Nemzeti Sport, 1922. május (14. évfolyam, 35-42. szám)

1922-05-01 / 35. szám

2 M já­tékré Ha a két csapat mai teljesítményé­ből kell a két ország futballsportjá­­nak nívóját megállapítani, úgy el kell ismernünk, hogy mi mardisunk alul. Az osztrákok játszották a szép, az ész­szerű, a taktikailag helyes, a helyze­tek felismerése és kellő helyezkedéssel járó futballt, míg a mieinket a kap­kodás, a megértés hiánya, súlyos tech­nikai hibáik s ennek következtében gyakran a fejvesztettjéig is jellemezte. A legsúlyosabb s egyben végzetes hiba (a­­válogatásról most nem is szólva) Orth és Molnár különálló, a többit figyelemre sem méltató, foly­tonosan ismétlődő egymásra való já­téka volt. Elismerjük és csodáljuk Orth és Molnár nagy tudását, de ez az át­látszó és az első pillantban felismert taktika eredményes nem lehetett, mert amint labdát kaptak, rögtön és pedig kitűnően fogták őket, míg az ilyenkor mindig szabadon álll­ó csatártársaik csak az elhibázott vagy lepattant, irá­nyát tévesztett labdákhoz juthattak s igyekezetük céltalan futkosásban kel­lett, hogy kimerüljön. Opata, Leiden és Tóth rovására kell írnunk ezután, hogy nem ismerték fel a helyzetet, nem kerestek kapcsolatot­­a halfsorral, nem vonultak vissza, em­­­ber fölötti munkára kényszerít­ették a fedezet játékosokat, melyet azok nem bírhattak s ennek következtében a­­csa­tárokat, elerőtlenedett hosszú célt, té­vesztett labdákat küldöttek csak előre. Amiképpen csak menteni tudjuk a halfsort mai szokatlan játékmódjáért, hibáztatnunk is kell őket azért, hogy előttük is csak Orth és Molnár szemé­lye lebegett s kedvező helyzetben sem irányították a játék menetét a szé­lekre, mindamellett, hogy Opata és Tóth kunos tehetetlensége semmi bi­zalmat sem nyújtott részükre.­ ­ A magyar játékosok teljesítményét részletezve, helytelen tak­tikájától eltekintve, Orthot kell elsősor­ban megemlítenünk, a lehetetlen labdák elfogása, 2—3 emberen való áttörése, fej­­hoppjai és passzai, valamint kapásból történt bombalövései méltán ragadták tapsviharra az eredménytelenségtől le­hangolt, de mégis tetszésüket nyilvánító nézők ezreit. Molnárról is csak teljes elismeréssel emlékszünk meg, nem lankadó játék­kedve, buzgalma, győzelemre törekvése és pompás gólja minden dicséretet megérde­mel. Annál kevesebb jót mondhatunk a két szélsőről. Opatáról köztudomású, hogy nem való szélsőnek, nem tud a szélen futás közben labdát fogni, sem beadni, ezt a napi- és szaksajtó m­inden egyesületi mérkőzése után ismételten megállapítja , hogy a szövetségi kapitány mégis őt választotta, lelke legyen rajta. Tóth mai játékával végleg bebizonyí­totta, hogy nehéz mozgásával már nem tud beilleszkedni a válogatott csapatba, futóképessége legyengülésével nem is ke­rülhet centerezésre sor. Leiden keveset mutathatott, egyáltalá­ban nem foglalkoztatták, mindamellett, hogy lövőképességéről is egy alkalommal fényes bizonyítékot nyújtott. A halisor mint fentebb már említettük, támadó munkát csak kis részben végzett, de annál nagyszerűbbet produkált a ki­tűnően, nagy megértéssel kombináló osztrák csatárok leszerelésében. Helyzetü­ket nagyon megnehezítette Takács várat­lanul bizonytalan működése s ennek is nagy része van abban, hogy a közvetlen védelemhez kellett inkább huzódniok s le kellett mondaniok a csatársor hatható­sabb támogatásáról. Kertész II. és Blum az első félidőben, míg Obitz inkább a másodikban mutatott nagyobb formát. A védelem lelke, oszlopa, a veszélyes helyzetek elhárítója, a mindenütt jelen­levő, biztosan helyezkedő, bravúrral sze­relő s a megkönnyebbülést hozó, kiadós felmentő rúgásokat küldő Mandl volt. Takács feltűnő gyengén szerepelt, egye­sületi mérkőzésén tanúsított jó játéká­nak árnyékát sem mutatta. Bizonytalan­ságát maga is érezvén, neo­ rúgott leve­gőből, hanem állított, még pedig vért fa­gyasztó hibásan. Neuhaus nem fért a bőnébe, minden­áron bravúroskodni akart, az egyszerűen fogható, labdákra is ugrással dobta ma­gát és hogy mindenáron szerepeljen s magára vonja a figyelmet, minden ész­­szerűséget kizáró módon futott ki kapu­jából. Ahogy az első félidőben még lövés előtt eldobta magát (szerencsére mellé lőtték), ahogy a gólt bekapta s ahogy a második félidőben a földön fekve nézte az üres kapu előtti kavarodást (Takács rúgta ki a labdát a védtelen kapub­a.*) , teljesen levizsgázott. A 49. osztrák-magyar mérkőzésen Bu­dapesten szerepelt osztrák csapatra főjellemzésképen az ez alkalommal találó frázist alkalmazhatjuk: csalódást keltett. A csalódást persze ki-ki a saját mérlegén értékelheti Kem­ tagadjuk, hogy szá­munkra kellemetlen csalódás, vagy talán inkább öncsalás volt, viszont az osztrá­kok bátran odatehetik a „legkellemesebb" jelzőt. A csalódás mindkét esetben indo­kolt, hiszen éppen 8 napja, hogy láttuk a 11 osztrák „legjobbat" a németek ellen játszani s minden optimizmusunk jogos volt ha tegnapra a magyar fiúk fölényes győzelmét vártuk. Az ellenfelet lebecsülni lovagiatlanság, túlságosan megdicsérni pedig sokszor kényszerű póz és erőltetett hazugság, hogy a mi kudarcunkat szépíthessük. Ne­künk a másodikra sincs okunk. Elismer­jük, hossy olyan ellenfelek voltak,, akik­kel szemben az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy nem mi kerülünk e alul. Nem, hogy méltó ellenfelek voltak, hanem vol­tak a mérkőzésnek olyan pillanatai, ami­kor inkább az osztrákok érdekeltek ben­nünket, mint a feieink s titokban arra gondoltunk, hogy nekünk is van még ta­nulni valónk. Az osztrák csapat összbenyomása, ame­lyet bennünk keltett, az volt, hogy isko­lázottabb és megértőbb együ­ttes volt­, mint a mieink. Az első félidő tökéletesen az osztrákoké volt, játszottak velünk s mi csak próbálkoztunk ellenük játszani. A három belső csatár háromszögelő já­téka néhány gyönyörű pillanatot s igazi élvezetet szerzett minden sportszakértő­nek, de a laikusoknak is, akiknek a mu­tatós játék imponál. A halfsor nem volt pusztán „labdafogó", amelynek egyedüli kötelessége a csatársornak „tömése", — hanem okosan illeszkedett bel­e a játék vezetésébe, szabályozta a tempót, könnyí­tette a közvetlen­­védelem feladatát, vagyis valóban gerincet alkotott. A half­sor és mindenekelőtt a centerhalf volt az osztrák csapat lelke,­­ aminthogy ná­lunk éppen ez a lélek hiányzott. Közvet­len védelmük nem volt valami „non plus ultra", de minden lehetőt megtettek, megfelelő tudásukat lelkesedéssel és kedv­vel kiszélesítették. A csatársoruknak gyengéje a középcsatár volt, aki az első félidőben talán önakaratán kívül játszott jól „háromszögelős", angol játékot, de adós maradt a lövésekkel és még nem az az ember, aki a játékot vezetni tudja. Egyenként lehet ugyan kifogásokat ta­lálni, de az elismerést senki sem tagad­hatja meg tőlük. Mindegyikük a legjob­bat adta abból, amit adhatott. Talán legjellemzőbb a hangulatukra Izolának munkatársunk előtt tett kijelen­tése, amikor a mérkőzés előtt kilátá­saikra vonatkozólag érdeklődött: — Miért ne lenne­ a győzelemre kilátá­sunk! Sanszunk lehet, ha gyengébbek is vagyunk, m­ert mi nem veszteni jöt­tünk. Ha veszítünk, akkor is megnyug­szunk, mert mi a legjobbat adtuk, legfel­jebb a magyarok még többet adtak. A második félidőben már nem az oszt­rák csapat játéka dominálta a mezőnyt. Nem voltak ők ekkor sem rosszabbak, s az is csak optikai csalódás, hogy az első félidő tempójának áldozatául estek. Na­gyon is jól bírták az iramot, rosszabbul sem játszottak, csak a mi csapatunk cse­rélődött ki. A második félidő nagy ré­szében saját kapufájukhoz szegeződött a csapat , mindenki azt várta — és joggal várhatta, — hogy gólözön zúdul az oszt­rák kapura. Ekkor sem vesztették el a fejüket és csökönyösen, higgadtan állták a magyar címeres fiúk rettenetes ostro­mait, de a második félidő mégis a mi időnk volt. Vagy háromszor jutottak rö­vid pár percre levegőhöz, a mieink já­téka azonban ekkor gólarányban kifeje­zésre nem jutott fölényben volt. De ép­pen ezért, mert a két félidő hegemóniája megoszlott, nem zúgolódhatik egyik fél sem az eldöntetlen eredmény ellen. Igaz, és ezt ismerjük el, hogy ez az eldöntet­len eredmény itt Budapesten inkább ne­kik győzelem, minthogy nekünk kudarc. Az egyes játékosok kvalitását mérle­gelve, első hely illeti Brandstädter cen­­terhalfot. Vén futballróka ifjú állóképes­séggel, agilis, ügyes és erős gerince a csa­patának. A „mindenütt ott van" jelző joggal megilleti. Teknikája finom, labda­szedése és osztogatása elsőrangú, Orthot eléggé „kezei közt" tartotta. A halfsor­­ban klasszissal állt felette két segítőtár­sának, akik helyett sok alkalommal kel­lett dolgoznia. Nitsche a jobb half helyén képviselte a sebezhető pontot s hogy nem okozott sú­lyos perceket csapatának, azt egyedül Tóth játékának köszönheti. Lehet, hogy nagyon indiszponált volt, de egy akciója, egy mozzanata sem árulta el az esetleg „elrejtett” klasszis játékost. Kurz a má­sik oldalon igyekezett hasznos lenni, teg­nap nem játszott hatodk csatárt. Egyéb­ként Opatával szemben neki sem volt túl nagy teher a vállán. A közvetlen védelem é­s egyúttal az osztrák együttes második legjobb embere Blum balhátvéd volt. Fürge­s amellett energikus játékos, helyezkedő érzéke el­sőrangú, labdaszerelése elég biztos, és főleg nyugodt. Meg sem lehet ismerni a németek ellen mutatott játéka után. Fel­szabadító rúgásai Popovich játékára em­lékeztetnek,­ habár Popovich biztosságát még nem érte el. Társa a jobb oldalon, a WAF-beli Gold idegesen mozgott mel­lette és sokszor szorult Blum kisegítésére. Lehet, hogy lámpaláza volt premierje al­kalmával. Kannhauser kapusnak az első félidő­ben elenyészően kevés és könnyű dolga volt, de a második félidőben mestermun­kát végzett. Bravúros merészséggel páro­sult a tudása, jól helyezkedik, a kaput nem hagyogatja el ok nélkül és tulajdo­nának mondhatja a jó kapus legnagyobb erényét, a hidegvért. Munkája Jokl védé­sét juttatta eszünkbe az utóbbinak pó­zolása nélkül. Az igazság kedvéért meg­jegyezzük, hogy a jó kapus második „erénye", a szerencse sem hagyta cser­ben. Orth bombái pont az ő ölében lettek „blindgiingerek".­­ A csatársorban Iszda és Szeidl voltak a legjobbak. Iszda energikus s az egyéni akciókat kedvelő játékos, aki a kapu előtt nem kombinálgat, viszont a mezőny­ben a háromszögelő összj­átékba is bele­találja magát. Erőteljes alakja, megfe­lelő játéktudása, fejlett labdakezelése és fejlődőkéspesége folytán az osztrák szö­vetségnek nem lesz sok gondja a jobb összekötő posztot illetőleg. Szeidl a szé­len gyors s ez a legfőbb futb­allerénye. Beadásai még némi kívánnivalót hagy­nak hátra, de éppen bámulatos gyorsa­sága teszi minden pillanatban veszélyessé. A fenomenálisan játszó il­omdf-nak pár meleg helyzetet teremtett. Wanna azért a legjobb osztrák centercsatár, mert a többi mind rosszabb, ahhoz azonban meg gyen­ge, hogy méltán töltse be ezt a fontos helyet. Támadást vezetni nem tud, nem látja át még gyorsan a helyzetet , így nem is tudott veszélyes lenni. Fisokéra a balösszekötőben Csak az első félidőben elégített ki és mutatta régi tudásának töredékeit. A második félidőben negyedik halfot játszott, aminek az is lehetett az oka, hogy Takács teljesen lerúgta, a já­ték után a combján csupa daganat és vér­­aláfutás volt. Még így is hasznossá tette magát s több sikerült akciót mutatott, Wesselil a balszélen tegnap gyorsan moz­gott, néhány beadása sikerült volt, egyéb­ként ő sem az a nagyság, amelyet az em­ber egy osztrák-magyar mérkőzésen a szélső csatárban látni szeretne. S még így is sokszorta jobb volt, mint a mi Tót­i­unk. Rackets hurokA legelőnyösebben baft+Öjjíj Geiger M. hang57 őrnagy*52rc8kedvvében wfif szerezhetők be. Budapest,!?!., Nagymező­ u. 37/39 | | Eladás csak nagyban kereskedőknek. Telefon: 25-01. 0 BI Opalograph készülék | Sokszorosit | kéz- és gépírást, rajzot,­­pia*­tontetszés szerinti színben egyszerű kezelés, olcsó­­ üzem, nem kopik. Dij. . . mentesen bemutatja:­­ESTM foto­ipar | Budapest, 11­. ker., Ferencziek­­tere 2, félemelet. Telefon 122-70. Memseri Sport Hétfő, 1922 május 1. | falód! angol Mhal! cipők egyesiiá '':—:------— ' =­ I eg — M­A ÉS fele „REPRESENTATIV" football cipő mérték Sií­­­í I a Saf Us» után. Szabadon választott elsőrendű­ anyagból. InnaUnálin nin!. ..Sérum“ football cipő K 350-— 5-öS vörös footb. gummi K 120.— iSpíGSOflU «I8S: Football bőr.............K 050 - FutócipS .......................K 900.­■'rr-,,~-------------— , dressz .. .. K 4001— Torna-,­ vívó-, term­isz-, birkózó „ nadrág .. ..­­K.200'— és boscipők a legolcsóbb, papi „■ harisnyaszár. K ISO.— árakon. SCEStTESX 81. SSKTgaSIK «— «-*«. Vidéki megrendelések utánvéttel pontosan eszközöltetnek. ­ FTX-pálya, ÜllőS­mt Vasárnap délután fél 5 órakor | FTC—KAC Előtte MO — T­T ■ CS bajnoki mérkőzés IfiTSC-Juágya, Huregápia-út Vasárnap délután fél­­ órakor MISZ Törekvés bajnoki mérkőzés Népsziget. Hétfőn d. u. fél 5 órakor UTE-BAK Knapp Miksa vándordíj mérkőzés i­áversestytér.Hétfőn d.u.fél 5 órakor HAOE—BEAC , bajnoki mérkőzés Előtte Vasas—Postás SE barátságos mérkőzés MRAVKÓ JÓZSEF puskaműves és fegyverkereskedő BUDAPEST, VII. KÁROLY-KÖRUT 9. Elvállal: mindenféle fegyver javítását, átalakítását és felújítását. Elad: elsőrangú gyártmányú golyós, sörétes, ismétlő és automata vadász­­egyvere­ket, pisztolyokat, revolvereket. Legjobb minőségű mindennemű go­lyós, sörétes töltények és lőszerek. ­ A Ferencvárosi Torna Club elnöksége pályázatot ie­idet délelőtt 8—12-ig és délután 4—8-ig ter­jedő hivatalos elfoglaltság mellett egy irodai­zgatói éisáere havi 6—8000 korona fix fizetés­­mellett. A pályázatok írásban és személyesen dr. Springer Ferenc főtitkárhoz IX. ker., Rákos­ utca 11. délután 3—4 órák között nyújtandók be. ---r.Tr--.-rr-.-..- ,----— ——--- ­­f& Firsnevdross teng Citals elnöksége pályázatot hirdet naponkinti d.u. 4—8 óráig ter­jedő hivatalos elfoglaltság mellett egy felnytttátt állásra ! . Csak mérlegképes könyvelők ,jelentkezzen­ek­ és írásba foglalt ajánlataikat szemé-•­lyesert nyújtsák be dr. Springer Ferenc főtitkárnál délután 3—4 órák között IX., Rákos­ utca 11. Havi fix fizetés 2580—3000 korona.

Next