Nemzeti Sport, 1922. május (14. évfolyam, 35-42. szám)

1922-05-01 / 35. szám

Hétfő, 1922 május T. Nemzeti Sport M MIPD. Bauwens nem nyerte meg a magya­rok tetszését. Az első félidőben bírásko­dása még egészen kedvező benyo­mást keltett, félidő után azonban, ami­kor az osztrákok az Amatőrök által már bemutatott „masszív" futballt kezdték játszani, kínosan hatott érzé­kellensége a faultok iránt. Kertészt és Molnárt a 16-oson belül olyan brutá­lisan foultolták, hogy utóbbiért min­den magyar bíró 11-est ítélt volna. A bíró elnéző magatartásán a magyarok is felháborodtak, különösen Takács, aminek Fischera adta meg az árát. Az is különös volt, hogy Bauwens alig vette igénybe kitűnő határbíráinak Klug Frigyesnek és Iváncsics Mihály­nak segítségét, mely pedig igen sokat segített volna különösen az off-side helyzetek felismerése körül való bi­zonytalanságán. Az öltöző A bolondos április széles mosolyra derült, amikor a hihetetlen embertömeg hullámzását látta. Mosoly, boldog re­mény ült mindenkinek az arcán. Győznünk kell, győzni fogunk, ez volt a mosolyban, a csillogó szemekben s ez rezgett mindenkinek a lelke mé­lyén. A játékosok megérezték, tudták, hogy mit jelent a mai meccs. Amint az öltözőben gyülekeztek, komolyságuk, lelkes győzniakarásuk ült az arcukon. Keveset beszéltek, mindegyik el volt foglalva magával. Kertész I­. az első, aki az öltözőben megjelenik. A masszírozó padon talá­lom. Birgess mester keni-feni, míg ő mosolyogva erősítse­, hogy 3:1-re győzünk. Leiden, mint igazi újonc, cipőt ke­res, mert a régi nem jó. Izgalom, lá­zas pir ég az arcán, ami lehet, hogy lámpaláztól, lehet, hogy az örömtől van. Nem tágít mellőle Weisz, az UTSE intézője. Tanácsokat, biztatást sug­dos a fülébe, vagy talán nem meri ma­gára hagyni ebben a szipka­dús világ­ban, Opata is cipőért zúgolódik."Nyugodt, mondja, de a térde mintha meginogna, amint vetkőzik. Neuhaus is korán jönn. Bizakodik, die tekintete ideges, még nem drukkol, erősítgeti. "•■Mánál nem örül, hogy balbekket kell játszania. Foalt biztatja, hogy játszék, de Fogl lázas, fáradt, nem­ tud játszani. Egy csomóban ülnek az FTC-isták: Hiúm, Obitz, Takács, Majd Potya göm­bölyű alakja gurul közéjük s mintha nem is játékra készülnének, felszere­lésről, a publikumról beszélnek. Mol­nár az utolsó a játékosok közül. Vic­­celődzve húzzák,­­hogy fél s azért nem jöj­jöe előbb. Széles mosolyra derül az arca és a sötét szemlében a legnagyobb nyugalom ül. Kiss Gyula, a szövő ka­pitány is meg­iel©nik. Nyugalmat eről­tet ma­gára, de szavain idegesség ér­zik. Gerhardt, az MLSz irodaigazgatója hívja még meg a „győztes magyar cs­apat“-ot az esti bankettre s azután­­lassan mindenki elkészül. A masszírozó szerektől már nehéz, hódító a levegő. Feszültség, várakozás, a győzelem aka­rása, epedő vágása nyom el minden hangot, mikor a csa­pat az osztrákok után kifelé tart a pályára. Félidő közben hangtalan volt az öltöző. Csak Kertész II. hangoztatta egyre, hogy inkább meghal, de ma győzni kell a csapat­nak. Potya a pálya szélét szidta, ahol a salakot szegélyező deszkán megrán­dult a lába. Mandl tiszta dresszt hú­­zott, mert a másik csűrön víz lett raj­ta. Csüggeteg hangtalansági, a csa­­lódottság némasága ül a szobáiban. Weisz Seident oktatja, bátorítja, Obitz révet­eg tekintetében alig van bizako­dás. Takács sö­téten mered maga elé, Neuhaus pedig bánatosan csóválta a fejét s magyarázza szerencsétlen kifu­tását, mely után a gól esett. A szövetségi kapitány ideges. Taná­csokat ad, biztatgatja játékosait. Ma­­hky, az MLSz alelnök­e siet a segítsé­gére és szinte megkönnyebbül min­denki, amint érces hangon fejtegeti, hogy csak át kell venni az osztrákok iramát s megnyerjük a m­eccset. Erős tempót kell diktálnunk a félidő elején s ha meg lesz a kiegyenlítés, mi le­szünk az urak. Szeme ragyogásában már ott ül az öröm, a győzelem feletti öröm. Az öregeket dicséri, a fiatalokat bátorítja, miközben szól a bíró füttye. Vég­e. 1:1. CPI1RV érmek, plakettek, mVm szalagok,oklevelek Csalódtunk- keserűen, nagyon csa­lódtunk. Az erdemény fáj, de a játék még inkább. A játékost a győzelem vágya izgatja meccs előtt s a kivívott győzelem teszi imegel­égedetttté, bol­doggá. S ha a győzelmet néha elra­bolja valami véletlen, a játék szépsé­gének kell a győzelem nyomán fakadt örömet pótolni. A jó játék tudata, a szép játék élvezete s a rá való em­lékezés tört el bennünket megelégedés­sel. Ma hiányzott ez a megelégedés a játékosokból a meccs után. Kertész II. szomorúan konstatálja, hogy mindent beleadott a játékba, s amit csak tudott- A csatársor­ lanyha volt, így nem lehet győzni! És a bíró! őt szidhatjátok, mondja­­ Orshnal­, aki Opatának rója fel, hogy nem cen­terezett mindig. Mandl holtfáradtan nyújtózik el a maszk­ozó padon. Tud­ja, hogy sokat­, jól dolgozott. Az újak félve tekintgetnek körül, mintha vár­nának valamit. De senki sem szól. Ilyenkor nincs kritika, nincs dicsé­ret s amint az egyik sarokban a já­tékról indul m­eg a beszéd, leintik a diskurálókat. Most ne essék szó to­vább futballról! Elég volt belőle. Úgy van az ilyen meccsel az ember, mint az ehunytakkal. Róluk csak jót, vagy semmit. Csendesen iszogatják a limonádét, fürdenek, öltözködnek. Csend, kevés beszéd, sok, mély gondolkozás van a szobáiban s mikorra a roppant tömeg kitolakszik a szü­rk kapukon, az öltö­zőből is elszállingózn­ak a játékosok. Csendben, szótlanul... Csak az osztrákok öltözője hangos. Ott csattogóbb a szó, vidámabb a h­aig. Megértjük őket. Nyilatkozatok a mérkőzésről* Meisl Hugó, oszták , szövetségi kapitány. (Játék előtt): A magyarok fognak győzni, mert itthon vannak és jobbak számí­tásom­­szerint. A németek ellen muta­tott forma szerint futs­allunski­s megint krízisben van. Lehet, hogy a ma kipró­bálandó friss erők nem hagyják szi­­­­neinket teljesen cserben, de mi éppen­­ csak a lehetőségre számíthatunk. (Fél­időben): Pechünk van. Legalább 3 gól­lal kellene vezetnünk. Engem nagyon meglep csapatom nem várt jó ját­éka, de meglep a magyarok rossz együttese is. (Játék után): Én is meg vagyok az erdménnyel elégedve s azt hiszem, így gondolkodnak a játékosok is. Az ered­mény hit tükre a két félidő megoszlott fölényének. (Tudósítónski a bírót illető­leg nem kérdezte meg az osztrák futb fall fővezér véleményét. Azt hisszük fe­­lesleges,­­ mer­t ugyanolyan lesz, mint a mi véleményünk.) Fischera, az osztrák csapat kapitánya: Nagyon szép játék­ volt, a magyarok a második félidőben bámulatos játékot mutattak, de az első félidőben halfsoruk gyenge­sége folytán nem találta meg a csapat önmagát. Mi nem számítottunk győze­lemre, de azért nagy vereségre sem szá­mítottunk, m­ert bíztunk a felfrissített csapatban. Az eredmény reánk nézve látszólagosan hízelgő, de nagyon igaz­ságos. A második félidőben ozt már nem tudtam játszani, mert Takács teljesen összerúgott. Isolas Ha az első félidőben több szemcsénk van, mi nyerjük a játékot, ha a máso­dik félidőben önöknek van kevesebb pechjük, mi vagyunk­ a vesztesek. De így, mindketten meg lehetünk elégedve. A játék szép volt é s eredménynek ez Etem utolsó, J.r. Bauwens a meccs bírája. A magyar csapat rossz volt. Többet vártam a magya­roktól. Nem játszanak elég erélyesen és az összmunkájuk is sok kifogásolni valót hagy hátra. Németországban ezzel a játékstílussal ma már nem lehet érvényesülni. Budapest I b-Középmagyarország 4:0(0:0) Kecskemét KAC pálya, Bíró Schiller. Az I. b) -neki kecskeméti vendégsze­replése a várakozásit nem eléghette ki. A csapatok a következőképen állottak fel: Budapest I. b): Dürr—Zatykó, Ko­­vács (VII. ker.)—Weszter, Kanyaurek, TomecSkió—Hajdú, Rázsó, Palcsek, Hirzer, Berkes. Középmagy­arország: Nagy-Farkas,­­Lázár—Licskó, Balázs, Farkas (Péceli) —­Stricker, Landler, Zilizy, Deák, Aszódy. A nagy érdeklődéssel lefolyt meccs­nek az eredmény egyáltalán nem hű kifejezője. A helyzet az volt, mint ál­talában a pesti csapatoknak, a vidékiek elleni meccsein. Pest részéről a tech­nika, a rutin, a vidékiek részéről a na­gyobb lelkesedés, de az erők kamatozó kihasználásának teljes hiánya. Mi sem jellemzőbb a meccsre, mint az, hogy a pestiek a II. félidő 40-ik percében érték el első góljukat s az utolsó 5 perc alatt nem fcéveseb­b, mint 5 gólt s tudtak belőni a felbomlott és kifulladt középmagyar hallóba. (Az egyik gólt Schiller meg sem adta.) Pest játéka karakterét a belső csa­társor adta meg: Palcsek, Rázsó a nagykchnikájú, sokat dribliző, mindent agyonkombináló, t­echnikatúllengésben szenvedő, egyébként irigytehetségű já­tékosok. Finom passzjátékosukait ugyan az egyenetlen tavalyi alaposan megne­­heztette, de végül is sikerült elérni azt, ami várható volt, az eleinte nagy­szerűen szerző ellenfél védelem végül mégis csak kifulladt a technika elleni harcában és a végén teljesen elvesz­tette a fejét. A pesti csatársor legjobb­jai egyébként Hirzer és Rázsó voltak, a II. félidőben jött lendületbe Berkes és végén, mikor a középmagyar csapat erős játékmód óta a fáradság folytán kezdett enyhülni, Palcsek nagy techni­kája kezdett hatalmasan érvényesülni. A halfsorban Tomecskó volt kétségte­lenül a legjobb, igaz, hogy Weszler a meccs elején szenvedett sérülése foly­tán csak félerővel küzdhetett. Kanyau­­reknek voltak nagyszerű pillanatai, de gyakran alábbhagyott bravárkodása s eltűnt az átlagban. Zatykó volt a pesti csapat és az egész mezőny kimagasló legjobb embere. Energikus stílusa, pontos kapcsolásai, hatalmas felszaba­dító rúgásai, eg­ész játéka olyan, ami­lyennél különbet jelenleg legföljebb Fogl II. tud produkálni. Kovács ele­inte, főleg a szél ellen, bizonytalan volt, később azonban néhány igazán első­rangú teljesítményt nyújtott. A középmagyarok legjobb része a ■halfsor volt. Balás és Licskó az első félidőben teljesen sakkban tartotta a pesti csatársort, s főleg rajtuk múlt a 0:0-ás félidő. Amikor ők kifulladtak, elveszett a meccs. A csatársorban az egyetlen Aszdcru érdemel névszerinti említést, a­­bekkek átlagmunkát végez­tek, Nagy kapus mutatott pár tetsze­tős védést, azonban némileg többet vártak tőle. A nagy szél különben, ne­kik is szomorú perceket okozott, Amit a hajfsor bírta tüdővel, s a bekkek tá­mogatták őket, szóval addig, amíg a­ technikai túlsúly ki nem végezte a vé­dőmet, a középmagyar csapat nem mutatott rosszabb játékot, mint a pesti. De amint a belső csatárok passz­­játéka kezdte éreztetni hatását, kiful­ladt a csapat, s Pest a II. félidő nagy részében döntő fölényben játszott. A 40. percben Hirzer-Palcsek össz­­játékának eredményekében Rázsó 6 méterről védhetetlen gólt lő, (l10), s ezzel megkezdődik a középmagyar csa­pat összeomlása. A 42. percben Berkes szép beadását Palcsek átengedi, és Hirzer­­ gyönyörűn belövi. A­­44. perc hozza meg a 13-ik gólt, Hirzer süvítő éles lövését Nagy fogja, de ki­ejti, s a labda a lába között beperdül a gólba. Fél perc múlva Palcsek belső kapufát lő, de a bíró nem vesz észre semmit. Ám a 45. percben kornerhez jut a pesti csapat és Berkes szép kor­­nerét Rázsó élesen lefejeli. F­­ttteall elsőrendű zsíros bőrből 1 2 3 4 5 tömlővel (nem bazáráru) 500 660 720 800 600 K­ör-es meccslabda 1000 K., belsők 120 K-tól 150 K-ig. Ren­delésnél elő-r­­­ácsia gummiáru nagykereskedők lóg külden­dő tni Col­la Budapest, József-körút 41 Egyleti zománc- és fémjelvények, bélyeg­zők, vésőtök és cimtáblák első­rendűen elkészítve kaphatók MiárSYI JÓZSEF CÉSCHÉI), Budapest, IV., Eskü-ut 5. sz. (Klotild-palota) ACI RENDELŐ vé*- és íran e­v nemibet­egek részére. Ezüst salvarian-oitás) Rendelés egész nap. VII. Rák­óczi-út 32.1. em. 1* (Rókussal szemben N& áEáSjf€L €Sl míg meg nem mutatta Jámbor "r tt* - ~ ,1--sz ékszer üzletében Üllői-ut 3. SSz, g a­ Kálvin-tér mellett. Aranyat ezüs­töt, brilliánst, régiséget legmagasabb árban veszek. “ fát legtökéletesebben készíti Macsoér ü@ssö és Társa te­nnis-rakett javítók Budapest, VI., Podmaniczky-utca 45. Telefon 76—21, mm Mn n Ik­i angol gyapjúszövetek kereskedése, Budapest, IV., Váci-utca 25. Kontremin-Szövete­tben! Idegen valutával beszerzett nagy tömegű elsőrendű mi­nőségű és közismerten választékos gyapjúszöveteinknek áraát 14 napon át a valutáknak tőzsdei napi jegyzésénél 20%-at olcsóbb­an kalkuláljuk. Ezért nagyon ajánljuk az igen tisztelt vásárlóközönségnek, hogy áruszükségletének beszerzése előtt győződjön meg — vételt kényszer nélkül — ezen ajánlatunk előnyös voltáról. Utiplaidek, autók és kocsitakarók nagy választékban-

Next