Népsport, 1958. augusztus (14. évfolyam, 152-173. szám)

1958-08-01 / 152. szám

Az elmúlt bajnokság és a jövő útja kosárlabdában Tíz­­ónapos küzdelem után fejeződött be a kosárlabda-bajnokság. Tíz hónap nagy idő, több is, mint amennyi baj­­nokavatáshoz szükséges. Az 1957— 58. évi bajnokság azonban rendkívül hosszúra nyúlt, s ezt nagyjából három okkal lehet magyarázni. A nőknél a riói VB, majd a lódzi Európa-bajnok­­ság hátráltatta a befejezést, a férfiak­nál a nemzetközi mérkőzések és a Bp. Honvéd részvétele az Európa Kupá­ban. A harmadik ok pedig a kosár­labd­a-szövetség eléggé tervszerűtlen munkájára vezethető vissza. Egyrészt sok indokolatlan elhalasztási kérelem­hez hozzájárult, másrészt pedig rosz­­szul összeállított versenynaptárt ké­szített és még az elkészült verseny­­naptárt sem hangolta össze az esemé­nyekkel (például főiskolai, közép­iskolai bajnokság, nemzetközi mérkő­zések stb.) íme a hosszúra nyúlt ver­senyidény magyarázata. Á­ tíz hónap nemcsak ezt jelenti, hanem azt is, hogy gazdagabbak lettünk tapaszta­latokkal, megfigyelésekkel. Meg­figyelési és tapasztalatszerzési alkal­mat minden évben nyújt a bajnokság, a kérdés pusztán az, hogy mennyit használhatunk fel a tapasztalatokból, felhasználjuk-e egyáltalán vagy csak megmaradunk a felismerésnél. Az idei bajnokság tapasztalatai, tanulságai bi­zonyára sokban azonosak lesznek a tavalyi vagy elmúlt bajnokságok tapasztalataival, éppen ez indít arra, hogy­ elmondjuk őket, hogy bebizo­nyítsuk: sürgetően elérkezett a cselek­vés ideje. A színvonal Amikor egy bajnokság befejeződik, a szakemberek és a játékosok köré­ben beszédtéma, hogy az újsütetű baj­nok megérdemelten, avagy érdemtele­nül jutott a bajnoki címhez, a helye­zések sorrendjében milyen szerepet játszott a szerencse és melyik csapat eredménye meglepetés. A díjkiosztó klubvacsorákon — ki több, ki keve­sebb önkritikával — gondol vissza a bajnoki évadra, de vajon elgondol­­koznak-e azon, hogy milyen szín­vonalúak is voltak a mérkőzé­sek. Igen, milyen volt a színvonal? Tömören így lehetne rá válaszolni: alacsony. Ha csupán azt említenénk meg, hogy csak két-három élcsapat rangadói hoztak érdekesebb játékot és küzdelmet, önmagában is beszédes tény, de­­ nem elegendő bizonyítás­nak. Nézzük hát meg közelebbről a mezőnyt. Mind a férfiaknál, mind a nőknél az erőviszonyok kiegyenlítőd­tek, ez azonban nem jelenti azt, hogy az élcsapatokhoz felzárkózott a me­zőny, mert ez egyértelműen azt jelen­tené, hogy növekedett a színvonal — ■ ellenkezőleg a színvonal csökkenése tette lehetővé a mezőny kiegyenlítődé­­sét. A csapatok nem rendelkeztek meg­felelő alapokkal és az új szabályok megnövekedett követelményeire ezért nem is készülhettek fel. Az alapozás hiánya, no meg a tervszerű, rendsze­res komoly munkától való eltávolodás természetesen meglátszott a teljesít­ményeken is. Akadt olyan csapat, amely hosszú időn át csak heti egy ed­zést tartott vagy jóideig egyetlen ed­zést sem és csak a mérkőzéseken ta­lálkoztak a játékosok (pl. VTSK férfi csapata), s a csapatok túlnyomó több­sége tökéletesen elégedett volt a heti két edzés elvégzésével. A korszerű fel­készülés, a tervszerű és megfeszített munka korszakában — mi hátralép­tünk. És akkor léptünk hátrafelé, ami­kor ellenfeleink előre léptek egyet, hiszen ezt az új szabályok is szinte kényszerítővé tették. Nem arról van szó, mintha a játékosok gyakorlatilag nem értették volna meg az új szabá­lyokat, csak a következményekben látszott meg a munka hiánya. Például a 30 másodperces időkorlátozás tudata eleve megakadályozta a labdatartást. Sok volt a zónázó csapat A 30 másodperces szabállyal ma­gyarázható, hogy a csapatok gyorsan indítottak, rohantak, de hiányos, nem megfelelő volt a technikai felkészült­ségük. Általános hibaként ütközött ki, hogy a játékosok nem tudták mozgás közben — különösen gyors mozgás közben — kezelni a labdát. Ugyan­csak a 30 másodperces szabállyal ma­gyarázható, hogy ebben az évben jó­val több csapat zónázott, mint a ko­rábbi években. A 30 másodperces sza­bályra taktikaként jelentkezett­­ a zóna. A zóna önmagában véve sem előrelépés, hátha még azt is hozzászá­mítjuk, hogy a zónával párhuzamosan nem javult a távoli dobások biztos­sága.­­ Az elmondott hiányosságok a leg­­t­több csapatra jellemzőek, így érthető a mezőny kiegyenlítődése. Nézzük meg közelebbről, mit jelent ez a férfiaknál és mit a nőknél A férfiaknál ez azt jelenti, hogy egy-egy játékos személye köré alakul a csapat játék­­felfogása, taktikája. Attól függően, hogy a szóban forgó játékos milyen klasszis, milyen a felkészülése, milyen a rutinja, csapata több vagy kevesebb sikert ér el. Ha most felsorolnánk a csapatok egymás ellen elért eredmé­nyét, abból nem derülne ki semmi, de ha azt is felsorolnánk, hogy a csapa­tot vagy szebb szóval a csapat lelkét jelentő játékos mennyit mondhat ma­gáénak számszerűtt az eredményből, szomorú képet kapnánk. Egy-egy játé­kos kiesése a megoldhatatlannak látszó feladat elé állítaná a csapatokat. Kép­zeljük csak el, mit csinálna a MA­VAG Zsiros, a Pécs Bálna, a TF Bencze, a Szombathely Hajdinák, a MAFC Ga­­bányi és Bohaty nélkül? Ez természe­tesen áll a Bp. Honvéd együttesére is. S ha már a bajnokcsapatnál tartunk, meg kell említenünk, hogy mint any­nyiszor, ezúttal is az segítette a baj­noki címhez, hogy míg a többi együt­tesek csak egy-egy klasszisjátékossal, addig a Honvéd négy ilyen klasszissal rendelkezik. A nőknél is nagyjából ugyanezeket az érveket lehet elmondani, csak ellenkező előjel­lel. Itt egy-egy játékos kiválása gyön­gítette egyformává a mezőnyt. A Vá­rosi Tanács együtteséből Partiné és Molnárné, az MTK-ból Mátayné és Ko­vács, a Petőfiből Sárosdyné, a MAFC- ből Jalsoviczky, Paál és Koch kiválása módosította ilyenné az erőviszonyokat, így már érthető, hogy a tavalyi egy­fordulós bajnokság első helyezettje, a Városi Tanács, az idén csak hetedik lett, az NB 1 újonca, a Székesfehérvári Vasas pedig az ötödik helyet harcolta ki. A két évvel ezelőtt még kiesés el­len viaskodó BVSC — teljesen megér­demelten — a második helyet szerezte meg, a Bp. Vörös Meteor pedig első ízben nyert bajnokságot, így néz hát ki a kiegyenlítődött me­zőny — közelről. És ez a játékosállo­mány megfelelő felkészüléssel szívós, odaadó munkával jóval többre képes, mint amennyivel a bajnokság színvo­nalához hozzájárult. Nem kell azonban ebből mindjárt olyan következtetést levonni, hogy hazánk színeit képviselő válogatottak fényes sikerek előtt áll­nak. Hozzá kell szoknunk, hogy játé­kosállományunk és kosárlabdasportunk színvonala­­ szürkébb, mint a néhány évvel ezelőtti. A tervszerű munka azonban ezt a játékosállományt is visszavezetheti a régi útra. De többet és újat csak akkor remélhetünk tőlük, ha van mögöttük utánpótlás. Felme­rül­hat a kérdés: Milyen az utánpótlás? A Nemzeti Bajnokság első osztályát követő második vonal, az NB II igen alacsony színvonalon zajlott le, s ez különösen a nőknél volt szembetűnő. A csapatok általában, különösebb el­gondolás, rendszer nélkül, naturalista módon játszottak. Szinte minden csa­pat zónázott és az volt a jellemző, hogy a támadásokat — a többség — 10—15 másodperc alatt befejezte. A csapatok mindenáron győzni akartak. Ebben természetesen az is közre­játszott, hogy nem volt végleges a bajnoki rendszer, nem tudták, hogy hány csoportos lesz az NB II és hány lesz a kieső. Másrészt az is hozzá­járult a második osztály küzdelmei­nek színvonalához, hogy az NB II kö­vetelményeit jónéhány csapat nem érte el. Hiba lenne azonban olyan következtetést levonni, hogy az NB II felesleges, hiszen az onnan most NB I-be jutó csapatok feltétlenül új színt, követendő küzdőszellemet visznek az NB 1-be. Az NB II nem felesleges, nem is főként az NB 11-ben játszó csapatok számával van a baj, hanem az országban kosarazók számával. A Magyar Kosárlabda Szövetség 5300 igazolt kosárlabdázót tart nyilván. Ez a szám pedig kétségbeejtően kevés. Kevés ahhoz, hogy kiválasztódjék sok olyan játékos, akik a mai legjobbak helyére állhatnak, akikből megfelelő utódok lesznek. Az 5300 játékos csak arra elegendő, hogy megteremtse a kosárlabda élet minimumát. És ha csak minimum van, akkor természete­sen rendkívül szerények a kiválasz­tási igények is, nem nehéz a leg­jobbak közé kerülni. És mi lesz, ha nem jönnek újabb fiatalok és nem gyarapszik az 5300? Vagy mi lesz, ha egyenesen csökkeni fog az 5300? És hogy erre „remény" van, azt bizo­nyítja az a tény, hogy a budapesti bajnokságban mindössze 9—9 (!) ser­dülő fiú- és leánycsapat vett részt. Mit kellene csinálni? A jövendőt nézve: szabadtéren kel­lene játszani a kosárlabdát. Ezzel megoldódna az oly égető teremhiány, amely odáig vezetett — hazai baj­noki mérkőzésekről van szó —, hogy a kosárlabda elvesztette a közönség érdeklődését. Egyszerűen azért, mert még Budapesten is csak egy helyen, a Nemzeti Sportcsarnokban lehet a közönség számára is élvezhető módon kosárlabda-mérkőzéseket rendezni. A többi, a TF-terem és a Péceli út, csak szükségmegoldás. Vidéken pedig Diósgyőrött, Pécsett, Szegeden és Szolnokon van NB I-es mérkőzés le­játszására alkalmas terem, a közön­ség elhelyezése azonban ezeken a helyeken is csak beteljesületlen álom. Ezzel szemben Székesfehér­várott, Szombathelyen, Baján, Sop­ronban és Békésen semmilyen terem­­ sincs. Ilyen teremlehetőségek mellett nem vétek terembe szorítani a kosár­labdát? Különösen akkor, ha hozzá­tesszük, hogy szabadtéren márciustól októberig játszhatnának a csapatok. A konzervatívok persze azt mondják, hogy a kosárlabda teremsport, s a szabadtér más felkészültséget kíván. Ebből csak az utóbbi igaz. Hogy kül­földi példával éljünk, Bulgáriában is szabadtéren játsszák a mérkőzéseket. De hazai példánál is maradhatunk, hiszen az imént soroltuk fel azokat a helyeket, ahol nincs terem és ezek­ben a vidéki városokban az NB I-es mérkőzéseket is salakon, szabadtéren játsszák. Való igaz, hogy szabadtér más felkészülést igényel. A felkészü­lés, a szabadtérre való átállás azonban nem jelentene megrázkódtatást, de­­ számos új lehetőséget teremtene. A szabadtéri játékban óriási lehetőségek vannak. Szabadtéri pályát kevés költ­séggel lehet építeni (akár társadalmi munkában is) és ki lehet alakítani a városokban kosárlabda-központokat, ahol akár egésznapos kosárlabda­programot lehetne nyújtani — új réte­gekkel ismertetve meg a kosárlabdát. A szabadtéri játék nemcsak vissza­hódíthatja a régi szurkolókat, hanem új közönséget is hódíthat. És egy olyan sportág mögött, amelynek kö­zönségsikere van, tömegek is állnak. A népszerűség és a tömegesítés útja — a szabadtér. Csakis ez az út mű­velhet számtani csodát, ötezerhárom­százból ötvenezerháromszázat. Meg­valósításához nem kell más, csak megérteni az újat és cselekedni érte. Csak Nyári Kupa mérkőzések szerepelnek a Totó e heti szelvényén Az idén ez most fordul elő elő­ször. Tavaly, amikor első ízben sze­repeltek a szelvényen csak Nyári Kupa-mérkőzések, mindössze 1 darab 12 találatos szelvény akadt! -2 Péntek, 1958. augusztus 1. I Jubinidx&aU­en­eur 1/ ÉT ÉLES FÜTTYSZÓ töri meg a csendet. — Ébresztői — kiáltja a táborügyeket is. Mint a méhek rajzanak ki a 14 személyes sátrak kicsiny lakói. Egy perc múlva az arácsi sétány fáinak árnyé­ka takarja be a felkelő nap elől a tornázó gyerek­fejeket, a Spartacus sport­táborának fiatal lakóit. Haj­ladoznak előre, hátra­­­szökdellnek, futnak. Megérkezik a reggeli „harapásból” Böhm Gyuszi is, a tábor egyetlen hivatá­sos „pecása”. Gyorsan pereg az idő. Reggelizés, sátorrendezés, lázas készülődés. Tihanyi kirándulás van műsoron. De még milyen kirándulás! Hadijátékon mérik össze erejüket Tihany védői az ozmán had­vezéreivel, Ju­­murdzsákkal és társaival. A védők — két sátorra való „hadsereg” — elmentek már a korai hajóval. A tá­madók taktikai megbeszé­lést tartanak. Rég hallottak az apát­sági templom körül olyan „harci zajt”, mint ezen a kora délelőttön. Kétórás elkeseredett küzdelem után elfogyott a török se­reg. Győztek a védők. A kaposvári Kovács kiváló teljesítménye nagyban hoz­zájárult a győzelemhez. (Két jutalom­ krémes a ve­zetőségtől.) E­lőkerül a „bűvös GOMB”, a foci. Min­denki készülődik a sátrak közötti bajnokságra. Barátságos mérkőzések folynak a „csapatkeresés’’ jegyében. Varga „mester" csapata, a 4-es sátor válo­gatottja még veretlen. — Siessünk haza! Szép az idői Délután fürödni kell még! — biztatja társait Csabina Laci, az örökmoz­gó, nyíregyházi gyerek. Majd a tanárához fordul. — Tanár úr, kérem! Ma engem is tanítson úszni, mert én csak „kutyázom”. A vezetők tanulságos statisztikával szolgálnak. Bizony a fiúk 75 százaléka egyáltalán nem, 20 száza­léka gyengén és csak 5 százaléka tud elfogadha­tóan úszni. Ez a statisztika egy kicsit „országos” is, hiszen 10 megyéből jöttek össze a gyerekek. A TÁBORTŰZI ELŐ­KÉSZÜLETEK már délután kezdődnek. Csinosítják az udvart, gallyat, fát gyűjtenek, ta­nulják a szerepeket, verse­ket. Mindenki dolgozik — a pécsiek „mosnak”. Nagy az izgalom. Vendégeket is várnak. Az egyik szomszé­dos üdülő lakói, köztük szülők, jönnek látogatóba, „tábortűznézőbe". A délután lassan estéve szürkül, táborlakók és ven­dégek ott ülnek a ragyogó tábortűz körül. Csodálato­san szép szabadtéri színpad ez. A műsorszerkesztés na­gyon egyszerű. A táborve­zető felkéri a fiúkat, ki-ki jelentkezzék verssel, tréfá­val, énekkel, jelenettel. Alig győzi sorba venni a jelentkezőket. Nagy László Dévaványáról és Rácz Imre Szarvasról nagy sikert arat páros jelenetével. Majd két órája tart már a nemes ve­télkedés, s ki tudja, med­dig tartana, ha a táborpa­rancsnok végét nem vetné. E­ste tíz óra­kor a hamvadó parázs fé­nye már csak a tábor­őrség körvonalait emeli ki a sötét háttérből. Körülöt­tünk minden csendes. Al­szik a tábor. Pihennek a tihanyi hadijáték győztes védői és talán arról ál­modnak, hogy a jövő hé­ten, a Koloska völgyben megismétlik „dicső tettei­ket”.L. N. Új sporttelepet avatnak vasárnap Hódmezővásárhelyen Az alföldi városban vasárnap avat­ják a mintegy 5 és fél millió forint költ­séggel készült hódmezővásárhelyi sport­telepet. A közel 20 holdnyi területen füves labdarúgó­pálya, atlétikai, kézi-, kosár-, röplabda- és teniszpálya épült. A labdarúgó- és atlétikai pályát körül­vevő nézőtér eddig csak félig készült el, jelenlegi állapotában mintegy 7000 néző fér el rajta. A pályaavató ünnep­ségek már vasárnap délelőtt megkez­dődnek, ekkor rendezik a Csongrád megyei sportaklád döntőit. Délután lab­darúgó-mérkőzéseket, kerékpáros sa­lakpálya-versenyt rendeznek az Új pá­lyán és fellép a Vásárhelyi Népi Együt­tes is. - Későbbre halasztották az ifjúsági öttusa-bajnokságot A hét végére tervezett ifjúsági öttusa­bajnokság a lovak megbetegedése miatt későbbi időpontban kerül sorra. A versenyzők további folyamatos fel­készülése érdekében a Magyar öttusa Szövetség ugyanebben az időben négy­­tusa ifjúsági versenyt rendez, amely szombaton a párbajtőrvívás­sal kezdő­dik. A pisztolylövés vasárnap, az úszás hétfőn 8 órakor a Sportuszodában, a futás kedden ugyancsak 8 órakor a Tabánban lesz. -1 MÁS TÁVLATBÓL... Levél az NDK-ból Ha valakinek a sport a legfőbb szenvedélye, természetes, hogy kül­földön járva sem tud szabadulni tőle... A Német Demokratikus Köz­társaságban pedig még csak nem is nagyon kell kutatni a sportvonat­kozású élmények és látnivalók után — annyira rohamosan fejlődik a sport és annyira tömegjelenség, hogy az utas lépten-nyomon ,,belebotlik"’. Én pél­dául a béke tengerévé válni akaró Keleti-tenger ünnepségein, az ,,Ost­­seewoche”-n jártam a minap, ott egyenesen központi helyet foglalt el a sport. Egész nap folytak a versenyek nemcsak a nagyszerű rostocki Ostsee­­stadionban, hanem a mellette most felépült úszóstadionban is (amely úgy illeszkedik Európa legnagyobb fedett úszócsarnokához, mint nálunk a szigeti nyitott uszoda a Fedetthez). Warnemün­­dében vitorlások, Ribnitzben és Stral­­sundben labdarúgók. Zinnowitzban teniszezők, Wismarban ökölvívók küz­döttek a nemzetközi versenyeken. Oda­felé menet a brnói versenyről jövet be­szálltak a vonatba a német úszóválo­gatottak és néhány nap múlva már Moszkvában adtak leckét éppen a magyar úszóknak. Berlin és az egész ország az NDK körüli kerékpárverseny lázában égett és Hagen, a verseny egyéni győztese — aki az első három napon mindig első lett­ — több helyet foglalt el a lapok hasábjain, mint a­­ stockholmi labdarúgó VB ... Az atlé­ták a legkülönbözőbb városokban és versenyeken javítgatják a csúcsokat, az evezősök és vitorlások pedig szinte ellepik a Mörritzi tavat, a Müggelseet, Grünaut és az egész Spreet, a piaul tavat, Brandenburg és Mecklenburg tengernyi vizét... A rádió sport­­esztrádokkal mozgósít a tömegsportra, a lipcsei sportkombinátban hétköznap délelőtt (!) hemzsegnek az edzésüket végző sportolók. Egyszóval: az ember akárhol jár, akárhová figyel, mindig a sportnál lyukad ki kiszakadva az otthoni környezet­ből, a magyar utas más távlatból látja itt a mi sportunk erejét, helyzetét is. És bár néhány nappal ezelőtt evező­seink nem szerepeltek rosszul Grünau­­ban és teniszezőink is jól megállták helyüket Zinnomvitzban, bizony a magyar sport sikereinek már nem­­ jut annyi hely a lapokban, mint azelőtt. (Persze, nem a hely kevesebb, hanem a siker.) A berlini szép új szakszervezeti szálló előtt még büszkén beszélgetünk a magyar kerékpáros­Bukarestben nemzetközi vízilabda­­torna és úszóverseny kezdődött. Az első napon a román úszók 91:50 arányban vezetnek a lengyelek ellen. Románia vízilabda-válogatottja 6:1 (1:0) arány­ban győzött Lengyelország csapata el­len. Nem sikerült Didit elcsábítani klubjá­tól, a Botafogótól (Rio de Janeiro). Sőt, talán éppen Didiből válik csábító. Fran­cia hírek szerint a híres brazil játékos üzenetet küldött a francia Just Fontain­­ne-nek, hogy legyen a Botafogo játékosa. Nem járna rosszul... Bredben Jugoszláv—osztrák—nyugat­német evezősversenyt rendeztek. Egyes­ben és kormányos négyesben az osztrá­kok, kormányos nélküli kettesben, két­párevezős kettesben és nyolcasban a németek, kormányos nélküli né­gyesben­ és kormányos kettesben a jugoszlávok győztek. A hármas viadallal kapcsolatban nemzetközi ver­senyt is rendeztek. Ezen a leningrádi evezősök szerepeltek a legjobban. A Dinamó Leningrád győzött, kormányos négyesben, kormányos nélküli négyes­ben és kormányos kettesben. Nyolcas­ban a Chemie Halle-Seuna (NDK) csak centiméterekkel szorult a Napoli együt­tese mögé. A svédek azt javasolják, hogy a lab­darúgók végleges kiállítása helyett ve­zessék be az időszakos kiállítást. Úgy, ahogy náluk a jéglabdában van. A kü­lönféle szabálytalanságokra kellene ké­szíteni egy táblázatot, amely világosan megmutatná, miért hány perces kiállítás jár. Torsten Tegner, az Idrottsbladet cí­mű sportlap szerkesztője tette a javas­latot (amely egyébként nem új javaslat), Holmer Bergerus, a svéd labdarúgó-szö­vetség főtitkára pedig támogatja. Juan Manuel Fangio, a többszörös argentin automobil-világbajnok Milánó­ban kijelentette, hogy végérvényesen visszavonul a versenyzéstől, válogatottakkal, de aztán, amikor azt kell olvasni, hogy vagy tíz klubcsapat is megelőzi őket nap-nap után, már alábbszáll kicsit ez a büszkeség ... Persze az is baj, hogy az otthoni eredményekről nehézkesen és késve ér­tesül az, aki külföldön van. És ha jó­néhány napos késéssel meg is kapja a magyar lapokat, a sportrovatokban mindig akad bosszankodnivaló. En­gedjék meg, hogy innét, a távolból megemlítsek egy­­problémát, ami nem öregbíti sportújságírásunk jó hírnevét. És ez nem más, mint­ a pontatlanság. Hadd hozzak fel csak egyetlen példát. Az utóbbi id­ők sok rossz eredménye, balsikere után üde színfolt atlétáink kijevi győzelme a nagyhírű ukrán vá­logatottak ellen. Érthető, hogy az em­ber külföldön szinte vadászik a ver­sennyel foglalkozó lapokra. Kezembe került a Népsport július 8-i száma, amely még az esélyekkel foglalkozik és a" Hétfői Hírek 14-i száma, amely már az eredményt közli. Egyszerűen elsorolom, hogyan írja az egyik és hogyan a másik lap az ukrán atléták nevét. (Elől a Népsport, második he­lyen a Hétfői Hírlap szerinti nevek.) Pselinceva — Cselincseva, Bezrucsko — Bezrucskov, Bondarenko — Bom­­darenko, Szbitnyeva — Szebitnyeva, Doncenko — Docenko, Krivosevi — Krihosejev, Dobroszlavceva — Dobro- Zavszkaja, Szivcova — Szovkova, Ma­­kosina — Makovszkina, Hitrina — Hidlina, Alja’csev — Arjacsev, Rad­­csenko — Radcsenko, Turán — Tá­rám, stb., stb. (Nem tudom ellenőrizni, melyik a helyesen írt név, melyik nem.) Mondhatná valaki, hogy „ennek sincs más gondja, mint hogy ilyeneken bo­garászik, pláne, ha külföldön van!­’... De bizony ez nem egyszerűen név­elírás kérdése (ami lehet telefonel­­hallás következménye stb.), nem is sportkérdés. .— ez a pontos tájékozta­tás kérdése, ami más területeken sem kevésbé fontos. Ami pedig a külföldet illeti — bizony sok mindent — a jót is, a kevésbé jót is — könnyebben észre lehet venni messziről... Berlin, 1958. július. Lévai Béla A szerkesztőség megjegyzése: A cikk­ben említett ukrán neveket a hivatalos szovjet kiadványokból vettük. Két elírás azonban nálunk is előfordult: Docenko nevét Doncenkónak, Krivosejev nevét Krivoselnnek írtuk. A nagypályás kézilabda-világbajnok­ságot az osztrákok rendezik meg 1959- ben — közli az osztrák távirati iroda. A mérkőzéseket Bécsben, Salzburgban, Grácban, Bruckban és Kremeben (vagy Wiener-Neustadtban) bonyolítják le. A döntőre július 21-én kerül sor Bécsben, a 3. helyért folyó mérkőzést ugyanezen a napon Linzben tartják majd meg. A sportlétesítmények jobb kihasználá­sáért mozgalom indult a Német Demok­ratikus Köztársaságban. Megvizsgálják a pályák, az uszodák és más létesítmények igénybevételét, s mindent elkövetnek, hogy több sportolási lehetőséghez jussa­nak a nagy tömegek is, az iskolák nö­vendékei, az ipari tanulók, az üzemek, a falvak dolgozói... Lausanne jelentkezett, hogy megren­dezné a klubcsapatok labdarúgó Európa Kupájának 1958—59. évi döntőjét. Az UEFA azt válaszolta, hogy semmi aka­dálya, ha a döntő két résztvevője ehhez hozzájárul. De még biztosabb a lausan­­ne-i döntő, ha a végkü­zdel­em egyik résztvevője a svájci csapat lesz. Válogatott atlétikai viadalok. Nymwe­­gen: NSZK—HOLLANDIA (férfi) 299,307 fi(( részvevővel), 70:44 (női). Férfiak. 100 m: Háry (n) 10.6, 110 m gát: Kammer­­beek (h) 14.6, 4x100 m: NSZK 41.2, távol: Steinbach (n) 736, Visser (h) 699-cel csak 4. lett, súly: Wegmann (n) 17.02, diszkosz: Koch (h) 51.33. Nők: 100 m: Bloemhof (st) 11.1, 200 m: Bloemhof 24.6, 80 m gát: Kari (n) 11.1, 4x100 m: Hollandia 47.1, magas: Kilián (n) 162, Zwier (h) 162, súly: Wer­­ner (n) 14.94, diszkosz: Hausmann (n) 53.89, német csúcs, gerely: Neumann (n) 51.93, Bremmel (n) 51.77. Göteborg, SVÉD­ORSZÁG—NORVÉGIA 400 m: Pettersson (s) 48. 800 m: Lundh (n) 1:49.4, Boysen (n) 1:49.4, Waern (s) 1:49.9. 110 m gát: Ol­­sen (n) 14.6. 400 m gát: Trok­sas (s) 52.1, 3000 m akadály: Norberg (s) 8:53, Helan­­der (s) 8:53.6, 4x100 m: Svédország 41.8, 4x400 m: Svédország 3:12.8, magas: S. Pet­tersson (s) 205, Dahl (s) 205, rúd: R. Lund-­­­berg (s) 435, diszkosz: Edlund (s) 52.02. 1 gerely: Danielsen (n) 78.39, Fredriksson ( fs) 74.63, kalapács: Asplund (s) 61.12 csúcs.­­ Jönköping: SVÉDORSZÁG—FINNOR­I­SZÁG (női) 66:51. 400 m: Lehmijoki (s)­­ 58­2, csúcs, 800 m: Hetin (s) 2:11.3, csúcs, • gerely: Almqvist (a) 49.45. Torino: OLASZ­­­­ORSZÁG—SVÁJC 130:80. 100 m: Giannone­­ (o) 10.6. 200 m: D’Asnach fo) 21.6. 400 m:­­ Weber (s) 47.3, Paridera fo) 47.8. 800 m: s Wfigli fs) 1:49.3. 1500 m: Baraldi (o) 3:46.1, 1 110 m gát: Mazza fo) 14.3, csúcs: Sbara • fo) 14.6, 400 m gát: Martini fo) 51.7, Galli­• két fs) 52.3. 4x100 m: Olaszország 40.4, • Svájc 41, csúcs, 4x400 m: Svájc 3:10.4,­­ csúcs, Olaszország 3:11.1, távol: Bravi fo) 1 766, rúd: Ballotta fo) 425, hármas: Caval­l­­ (o) 15.64, csúcs: Gatti fo) 15.09, diszkosz: J ConsoUat fo) 50.58, súly: Meconi fo) 28.93, J Monti fo) 26.02, gerely: G. Lievore fo)­­ 74.71, kalapács: Giovanetti fo) 60.86, csúcs­ : Brüsszel: BELGIUM 272, DÁNI­A 137, SPA- 1 NY­OLc ORSZÁG 115. A hárma­sviadalt • mindössze 500 néző előtt rendezték, az­­ eredmények nagyon közepesek voltak. • Pucci jó formában. A legjobb olasz • úszó-vízilabdázó, Paulo Pucci a 100 m­é­­­­teres gyorsúszásban 57 másodperccel­­ beállította az olasz csúcseredményt. Szombaton du. fél 3 órakor ÜGETŐ

Next