Népsport, 1958. augusztus (14. évfolyam, 152-173. szám)
1958-08-01 / 152. szám
Az elmúlt bajnokság és a jövő útja kosárlabdában Tízónapos küzdelem után fejeződött be a kosárlabda-bajnokság. Tíz hónap nagy idő, több is, mint amennyi bajnokavatáshoz szükséges. Az 1957— 58. évi bajnokság azonban rendkívül hosszúra nyúlt, s ezt nagyjából három okkal lehet magyarázni. A nőknél a riói VB, majd a lódzi Európa-bajnokság hátráltatta a befejezést, a férfiaknál a nemzetközi mérkőzések és a Bp. Honvéd részvétele az Európa Kupában. A harmadik ok pedig a kosárlabda-szövetség eléggé tervszerűtlen munkájára vezethető vissza. Egyrészt sok indokolatlan elhalasztási kérelemhez hozzájárult, másrészt pedig roszszul összeállított versenynaptárt készített és még az elkészült versenynaptárt sem hangolta össze az eseményekkel (például főiskolai, középiskolai bajnokság, nemzetközi mérkőzések stb.) íme a hosszúra nyúlt versenyidény magyarázata. Á tíz hónap nemcsak ezt jelenti, hanem azt is, hogy gazdagabbak lettünk tapasztalatokkal, megfigyelésekkel. Megfigyelési és tapasztalatszerzési alkalmat minden évben nyújt a bajnokság, a kérdés pusztán az, hogy mennyit használhatunk fel a tapasztalatokból, felhasználjuk-e egyáltalán vagy csak megmaradunk a felismerésnél. Az idei bajnokság tapasztalatai, tanulságai bizonyára sokban azonosak lesznek a tavalyi vagy elmúlt bajnokságok tapasztalataival, éppen ez indít arra, hogy elmondjuk őket, hogy bebizonyítsuk: sürgetően elérkezett a cselekvés ideje. A színvonal Amikor egy bajnokság befejeződik, a szakemberek és a játékosok körében beszédtéma, hogy az újsütetű bajnok megérdemelten, avagy érdemtelenül jutott a bajnoki címhez, a helyezések sorrendjében milyen szerepet játszott a szerencse és melyik csapat eredménye meglepetés. A díjkiosztó klubvacsorákon — ki több, ki kevesebb önkritikával — gondol vissza a bajnoki évadra, de vajon elgondolkoznak-e azon, hogy milyen színvonalúak is voltak a mérkőzések. Igen, milyen volt a színvonal? Tömören így lehetne rá válaszolni: alacsony. Ha csupán azt említenénk meg, hogy csak két-három élcsapat rangadói hoztak érdekesebb játékot és küzdelmet, önmagában is beszédes tény, de nem elegendő bizonyításnak. Nézzük hát meg közelebbről a mezőnyt. Mind a férfiaknál, mind a nőknél az erőviszonyok kiegyenlítődtek, ez azonban nem jelenti azt, hogy az élcsapatokhoz felzárkózott a mezőny, mert ez egyértelműen azt jelentené, hogy növekedett a színvonal — ■ ellenkezőleg a színvonal csökkenése tette lehetővé a mezőny kiegyenlítődését. A csapatok nem rendelkeztek megfelelő alapokkal és az új szabályok megnövekedett követelményeire ezért nem is készülhettek fel. Az alapozás hiánya, no meg a tervszerű, rendszeres komoly munkától való eltávolodás természetesen meglátszott a teljesítményeken is. Akadt olyan csapat, amely hosszú időn át csak heti egy edzést tartott vagy jóideig egyetlen edzést sem és csak a mérkőzéseken találkoztak a játékosok (pl. VTSK férfi csapata), s a csapatok túlnyomó többsége tökéletesen elégedett volt a heti két edzés elvégzésével. A korszerű felkészülés, a tervszerű és megfeszített munka korszakában — mi hátraléptünk. És akkor léptünk hátrafelé, amikor ellenfeleink előre léptek egyet, hiszen ezt az új szabályok is szinte kényszerítővé tették. Nem arról van szó, mintha a játékosok gyakorlatilag nem értették volna meg az új szabályokat, csak a következményekben látszott meg a munka hiánya. Például a 30 másodperces időkorlátozás tudata eleve megakadályozta a labdatartást. Sok volt a zónázó csapat A 30 másodperces szabállyal magyarázható, hogy a csapatok gyorsan indítottak, rohantak, de hiányos, nem megfelelő volt a technikai felkészültségük. Általános hibaként ütközött ki, hogy a játékosok nem tudták mozgás közben — különösen gyors mozgás közben — kezelni a labdát. Ugyancsak a 30 másodperces szabállyal magyarázható, hogy ebben az évben jóval több csapat zónázott, mint a korábbi években. A 30 másodperces szabályra taktikaként jelentkezett a zóna. A zóna önmagában véve sem előrelépés, hátha még azt is hozzászámítjuk, hogy a zónával párhuzamosan nem javult a távoli dobások biztossága. Az elmondott hiányosságok a legttöbb csapatra jellemzőek, így érthető a mezőny kiegyenlítődése. Nézzük meg közelebbről, mit jelent ez a férfiaknál és mit a nőknél A férfiaknál ez azt jelenti, hogy egy-egy játékos személye köré alakul a csapat játékfelfogása, taktikája. Attól függően, hogy a szóban forgó játékos milyen klasszis, milyen a felkészülése, milyen a rutinja, csapata több vagy kevesebb sikert ér el. Ha most felsorolnánk a csapatok egymás ellen elért eredményét, abból nem derülne ki semmi, de ha azt is felsorolnánk, hogy a csapatot vagy szebb szóval a csapat lelkét jelentő játékos mennyit mondhat magáénak számszerűtt az eredményből, szomorú képet kapnánk. Egy-egy játékos kiesése a megoldhatatlannak látszó feladat elé állítaná a csapatokat. Képzeljük csak el, mit csinálna a MAVAG Zsiros, a Pécs Bálna, a TF Bencze, a Szombathely Hajdinák, a MAFC Gabányi és Bohaty nélkül? Ez természetesen áll a Bp. Honvéd együttesére is. S ha már a bajnokcsapatnál tartunk, meg kell említenünk, hogy mint anynyiszor, ezúttal is az segítette a bajnoki címhez, hogy míg a többi együttesek csak egy-egy klasszisjátékossal, addig a Honvéd négy ilyen klasszissal rendelkezik. A nőknél is nagyjából ugyanezeket az érveket lehet elmondani, csak ellenkező előjellel. Itt egy-egy játékos kiválása gyöngítette egyformává a mezőnyt. A Városi Tanács együtteséből Partiné és Molnárné, az MTK-ból Mátayné és Kovács, a Petőfiből Sárosdyné, a MAFC- ből Jalsoviczky, Paál és Koch kiválása módosította ilyenné az erőviszonyokat, így már érthető, hogy a tavalyi egyfordulós bajnokság első helyezettje, a Városi Tanács, az idén csak hetedik lett, az NB 1 újonca, a Székesfehérvári Vasas pedig az ötödik helyet harcolta ki. A két évvel ezelőtt még kiesés ellen viaskodó BVSC — teljesen megérdemelten — a második helyet szerezte meg, a Bp. Vörös Meteor pedig első ízben nyert bajnokságot, így néz hát ki a kiegyenlítődött mezőny — közelről. És ez a játékosállomány megfelelő felkészüléssel szívós, odaadó munkával jóval többre képes, mint amennyivel a bajnokság színvonalához hozzájárult. Nem kell azonban ebből mindjárt olyan következtetést levonni, hogy hazánk színeit képviselő válogatottak fényes sikerek előtt állnak. Hozzá kell szoknunk, hogy játékosállományunk és kosárlabdasportunk színvonala szürkébb, mint a néhány évvel ezelőtti. A tervszerű munka azonban ezt a játékosállományt is visszavezetheti a régi útra. De többet és újat csak akkor remélhetünk tőlük, ha van mögöttük utánpótlás. Felmerülhat a kérdés: Milyen az utánpótlás? A Nemzeti Bajnokság első osztályát követő második vonal, az NB II igen alacsony színvonalon zajlott le, s ez különösen a nőknél volt szembetűnő. A csapatok általában, különösebb elgondolás, rendszer nélkül, naturalista módon játszottak. Szinte minden csapat zónázott és az volt a jellemző, hogy a támadásokat — a többség — 10—15 másodperc alatt befejezte. A csapatok mindenáron győzni akartak. Ebben természetesen az is közrejátszott, hogy nem volt végleges a bajnoki rendszer, nem tudták, hogy hány csoportos lesz az NB II és hány lesz a kieső. Másrészt az is hozzájárult a második osztály küzdelmeinek színvonalához, hogy az NB II követelményeit jónéhány csapat nem érte el. Hiba lenne azonban olyan következtetést levonni, hogy az NB II felesleges, hiszen az onnan most NB I-be jutó csapatok feltétlenül új színt, követendő küzdőszellemet visznek az NB 1-be. Az NB II nem felesleges, nem is főként az NB 11-ben játszó csapatok számával van a baj, hanem az országban kosarazók számával. A Magyar Kosárlabda Szövetség 5300 igazolt kosárlabdázót tart nyilván. Ez a szám pedig kétségbeejtően kevés. Kevés ahhoz, hogy kiválasztódjék sok olyan játékos, akik a mai legjobbak helyére állhatnak, akikből megfelelő utódok lesznek. Az 5300 játékos csak arra elegendő, hogy megteremtse a kosárlabda élet minimumát. És ha csak minimum van, akkor természetesen rendkívül szerények a kiválasztási igények is, nem nehéz a legjobbak közé kerülni. És mi lesz, ha nem jönnek újabb fiatalok és nem gyarapszik az 5300? Vagy mi lesz, ha egyenesen csökkeni fog az 5300? És hogy erre „remény" van, azt bizonyítja az a tény, hogy a budapesti bajnokságban mindössze 9—9 (!) serdülő fiú- és leánycsapat vett részt. Mit kellene csinálni? A jövendőt nézve: szabadtéren kellene játszani a kosárlabdát. Ezzel megoldódna az oly égető teremhiány, amely odáig vezetett — hazai bajnoki mérkőzésekről van szó —, hogy a kosárlabda elvesztette a közönség érdeklődését. Egyszerűen azért, mert még Budapesten is csak egy helyen, a Nemzeti Sportcsarnokban lehet a közönség számára is élvezhető módon kosárlabda-mérkőzéseket rendezni. A többi, a TF-terem és a Péceli út, csak szükségmegoldás. Vidéken pedig Diósgyőrött, Pécsett, Szegeden és Szolnokon van NB I-es mérkőzés lejátszására alkalmas terem, a közönség elhelyezése azonban ezeken a helyeken is csak beteljesületlen álom. Ezzel szemben Székesfehérvárott, Szombathelyen, Baján, Sopronban és Békésen semmilyen terem sincs. Ilyen teremlehetőségek mellett nem vétek terembe szorítani a kosárlabdát? Különösen akkor, ha hozzátesszük, hogy szabadtéren márciustól októberig játszhatnának a csapatok. A konzervatívok persze azt mondják, hogy a kosárlabda teremsport, s a szabadtér más felkészültséget kíván. Ebből csak az utóbbi igaz. Hogy külföldi példával éljünk, Bulgáriában is szabadtéren játsszák a mérkőzéseket. De hazai példánál is maradhatunk, hiszen az imént soroltuk fel azokat a helyeket, ahol nincs terem és ezekben a vidéki városokban az NB I-es mérkőzéseket is salakon, szabadtéren játsszák. Való igaz, hogy szabadtér más felkészülést igényel. A felkészülés, a szabadtérre való átállás azonban nem jelentene megrázkódtatást, de számos új lehetőséget teremtene. A szabadtéri játékban óriási lehetőségek vannak. Szabadtéri pályát kevés költséggel lehet építeni (akár társadalmi munkában is) és ki lehet alakítani a városokban kosárlabda-központokat, ahol akár egésznapos kosárlabdaprogramot lehetne nyújtani — új rétegekkel ismertetve meg a kosárlabdát. A szabadtéri játék nemcsak visszahódíthatja a régi szurkolókat, hanem új közönséget is hódíthat. És egy olyan sportág mögött, amelynek közönségsikere van, tömegek is állnak. A népszerűség és a tömegesítés útja — a szabadtér. Csakis ez az út művelhet számtani csodát, ötezerháromszázból ötvenezerháromszázat. Megvalósításához nem kell más, csak megérteni az újat és cselekedni érte. Csak Nyári Kupa mérkőzések szerepelnek a Totó e heti szelvényén Az idén ez most fordul elő először. Tavaly, amikor első ízben szerepeltek a szelvényen csak Nyári Kupa-mérkőzések, mindössze 1 darab 12 találatos szelvény akadt! -2 Péntek, 1958. augusztus 1. I Jubinidx&aUeneur 1/ ÉT ÉLES FÜTTYSZÓ töri meg a csendet. — Ébresztői — kiáltja a táborügyeket is. Mint a méhek rajzanak ki a 14 személyes sátrak kicsiny lakói. Egy perc múlva az arácsi sétány fáinak árnyéka takarja be a felkelő nap elől a tornázó gyerekfejeket, a Spartacus sporttáborának fiatal lakóit. Hajladoznak előre, hátraszökdellnek, futnak. Megérkezik a reggeli „harapásból” Böhm Gyuszi is, a tábor egyetlen hivatásos „pecása”. Gyorsan pereg az idő. Reggelizés, sátorrendezés, lázas készülődés. Tihanyi kirándulás van műsoron. De még milyen kirándulás! Hadijátékon mérik össze erejüket Tihany védői az ozmán hadvezéreivel, Jumurdzsákkal és társaival. A védők — két sátorra való „hadsereg” — elmentek már a korai hajóval. A támadók taktikai megbeszélést tartanak. Rég hallottak az apátsági templom körül olyan „harci zajt”, mint ezen a kora délelőttön. Kétórás elkeseredett küzdelem után elfogyott a török sereg. Győztek a védők. A kaposvári Kovács kiváló teljesítménye nagyban hozzájárult a győzelemhez. (Két jutalom krémes a vezetőségtől.) Előkerül a „bűvös GOMB”, a foci. Mindenki készülődik a sátrak közötti bajnokságra. Barátságos mérkőzések folynak a „csapatkeresés’’ jegyében. Varga „mester" csapata, a 4-es sátor válogatottja még veretlen. — Siessünk haza! Szép az idői Délután fürödni kell még! — biztatja társait Csabina Laci, az örökmozgó, nyíregyházi gyerek. Majd a tanárához fordul. — Tanár úr, kérem! Ma engem is tanítson úszni, mert én csak „kutyázom”. A vezetők tanulságos statisztikával szolgálnak. Bizony a fiúk 75 százaléka egyáltalán nem, 20 százaléka gyengén és csak 5 százaléka tud elfogadhatóan úszni. Ez a statisztika egy kicsit „országos” is, hiszen 10 megyéből jöttek össze a gyerekek. A TÁBORTŰZI ELŐKÉSZÜLETEK már délután kezdődnek. Csinosítják az udvart, gallyat, fát gyűjtenek, tanulják a szerepeket, verseket. Mindenki dolgozik — a pécsiek „mosnak”. Nagy az izgalom. Vendégeket is várnak. Az egyik szomszédos üdülő lakói, köztük szülők, jönnek látogatóba, „tábortűznézőbe". A délután lassan estéve szürkül, táborlakók és vendégek ott ülnek a ragyogó tábortűz körül. Csodálatosan szép szabadtéri színpad ez. A műsorszerkesztés nagyon egyszerű. A táborvezető felkéri a fiúkat, ki-ki jelentkezzék verssel, tréfával, énekkel, jelenettel. Alig győzi sorba venni a jelentkezőket. Nagy László Dévaványáról és Rácz Imre Szarvasról nagy sikert arat páros jelenetével. Majd két órája tart már a nemes vetélkedés, s ki tudja, meddig tartana, ha a táborparancsnok végét nem vetné. Este tíz órakor a hamvadó parázs fénye már csak a táborőrség körvonalait emeli ki a sötét háttérből. Körülöttünk minden csendes. Alszik a tábor. Pihennek a tihanyi hadijáték győztes védői és talán arról álmodnak, hogy a jövő héten, a Koloska völgyben megismétlik „dicső tetteiket”.L. N. Új sporttelepet avatnak vasárnap Hódmezővásárhelyen Az alföldi városban vasárnap avatják a mintegy 5 és fél millió forint költséggel készült hódmezővásárhelyi sporttelepet. A közel 20 holdnyi területen füves labdarúgópálya, atlétikai, kézi-, kosár-, röplabda- és teniszpálya épült. A labdarúgó- és atlétikai pályát körülvevő nézőtér eddig csak félig készült el, jelenlegi állapotában mintegy 7000 néző fér el rajta. A pályaavató ünnepségek már vasárnap délelőtt megkezdődnek, ekkor rendezik a Csongrád megyei sportaklád döntőit. Délután labdarúgó-mérkőzéseket, kerékpáros salakpálya-versenyt rendeznek az Új pályán és fellép a Vásárhelyi Népi Együttes is. - Későbbre halasztották az ifjúsági öttusa-bajnokságot A hét végére tervezett ifjúsági öttusabajnokság a lovak megbetegedése miatt későbbi időpontban kerül sorra. A versenyzők további folyamatos felkészülése érdekében a Magyar öttusa Szövetség ugyanebben az időben négytusa ifjúsági versenyt rendez, amely szombaton a párbajtőrvívással kezdődik. A pisztolylövés vasárnap, az úszás hétfőn 8 órakor a Sportuszodában, a futás kedden ugyancsak 8 órakor a Tabánban lesz. -1 MÁS TÁVLATBÓL... Levél az NDK-ból Ha valakinek a sport a legfőbb szenvedélye, természetes, hogy külföldön járva sem tud szabadulni tőle... A Német Demokratikus Köztársaságban pedig még csak nem is nagyon kell kutatni a sportvonatkozású élmények és látnivalók után — annyira rohamosan fejlődik a sport és annyira tömegjelenség, hogy az utas lépten-nyomon ,,belebotlik"’. Én például a béke tengerévé válni akaró Keleti-tenger ünnepségein, az ,,Ostseewoche”-n jártam a minap, ott egyenesen központi helyet foglalt el a sport. Egész nap folytak a versenyek nemcsak a nagyszerű rostocki Ostseestadionban, hanem a mellette most felépült úszóstadionban is (amely úgy illeszkedik Európa legnagyobb fedett úszócsarnokához, mint nálunk a szigeti nyitott uszoda a Fedetthez). Warnemündében vitorlások, Ribnitzben és Stralsundben labdarúgók. Zinnowitzban teniszezők, Wismarban ökölvívók küzdöttek a nemzetközi versenyeken. Odafelé menet a brnói versenyről jövet beszálltak a vonatba a német úszóválogatottak és néhány nap múlva már Moszkvában adtak leckét éppen a magyar úszóknak. Berlin és az egész ország az NDK körüli kerékpárverseny lázában égett és Hagen, a verseny egyéni győztese — aki az első három napon mindig első lett — több helyet foglalt el a lapok hasábjain, mint a stockholmi labdarúgó VB ... Az atléták a legkülönbözőbb városokban és versenyeken javítgatják a csúcsokat, az evezősök és vitorlások pedig szinte ellepik a Mörritzi tavat, a Müggelseet, Grünaut és az egész Spreet, a piaul tavat, Brandenburg és Mecklenburg tengernyi vizét... A rádió sportesztrádokkal mozgósít a tömegsportra, a lipcsei sportkombinátban hétköznap délelőtt (!) hemzsegnek az edzésüket végző sportolók. Egyszóval: az ember akárhol jár, akárhová figyel, mindig a sportnál lyukad ki kiszakadva az otthoni környezetből, a magyar utas más távlatból látja itt a mi sportunk erejét, helyzetét is. És bár néhány nappal ezelőtt evezőseink nem szerepeltek rosszul Grünauban és teniszezőink is jól megállták helyüket Zinnomvitzban, bizony a magyar sport sikereinek már nem jut annyi hely a lapokban, mint azelőtt. (Persze, nem a hely kevesebb, hanem a siker.) A berlini szép új szakszervezeti szálló előtt még büszkén beszélgetünk a magyar kerékpárosBukarestben nemzetközi vízilabdatorna és úszóverseny kezdődött. Az első napon a román úszók 91:50 arányban vezetnek a lengyelek ellen. Románia vízilabda-válogatottja 6:1 (1:0) arányban győzött Lengyelország csapata ellen. Nem sikerült Didit elcsábítani klubjától, a Botafogótól (Rio de Janeiro). Sőt, talán éppen Didiből válik csábító. Francia hírek szerint a híres brazil játékos üzenetet küldött a francia Just Fontainne-nek, hogy legyen a Botafogo játékosa. Nem járna rosszul... Bredben Jugoszláv—osztrák—nyugatnémet evezősversenyt rendeztek. Egyesben és kormányos négyesben az osztrákok, kormányos nélküli kettesben, kétpárevezős kettesben és nyolcasban a németek, kormányos nélküli négyesben és kormányos kettesben a jugoszlávok győztek. A hármas viadallal kapcsolatban nemzetközi versenyt is rendeztek. Ezen a leningrádi evezősök szerepeltek a legjobban. A Dinamó Leningrád győzött, kormányos négyesben, kormányos nélküli négyesben és kormányos kettesben. Nyolcasban a Chemie Halle-Seuna (NDK) csak centiméterekkel szorult a Napoli együttese mögé. A svédek azt javasolják, hogy a labdarúgók végleges kiállítása helyett vezessék be az időszakos kiállítást. Úgy, ahogy náluk a jéglabdában van. A különféle szabálytalanságokra kellene készíteni egy táblázatot, amely világosan megmutatná, miért hány perces kiállítás jár. Torsten Tegner, az Idrottsbladet című sportlap szerkesztője tette a javaslatot (amely egyébként nem új javaslat), Holmer Bergerus, a svéd labdarúgó-szövetség főtitkára pedig támogatja. Juan Manuel Fangio, a többszörös argentin automobil-világbajnok Milánóban kijelentette, hogy végérvényesen visszavonul a versenyzéstől, válogatottakkal, de aztán, amikor azt kell olvasni, hogy vagy tíz klubcsapat is megelőzi őket nap-nap után, már alábbszáll kicsit ez a büszkeség ... Persze az is baj, hogy az otthoni eredményekről nehézkesen és késve értesül az, aki külföldön van. És ha jónéhány napos késéssel meg is kapja a magyar lapokat, a sportrovatokban mindig akad bosszankodnivaló. Engedjék meg, hogy innét, a távolból megemlítsek egyproblémát, ami nem öregbíti sportújságírásunk jó hírnevét. És ez nem más, mint a pontatlanság. Hadd hozzak fel csak egyetlen példát. Az utóbbi idők sok rossz eredménye, balsikere után üde színfolt atlétáink kijevi győzelme a nagyhírű ukrán válogatottak ellen. Érthető, hogy az ember külföldön szinte vadászik a versennyel foglalkozó lapokra. Kezembe került a Népsport július 8-i száma, amely még az esélyekkel foglalkozik és a" Hétfői Hírek 14-i száma, amely már az eredményt közli. Egyszerűen elsorolom, hogyan írja az egyik és hogyan a másik lap az ukrán atléták nevét. (Elől a Népsport, második helyen a Hétfői Hírlap szerinti nevek.) Pselinceva — Cselincseva, Bezrucsko — Bezrucskov, Bondarenko — Bomdarenko, Szbitnyeva — Szebitnyeva, Doncenko — Docenko, Krivosevi — Krihosejev, Dobroszlavceva — Dobro- Zavszkaja, Szivcova — Szovkova, Makosina — Makovszkina, Hitrina — Hidlina, Alja’csev — Arjacsev, Radcsenko — Radcsenko, Turán — Tárám, stb., stb. (Nem tudom ellenőrizni, melyik a helyesen írt név, melyik nem.) Mondhatná valaki, hogy „ennek sincs más gondja, mint hogy ilyeneken bogarászik, pláne, ha külföldön van!’... De bizony ez nem egyszerűen névelírás kérdése (ami lehet telefonelhallás következménye stb.), nem is sportkérdés. .— ez a pontos tájékoztatás kérdése, ami más területeken sem kevésbé fontos. Ami pedig a külföldet illeti — bizony sok mindent — a jót is, a kevésbé jót is — könnyebben észre lehet venni messziről... Berlin, 1958. július. Lévai Béla A szerkesztőség megjegyzése: A cikkben említett ukrán neveket a hivatalos szovjet kiadványokból vettük. Két elírás azonban nálunk is előfordult: Docenko nevét Doncenkónak, Krivosejev nevét Krivoselnnek írtuk. A nagypályás kézilabda-világbajnokságot az osztrákok rendezik meg 1959- ben — közli az osztrák távirati iroda. A mérkőzéseket Bécsben, Salzburgban, Grácban, Bruckban és Kremeben (vagy Wiener-Neustadtban) bonyolítják le. A döntőre július 21-én kerül sor Bécsben, a 3. helyért folyó mérkőzést ugyanezen a napon Linzben tartják majd meg. A sportlétesítmények jobb kihasználásáért mozgalom indult a Német Demokratikus Köztársaságban. Megvizsgálják a pályák, az uszodák és más létesítmények igénybevételét, s mindent elkövetnek, hogy több sportolási lehetőséghez jussanak a nagy tömegek is, az iskolák növendékei, az ipari tanulók, az üzemek, a falvak dolgozói... Lausanne jelentkezett, hogy megrendezné a klubcsapatok labdarúgó Európa Kupájának 1958—59. évi döntőjét. Az UEFA azt válaszolta, hogy semmi akadálya, ha a döntő két résztvevője ehhez hozzájárul. De még biztosabb a lausanne-i döntő, ha a végküzdelem egyik résztvevője a svájci csapat lesz. Válogatott atlétikai viadalok. Nymwegen: NSZK—HOLLANDIA (férfi) 299,307 fi(( részvevővel), 70:44 (női). Férfiak. 100 m: Háry (n) 10.6, 110 m gát: Kammerbeek (h) 14.6, 4x100 m: NSZK 41.2, távol: Steinbach (n) 736, Visser (h) 699-cel csak 4. lett, súly: Wegmann (n) 17.02, diszkosz: Koch (h) 51.33. Nők: 100 m: Bloemhof (st) 11.1, 200 m: Bloemhof 24.6, 80 m gát: Kari (n) 11.1, 4x100 m: Hollandia 47.1, magas: Kilián (n) 162, Zwier (h) 162, súly: Werner (n) 14.94, diszkosz: Hausmann (n) 53.89, német csúcs, gerely: Neumann (n) 51.93, Bremmel (n) 51.77. Göteborg, SVÉDORSZÁG—NORVÉGIA 400 m: Pettersson (s) 48. 800 m: Lundh (n) 1:49.4, Boysen (n) 1:49.4, Waern (s) 1:49.9. 110 m gát: Olsen (n) 14.6. 400 m gát: Troksas (s) 52.1, 3000 m akadály: Norberg (s) 8:53, Helander (s) 8:53.6, 4x100 m: Svédország 41.8, 4x400 m: Svédország 3:12.8, magas: S. Pettersson (s) 205, Dahl (s) 205, rúd: R. Lund-berg (s) 435, diszkosz: Edlund (s) 52.02. 1 gerely: Danielsen (n) 78.39, Fredriksson ( fs) 74.63, kalapács: Asplund (s) 61.12 csúcs. Jönköping: SVÉDORSZÁG—FINNORISZÁG (női) 66:51. 400 m: Lehmijoki (s) 582, csúcs, 800 m: Hetin (s) 2:11.3, csúcs, • gerely: Almqvist (a) 49.45. Torino: OLASZORSZÁG—SVÁJC 130:80. 100 m: Giannone (o) 10.6. 200 m: D’Asnach fo) 21.6. 400 m: Weber (s) 47.3, Paridera fo) 47.8. 800 m: s Wfigli fs) 1:49.3. 1500 m: Baraldi (o) 3:46.1, 1 110 m gát: Mazza fo) 14.3, csúcs: Sbara • fo) 14.6, 400 m gát: Martini fo) 51.7, Galli• két fs) 52.3. 4x100 m: Olaszország 40.4, • Svájc 41, csúcs, 4x400 m: Svájc 3:10.4, csúcs, Olaszország 3:11.1, távol: Bravi fo) 1 766, rúd: Ballotta fo) 425, hármas: Cavall (o) 15.64, csúcs: Gatti fo) 15.09, diszkosz: J ConsoUat fo) 50.58, súly: Meconi fo) 28.93, J Monti fo) 26.02, gerely: G. Lievore fo) 74.71, kalapács: Giovanetti fo) 60.86, csúcs : Brüsszel: BELGIUM 272, DÁNIA 137, SPA- 1 NYOLc ORSZÁG 115. A hármasviadalt • mindössze 500 néző előtt rendezték, az eredmények nagyon közepesek voltak. • Pucci jó formában. A legjobb olasz • úszó-vízilabdázó, Paulo Pucci a 100 méteres gyorsúszásban 57 másodperccel beállította az olasz csúcseredményt. Szombaton du. fél 3 órakor ÜGETŐ