Magyar Szemle 8. kötet (1930. 1-4. sz.)

Hóman Bálint: A középkori királyság bomlása

iVkcmSZEMIE 1930 JANUÁR VIII. KÖTET, X. (29.) SZÁM A KÖZÉPKORI KIRÁLYSÁG BOMLÁSA T­ÖRTÉNETÜNKNEK látszatra legszíntelenebb korszaka — a XII. század — megoldotta a keresztény királyság alapítása óta aktuális nehéz problémákat, kiegyenlítette a XI. század békéjét fel­dúló nagy ellentéteket, megteremtette a nemzet ethnikai és lelki egy­ségét, a politikai és társadalmi egyensúlyt. II. Endre korának mozgal­maiban ez az egyensúly újra megrendült, az egységen rés támadt, az ellentétek újra felütötték fejüket, de a királyi hatalom és társadalmi szervezet ereje útját állta a bomlásnak. A középkor intézményeinek átalakítására hivatott nagy evolúciót megakadályozni Béla reakciós kor­mánya sem tudta, de az átalakulás ütemét mérsékelve reményt keltett, hogy a nemzet és királyság kisebb megrázkódtatások árán, katasztrófa nélkül térhet az új fejlődés útjára. A tatárjárás ezt a reménységet meg­semmisítette. A nagy katasztrófa nyomán újraéledtek a rég elfeledett nehéz problémák, feltámadtak a régi ellentétek, megbomlott az ethnikai és lelki egység, felborult a társadalom egyensúlya. A honfoglaló magyarság közvetlenül a foglalás előtt és az új haza területén sokféle keleti és nyugati néptöredékkel került szoros érint­kezésbe, sőt életközösségbe. A XI. és XII. század folyamán azonban a magyar szállástelepek közé ékelt régi nemzetiségi szigetek jóformán mind eltűntek, felszívódtak az államalkotó magyar népbe. Nyelvét és ethnikus különállását — néhány népesebb német és vallon telepes közsé­gen kivül — csak az északnyugati határvidéken a magyarságtól eléggé elszigetelt helyzetben, zárt tömegben élő tótság és Szlavóniának Szent László idejében magyar fennhatóság alá került népe tudta megőrizni. Az ország belterületén a magyarság ethnikailag egységes kompakt tömegben élt. Ezt a zárt ethnikai egységet a XII. századi telepítőakció sem bontotta meg, mert a nagyobb tömegben bevándorló németek s a dél felé mind sűrűbben beszivárgó oláhok a perifériákon — a Szepes­ségben és Erdélyben — települtek meg és endogám életre rendezkedtek be. A XIII. században azonban keleti bevándorlók hatalmas tömege ékelődött a magyarok közé. II. Endre korában a latin császárság és tatár hatalom nyomása alól menekülő arab, bolgár, bessenyő, kán töredékek, jobbára moha­medánok, mint akkor nevezték : izmaeliták, szerecsenek, nyugatról a kereszteshadjáratok nyomán kelt üldözés elől zsidók jöttek nagyszámban Magyarországra. Ezek az elemek az Alföld és Dunántúl színmagyar

Next

/
Thumbnails
Contents