Nemzeti Sport, 1932. május (24. évfolyam, 84-105. szám)

1932-05-01 / 84. szám

2 Köznapi iramú mérkőzés­ben győzte le a budai csapat a Vasast­­ ."­ Budai „II"— Vasas 3:1 (1:1) A budaiak kulturáltabban futballoz­tak, de csak szerencsés gólokkal győztek Góllövők: Possák, Luila, Polgár, Polgár Hungária-út, 500 néző, Bíró Klein. (Általában siralmasak a köz­napi mérkőzések. A­­ tegnapi azon­ban még a szokottnál is siralma­sabb benyomást­ keltett. Nemcsak az üres nézőtér, hanem a csapatok — főleg a Vasas — összeállítása, no meg a mutatott játék miatt is. A Vasas csapatából hiányzott Rottler­ Rózsa és Stanzl. Ezekről ezt mondja az egyik vezetőségi tag. — Nem tud köznap elszabadulni a munkahelyéről. De különben is sokat beszél a pályán, egészen megzavarja a többit. Stanzl pedig beteg. A budaiaknál Ember kap fejmo­sást, mert későn jött. — Rendes ember félórával előbb kint van már. — hangzik­ Futballcipő P 16.50 Futócipő P 15.-, birkózó és boxolócipő fekete, króm vagy gumitalppal P15___ Karók* párcipő, fekete P 16.— Ezenkívül lóra-, sport-, vadász-, motorcipők és csizmák vízhatlan és garantált minőségben kaphatók Jakobovits A.­­ — Hát van ebben a csapatban rendes ember ? — szól vissza Em­ber. Az idő gyönyörű, a diákok játé­ka kevésbé. A két kapitány sorsol s a budaiak állanak fel kezdésre.) Budai „11”: Horn — Weber, Fekete — Kárpáti II., Kárpáti I., -f. Schuszter .— Czumpf, Sztancsik, Polgár, Lyka, Tárnok. Vasas: Bereczky — Szemere, Kemény — Vági, Burger, Kiss — Koszta, Brunecker, Possák, Küzdé­­nyi, Egri. Possák gólja sokáig vezetést jelent Kezdés után azonnal Bereczky jut labdához. A 2. percben Egi rohan, Weber eléje megy, a két játékos összefut s Weber lerogyva hempereg.. Eltart egy percig, míg rendbe hozzák az altestébe kapott rúgás után. Változatosan megy a játék, mikor a 7. percben Koszta Possák elé játszik, a késlekedő vé­delem között Possák kiugrik a 16-osnál s míg Horn dermedten nézi, kö­zelről a jobb alsó sarokba gu­rítja a gólt. (0:1). Szemere nehéz helyzetbe hozza kezdés után kapusát, de Bereczky megoldja, igaz, hogy csak merész előrevetődéssel. A 10. percben Polgár lövését tolja kornerre a Vasas-kapus ügyetlenül, mely után jó ideig a budai csapat támad. A fölény azonban értéktelen. A 15. percben Tárnok centere után ugyan Czumpf jól teszi le Sztan­csik elé a labdát, de az összekötő messze fölé lő. A nézők Kosztára kíváncsiak. A 19. percben végre kap is labdát, de ront. Hamar ja­vít azonban, de Possák mellé fe­jel. Nagy helyzet volt! Az ellen­­támadás végén Polgár balra ke­rül s onnan küld rettentő erejű lövést, amit Bereczky mesés vé­déssel tol kornerre. A Vasas vé­delem elhárítja s máris Schuszter lábáról jut a másik kapunál kor­nerre a labda. Possák jó fejesét Horn védi. A kapu előtti jelene­tek szépek, élvezetesek. A többi azonban nem éppen. A 25. percben Lykát ejteti Vági, Polgár nagy szabadrúgása megint nagy védésre ad al­kalmat Bereczkynek. Amint a budaiak nyomása eny­hül, a 27. percben Koszta ugrik a labdáért Schuszter és Fekete kö­zelében. Semmi szabálytalanság sem történik, a szélső mégis ösz­­szerogy, mikor visszaér a földre. Ki kell vinni. Bereczky védi Luka, majd Polgár lövését, Possák elől meg az utolsó pillanatban ment Weber. A 31. percben Koszta visz­­szamegy a pályára, de nagyon sántít. Czumpf lövése ad még munkát Bereczkynek, mire a 34. percben a Vasas lendül táma­dásba. Egri ront s hamar vége a fellélegzésnek, sőt Czumpf futása végén már Kiss lábáról kerül kor­nerre a labda. A következő táma­dást Sztancsik viszi, remekül fut át a védelmen s Bereczky nehéz helyzetben vetődve ment. De újra jön a budai roham s Luka a 40. percben hirtelen kapura lő s a labda kemény vállán irányt változtatva tart a kapuba. Bereczky már balra mozdult s hiába hadonászik a beguruló labda után. (1:1). A gól után Kemény lábáról pat­tanó labda teszi próbára Be­­reczkyt, a Vasas rohamokat We­ber könnyen veri vissza s a bu­daiak ostromával ér véget a más­fél perccel hosszabb félidő. A sportért ... Irta: Bar­kacs B. Béla Horcsák talán az apjától örö­költe a sport iránt érzett lángoló szeretetét. Az apja egy fuball­­meccs izgalmas hangulatából ro­hant haza, hogy üdvözölhesse vi­lágra érkezését. Hároméves sem volt, amikor az első labdát kapta. Azt rúgdalta egész nap feltűnő szeretettel. Hét­éves korából csak egyetlen, de an­nál kellemetlenebb emléke maradt fenn, egy irtózatos apai verés, amikor vadonatúj ruhában ment el hazulról és olyan rongyosan jött haza, mint egy világot járt csavar­gó. A ruháját megtépték, de a be­csülete ép maradt. Nagy nézőkö­zönség előtt tiporta le a földre a Fő­ utcán azt a fiút, aki kétségbe merte vonni az erejét. Tizenhatéves korában korcsolyá­zás közben a lábát törte. Hat hé­tig hordta magán égő szenvedések közben a kellemetlen gipszkötést. Ekkor apai tanácsra „szelídebb” sportágra tért át; a csónakázásra. Első csónaktúrája a Duna vizé­ben kezdődött és a kórházi ágyon folytatódott. Három hétig feküdt élet és halál közt kétoldali tüdő­­gyulladással. E kellemetlen kaland rávette, hogy végleg felhagyjon az ak­tív sportolással.­­ Elhatározta, hogy ezentúl csak mint néző fogja élvezni a sport áldásait. Szavának is állott. Soha többé nem próbálta ki a saját erejét, a saját ügyessé­gét, mindig mások sikerén lelkese­dett. A fővárosban nem volt neve­zetesebb sportesemény, ahol meg ne jelent volna. Szurkolt az úszó­versenyeken, buzdította a vívókat, kiabált a boxmérkőzéseken, szóval mindenütt ott volt! Úszóversenyen ismerkedett meg a feleségével. Félévi együttes szur­kolás után egy vasárnap délután verseny helyett az oltár elé men­tek ... Azóta elvárhatatlanok vol­tak a versenyek látogatásában. Horcsák tobzódott a boldogság­ban, hogy méltó párjára akadt, ám nem tartott soká a boldogsá­ga ... A férfi mindig a tribünökről bámulta nodaló csodálattal a baj­nokokat és ha nagyon szépet akart álmodni, akkor mindig bajnokok­ról álmodott. Bajnokok voltak a barátai, világhírességekkel parolá­­zott, — persze, csak álmában! Az asszony ügyesebb volt, mint ő. Rövid idő alatt egész sereg is­merőst toborzott magának a sport­­nagyságok köréből. A férje volt a legboldogabb, amikor a Híres Úszó először jelent meg vendége­ként az asztalánál. Az Úszó először hetenként egy­szer jelentkezett, azután kétszer, majd háromszor, végül mindenna­pos vendég lett náluk. A sok vendégeskedésnek az lett a vége, hogy a vékonyfizetésű Horcsák rengeteg adósságba keve­redett, de szólni a világért sem mert volna. Végül az Úszó ol­dotta meg a kényelmetlen helyze­tet. Egy szép napon eltűnt a fővá­rosból s vele együtt eltűnt Hor­csák felesége is. Mit tehetett? Elvált a hűtlen asszonytól szép csendben és nagy esküvések között fogadta meg ma­gának, hogy örökre végzett a sporttal! Két héttel később ezt a fogadalmát úgy módosította, hogy úszóversenyre nem megy soha többé­­... Horcsák átpártolt a futballhoz. Hétről-hétre ott lehetett látni a tribünön, amint lelkes odaadással szurkolt a csapatának. Az ő csapa­ta nem a bajnokság babérkoszorú­jáért küzdött, inkább azt lehetne mondani, hogy állandóan a kiesés réme ellen verekedett. Kisprofik voltak, sok akarattal, kevés pénz­zel... A férfi minden hó elején leszur­kolta a maga tíz pengőjét. Többet nem áldozhatott, bármennyire is szerette volna. Ez a tíz pengő is rengeteg sok volt neki, ebben a le­épített, leredukált világban ... Egész élete a sporté volt. Hét­közben szorgalmasan robotolt az irodában. Liptóti ebédelt, parizert vacsorázott, de vasárnap ott feszí­tett a tribün legjobb helyén. És este, amikor hazajött fárad­tan a munkától, ledőlt a magá­nyos szoba díványára, elővette a sportlapot és szemüveggel az orra­­hegyén, mélységes áhítattal merült bele a betűk tengerébe. A vezér­cikktől a mozirovatig mindent vé­gig olvasott. Megfejtette a kereszt, rejtvényt, a betűrejtvényt, min­dent, amit csak lehetett. Tegnap nevetve újságolta el a kollégáinak, hogy a rejtvényver­­senyben egy 5000 dolláros baleset­­biztosítási kötvényt nyert. Keserű mosollyal tette hozzá: — Most lettem baleset ellen biztosítva, amikor már nem sportolok.... Egy tavaszi vasárnapon Hor­csák úr megint ott ült a tribün elején. Izgatottan és dühösen ma­gyarázott a szomszédjának: — ... Hiába! ... Kellett a pénz! ... El kellett adni a legjobb játékosukat! Meglátja uram, most már nem sikerül elkerülni a ki­esést! ... A mérkőzés lefolyása úgy lát­szott, őt akarta igazolni. Hiába volt minden kiabálás, izgatott csapkodás, a csapat verve, sőt le­verve hagyta el a pályát. Horcsák úrnak lógott az orra, mikor hazafelé indult. Otthon egy vércsepet vett észre a kezelőjén . Biztosan megsértettem a nagy csapkodásban a kezemet, — gon­dolta, mikor lefeküdt az ágyba s valóban fel is fedezett a keze fején egy jelentéktelen kis sebet. Más­nap 39 fok lázzal kelt fel. A keze rettentően fájt, de azért bement az irodába. A harmadik napon már a kórházban feküdt, ahová vérmérgezés miatt szállították. Nem volt segítség! Hiába volt az orovosok minden fáradozása, Horcsák úrnak amputálni kellett a kezét... Az operáció után meglátogatta egy kollégája, aki szép szavakkal igyekezett vigasztalni őt. — Egy szerencséje mégis van Horcsák! Az az 5000 dolláros köt­vény, amiről mesélt... A betegnek felragyogtak a sze­mei, ahogy erőtlenül suttogta: — Istenem! Erre nem is gondol­tam! — Lássa, — folytatta a kolléga — 5000 dollár nagyon szép összeg. ... Vesz egy kis boltot... a maga ura lesz ... nem parancsol magá­nak senki, úgy fog élni, ahogy akar!... A sportból pedig, ugye már elege volt? Ép elég keserűsé­get okozott az életének ... Horcsák hallgatott, csak a sze­mei csillogtak. — Mégis, mit fog most ezzel a sok pénzzel kezdeni?... — 20.000 pengővel betársulok valahová és még marad több, mint 5000 pengőm! ... Amivel én ren­delkezem ! ... Sok pénz ... sok! — mosolygott boldogan a beteg. — Kolléga úr! Tesz nekem egy szí­vességet? — fordult hirtelen a lá­togatójához. — Itt van ez a cím, legyen szíves küldje fel hozzám ezt az utat!... Egy félóra múlva ott áll az ágy lábánál a Horcsák által pártfogolt csapat intézője. — Mennyiért adták el a multikor a balösszekötőt? — kérdezte a be­teg és nagy kínnal ült fel az ágy­ba. — 800 pengőért... — Vásárolja vissza!... 1500-at ígérhet... — Nincs pénzünk, dadogott az intéző. Horcsák boldogan mosolygott. — De nekem van!... Egy hónap múlva Horcsák úr ismét ott ült a tribünön a megszo­kott helyén. A jobboldalon a kabát­­ujja be volt gyűrve a zsebébe, de a bal kezében zsebkendőt szoronga-* tott, hogy boldog lobogtatással üd­ ö­vözölje a visszavásárolt balössze­kötőt ... f ,*•»*«»» 0 Budai gólok után meddő a Vasas-fölény A Vasas lép fel támadóan. Kosz­ta jó, lapos beadását Horn csak nehezen üti el a csatárok lába elől. S utána egészen változatos a játék. Ide-oda hullámzanak a támadások, de a budaiak lába előtt jobban gu­rul a labda. Kárpáti II. nehéz pil­lanatban fejel jól, Egri lövését Horn fogja, majd a 10. percben nagy jelenet adódik. Kemény mögé száll a passz, Burger lyukat rúg s Polgár egyedül rohan a kapu felé. Bereczky eléje megy s a center lábáról háló mellé jut a labda. A budai védelem kapkod, de nem baj, mert az ellenfél csatárainak nem megy a játék. A 14. percben Tár­nok rúg kornert, a 16.-ban meg a rohanó Koszta berog, s kisántikál, hogy vissza sem megy többé a pályára. Burger ívelt labdáját Horn kornerre löki, de a sarokról mögé száll a labda. A Sztancsik— Czumpf támadást visszaverik, de a 17. percben Polgár jut lab­dához. Vagy 25—28 méternyire van a kaputól, de hirtelen megvágja a labdát s az remekül, iszonyú gyor­sasággal süvít a föld felett a kapu felé. A jobb kapufa mellé tart a hálóba s Bereczky, akit kissé későn eszmélt a lövésre, már hiába vetődik. Éri ugyan a labdát, de az a kapufa mellett gólba ballag. (2:1). A budaiak lendületben marad­nak. — Polgár—Lyka—Polgár— Sztancsik össz játék ut­án az ösz­­szekötő lövését Bereczky nagy stí­lusban védi korrnerre. A 24. perc­ben balra került Polgár irtóza­tos erejű lövéssel találja el a ka­pufát, hogy mozog a kapu. Az újabb Polgár-lövést, Sztancsik labdáját egyaránt a kapus hárítja. A 25. percben azonban Tárnok szépen centerez a kapu elé. Be­reczky kiugrik az ívelten érkező labdáért, de ugrik érte Kemény és Polgár is. A center fejét éri a labda s arról az üresen maradt ka­­puba esik. (3:1). A gól után a budaiak visszaes­nek. A 37. percben Weber csatár­nak megy előre, Kárpáti II. lesz bekk helyette, Sztancsik pedig hal­­fol. Néha-néha szakítja csak meg a budaiak rohama a Vasas-fölényt, amely egészen nyomasztóvá válik, de az eredmény már nem változik Megjegyzések a két öltözőből Barna Sándor: Reálisnak tar­tom az eredményt. A Vasas na­gyon lelkesen játszott, de mi job­ban futballoztunk. Ez 3:1-ig tar­tott , így a gólok születésétől füg­getlenül is megérdemeltük a győ­zelmet. Neuwelt Pál: Koszta sérülése ugyan nagyon visszavette a csa­patot, a második félidőben mégis fölénybe tudtunk kerülni. Bereczky így magyarázza a má­sodik gólt: Későn vettem észre a lövést s a labda cikk-cakkban jött, be is csúszott a könyököm alatt. Koszta bal térdével Himmer, az egykori Vasas-csatár foglalkozik. A játékos sziszeg a fájdalomtól s így szól: Senki sem rúgott meg. A felrúgás után rosszul estem vissza a földre s megroppant a baltérdem. A két csapat játékából teljesen hiányzott a komoly iram. Majdnem álló futballt játszottak az ellenfelek, ami ma már kivesző­ben van mindenütt a világon. Ebben a lendülettelen játékban a Budai „11” határozottan felülmúl­ta ellenfelét. Támadásai jobban gördültek, simábban mentek, de a csapat még ezt az iramnélküli ira­mot sem tartotta végig. A máso­dik félidőben erősen visszaesett és védekezett. A csapatban akad néhány tehet­séges játékos és volt a játéknak sok élvezetes pillanata, egészben véve azonban nem volt az a futball, amelyben a játék és a férfias küzdelem, a technikai csiszoltság és a lendület ölelkezett volna. Ezek a tulajdonságok nem élnek a két csapatban. Az élvezetes pillanatokat első­sorban Polgár nagyszerű lövései jelentették. Mel­lette jól passzolt Luka, de a többi csatár nem sok értékes tulajdon­sággal dicsekedhet. A halfsorból Vasárnap, 1932 május 1. Kárpáti II. emekledett ki, a vé­delemben pedig örömmel lehet látni Weber fiatalos, erőteljes já­tékát. Ha több rutinra tesz szert, komoly, nagy bekké válhat. A Vasasról még ennyi jót sem mondhatunk, Bereczky néhány védése ragyogó volt, de hibái is nagyok. Szemere jól játszott, de keményen érzik az öregség minden jele, annak minden erénye nélkül. A halfsor szürkeségéből néha kicsillant Kiss tudása, de csak néha. A csatársort, Koszta sérülésével egyetlen hatá­sos tagját is elvesztette. Possák a gólnál csatár volt, de különben semmit sem mutatott. A balszárny tehetetlen volt. Brunecker belevé­­szett a mezőnybe. Krnács és Kertész Párisba távozott — Saját tudósítónktól — Békéscsaba, április 28. A Bohn SC tájékán már hetek óta tudták, hogy a csapat elveszti egyik igen értékes tagját, Krná­­csot. Krnács ugyanis bejelentette, hogy Párisba távozik. A játékost tegnap este igen melegen el is bú­csúztatták, ma azonban kiderült, hogy nem egyedül ment. Vele együtt elutazott Kertész is a csa­pat kitűnő csatára. Kertész szö­késszerű távozása nagy megdöb­benést keltett a Bohn SC-ben, de az egész csabai sporttársadalom­ban is. Az ungvári válogatott mérkőzés két csapata — Saját tudósítónktól — Ungvár, április 28. Vasárnap mérkőzik meg egy­mással a kárpátaljai kerület ma­gyar és szláv válogatott csapata. A két kapitány tegnap jelölte ki a résztvevő játékosokat s a mér­kőzésre következőképpen állanak fel a csapatok: Magyar csapat: Hudák UMTE — Jablovszky UTK, Hayek MSE — Kahán II. UMTE, Plasszer UAC, Dóczy UMTE — Kain MSE, Gallusz UTK, Seidl UMTE, Komenda UMTE, Kalocsay BFTC. Szláv csapat: Boksai — Tóth, Krizs II. — Szir­ák, Lacsó, Zen­dák — Kovács, Sándor, Resl— Krizs I., Szukovszky. A szláv csapat tagjai, az egyet­len Resk kivételével, mind az SK Rusj-ból valók. Resk a CsSK Ung­vár tagja.

Next