Magyar Szemle, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 1-2. szám - ESSZÉ - Kodolányi Gyula: A megújulás ösztöne

A MEGÚJULÁS ÖSZTÖNE A vezércikk nem az önreflexió helye - de talán vannak pillanatok, amikor önmagunkról is írhatunk benne. A Magyar Szemléről, azokról, akik írják, akik szerkesztik - s akik velük együtt gondolkodnak. Az ügyről, ami szemé­lyeknél előbbre való, de mégis személyes. Különösen, ami­kor úgy hozza a konstelláció. Két hete mondtam egy interjúban: „Két kulcssza­vam: hagyomány és organikusság. A változások jellegét, léptékét ezeknek kell - kellene­­ megszabniuk." Rá egy héttel kaptam kézhez Csoóri Sándortól a megújult Hitel számát, élén éppen az ő fontos esszéjével, melyben ez ol­vasható: „megújulni sosem az újból lehet, hanem a hagyo­mányból". S ugyanaznap érkezett meg a szerkesztőségbe frissen a nyomdából Egedy Gergely új Magyar Szemle Könyve: Konzervatizmus az ezredfordulón. Hadd idézzek né­hány mondatot az előszóból: „A globális kihívásokra nekünk magyar válaszokat kell adnunk, s hogy ezt megtehessük, ahhoz szilárd el­vekre és értékekre, értékkonzervativizmusra van szüksé­günk ... vannak konzervatív hagyományaink, a csaknem fél évszázados diktatúra azonban durván megszakítot­ta organikus fejlődésüket... természetesen támaszkod­nunk kell az európai konzervativizmus évszázadok alatt összegyűlt szellemi kincseire". Nemcsak a konzervativiz­mus hagyományáról van itt szó, hanem a hagyományról magáról. A hagyomány áll az értékkonzervativizmus közép­pontjában.

Next