Lyka Károly szerk.: Művészet 3. évfolyam (Budapest, 1904)
4. szám - Szász Gyula
technikája, mikor Rómába megy ; ezért ragyog a kölni iskola minden alakjának az orra hegye; ezért egyformák a Botticelli és Pinturicchio freskói ; ezért egyformák a spanyol, de Olaszországban élő Fortunának, és az őt még most is majmoló olaszoknak a képei ; ezért ismerni meg az újabb időben a barbizoniakat, sőt a legújabb időben a worpswedeieket és a nagybányaiakat, mely utóbbiakat már közös vonás kezdi jellemezni. Ha most visszatérünk a nemzetiség kérdésére, ha arra gondolunk, (eszünkben forgatva Wagnert, Dantét, Shakespearet s a többi nemzeti nagyságot), hogy nagy művek csak nemzeti talajból keletkezhetnek, azt hisszük, hogy ennek következő a helyesebb formulája: nemzeti jellegű nagy művet csakis az illető nemzetbeli művész vagy író alkothat. Úgy értvén a dolgot, hogy a művésznek és írónak is tiszta race-nak kell lenni, mert másképp nem érti meg a népet s nem értetheti meg magát. Amiből logice az is következik, hogy tiszta race-művész csakis nemzeti tárgyat választ, mert ez rokon vele. Vagyis, ha nem bizonyos is, hogy egy Wagner germán tárgyat választ, de az bizonyos, hogy a germán tárgyú trilógiát csakis a német Wagner tudja megírni. így áll a dolog a fajilag nivellált nagy népeknél, melyeknél nemzeti hagyományok gyülemlettek föl, mint nemzedékről-nemzedékre átszármazott s folyton bővült örökség. S éppen ellenkezője áll nálunk. Hagyjuk el az okokat, hogy miért nem volt eddig nálunk egyöntetű, nemzeti szellemi élet s miért nem fejlődhetett ki a társadalom egyöntetűen magyarrá, mert akkor ki kellene terjeszkedni a törökök dúlására, az osztrák uralomra, a pártvillongásokra, Bécs intrikáira, arra, hogy nincs tisztán nemzeti dinasztiánk, tehát nincs fényes székvárosunk se, mely e dinasztiának kizárólagos s egyetlen lakóhelye lenne; meg arra, hogy országunkban számos nemzetiség lakik, mindenha nagy volt az idegenek bevándorlása és a fajkeveredés. S ez okok elemezése helyett csak konstatáljuk, hogy nemzeti hagyományaink a művészet terén nincsenek, csak az építészetben és műiparban támaszkodhatunk némely kézzelfoghatóbb anyagra a múltból. Mi csak fél önállóságunk visszanyerése óta kezdjük kiépíteni a magyar kultúrát, tehát akkor, mikor más nemzetek a magukét már betetőzték. Szellemi munkásaink, legfőként művészeink a külföldet járják. Sok hűbneve van annak, hogy miért szűk nekik Macedónia, de tényleg szűk, tényleg bebizonyították sokan, hogy kint jobban érvényesülnek s nem koplalnak annyit. Világos, hogy a mi művészeink nem igen visznek ki benyomásokat és tapasztalatokat, ellenben hoznak fölfogást és technikát Münchenből, Párisból, mely utóbbi körülmény is azt bizonyítja, hogy a technika kialakulása pusztán egy országos csoport együttdolgozásának az eredménye. No és ha nem mennek is ki, tudnak idegen nyelveket. TISZA LAJOS GRÓF SZOBRA SZEGEDEN FADRUSZ JÁNOS MŰVE