Magyar Szemle 20. kötet (1934. 1-4. sz.)
Kornfeld Móric Báró: Néhány szó a ma uralkodó eszmékről
1934 JANUÁR MADÁASZEMLE NÉHÁNY SZÓ A MA URALKODÓ ESZMÉKRŐL VÉGE A SZÉP OPTIMIZMUSNAK, amely a tizenkilencedik században eltöltötte a lelkeket: az optimizmusnak, mely minden emberben a korlátlan lehetőségek forrását látta; amely bízott az emberben, aki előre megállapított egyensúlyban előbbre viszi a világot a kultúra és civilizáció útján s akinek csupán a szabadság kell, hogy bebizonyítsa: az Isten képmására van teremtve. Igaz, ennek az eszménynek uralma alatt elanyagiasodott a világ, s földhözragadottságunkban egyre nőtt már a háború előtt is a kétely, vájjon valóban a világok legjobbikában élünk-e. Lassan, de állandóan eltávolodtunk az eszméktől, melyekkel a 18. század örökségeképen a 19. megindult. Az emberiség lelkiismerete megszólalt, vájjon az egyén felszabadításával nem feledkezett-e meg az emberről s ennek hatása alatt az állam egyre erősebben avatkozott bele a jövedelemelosztásba s a jövendő nemzedékek kialakításába, a végrehajtó hatalom kezdte visszaszorítani a parlamentek hatalmát s a szabad verseny a nemzetközi és nemzeti életben, politikai s gazdasági téren egyaránt mindinkább tért vesztett. A háború kitörésekor már volt zendülés a szabadság királysága ellen, de az még nem vesztette volt el trónját. Mily irányban fejlődött volna tovább ez a folyamat, ki annak a megmondhatója? De közelfekvő az a feltevés, hogy a háború csak hirtelen befejezéshez juttatott egy amúgy is elkerülhetetlen irányzatot, mikor az állami teljhatalom az élet-halálharc követelményeképen egycsapásra úrrá lett mindeneken. S ha nem egy cselekedetében ki is ütközött hozzá nem értése, mégis mindenki meghajtotta fejét, mert azokban az időkben nem lehetett vita tárgya, hogy megszűnt az egyéniség s mindenki csak részecskéje a közös sorsból fakadó közösségnek. S az egyenlőség eszménye lépett a szabadságé helyébe. S mikor négy év csodálatos s emberfeletti küzdelme után, melynek dicsőségéről nem szól elég örökkévaló ének, a túlélők visszatértek a túléltekhez, majdnem valamennyi európai társadalomban megindult a küzdelem azok között, akik végigszenvedték a háborút, a fronton vagy itthon, s ama hagyományok között, melyeknek formái túlélték a viharokat, melyeknek azonban új tartalmat kívánt a háborúban megváltozott tömeglélek. Az államtól, mely mindent megkövetelt a küzdelem óráiban, most mindent megkövetelt a közvélemény. Természetes, hogy a legyőzött országokban, vagy azokban, amelyek úgy érezték, hogy megfosztották őket győzelmük gyümölcseitől, XX. KÖTET I. (77.) SZÁM 5