Magyar Szemle, 2003 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1-2. szám - ESSZÉ - Gróh Gáspár: A hiány arcai
W . Cryo A HIÁNY ARCAI Van egy folyamatosan érvényes meteorológiai prognózisom: „Az elkövetkező huszonnégy órában időjárásunkat alapvetően a fölöttünk áramló levegő sebessége, iránya, nedvessége és hőmérséklete fogja meghatározni." Ezt aztán lehet adatokkal gazdagítani, cizellálni, polírozni, de eltérni tőle nem nagyon. Nem is a kliséi az érdekesek, hanem az, hogy jelzi: nekünk semmi közünk a tartalmához, vagyis csak alkalmazkodni tudunk hozzá, de meg nem változtathatjuk. Valamiképpen persze befolyásolja a létezésünk, működésünk, de olyan kifürkészhetetlen módon, olyan áttételekkel, olyan hosszú távon, hogy erről mindennapjaink és egyéni életünk alapján nincs mit mondanunk. Ezzel szemben mindennapi keserveink között mindig ott van, hogy jóformán bármi történjék is az időjárás által, egy városlakó számára majd minden évszak, különösen ha olyan, amilyennek illik lennie: botrány. Korában a hó talán már csak a gyerekeknek (esetleg némely költőnek) öröm. De már a gyerekekben sem vagyok biztos. Mert ezernyi okuk van, hogy ne legyen idejük örülni. Az iskola, az utazás, az internetezés és egyebek mellett a gyerekség már nem fér bele az életükbe. Mikor szánkóznának, mikor rajzolnának, írnának a hóba? Mikor és hol ragadhatná el őket a végtelen, fehér ragyogás, aminek a fényében talán az örökkévalóságból kapunk kóstolót? (Ahogyan a tavasz zsendülésében, a nyár ragyogásában, az ősz boldogító szomorúságában is...) A modern, városlakó