Nemzeti Sport, 1905. január-december (3. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-01 / 1. szám

4- oldal Nemzeti Sport 1. szám mutatta kifelé való fölényünket is. Reméljük, hogy a jövő esztendő nem marad el sem versenykiírások, sem eredmények dolgában. Az atlétikában bizonyos megállapodottsághoz jutottunk. Rekordjavításokat nem regisztrálhatunk minden ágazatban, de az átlag javul, többen közelítették meg az eddigi legjobb eredményeinket, mint annakelőtte és ha a fejlődés nem is csúcsosodik ki oly szembetűnően az eredmények skáláján, mint egyik-másik előző évben, de határozottan szélesebb bázi­son nyomul előre, új erők is érvényesültek, a­ jövőért tehát nem kell aggódnunk. Külföldi szerepléseink terén Saint-Louis ugyan nem váltotta be vérmesebbjein­k reményét, de a köze­lebbi versenytereken fölényünk kétségbevonhatatlan volt. A távolabbi külföldön is számos diadalt arathattunk volna, ha e célra megfelelő anyagi eszközök állottak volna rendelkezé­sünkre. Hiányát érezzük e téren a megfelelő rendszeres oktatás­nak. Egyesü­letemént egyik-másik régibb vagy kiérdemesült versenyző buzgólkodik e téren ideig-óráig, hivatásos műveze­tőink alig vannak. Okát ennek részben abban találjuk, hogy a tornatanár-képzésnél az atlétikára figyelemmel nincsenek, egyesületeink, pályafentartó vállalataink vagy egyáltalában nem, vagy pedig nem kielégítően gondoskodnak ily művezetők dotálásáról. Hogy ezenkívül sűrűbb versenyedet, azoknak rendszeresebb és harmonikusabb voltát, a vidék nagyobb mérvű­ felkarolását óhajtanák, ezekre a kívánságainkra és az ezekből a szövetségekre és vezéregyesületekre folyó kötelezettségekre ismételten mutattunk már reá e lap hasábjain. Örvendetes lendületet vett a birkózás ügye. A MTK­ ka­rolta fel, a vidék követi. A torna dolgában ilyenkor a disztornák korában sű­rűen halljuk a panaszt, h­og­y mennyivel fényesebb és precí­zebb mutatványokban lehetett, gyönyörködni a régi, jó időkben. Bajos volna most a­z ilyen tér- és időbelileg meg sem rögzít­hető régi eredményeket a­ mostaniakkal összehasonlítva, vég­érvényes ítéletet mondani. Egyet azonban meg kell engedniük a „laudatores tempori aeti“-knek is, hogy ez idő szerint me­gint nagyobb az érdeklődés a torna irányában, a testedző sport más ágainak művelői részéről, a nagyközönség részéről is. Utóbbira és okaira már többször mutattunk reá, előbbit tán annak lehet betudni, hogy nincs meg már az éles elkülönzés a „nevelési torna“ és a „sport1" hívei között, mint annakel­őtte. Hogy e jobbra fordult viszonytól azonban az „egy akol — egy pásztor" eszme megvalósulásáig még egynél több lépés szükséges, ezt a szövetségeik egyesülése elé gördülő nehézségek mutatják. Ami tornászati eredményeinket illeti, azok persze nem konkurrálhatnak a torna német őshazájáéval és egyik­másik egyéb külföldi államéval sem az extenzivitás, sem az intenzivitás tekintetében, de fokozatos haladás tapasztalható az iskolai testi nevelés, az ifjúsági versenyek és a vidéki ver­senyek terén, mely utóbbiak felkarolása körül nagy érdeme van a Torna Szövetségnek és annak lelépett titkárának, Jász Gézának, kinek iniciatívája és agilitása, de egyúttal moder­nebb, tisztultabb felfogása és konciliáns magatartása a tor­­­nászati körökön kívül is mindenkor elismerésre talált. A footballsport kinövéseit, az egyesületek egymás elleni agyarkodását eléggé ostoroztuk, már mi is, mások is. Ezek kétségtelenül ártottak a sportnak a nagyközönség szemében, de remélhetőleg múló jelenségek, melyet egy erős központi vezetés el fog nyomni a jövőben. Maga a footballsport tech­nikája azonban kétségtelenül fejlődött és a külfölddel szemben is szemmel láthatólag erősödött. Az evezés terén a lefolyt év újabb diadalokat hozott ki­felé. Befelé az erőviszonyok alig változtak. Ki kell emelnünk reményteljes juniorjaink szereplését. A turistáikat az egyesü­letek versenyzése táplálja. Kívánatos volna a­ vidéki sport felkarolása, erre a szövetség tett is már kísérletet. Költséges voltánál fogva nálunk sajnos még a­ jámbor kívánságok terére tartozik az, hogy az iskolai, legalább a főiskolai fiatalságot a maga általánosságában részeltessük e sport űzésének edző al­kalmatosságában. A korcsolyázás, időjárási viszonyaink mellett, rövid tré­ningre és kevés versenynapra kénytelen szorítkozni. Verseny­zőink mindamellett szépen állották meg helyüket a külföldi konkurrenciával szemben is. A ski, sajnos, a lefolyt évben sem tudott minálunk tért hódítani. A főváros dombos környéke ritkán nyújt alkalmat, az alkalmasabb hazai területek közön­ségéből pedig hiányzik az iniciatíva. Tán a bécsújhelyi kurzus hatása alatt, a katonai körök révén, nyer majd polgárjogot. A kerékpározás sportja alig ad érd­jelt. A kerékpáros tu­risztika még nem tud nálunk kellő ápolásra találni, részben utaink állapota, részben közönségünk averziója miatt. E téren alig remélünk a közel jövőtől is haladást. Örvendetes lendületet vett ellenben — bár költséges vol­tánál­ fogva szűk körre szorítkozik — a lovaspóló-játék, mely­nek meghonosítása és fejlesztése Andrássy Géza gróf kezdemé­nyezését és áldozatkészségét dicséri és ez évben már igen szép nemzetközi sikereket is feltüntetett. A céllövészet terén, Szemere Miklós maecenási támoga­tása mellett haladtunk, a közel­jövőben inkább az országos ver­senyek nagyobb mérvű pártolását tartanék kívánatosnak, mint a nemzetköziekét. Ez őszszel itt a főváros szívében városi lö­völde- és lövőiskola létesülvén, mely a téli hónapokon is alkal­mat nyújt e sport rendszeres gyakorlására, e téren is fokozatos haladást várhatunk. A lefolyt évre visszapillantva, ismételhetjük azt, hogy testedző sportunk a maga egészében az örvendetes haladás bi­zonyítékait és ezzel a további fejlődés biztosítékait is nyújtja. K. B. A visszavágás joga. Irta : Nagy Béla dr. A modern tuss-számítá­s szabályai között egyetlen egy sincs, amely annyi vitára adna alkalmat, mint a visszavágás joga. Nemcsak úgy a hazai, mint a külföldi versenyeken tapasztalhatjuk, hogy maguk a versenybíróság tagjai sincsenek egészen tisztában azzal, hogy jogos volt-e egy-egy riposzt, vagy hogy egyáltalán mikor szabad visszavágni, hanem egy terembe járó vagy egy klubba tartozó vivők is ezen a kérdésen vitatkoz­nak egymással legtöbbet. A baj főként onnan ered, hogy az a szabály, mely a MASz­­tuss-számítása szelleméből folyik és a­melynek néhányan évek óta buzgó és mond­hatni eredményes harcosai vagyunk, merőben ellenkezik egy másik szabálylyal, amelynek követői viszont a bécsúj­helyi mesteriskolára és mindez ideig az olasz meste­rekre is hivatkoztak. A két szabályt akként lehetne legegyszerűbben fogalmazni, hogy szerintünk akkor szabad visszavágni, ha ellenfelünk támadását kivédtük; a másik szabály sze­rint pedig visszavághatunk, ha pénz­ét értünk. E kettő között pedig lényeges és mélyreható különbség van. E vitán vesztette el Iványi Cecherinivel szemben a millenáris versenyt, amikor a döntő tussnál Cecherini elkapta Iványi cselmozdulatát és az érintkezés után vissza­vágott, mitsem törődve azzal, hogy Iványi folytatja és beviszi támadását. A versenybíróság akkor az olaszok erőszakos fellépése folytán Cecherini javára döntött. Viszont e szabály ellenkező alkalmazása folytán nem tudott nálunk­­ leróni érvényesülni, aki mindig arra utazott, hogy ellenfele pengéjét elfogja és visszavágjon. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy mindkét iránynak vannak hazánkban hívei. A bécsújhelyinek főként az ott kiképzett tisztek, de mondhatni, hogy a FWC­ fiatalabb gárdája is, akik különösen ez iránynak hazánkban leg­exponáltabb képviselőjétől, Zackel főh­­mestertől látták azt sokat, viszont a másik irány erős támasza a MAC­ egész vivógárdája. Hogy a versenyeken újabban nincs e felett élesebb vita, ez annak köszönhető, hogy az idő­sebb vivők mindannyian a mi irányunkhoz hajlanak

Next