellett ötvösségünk ismeretét a külföldön — amely oly ritkán szokott Magyarországról tudomást venni — is terjeszteni, hogy ekként a múzeum a tárlat gyakorlati értékesítésével programmjához ezúttal is hű maradjon. Ott volt ugyan az akkor megindított «Az ötvösség remekei az 1884. évi történeti ötvösmű-tárlaton» czímű díszmunka, amely hasonló czél megvalósítására törekedett, csakhogy ez egyrészt magánvállalat volt, másrészt sokkal drágább, hogy sem A MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ÉS TÁRSULAT ÜGYEI.