Magyar Szemle, 2003 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1-2. szám - ESSZÉ - Gróh Gáspár: A hiány arcai

W . Cryo­ A HIÁNY ARCAI V­an egy folyamatosan érvényes meteorológiai prognó­zisom: „Az elkövetkező huszonnégy órában időjárá­sunkat alapvetően a fölöttünk áramló levegő sebessége, iránya, nedvessége és hőmérséklete fogja meghatározni." Ezt aztán lehet adatokkal gazdagítani, cizellálni, polírozni, de eltérni tőle nem nagyon. Nem is a kliséi az érdekesek, hanem az, hogy jelzi: ne­künk semmi közünk a tartalmához, vagyis csak alkalmaz­kodni tudunk hozzá, de meg nem változtathatjuk. Valami­képpen persze befolyásolja a létezésünk, működésünk, de olyan kifürkészhetetlen módon, olyan áttételekkel, olyan hosszú távon, hogy erről mindennapjaink és egyéni éle­tünk alapján nincs mit mondanunk. Ezzel szemben min­dennapi keserveink között mindig ott van, hogy jóformán bármi történjék is az időjárás által, egy városlakó számára majd minden évszak, különösen ha olyan, amilyennek illik lennie: botrány. Korá­ban a hó talán már csak a gyerekeknek (esetleg némely költőnek) öröm. De már a gyerekekben sem va­gyok biztos. Mert ezernyi okuk van, hogy ne legyen idejük örülni. Az iskola, az utazás, az internetezés és egyebek mel­lett a gyerekség már nem fér bele az életükbe. Mikor szán­kóznának, mikor rajzolnának, írnának a hóba? Mikor és hol ragadhatná el őket a végtelen, fehér ragyogás, aminek a fényében talán az örökkévalóságból kapunk kóstolót? (Ahogyan a tavasz zsendülésében, a nyár ragyogásában, az ősz boldogító szomorúságában is...) A modern, városlakó

Next