Magyar Szemle, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1-2. szám - ESSZÉ - Kodolányi Gyula: A megújulás ösztöne
A MEGÚJULÁS ÖSZTÖNE A vezércikk nem az önreflexió helye - de talán vannak pillanatok, amikor önmagunkról is írhatunk benne. A Magyar Szemléről, azokról, akik írják, akik szerkesztik - s akik velük együtt gondolkodnak. Az ügyről, ami személyeknél előbbre való, de mégis személyes. Különösen, amikor úgy hozza a konstelláció. Két hete mondtam egy interjúban: „Két kulcsszavam: hagyomány és organikusság. A változások jellegét, léptékét ezeknek kell - kellene megszabniuk." Rá egy héttel kaptam kézhez Csoóri Sándortól a megújult Hitel számát, élén éppen az ő fontos esszéjével, melyben ez olvasható: „megújulni sosem az újból lehet, hanem a hagyományból". S ugyanaznap érkezett meg a szerkesztőségbe frissen a nyomdából Egedy Gergely új Magyar Szemle Könyve: Konzervatizmus az ezredfordulón. Hadd idézzek néhány mondatot az előszóból: „A globális kihívásokra nekünk magyar válaszokat kell adnunk, s hogy ezt megtehessük, ahhoz szilárd elvekre és értékekre, értékkonzervativizmusra van szükségünk ... vannak konzervatív hagyományaink, a csaknem fél évszázados diktatúra azonban durván megszakította organikus fejlődésüket... természetesen támaszkodnunk kell az európai konzervativizmus évszázadok alatt összegyűlt szellemi kincseire". Nemcsak a konzervativizmus hagyományáról van itt szó, hanem a hagyományról magáról. A hagyomány áll az értékkonzervativizmus középpontjában.