Népsport, 1959. február (15. évfolyam, 22-41. szám)

1959-02-02 / 23. szám

1 A nyolcszázadik esély kudarca 1959 január 31-e azért neveze-1959 január 31-et*3 dátum a ------------------------------- magyar úszósport történetében, mert ezen a napon nem vezették be az egyetlen mentséget, az általános iskolások kötelező úszásoktatását. Az úszás atomkorszakát 1956. november 22-étől, a melbourne-i olimpia nyitányától számítják a sportág tudósai. Azóta éppen nyolcszáz nap telt el és ha hétszázkilencvenkilenc esélyt könnyű kézzel elprédáltunk már, hát ugyan miért ragadtuk volna üstökön éppen a nyolcszázadikat? Jó, csakhogy ez az utolsó, ez a nyolcszázadik nap mégis más volt, mint a többi. Kikiabált a glédából, csengetett valósággal, mint sor végén az írógép. A múlt év novemberében ugyanis biztató, szívet melengető kijelentést tett az iskolai úszósport vezetője. Azt mondta: — Csak egy kis biztatást, csak egy kevés támogatást kapjak, s akkor január folyamán hatvan budapesti általános iskolában bevezethetem a kötelező úszásoktatást. Ne firtassuk, miért maradt el a biztatás, hol fagyott be a támogatás, hiszen a végső cél szempontjából mindez közömbös. A végső cél szempontjából csupán egyvalami fontos. Az, hogy 1959 januárjának utolsó napján végigjártuk a főváros minden Mimbe jöhető uszodáját és a kötelező úszásoktatás megindulásának még csak a nyomára lebukkantunk. A nyolcszázadik esély is nyaka közé húzta a fejét, beállt a sorba és — uccs neki — elillant, mint a többi. Számtalanszor feszegettük már ezt a kérdést, érveltünk, bizonyítottunk, vertük a nagydobot s ágállunk minden módon. Most aztán úgy érezzük magunkat, mint a klinikai beteg, akit hétszáz hallgató előtt operál a professzor. Kicsit már belefáradtunk a szakadatlan jajgatásba s csak néhanéha visítunk egyet, hogy mindenki tudja: nekünk azért fáj. Mi lesz veled, emberke? Mi lesz veled, magyar úszó------------------------- sport? Tessék nekünk megmondani, milyen eredményt hozna ma egy magyar— olasz, egy magyar—lengyel, egy magyar—svájci úszóviadal? Igen, mi is úgy érezzük, ma mindhármat megnyernénk. Az olaszokat nagy küzdelemben, a lengyeleket biztosan, a svájciakat fölényesen vernénk. Ma. És holnap? Olaszország, Lengyelország, Svájc. Három ország ugyebár, amely úszókultúra, „vízifantázia”, hagyomány tekintetében még csak saruszíjaink megoldására sem méltó, s amelynek válogatott csapatát legjobbjaink mindeddig egyszerűen mellényzsebükbe dugták a fésű és a zsebóra mellé. Nézzünk körül ebben a három országban, aztán dobjuk tűzbe saruinkat, s akasszuk vállfára azt a lötyögős nagy mellényt. "" Rómában hétszáz Olaszország taggal dolgozik a ■ - ■ CONI olimpiai úszóiskolája. A felső korhatár 12 év. A „leánytanulók” egyike — 12 éves — 1:18.6 mp-et úszik 100 pillangón, 5.29 mp-et 400 gyorson. Egy másik tizenkét esztendős kislány 1:10.8 mp alatt hagyott maga mögött 100 métert, a 200 méter leküzdésére pedig 2,37 mp-re volt szüksége. És ez csak Róma. Mert a CONI hét további nagyvárosban is megszervezte ezt az iskolát, s az eredmények itt is, ott is hasonlóak. Vigyázzunk, természetesen nekünk is van „ausztrál méretű” tehetségünk. Elsoroljuk a listát? Tessék: Lenkey Ferenc. Egymagában ------------------------- Itt éppen az el-Lengyelország múlt hetekben lá-------I .ttott napvilágot a rendelet, s ez egyszer s mindenkorra megoldja a lengyel úszósport minden kérdését, így szól: — Nem léphet a hatodik osztályba az azáltalános iskolai tanuló, aki nem tud úszni. Olaszország, Svájc. A hatodik osztályosok pedig Lengyelországban is — éppen tizenkét évesek. Nem vagyunk tisztában Lengyel- ország néprajzi adataival, úgy véljük, túlságosan szerényen számolunk, ha azt állítjuk, hogy ez legalább hatvanezer kisdiákot érint. A Magyar Úszó Szövetség igazolt versenyzőinek létszáma ebben a pillanatban hatezer körül jár. A nagy számok törvényét idézni ebben az esetben talán már szőrszálhasogatás lenne. 11 ■ A Limmat SV. Svájc Svájc, legnagyobb úszóegyesü------—------- lete az ősszel 50 méteres távon hét-, nyolc- és kilencéves fiúklányok számára rendezett versenyt. Minden versenyző idejét lemérték, minden versenyző eredményét bemondták — gyerekeknél felér egy születésnapi tortával —, s a verseny végén minden versenyző oklevelet kapott. A Magyar Úszó Szövetség szabályai szerint viszont a tizenkét éven aluli apróság egyszerűen nem indulhat versenyen, a tíz-,, tizenegy esztendős „békák” csak bemutatókon fitogtathatják tudásukat. 11a pedig mégis versenyeznének — istenem, egyszerű az eset — menjenek Svájcba. Hát így, így dolgoznak Olaszországban, Lengyelországban és Svájcban. ---------------------— nem vagyunk Mi pedig tsztában a botanika -------——2— alapelemeivel. Nem tudjuk, hogy a rajta való üldögélés árt a babérnak, elfonnyasztja, tönkre silányítja a koszorút s előbb-utóbb egy fia levélke sem marad, amellyel megízesíthetnék krumplifőzelékünket. Legyünk igazságosak: az egyesületek felismerték mindezt, soha ennyi fiatal leány és ifjú legény nem lubickolt az edzéseken. Csakhogy — ugyan hányan is lehetnek? Számoljunk ezúttal merészen, tételezzük fel, hogy kilenc vezető egyesületünk fejenként és átlagban 100—100 ilyen reménységet tüüröszt a világot jelentő vízcsíkon. Az ugyebár kilencszáz fő? Ám a sokévi tapasztalat azt mutatja, hogy körübelül minden ezredik tehetséges kezdőből válik olimpiai bajnok. Mi van tehát akkor, ha ez a jövendő olimpiai bajnok — éppen a hiányzó száz között lapul? Szögezzük le: egyesületi „vonalon” ezt a kérdést nem lehet megoldani — bocsánat a kifejezésért —, kisipari módszerekkel nem vehetjük fel a versenyt nagy vetélytársakkal. A dolog itt válik beretvaélessé, a probléma vagy vagy kérdéssé. Vagy bevezetjük sürgősen Vagy bevezetjük az ajtajat ____11___|----------------- nos Iskola-, sok kötelező úszásoktatását vagy lehúzzuk a redőnyt és kiírjuk az uszoda kapujára, hogy: — Kizárólag egészségügyi és kozmetikai sportolás céljaira. Persze mielőtt össztüzet kiáltunk, illő megbizonyosodni: vajon nem délibábra irányítjuk-e a flinták csövét, nem szódavízzel akarunk-e pirostojást festeni? Nézzük, megvan-e lehetőség az adott helyzetben a kötelező úszásoktatás bevezetésére, pontosabban: a mai uszodaviszonyok között évente hány általános iskolást taníthatunk meg e nedves sportágra? Erre a célra természetszerűleg csak sekély, melegvízű é s miután a tanév az őszi, téli és tavaszi hónapokra esik — fedett uszodák alkalmasak. Vagyis: a Sportuszoda kismedencéje, a Császár fedett uszodája és a Rudas. Ez három. A heti két kötelező testnevelési óra összevonásával lehetővé válna, hogy az edzők naponta három (délelőtti első kétórás, délelőtti utolsó kétórás és délutáni első kétórás csoporttal foglalkozzanak. Három színhelyen ez naponta kilenc, a hét öt napját figyelembevéve — negyvenöt csoport. Egy-egy csoport, egy-egy osztály optimális létszáma 40 fő. Hetenként tehát 45x40 — 1800 tanuló. Mármost egy-egy ilyen csoport valamennyi tagja tapasztalat szerint körül-belül három hónap alatt tanul meg úszni, tanévenként tehát Budapesten 3X1800-5400 kisdákot vezethetnénk be a sportág üdítő rejtelmeibe Már természetesen a szóbanforgó három uszodában. Mert ha most ezeket a lehetőségeket május 1—június 15-ig megtoldjuk a nyitott uszoda kismedencéjével, a Császár nyitott részének kisvizével, az Elektromos-uszodával, a Dagály-uszodával és a Szőnyi úti kismedencével, akkor a létszám egyszeriben megkétszereződik. Ha pedig a Rudas délutánjait is megnyerhetnék e nagy célnak, akkor tanévenként már háromszor ennyi új vízinebulót nyerhetnénk — az egyesületek edzésjogainak mindennemű csorbítása nélkül —----------------------- „új tag”, hát erre Évente 16200 a fiámra már ---------------------------- bottül ide, botful oda — bízvást elfújhatnók a régi slágert, hogy: Jaj, de szép lenne . . . Lenne, lenne, persze, hogy szép lenne, de vajon — lesz-e? Mert hát — bocsánat a tolakodásért —, sajnos, keserű tapasztalatokat gyűjtöttünk e téren, ami lehetne, s a mi lesz két ugyancsy kérdésében. Hiszen daloltunk eddig is gyakorta, s lám, a nyolcszázadik esély is a szélbe szóródott. Ostoba érzés ez — kongatni a vészharangot, s arra gondolni, hogy úgy, sem ijed meg senki. Pedig a láthatáron újabb Reutlingenek gyülekeznek ... Peterdi Pál Keressük a kosárlabda-utánpótlást (?) Ma, a nagy tervezések korszakában is van a jövőnek egynémely területe, amely még mindig misztikus ködbe burkolózik. Ha nem így lenne, akkor az edzőknek bizony nem okozna egy csöpp gondot ,sem egy-egy sportágban a jövendő kialakítása, biztos kézzel nyúlnának a fickándozó, kihalászásra váró tehetségek közé, elvégeztetnék velük a bevált recept szerinti munkát, biztosítanák számukra a megfelelő feltételeket és máris készen állna a teljes értékű, jelenné módosult jövő. Igen, ha ilyen egyszerű lenne a dolog, ekkor nem se lenne gondban sem a szakember, sem a sportszerető közönség. De, sajnos, ez nem ilyen egyszerű és a magyar kosárlabda eredményeit féltő közönség mérkőzésről-mérkőzésre keresi , azokat a fiatalokat, akiből Zsíros, Simon vagy Greminger lesz, keresi az utánpótlást. Keresi és türelmetlenül várja ezeket a fiatalokat, sőt mint az egy hozzánk beérkezett levél is bizonyítja, felteszi a kérdést, egyáltalán vannak-e ilyen fiatalok, van-e utánpótlás? Erre a kérdésre határozott igennel tudunk válaszolni. A magyar férfi utánpótlás él és dolgozik, igaz, hogy a múltban keveset hallatottmagáról. 1938- ban egy nemzetközi mérkőzést játszott a csehszlovák utánpótlás ellen, közös edzéseken vett részt, de, sajnos, az 1908. évi munka után felelőssége teljes tudatában senki nem állíthatja össze a listát azokról, akik a mai nagy csapat örökébe léphetnének. A magyar férfi kosárlabda utánpótlás dolgozott, de közös nagy célt nem tűztek eléje. Egyénileg ott lebegett a játékosok előtt, bekerülni a nagyválogatottba, s kinek-kinek egyszer egyszer sikerült is, de ez nem oldotta meg a nevelésnek, az utánpótlás tervszerű foglalkoztatásának fontos kérdését. Ez az esztendő azonban fordulópontot hozott. Az utánpótlás elé is ugyanazt a célt tűzték, mint a nagy csapat elé — az 1960-as olimpiát. Ezúttal azonban nemcsak eszmeileg lelkesítő cél van az utánpótlás előtt, hanem ugyanazok a feltételek, mint a nagy- válogatott előtt, amilyen a nagyválogatotté. És mégis, mindezek után sem lehet megnyugtatni a közvéleményt azzal, hogy ha a lehetőségeket és a feltételeket jól kihasználják akkor olyan lesz az utánpótlásgárdánk, vagy lesz egy olyan mag, amely utódja lesz a jelenlegi válogatottnak. Azt azonban nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy utánpótlásunk tehetséges, s az előbb említett körülményeiknél fogva nagy fejlődés előtt áll, de talán ezt a fejlődést még lehetne növelni, ha illetékesek figyelembe vennének néhány dolgot, amit az alábbiakban kívánunk megemlíteni. Ismeretes, hogy a mérkőzésen 12 játékos szerepeltethető. A mi nagyválogatottunkban van 9—10 játékos, aki játékával „helyet bérelt”magának a válogatottban. A további két-három helyre nagyjából bérelt volt néhány játékos között, a kor előtt azonban korántsem olyan, bebizonyított megfontolás alapján, mint ahogy a 9—10 „nagy” játékos a csapatba került. Ellanyhult az egyébként igen hasznos küzdelem a válogatott e helyeire való bekerülésért. Ennek a versengésnek pedig feltétlenül a magyar kosárlabda látná a javát, másrészt pedig a szorgalom, a lelkesedés és a tehetség feltétlenül elnyerné jutalmát. Az év első felében a kosárlabdaválogatott az Európa-bajnokság előli, előkészületi mérkőzéseit kivétel nélkül mind idehaza játssza, egész sereg utánpótlás-játékost lehetne tehát kipróbálni a cserepadnak ezeken a helyein. Hazai környezetben, szerető, buzdító szavak és tekintetek közepette talán könnyebben is oldódnak fel utánpótlásunk tagjai. Meg kellene próbálni! Több találkozót Az eredményes munka feltételeihez hozzátartozik a mérkőzés, ahol le lehet mérni, hogy az elvégzett munka hogyan gyümölcsözik. A magyar utánpótlás-válogatott egy nemzetközi találkozó előtt áll, ám a mérkőzést nem kizárólag nemzetközi mérkőzések jelentik, bár elismerjük, hogy az az igazi feladat elé állító értékmérő. Mégis, a magyar utánpótlás-válogatottnak több találkozót kellene lebonyolítania, különböző hazai válogatott csapatokkal. Beszélnünk kell még egy igen fontos kérdésről, amelyet nem ír kötelezően elő az edzésterv. Ez az önképzés. Íga önképzés nem korlátozható le a sokat hangoztatott szorgalomra, bár jelentős szerepe jut a szorgalomnak, az akaraterő fejlesztésének, de legalább anynyi az új iránti érdeklődésnek, a tanulnivágyásnak. Nálunk nagyon hajlamosak rá, hogy egy-egy tengeren túli bedobóról vagy középjátékosról úgy beszéljenek, mint valami földöntúli csodáról, pedig ezek a „csodák” rendszerint a sokoldalú képzettség talajából nőnek ki. Ezek a „csoda”-játékosok rendszeresen részt vesznek atlétikai (főként rövidtávfutó és ugró) edzéseken, sőt igen gyakran rendes és nem utolsó résztvevői ezeknek a versenyeknek, sőt, rendszeresen meg lehet találni őket súlyemelő-edzésen is. Kevesebb csodálkozást! A dicsőség felé vezető út megpróbáltatásokkal van kikövezve. A mi fiatal játékosaink pedig e megpróbáltatások nélkül szeretnének eljutni a dicsőség útjára. Tisztelet a feltételezett kivételnek: a mi játékosaink akkor foglalkoznak atlétikával és kiegészítő sportokkal, amikor az erőnlétet megalapozó időszak ezt kötelezően előírja. Az év többi szakában, az atlétikai idényben, Inába keresi az ember a kosárlabdák nevét atlétikai versenyek jegyzőkönyveiben. A fiataloknak talán kevesebbet kellene csodálkozniuk, inkább arra kellene törekedniük, hogy megfejtsék ezeket a „csodákat” és maguk is hasonló „csodákká” váljanak. Tehát nemcsak a lehetőségeken, a feltételeken, a jó szakmai felkészítésen múlik, hogy kiből lesz Simon, Greminger vagy Zsíros, hanem ki-ki szorgalmán, újat kutató kedvén is. Ha igaz az a mondás, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa, akkor az is igaz, hogy minden kosárlabdáé önmagának edzője és szigorú bírája le. Réti Anna A nagyválogatottal azonos feltételek Az utánpótlás-válogatott az olimpiai felkészülési terv szerint dolgozik, s most a nagyválogatottal együtt végzi az alapozó munkát, elveiben a nagyválogatottéval azonos edzésterv szerint, csak a munka minősége tekintetbe veszi az utánpótlás válogatott keretképességeit és munkabírását. Ugyanolyan rendszeres és tervszerű lesz a későbbiekben is az utánpótlás foglalkoztatása, mint Pályatévesztett labdarúgók Ugyancsak csodálkozhatott szont a helyi szurkoló, aki ezen a téli napon a Perint-patak felé járt, mert valóságos csatakiáltások hallatszottak a pálya felől. A szombathelyi labdarúgók ezúttal nem a gömbölyű körlabdát kergették, hanem jégkorong-mérkőzést vívtak a patak sima jégtükrén. A csapat tagjai maguk faragták az ütőt és maguk készítették a korongot is. Két négyes csapat küzdött egymással. A Papp, Kulcsár, Varga II, Novák összetételű együttes, nagy küzdelemben legyőzte a Tarr, Eckler, Czigány, Tóth-együttest. A győztes gólt Kulcsár ütötte, Czigány hiába igyekezett menteni, hanyattvágódott a jégen, Varga II tréfásan odaszólt neki: — Kelj fel Pista, mert elolvad a jéas! Nem sokáig tartott a vidám, izgalmas küzdelem, mert Szabó Imre, az új edző kiadta az utasítást: — Ebből elég volt, kezdődik a mai munka! A tizenhat főnyi csapat az edző vezetésével megindult az eladó sétány felé. Pémi Csaba civilben, bekötözött arccal szomorúan újságolta: — Nagyon sajnálom, hogy a mai edzést ki kell hagynom, mert fogműtéten estem keresztül. Ha rendbe jövök, minden erőmmel pótolni fogom az elmulasztottakat. Szeretném bebizonyítani, hogy helyem van az első csapatban. Ha ma nem is edzhetek, legalább megnézem, mit csinálnak a fiúk. Ez a kívánsága nem teljesedett be, mert az edző kerékpárra ült, a játékosok pedig futva megindultak az ördöggátig. Hol gyalogolva, hol közepes iramban, hol pedig vágtázva tették meg az utat. Az ördög gátnál gimnasztikai gyakorlatok következtek. A változatos gyakorlatokat nagy kedvvel, fegyelmezetten végezték a játékosok. De még nem ért véget a munka. Újabb futás következett. Majd kört alkottak és levezető gyakorlatokkal végződött a másfélórás edzés. Utána az új edzővel beszélgettünk. .. » . .. mint az első Hogyan érzi magát csapat edzője? — kérdeztük. — Amikor Kiss Gábor megvált a csapattól, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy a vezetőség választása reám esik. Jólesett, hogy a játékosok is egymás után kerestek fel, hogy vállaljam el az edzői tisztséget, számíthatok reájuk és nem fognak cserben hagyni. Biztos vagyok benne, hogy az idősebb játékosok sokat segítenek majd a munkámban. Akad a csapatban jónéhány tehetséges fiatal is. Úgy érzem, hogy ezzel e játékosanyaggal eredményes munkát tudok majd végezni. Nehogy azt gondolja valaki, hogy közben a játékosok valamennyien rohantak az öltözőbe öltözködni. Egyáltalán nem. A vesztes jégkorong-csapat visszavágóra hívta ki a győztes csapatot. Kulcsárék nem is ijedtek meg, hanem örömmel elfogadták a kihívást. Nagyon belejöttek a „pályatévesztésbe" ... Egy ideig Varga I Ferenc, a csapatkapitány is nézte a küzdelmet. Közben az alapozásról beszélgettünk. — Mondhatom, hogy nagyon kevés alkalommal készültünk ilyen gonddal és lelkiismeretességgel, mint az idén — mondta a csapatkapitány. — Nemcsak az ötödik hely kötelez bennünket, hanem szeretnénk azt is megmutatni, hogy volt szombathelyi játékos is tud eredményt elérni mint edző. Én bízom Szabó „Piciben". Azután így folytatta Varga I. — Még azt is meg kell mondanom, hogy egyetlen alkalommal sem tudtunk olyan kedvező körülmények között felkészülni, mint az idén. A csapatban igen jó a közösségi szellem. A magam részéről, amíg szükség lesz rám a csapatban, színes-lélekkel küzdök a szombathelyi zöld-fehér színekért. Beszélgetés közben Molnár Sándor egy labdát kerített elő valahonnan és játszogatni kezdett. Meg is jegyezte: — De jó lenne, ha már itt tartanánk. — Erre is rövidesen sor kerül — nyugtatta meg őt az edző. Egy bizonyos, hogy az a néhány szurkoló, aki végignézte az edzést, bizakodással távozott, mert régen látott ilyen jó hangulatban lévő csapatot ... Kiss Antal Az ember Tanácskozik a kongresszus, a jövő tese a vita tárgya, de máris előrenagy terveit latolgatja. Grandiózus, vetül a kérdés: milyen is lesz az élet az emberiség történelmében még a kommunizmusban? soha nem látott méretű és jelentős. Az ember a legtökéletesebb elegű terveket tárgyalnak meg az SZKP tény, de mégis élőlény, teste var, XXI. kongresszusának küldöttei , amely mozgást kíván, izmai vannak, és bármilyen lélegzetelállítóan merő- amelyek munkát kívánnak, mert kiteszék is ezek a tervek, mindenkikönben néhány nemzedék alatt elkorbarát és ellenség egyaránt - tudja c toa az, emberi faj, róluk, hogy teljes bizonyossággá! . . .... megvalósulnak A kommunizmus megszabadítja az Ez a kongresszus nem egyetlen embert a testi munka nyűgétől és a párt nem te estien ország ügye fizikai munka helyébe testi felüdülésembwig gjövőjéről van szó! kint a sport lép majd. Már ma is a mindannyiunkért vitáznak a szónoki társadalom életének fontos területe emelvényen, a mi nevünkben is korá- a testnevelés és a sport, s jelentocsolják a terveket: az ember nevében, seSe a jövőben mind nagyobb, sze-Most pirkad az emberiség igazi *'ePe *‘?d.íín,tosabb,’ elterjedtsége történelmének hajnala: a kommuniz- mind átfogóbb lesz. Nem kell hozzá más. Már nem a távoli jövő szép áb- jóstehetség, hogy előre lassúk: a rándja, itt van előttünk, szinte kézzel jövő emberének, a társadalom min, tapintható közelségben a kor, amely- ben egészséges tagjának kivétel név-, ben „A jövő magas fokon gépesített kül élete szerves része lesz a test- és automatizált termelése nem ige nevelés, a sport, nyel sok órai munkát az emberek'- Ahhoz pedig, hogy a sport száztól”, amikor „Sok szabadidejük ma ezrek kedvelt látványosságából miarad, hogy a tudományokkal, a mű- is,-,k és tízmilliók, lényegében művészettel, az irodalommal, a sporttal denki rendszeres tevékenységévelestb. foglalkozzanak”. Iyen, sokat, nagyon sokat kell még igen, már a mai nemzedék életé tenni a tömegsport igazi Eldorádóben megkezdődhet az emberi elme fában, a Szovjetunióban is. Ez már igazi kibontakozásának és felvirág túlnő az állam gondoskodásának hezásának korszaka. A nehéz fizikai rétém is, ez már az egész társadalom munka eltűnik, hogy átadja helyét fontos ügye, az emberek, lényegében minden ema magyarázata a szovjet sportbér magasrendű szellemi tevékeny testnevelés nagy jelentőségű átlégének, szervezésének, társadalmi alapokra Csodálatos jövő — és mennyi új helyezésének is. A pontosan kidolproblémát vet fel. Most még a komglzott, nagy tervek hazájában mármunizmus anyagi alapjának kialaki- a kommunista társadalom testnevelélása, a javak bőségének megteremését és sportját építik. Ivánkai (Bp. Petőfi) 5:00.8-at futott a 3000 m-es gyorskorcsolyázó-versenyen Az országos bajnokság után sem lankadt a gyorskorcsolyázók versenyzési kedve. Vasárnap a Magyar Korcsolyázó Szövetségi által rendezett meghívásos versenyen is ott sorakoztak a gyorskorcsolyázók. A legjobb eredmény az 5000 m-es futamban született. Ivánkai, a kétszeres bajnok ezúttal is bebizonyította, hogy jó formában van. Azt is meg kell állapítani, hogy egyre többen — főleg a fiatalok — tanúsítanak nagy érdeklődést a gyorskorcsolyázás iránt. Áldozatokat kíván ez a sportág, főleg attól, aki sokáig szeret aludni reggel, mert a gyorskorcsolyázók általában csak a kora reggeli órákban tudnak edzeni. Hosszú korcsolyáikkal nem korcsolyázhatnak a többiekkel, mert könynyen bukásokat, sérüléseket okozhatnak saját maguknak és a többieknek. Szépen és jól előkészített pálya várta vasárnap is a versenyzőket, arról viszont már senki sem tehet, hogy a frissen simított jégre rászállt a korom és ez károsan befolyásolta az időeredményeket. 500 m: 1. Kovács Á. dr. (Bp. Vörös Meteor) 46.3, 2.3. Kovács J., Tóth (mindkettő MTK) 47.1, 4. Merényi (MTK) 47.3, 5. Zamecsnik (Bp. Vörös Meteor) 48. 6. Karácsony (Bp. V. Meteor) 48.1,1? 7. Ivánkai (Bp. Petőfi) 48.9, 8. Sárosi 4 ,Bp. V. Meteor) 49.5. Ezúttal Kovács dr.- nak jobban ment, mint az országos bajnokságban. Jól „feküdt” a kanyarban , és jól használta ki az egyenest. A többiek az eddigi szereplésüknek megfelelően futottak. g 1500 m: 1. Merényi 2:28.3, 2. Tóth 2:33.8 Csak ketten indultak ebben a 4 számban. A mester megelőzte tanúvá 4 nyát. Merényi irányította a versenyt, de elmaradt a bajnokságon elért ered- 4 ményétől. 3000 m: 1. Ivánkai 5:00.8, 2. Sárosi 4 5:11.6. Ebben a számban is csak két- 4 -en indultak, de ennek a kettőnek a küzdelméből született a nap legjobb 4 eredménye. Ivánkai igen jól versenyzett, jó mélyen ült és a végén nagy- 4 szerűen jött fel. Kár, hogy Sárosi nem tudta átvenni Ivánkai iramát, mert ak- kor feltétlenül megszületett volna a pá- lyacsúcs (régi: 4:58.6). Ivánkai már az első körben elhúzott Sárosból aki nem bírt lépést tartani ellenfelével. Ivánkai egyéni csúcsot ért el. Részideje 1500 m-en jobb, mint a külön versenyen győztes Merényiné. Koronkénti részideje: 30.5, 1:00, 1:20, 1:58.5, 2:26, 2:58, 3:29, 4:00, 4:30. A többiek 500 m-es távon versenyeztek. 500 m. I. o.: 1. Rétfalvi (Bp. Petőfi) 50.2. Ifjúsági: 1. Faragó (Bp. Petőfi) 49.5, 2. Andrási (Bp. Petőfi) 49.9. Kezdők (11-en indultak): 1. Tölgyesi (Bp. V. Meteor) 54.8, 2. Karácsony I. (Bp. V. Meteor) 57.3, 3. Várhidi (Bp. V. Meteor) 58.7, 4. Lőrincz (Bp. Petőfi) 59.3, 5. Gergely II (Bp. Petőfi) 64.1. A női 500 m-es futamban Tölgyesinek sikerült a visszavágás a bajnokságban elszenvedett vereségért. Igaz , Róka távollétében és csak a másodszori kísérletre (az első futamban bukott). 500 m, női: 1. Tölgyesi (Bp. V. Meteor) 54.6, 2. Kovácsné (MTK) 55.2, 3. Asztalos (MTK) 55.3, 4. Gergelyné (Bp. Petőfi) 55.6, 5. Bartincsák (Bp. V. Meteor) 59.7. Kezdők: 1. Magyar (Bp. Petőfi) 64.3, 2. Paphalmi (Bp. V. Meteor) 65.6. A gyorskorcsolyázók legközelebb szerdán az MTK által rendezett versenyen mérik össze erejüket 500 és 5000 m-en. Hétfő, 1959. február 2. ■3“ A TIZENEGYEDIK... Legtöbb városunkban általában sok a panasz, hogy a megfelelő téli sportélet egyik fékezője a létesítmények, főleg tornatermek hiánya. Ilyen panaszokkal egyaránt találkozunk kisebb és nagyobb helységekben. Nos, a szolnokiak nem panaszkodnak, igaz, nincs is okuk rá, hogy panaszkkodjanak. 10 tornaterem áll jelenleg rendelkezésükre, s most majd felépül a 11. is. Az idén ugyanis megkezdik a Beloiannisz utca és a Petőfi utca sarkán egy korszerű, háromszintű iparitanuló-iskola építését. Az iskola tervezésénél a sportról sem feledkeztek meg: tornaterem is épül, s ezzel Szolnokon megoldódik — a lehető legjobban — az iparitanuló sportolók teremsportproblémája is.