Nemzeti Sport, 1922. május (14. évfolyam, 35-42. szám)
1922-05-01 / 35. szám
2 M játékré Ha a két csapat mai teljesítményéből kell a két ország futballsportjának nívóját megállapítani, úgy el kell ismernünk, hogy mi mardisunk alul. Az osztrákok játszották a szép, az észszerű, a taktikailag helyes, a helyzetek felismerése és kellő helyezkedéssel járó futballt, míg a mieinket a kapkodás, a megértés hiánya, súlyos technikai hibáik s ennek következtében gyakran a fejvesztettjéig is jellemezte. A legsúlyosabb s egyben végzetes hiba (aválogatásról most nem is szólva) Orth és Molnár különálló, a többit figyelemre sem méltató, folytonosan ismétlődő egymásra való játéka volt. Elismerjük és csodáljuk Orth és Molnár nagy tudását, de ez az átlátszó és az első pillantban felismert taktika eredményes nem lehetett, mert amint labdát kaptak, rögtön és pedig kitűnően fogták őket, míg az ilyenkor mindig szabadon állló csatártársaik csak az elhibázott vagy lepattant, irányát tévesztett labdákhoz juthattak s igyekezetük céltalan futkosásban kellett, hogy kimerüljön. Opata, Leiden és Tóth rovására kell írnunk ezután, hogy nem ismerték fel a helyzetet, nem kerestek kapcsolatota halfsorral, nem vonultak vissza, ember fölötti munkára kényszerítették a fedezet játékosokat, melyet azok nem bírhattak s ennek következtében acsatárokat, elerőtlenedett hosszú célt, tévesztett labdákat küldöttek csak előre. Amiképpen csak menteni tudjuk a halfsort mai szokatlan játékmódjáért, hibáztatnunk is kell őket azért, hogy előttük is csak Orth és Molnár személye lebegett s kedvező helyzetben sem irányították a játék menetét a szélekre, mindamellett, hogy Opata és Tóth kunos tehetetlensége semmi bizalmat sem nyújtott részükre. A magyar játékosok teljesítményét részletezve, helytelen taktikájától eltekintve, Orthot kell elsősorban megemlítenünk, a lehetetlen labdák elfogása, 2—3 emberen való áttörése, fejhoppjai és passzai, valamint kapásból történt bombalövései méltán ragadták tapsviharra az eredménytelenségtől lehangolt, de mégis tetszésüket nyilvánító nézők ezreit. Molnárról is csak teljes elismeréssel emlékszünk meg, nem lankadó játékkedve, buzgalma, győzelemre törekvése és pompás gólja minden dicséretet megérdemel. Annál kevesebb jót mondhatunk a két szélsőről. Opatáról köztudomású, hogy nem való szélsőnek, nem tud a szélen futás közben labdát fogni, sem beadni, ezt a napi- és szaksajtó minden egyesületi mérkőzése után ismételten megállapítja , hogy a szövetségi kapitány mégis őt választotta, lelke legyen rajta. Tóth mai játékával végleg bebizonyította, hogy nehéz mozgásával már nem tud beilleszkedni a válogatott csapatba, futóképessége legyengülésével nem is kerülhet centerezésre sor. Leiden keveset mutathatott, egyáltalában nem foglalkoztatták, mindamellett, hogy lövőképességéről is egy alkalommal fényes bizonyítékot nyújtott. A halisor mint fentebb már említettük, támadó munkát csak kis részben végzett, de annál nagyszerűbbet produkált a kitűnően, nagy megértéssel kombináló osztrák csatárok leszerelésében. Helyzetüket nagyon megnehezítette Takács váratlanul bizonytalan működése s ennek is nagy része van abban, hogy a közvetlen védelemhez kellett inkább huzódniok s le kellett mondaniok a csatársor hathatósabb támogatásáról. Kertész II. és Blum az első félidőben, míg Obitz inkább a másodikban mutatott nagyobb formát. A védelem lelke, oszlopa, a veszélyes helyzetek elhárítója, a mindenütt jelenlevő, biztosan helyezkedő, bravúrral szerelő s a megkönnyebbülést hozó, kiadós felmentő rúgásokat küldő Mandl volt. Takács feltűnő gyengén szerepelt, egyesületi mérkőzésén tanúsított jó játékának árnyékát sem mutatta. Bizonytalanságát maga is érezvén, neo rúgott levegőből, hanem állított, még pedig vért fagyasztó hibásan. Neuhaus nem fért a bőnébe, mindenáron bravúroskodni akart, az egyszerűen fogható, labdákra is ugrással dobta magát és hogy mindenáron szerepeljen s magára vonja a figyelmet, minden észszerűséget kizáró módon futott ki kapujából. Ahogy az első félidőben még lövés előtt eldobta magát (szerencsére mellé lőtték), ahogy a gólt bekapta s ahogy a második félidőben a földön fekve nézte az üres kapu előtti kavarodást (Takács rúgta ki a labdát a védtelen kapuba.*) , teljesen levizsgázott. A 49. osztrák-magyar mérkőzésen Budapesten szerepelt osztrák csapatra főjellemzésképen az ez alkalommal találó frázist alkalmazhatjuk: csalódást keltett. A csalódást persze ki-ki a saját mérlegén értékelheti Kem tagadjuk, hogy számunkra kellemetlen csalódás, vagy talán inkább öncsalás volt, viszont az osztrákok bátran odatehetik a „legkellemesebb" jelzőt. A csalódás mindkét esetben indokolt, hiszen éppen 8 napja, hogy láttuk a 11 osztrák „legjobbat" a németek ellen játszani s minden optimizmusunk jogos volt ha tegnapra a magyar fiúk fölényes győzelmét vártuk. Az ellenfelet lebecsülni lovagiatlanság, túlságosan megdicsérni pedig sokszor kényszerű póz és erőltetett hazugság, hogy a mi kudarcunkat szépíthessük. Nekünk a másodikra sincs okunk. Elismerjük, hossy olyan ellenfelek voltak,, akikkel szemben az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy nem mi kerülünk e alul. Nem, hogy méltó ellenfelek voltak, hanem voltak a mérkőzésnek olyan pillanatai, amikor inkább az osztrákok érdekeltek bennünket, mint a feieink s titokban arra gondoltunk, hogy nekünk is van még tanulni valónk. Az osztrák csapat összbenyomása, amelyet bennünk keltett, az volt, hogy iskolázottabb és megértőbb együttes volt, mint a mieink. Az első félidő tökéletesen az osztrákoké volt, játszottak velünk s mi csak próbálkoztunk ellenük játszani. A három belső csatár háromszögelő játéka néhány gyönyörű pillanatot s igazi élvezetet szerzett minden sportszakértőnek, de a laikusoknak is, akiknek a mutatós játék imponál. A halfsor nem volt pusztán „labdafogó", amelynek egyedüli kötelessége a csatársornak „tömése", — hanem okosan illeszkedett bele a játék vezetésébe, szabályozta a tempót, könnyítette a közvetlenvédelem feladatát, vagyis valóban gerincet alkotott. A halfsor és mindenekelőtt a centerhalf volt az osztrák csapat lelke, aminthogy nálunk éppen ez a lélek hiányzott. Közvetlen védelmük nem volt valami „non plus ultra", de minden lehetőt megtettek, megfelelő tudásukat lelkesedéssel és kedvvel kiszélesítették. A csatársoruknak gyengéje a középcsatár volt, aki az első félidőben talán önakaratán kívül játszott jól „háromszögelős", angol játékot, de adós maradt a lövésekkel és még nem az az ember, aki a játékot vezetni tudja. Egyenként lehet ugyan kifogásokat találni, de az elismerést senki sem tagadhatja meg tőlük. Mindegyikük a legjobbat adta abból, amit adhatott. Talán legjellemzőbb a hangulatukra Izolának munkatársunk előtt tett kijelentése, amikor a mérkőzés előtt kilátásaikra vonatkozólag érdeklődött: — Miért ne lenne a győzelemre kilátásunk! Sanszunk lehet, ha gyengébbek is vagyunk, mert mi nem veszteni jöttünk. Ha veszítünk, akkor is megnyugszunk, mert mi a legjobbat adtuk, legfeljebb a magyarok még többet adtak. A második félidőben már nem az osztrák csapat játéka dominálta a mezőnyt. Nem voltak ők ekkor sem rosszabbak, s az is csak optikai csalódás, hogy az első félidő tempójának áldozatául estek. Nagyon is jól bírták az iramot, rosszabbul sem játszottak, csak a mi csapatunk cserélődött ki. A második félidő nagy részében saját kapufájukhoz szegeződött a csapat , mindenki azt várta — és joggal várhatta, — hogy gólözön zúdul az osztrák kapura. Ekkor sem vesztették el a fejüket és csökönyösen, higgadtan állták a magyar címeres fiúk rettenetes ostromait, de a második félidő mégis a mi időnk volt. Vagy háromszor jutottak rövid pár percre levegőhöz, a mieink játéka azonban ekkor gólarányban kifejezésre nem jutott fölényben volt. De éppen ezért, mert a két félidő hegemóniája megoszlott, nem zúgolódhatik egyik fél sem az eldöntetlen eredmény ellen. Igaz, és ezt ismerjük el, hogy ez az eldöntetlen eredmény itt Budapesten inkább nekik győzelem, minthogy nekünk kudarc. Az egyes játékosok kvalitását mérlegelve, első hely illeti Brandstädter centerhalfot. Vén futballróka ifjú állóképességgel, agilis, ügyes és erős gerince a csapatának. A „mindenütt ott van" jelző joggal megilleti. Teknikája finom, labdaszedése és osztogatása elsőrangú, Orthot eléggé „kezei közt" tartotta. A halfsorban klasszissal állt felette két segítőtársának, akik helyett sok alkalommal kellett dolgoznia. Nitsche a jobb half helyén képviselte a sebezhető pontot s hogy nem okozott súlyos perceket csapatának, azt egyedül Tóth játékának köszönheti. Lehet, hogy nagyon indiszponált volt, de egy akciója, egy mozzanata sem árulta el az esetleg „elrejtett” klasszis játékost. Kurz a másik oldalon igyekezett hasznos lenni, tegnap nem játszott hatodk csatárt. Egyébként Opatával szemben neki sem volt túl nagy teher a vállán. A közvetlen védelem és egyúttal az osztrák együttes második legjobb embere Blum balhátvéd volt. Fürges amellett energikus játékos, helyezkedő érzéke elsőrangú, labdaszerelése elég biztos, és főleg nyugodt. Meg sem lehet ismerni a németek ellen mutatott játéka után. Felszabadító rúgásai Popovich játékára emlékeztetnek, habár Popovich biztosságát még nem érte el. Társa a jobb oldalon, a WAF-beli Gold idegesen mozgott mellette és sokszor szorult Blum kisegítésére. Lehet, hogy lámpaláza volt premierje alkalmával. Kannhauser kapusnak az első félidőben elenyészően kevés és könnyű dolga volt, de a második félidőben mestermunkát végzett. Bravúros merészséggel párosult a tudása, jól helyezkedik, a kaput nem hagyogatja el ok nélkül és tulajdonának mondhatja a jó kapus legnagyobb erényét, a hidegvért. Munkája Jokl védését juttatta eszünkbe az utóbbinak pózolása nélkül. Az igazság kedvéért megjegyezzük, hogy a jó kapus második „erénye", a szerencse sem hagyta cserben. Orth bombái pont az ő ölében lettek „blindgiingerek". A csatársorban Iszda és Szeidl voltak a legjobbak. Iszda energikus s az egyéni akciókat kedvelő játékos, aki a kapu előtt nem kombinálgat, viszont a mezőnyben a háromszögelő összjátékba is beletalálja magát. Erőteljes alakja, megfelelő játéktudása, fejlett labdakezelése és fejlődőkéspesége folytán az osztrák szövetségnek nem lesz sok gondja a jobb összekötő posztot illetőleg. Szeidl a szélen gyors s ez a legfőbb futballerénye. Beadásai még némi kívánnivalót hagynak hátra, de éppen bámulatos gyorsasága teszi minden pillanatban veszélyessé. A fenomenálisan játszó ilomdf-nak pár meleg helyzetet teremtett. Wanna azért a legjobb osztrák centercsatár, mert a többi mind rosszabb, ahhoz azonban meg gyenge, hogy méltán töltse be ezt a fontos helyet. Támadást vezetni nem tud, nem látja át még gyorsan a helyzetet , így nem is tudott veszélyes lenni. Fisokéra a balösszekötőben Csak az első félidőben elégített ki és mutatta régi tudásának töredékeit. A második félidőben negyedik halfot játszott, aminek az is lehetett az oka, hogy Takács teljesen lerúgta, a játék után a combján csupa daganat és véraláfutás volt. Még így is hasznossá tette magát s több sikerült akciót mutatott, Wesselil a balszélen tegnap gyorsan mozgott, néhány beadása sikerült volt, egyébként ő sem az a nagyság, amelyet az ember egy osztrák-magyar mérkőzésen a szélső csatárban látni szeretne. S még így is sokszorta jobb volt, mint a mi Tótiunk. Rackets hurokA legelőnyösebben baft+Öjjíj Geiger M. hang57 őrnagy*52rc8kedvvében wfif szerezhetők be. Budapest,!?!., Nagymező u. 37/39 | | Eladás csak nagyban kereskedőknek. Telefon: 25-01. 0 BI Opalograph készülék | Sokszorosit | kéz- és gépírást, rajzot,pia*tontetszés szerinti színben egyszerű kezelés, olcsó üzem, nem kopik. Dij. . . mentesen bemutatja:ESTM fotoipar | Budapest, 11. ker., Ferencziektere 2, félemelet. Telefon 122-70. Memseri Sport Hétfő, 1922 május 1. | falód! angol Mhal! cipők egyesiiá '':—:------— ' = I eg — MA ÉS fele „REPRESENTATIV" football cipő mérték Siíí I a Saf Us» után. Szabadon választott elsőrendű anyagból. InnaUnálin nin!. ..Sérum“ football cipő K 350-— 5-öS vörös footb. gummi K 120.— iSpíGSOflU «I8S: Football bőr.............K 050 - FutócipS .......................K 900.■'rr-,,~-------------— , dressz .. .. K 4001— Torna-, vívó-, termisz-, birkózó „ nadrág .. ..K.200'— és boscipők a legolcsóbb, papi „■ harisnyaszár. K ISO.— árakon. SCEStTESX 81. SSKTgaSIK «— «-*«. Vidéki megrendelések utánvéttel pontosan eszközöltetnek. FTX-pálya, ÜllőSmt Vasárnap délután fél 5 órakor | FTC—KAC Előtte MO — TT ■ CS bajnoki mérkőzés IfiTSC-Juágya, Huregápia-út Vasárnap délután fél órakor MISZ Törekvés bajnoki mérkőzés Népsziget. Hétfőn d. u. fél 5 órakor UTE-BAK Knapp Miksa vándordíj mérkőzés iáversestytér.Hétfőn d.u.fél 5 órakor HAOE—BEAC , bajnoki mérkőzés Előtte Vasas—Postás SE barátságos mérkőzés MRAVKÓ JÓZSEF puskaműves és fegyverkereskedő BUDAPEST, VII. KÁROLY-KÖRUT 9. Elvállal: mindenféle fegyver javítását, átalakítását és felújítását. Elad: elsőrangú gyártmányú golyós, sörétes, ismétlő és automata vadászegyvereket, pisztolyokat, revolvereket. Legjobb minőségű mindennemű golyós, sörétes töltények és lőszerek. A Ferencvárosi Torna Club elnöksége pályázatot ieidet délelőtt 8—12-ig és délután 4—8-ig terjedő hivatalos elfoglaltság mellett egy irodaizgatói éisáere havi 6—8000 korona fix fizetésmellett. A pályázatok írásban és személyesen dr. Springer Ferenc főtitkárhoz IX. ker., Rákos utca 11. délután 3—4 órák között nyújtandók be. ---r.Tr--.-rr-.-..- ,----— ——--- f& Firsnevdross teng Citals elnöksége pályázatot hirdet naponkinti d.u. 4—8 óráig terjedő hivatalos elfoglaltság mellett egy felnytttátt állásra ! . Csak mérlegképes könyvelők ,jelentkezzenek és írásba foglalt ajánlataikat szemé-•lyesert nyújtsák be dr. Springer Ferenc főtitkárnál délután 3—4 órák között IX., Rákos utca 11. Havi fix fizetés 2580—3000 korona.