Népsport, 1962. február (18. évfolyam, 21-40. szám)

1962-02-01 / 21. szám

BRÉMÁBÓL JÖTTÜNK...J­ÓKEDVŰEN, de kissé fáradtan érkezett meg a brémai úszóküld­ött-­ség. A f­áradtság egyik oka abban ke­resendő, hogy a bé­csi vonattal valami baj volt, s két órát vesztegelt. A brémai nemzet­közi versenyen szere­pelt úszók közül ket­tővel be­szü­letetünk. Az egyik győzött, a másik­­ nem. Egervári Márta az első napon meglepe­­t­ésszerű győzelmet aratott. Két világ­­nagyságot győzött le. — Hogyan történt, Égi? — Magam sem gon­doltam volna, sőt még Bakó Jenő edzőm sem, hogy ilyen jól fog menni. 100 méte­ren előttem volt mind a kettő, nem is láttam őket, 150-nél pedig egyszerre csak azt vettem észre, hogy az élen vagyok. — És a fordulóik? — Csak az első volt bukóforduló, a többi ,biztonsági”. Ezért kettős öröm, hogy mégis sike­rült ... — És a pillangó­szám? — Ott alaposan bentragadtam a rajt­nál. Ellenkező eset­ben közelebb lettem volna az élen levők­­hö­z, de aligha tud­tam volna egyiket se legyőzni. — A legfontosabb brémai tapasztalat? — Nagyon örül­tem, hogy jól úsztam háton, végig bírtam a 200-at. Ez elsősor­ban a vegyesúszás szempontjából jelent­het sokat. Mert első­sorban a vegyes­­úszásra és a pilíilan­­gózásra készülök. Ebben a két egyéni számban szeretnék az EB-n indulni. Tavaly 5:50.6-ot úsztam 50-es uszodában, s remé­lem, hogy most már ennél jobbat tudok. M­int mindig, most se vidám, jókedvű Kit­­lermann Klári. — Elégedett a bré­mai eredményekkel? — a körülmények­hez képest igen. Nem vártam magam­tól többet. Nem vol­tam csúcsformában, s valós számítás sze­rint nem lehetett esélyem a hollandok­kal szemben. A nagy­erejű, hatalmas hol­land lányok a for­dulókon rengeteget nyertek. Egyik-másik a fordulóvétel után tíz-tizenkét méter­nyire bukkant fel a vízből. Természete­sen ez nem akar mentség lenni. Mert a tapasztalatom az volt, akinek otthon ment az úszás, az Brémában te jól úszott, akik pedig ... — Urselmann sem a régi? — Pedig valóságot óriássá fejlődött ez a kreefeldi leány. Nek­­e a fordulóikban vol az ereje. Az edzése­ken megfigyeltük nemegyszer a férf úszókat is elhagyta a fordulóik után. Ő is, akárcsak a másik nyugatnémet, Herz rendkívül sokat úszik kisméretű uszodában Csak a kifejezett nyári hónapokban úsznak 50-es pályán így nekik a 25-ös uszoda rendkívül sok előnyt jelent. Ki­­­lei-Ralm Klári beszélgetett a brémai versenyen a külföldi szakemberekkel is. — Úgy vettem ész­re, hogy megnőtt a tekintélyünk, kezde­nek ránk felfigyelni. Különösen Csikány­­ról beszéltek elisme­rőleg, s brémai ered­ményei alapján az EB egyik esélyesévé lé­pett elő. A hollandok sikere nem volt meg­lepetés, úgy készül­tek erre a versenyre, mintha Bréma — Lip­cse lenne. Valóban mindegyik nagy for­mában volt. Biztosra veszik, hogy az EB- re még jobbak lesz­nek. Azt mondták, hogy a magyarok a két női váltóban is jól szerepelhetnek augusztusban , ha tovább javulnak. (v.) A lelki felkészítés néhány szempontja kézilabdában A pályáról levonuló játékosok hevesen vitatkoztak egymással. Kikaptak, holott egyáltalán nem számítottak vereségre , ezért mindegyük a másikat okolta. Az épületes­ei­nek egyáltalán nem m2­ mondható esemény-eép nek részben a szur­kólók is tanúi voltak.­­ Szerencsére azt, ami az ír az öltözőben történt, már nem láthatták és hallhatták. Mert az öltözőben, folytatódott e szenvedélyes és időnként az indulatosságig fokozódó vita, s az elkeseredettség hullámai magas­ra csaptak, végül is az edzőnek sikerült lecsillapítania a kedélye­ket. A játékosok úgy ahogy meg­nyugodtak, az edző azonban nem. Az okot kereste, amely a siker­telenség előidézője volt és végső következtetésképpen — mivel mind az erőnlét, mind pedig a technika és taktika vonalán a felkészülés megfelelőnek bízó­, nyúlt , csak arra tudta vissza­vezetni, hogy lelkileg nem volt megfelelő a felkészítés. Ez viszont nem csodálható, hiszen csak nemrég került az együttes­hez, s így nem ismerhette m­eg kellőképpen a játékosokat. És ha ismerte volna őket? Akkor minden bizonnyal nem következett volna be a balsiker, mert rutinos edző, aki tisztában van a kimondott szó serkentő vagy gátló hatásával. Kísérleteket végeznek Pszichológusok kísérletet vé­geztek, amelyben bizonyos telje­sítményt kellett elvégezniük a vizsgált személyeknek, s közben nézték a reakciós idejűiket, a hi­­bázások számát és a kivitelezés folyamatosságát. A résztvevőket — és ez volt benne a lényeg — különböző lelk­­előkészítésben részesítették. Két végpontból in­dultak ki — jutalmazás és bün­tetés — s mindkettőnél három­­három fokozat volt: erős, köze­pes és gyenge. A vizsgálatot kü­lönböző típusú e,gyéreken, illetve csoporton is elvégezték. Mielőtt a kísérlet által meg­állapított törvényszerűségeket is­mertetnénk, röviden meg kell említenünk, hogy kézilabdázás­ban jutalmazásnak tekinthető, ha a mérkőzés előtti megbeszélésen a szakvezető a győzelem vonat­kozásait hangsúlyozza, büntetés­ként p pedig az ugyancsak ebben a helyzetben megemlített vereség következményei tekinthetők. Ter­mészetesen még más tényezőket is megemlíthetnénk, de a követ­­kezők­ szemléltetéséhez ez is ele­gendő. Izgulékonyak és nyugodtak Egyénileg megkülönböztethe­tünk izgulékony (ideges típusú) és nyugodt (flegmás) játékosokat. Az előbbiek jellemzője, hogy hirtelen, szinte robbanásszerűen magas izgalmi állapotba tudnak kerülni, míg az utóbbiak lassan, tempósan kerülnek csak ehhez hasonló állapotba. Nyilvánvalóan a lelki előkészítésnek is másnak kell lennie a két típusnál. Az ideges típusúaknál az erős vagy közepes jutalom, illetve büntetés hangsúlyozása a teljesítményeik romlásához vez­et, náluk a gyen­gének van jó hatása. A nyugod­­taknál viszont ellenkezőleg, ép­pen az erős motívumok alkalma­zása vezet jó teljesítménnyel. Személyi tulajdonságok Különbség van a játékosok kö­zött olyan szempontból is, hogy ki mennyire ad mások vélemé­nyére. Azok, akik inkább befelé fordulnak, akiknek mások véle­ménye, dicsérete nem túlzottan érdekes, a jutalmat kevésbé érté­kelik, mint a büntetést. A mások véleményére adók, az elismerés­re vágyók pedig éppen a juta­lom hatására végeznek jobb tel­jesítményt. Csoport esetében más a helyzet Az eddigi esetekben egyénileg néztük a játékosokat. Nyilván­való, hogy kézilabdázásban első­sorban a csapatot, a közösséget kell figyelembe venni. A kísér­letek ilyen szempontból is vá­laszt adnak. Bebizonyosodott ugyanis, hogy csoportteljesít­mény esetében akár jutalmazás­ról, akár büntetésről volt szó, a közepes szintű motiváció fejtett ki jó hatást. A túlerő® és túl­­gyenge jutalom vagy büntetés hangsúlyozása esetében lénye­gesen nagyobb volt a hibázások száma. Miért kell a megfelelő lelki előkészítés? Ha az előbbiekben felsorolt esetek bármelyikét nézzük, azt láthatjuk, hogy a meg nem fe­lelő előkészítés vagy túl magasra emeli az idegrendszer rajtrakész állapotát, vagy pedig nem akti­vizálja azt eléggé. Mindkét eset­ben romja a mozgásösszerende­zés magasabb agykérgi központ­jának teljesítményét azáltal, hogy túlzottan gyorsítja. Illetve las­sítja a reakció idejét, így a moz­gás összerendezése dezorgani­­zálódik, azaz szétesik, tehát a hibázások száma növekszik és a kivitelezés folyamatossága (ki­alakított mozgáskészségek) is kárt szenved. Nem sok az, amit az előbbiek­ben leírtunk, hiszen csupán a határeseteket vettük alapul, ho­lott köztudomású, hogy a szélső­ségek között igen sok átmenet lehetséges. Nem törekedtünk, de nem is törekedhettünk a teljes­ségre. Ha ezekhez a szempon­tokhoz az edzők hozzáadják ilyen irányú, minden bizonnyal gazdag tapasztalataikat, akkor e gondolatébresztésnek szánt né­hány mondat gyümölcsöző lehet. Nagy György Miért csak februárban? A múlt héten atlétikában is közöltük az idei országos ver­senynaptárt. A naptár azonban nem teljes, mert hiányoznak az egyesületi bajnokság időpontjai. Az ok: a MASZ elnöksége még nem döntött, hogy a verseny­­sorozatot az idén milyen formá­ban, illetve módosításokkal ren­dezi meg. A versenynaptár egyik legfontosabb feladata pedig ép­pen az, hogy az egyesületek és versenyzőik számára minden sportágban már előre pontosan meghatározza a jelentős esemé­nyek időpontjait és természete­sen fokozottan vonatkozik a bajnoki rendszerbe tartozó ver­senyek időpontjaira. Jelenleg azonban az atlétikai szakosztá­lyok bizonytalanságban vannak az országos bajnokság után leg­fontosabb hazai versenysorozat — egyben az egyesületi rang­sorolás tényezője — sorsa felől és ez a bizonytalanság az érde­kelt budapesti, illetve megyei szövetségek versenynaptárának végleges összeállítását is akadá­lyozza. Az egyesületi bajnokság rendszere ellen különböző ki­fogások merültek fel, szükséges­nek látszanak bizonyos módosí­tások, de nagyon elhamarkodott lenne az egész versenysorozatot elhagyni. Az előző években a le­bonyolításával kapcsolatos vitás kérdéseket január elejéig már mindig tisztázták. Helyes, hogy a MASZ alaposan meg akarja vizs­gálni az elmúlt évek tapasztala­tait, mielőtt állást foglalna, de­­­­erre már lett volna eddig elég idő. Helytelennek tartjuk, hogy a MASZ elnöksége csak február végén foglalkozik az egyesületi bajnokság kérdésével. ! iSi: ÜZEMI SPORT jöijji > ísJsl5M!s|Í5iiii3:B5«:g5a2*?s23285s:!í?flS£5K2^B3s6s*BLsaFíil,n,8i,BiIaieif I üiUiiSiiiHSiiiSiisEiSsSiSthiiSsiihiiiiUlsiüisSshah:!!!:!!!:!:! Lent a víz­e­n, a jéggel csipkézett öböl­ben karcsú hajótest pihen és fent a parton — ki tudja hány kis tartóbakon — rozsda­szín hajótestek, alkatrészek sorakoznak sza­bályos rendben egymás után. Bent a mű­helyekben, s kint a szabadban te szorgos munkáshad sürgölődik, ezernyi kar részét hegeszt, kalapál­t alkot. Amint a szigetet Szemtől - szembe összekötő kis hídb­ól lelépünk, amerre csak a szem ellát a téli reggel szürkés párájá­ban, mindenütt vattaruhás munkások jön­­nek-mennek, építik a gyár legújabb büsz­keségeit. Az Óbudai Hajógyárban ez a hétköznapi, de az építőmunkának mégis mindig megragadó képe fogadja a látoga­tót, és ebben a szorgalmas, tettekben lük­­ tető életben azon gondolkodunk: vajon si­kerrel jár-e utunk, hol találjuk meg az illetékeseket, Boza Pál sportköri elnökhe­lyettest, Mucsi József KISZ-titkárt és azo­kat a fiatalokat, akiknek életéről, munká­járól, téli szórakozásaikról szeretnénk képet kapni. Utunk sikerrel járt. Beszél­tünk idős szakmunkásokkal, fia­talokkal és a tapasztalatokat, a látottakat egy kedélyes kis szobában gyűjtöttük csokorba — Boza Pál és Mucsi József társaságában. A jelen, a téli időszak érde­kelt bennünket. Nos, a jelenlegi eredményt elismerőleg nyugtáz­hatjuk. A gyárban folyamatos a sportélet és a tömegsport alap­ját a népszerű Kilián-mozgalom biztosítja. A víziólét kedvelői — és ilyenekből sokan vannak az U. Hajógyárban — télen is szí­vesen sportolnak a kiegészítő sportágban. A folyamatosságot a jól megszervezett hajógyári Kilián Kupa küzdelmei, ver­senysorozatai biztosítják. Nyolc — jelenleg kétszázhetven kiliánosunk van — mondta nem kis büszkeséggel Boza Pál. — Ebből ötvenen szakosztályban sportolnak. A KISZ-tagok járnak egyébként az élen. Kétszáz­­negyvenen „ostromolják” már a vasjelvényt s 13-an már jelvény­tulajdonosok. S hogy a Kilián-könyvecske tulajdonosai mennyire értékelik a mozgalmat, jellemző erre egy példa: nem kellett rábeszélés, agitálás, jelentkeztek a fiatalok és az 1962-re esedékes részvételi díjat minden szó nélkül befizet­ték. De, sajnos, akad szépség­hiba te. A kiliánosok nagy sportágban , labdarúgásban 12, röplabdában 9 csapat vett részt, úszásban, asztalitenisz­ben és az MN­S versenyein is szép számmal indultak a fiata­lok. A napokban zajlott le ezen­kívül asztaliteniszben és sakk­ban népes mezőnnyel a házi­­bajnokság. A versenysoroza­tokra jellemző a sportszerű lég­kör, a fegyelmezett, példás magatartás. A közvélemény megelégedésére a Hajógyári Vándorkupát az öntöde fiataljai nyerték el, ők szerezték a leg­több Ki­lián-pontot. Ezen nem te­lepődött meg senki, mert tudták, hogy ahol olyan sportot szerető és kedvelő gárda van együtt, és ahol olyan lelkes sportfelelős van, mint Tompa Imre , ott csak siker lehet. táborában nem látni női spor­tolót Boza Pál szerint azonban nemsokára e tekintetben sem lesz kifogás: a sportköri elnök­helyettes irányításával a napok­ban tíz lelkes fiatal lánnyal meg­alakították a röplabda-csapatot. Az edzéseket az elnökhelyettes veze­ti és a további szervezést a gyár fiatal óvónője, az MTK I. osztályú gyorskorcsolyázója Takács Ági vállalta. Az egybe­hangzó vélemények és tapaszta­latok szerint tehát még a tavaszi versenyek megindulása előtt újabb részvevőkkel gazdagodik a mozgalom. Egyébként minden szépítgetés nélkül elmondhat­juk, hogy a gyárban nagyon népszerű a mozgalom és bár­melyik üzemrészbe látogat el a szemlélő, a fiatalok büszkén em­legetik az első jelvényest, Masi­cza Lászlót, aki a lakatosműhely­ből 45 társával együtt indult el a versenyeken. De ugyanilyen dicsérettel beszélnek Szabó Lászlóról, a hajóépítő üzemrész sportfelelőséről, aki szintén megmozgatta az egész üzemrész fiatalságát. Van becsületük, tekintélyük — De a gyár fiataljai nem­csak a sportban vannak együtt, hanem a munkában, a közös szórakozásban is — mondta Mucsi József KISZ-titkár. — Ezt nehéz volt kialakítani, pedig a fiatalság nem képzelhető el szórakozás nélkül. S itt a gyár­ban kevés nő dolgozik, klub esték, szórakoztató játékok szer­vezése nehezen sikerül. De meg­oldottuk ezt is. Felvették a kap­csolatot a Beruházási Bank­­ KISZ -szervezetével. Itt tú­l­nyomó részt lányok vannak. Pápai Erzsébet KISZ-titkár veze­tésével programot állítottunk össze, közös klubnapokat, mozi-, színházlátogatásokat szerveztünk és nyugodtan mondhatjuk nagyon jó kollektíva kovácsoló­­dott így össze. Egyszerű munkásoknak, mű­helyfőnököknek, vagy a gyár vezetőinek véleménye alapján a közös kirándulások, az „Ifjúság a szocializmusért”­mozgalom kö­zös célkitűzései, a sport nemes vetélkedései nagyon összeková­csolták a gyár fiataljait. Az idősebb dogozók azt is emondot­ták , szeretik és becsülik a fiatalokat. Persze ezt a meg­becsülést ki is kellett vívni. Az elismeréshez, a megbecsüléshez hozzájárult a 15 630 társadalmi munkaórával rendbehozott és újjáépített röplabda- és tenisz­pálya, a gyár környékének és útjainak parkosítása, a Római­parton épített úttörő­tábor, a DCM-nél és a lágymányosi vásárváros építésénél végzett munka, valamint az az egymillió forinton felüli megtakarítás, amelyet a fiatalok lelkiismeretes termelőmunkájukkal elértek. A tanulásban is példát mutat­nak. Nagyon népszerű a gyár­ban a József Attila olvasó­ moz­galom. Egy-egy­­ színházi elő­adásra Zsoldos Sándorné kultúr­felelős 200—250 jegyet ad el a fiataloknak. És ezt a jó, csa­ládias összekovácsolódást nagy­ban segítette és segíti­­e a gyár­ban meghonosodott tömegsport­­mozgalom. Tervek, elgondolások — Mi nem akarunk falren­­gető dolgokat — mondja búcsú­zóul Boza Pál. — Azt szeret­nénk, hogy még erősebbé forr­jon össze a mi kollektívánk és ennek megteremtéséhez állandó folyamatos sportrendezvényeket biztosítunk. Már a tavaszi ter­veken dolgozunk és minden megmozdulásunkban a Kilián­­mozgalmat tekintjük alapnak. Mezőfi Andrásné KISZ-tagok az élen XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^XXXXXXXXXXXWvXXXXXXXXXXXXXX'^XXXXXXXXXXXXXXXXX^.X^.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXVSNV I Tíz lelkes lány és a többiek I j I IriV.vevw/Twvvv.vfv.vvv.vív.vvv-vvv-vw.Wv.vw.wv.vTv.wv.vTv.vtv.vTv.wv.ve/.wv.vw.'/tv.vw.vW.vrv.vw? Az argentin labdarúgás erényeiről Ezt a kérdést nap, mint nap mellemnek szegzik, mióta haza­érkeztünk Dél-Amerikából. Annak el­lenére, hogy 44 na­pos utunk alatt közel négy he­tet Argentínában töltöttünk, me­részlégnek tartom azonnali nagy­­képű jóslatokba bocsátkozni. A közvetlen válasz helyett előbb arra törekszem, hogy eláruljam, mit láttam, mit tudnak az ar­gentínok. Argentína a futball­­tehetségek hazája. Talán egyetlen ország sem tud felmutatni annyi külföldön szereplő labdarúgót, mint Ar­gentína. Érdekes, hogy a kül­földi argentin sztárokat nem minden esetben ismertebb klu­boktól vették meg a különböző Ha­lehet rögtön bekapcsolódik a támadásba. Ilyenkor vérbel­ csatár módjára tör előre a fe­dezet, vagy a hátvéd és mind az előkészítésből, mind pedig a végrehajtásból kiveszi a részét Jellemző, hogy az egyik leggól veszélyesebb argentin játékos a Boca jobbfedezete, Ratin, aki egyik legbiztosabb pontja a vá­logatott csapatnak. Újszerű volt a technikai elemek végrehajtási módja. Az argen­tin játékosokat fel­tűnő erőszakosság jellemzi. A jó formában lévő Tichy jutott eszembe az argentin csatárok erőszakosságát látva. Ha eg­y kis esélyük van a labda e­lére nemzetiségű játékosügynökök Gyakori, hogy Argentínában névtelen játékosokra csapnak le, akiket olcsón megvásárol­nak, utána nagy csillag lesz be­lőlük Olaszországban, vagy Spa­nyolországban. Az argentin átlagfutballista színvonala nagyon magas. Az hogy valaki nagyszerűen bánik a labdával, Argentínában nem érdem és nem feltűnő. Ha az embernek szombat, vagy va­sárnap délután sétára van kedve, a Buenos Aires-i hatal­mas parkokban tucatjával talál fiatalokat, akik­ a labdával zsonglőr­módra bánnak. Megle­pett a Boca Juniors elleni mér­kőzésen, hogy az argentin védő technikailag ugyanazt képes végrehajtani, mint bármelyik csatár. Szükség is van erre mert­jére, teljes erővel bedobják ma­gukat. Nagyszerűen fedezik testtel a labdát, szinte tanítani lehet miként tudi az argentin csatár „beleülni” az őt támadó védő ölébe. És ez az erőszakosság, vagy a labda elfedése az ellenfél elől nemcsak labdavezetés, ha­nem labdaátvétel, sőt, csele­zés (!) közben is jellemző. A labda megszelídítése, átvétele nagyon gyors, ezáltal lehetőleg egy mozdulattal máris leadható vagy kapura lőhető helyzetbe hozzák a labdát. A River Plate elleni mérkőzésen például De­lem egy ívelt beadás után a labdát mellel olyan gyorsan tette a lábára, hogy az őt őrző Nagy lába szinte a földbe gyökerezett, amire megindult már régen a hálóban táncolt a labda, csak ritkán menekül. Tehát nagyszerűen fognak embert, ha szükség van rá. A nálunk sok­helyütt látható értelmetlen hát­rálán a labdát vezető csatárral szemben ott ismeretlemn. Erőnlét dolgában az argentinok a brazi­lok és az uruguayiak mögött vannak. Erőszakosak, jó testi felépítésűek, de közel sem olyan állóképesek, mint például az uruguayiak. Ezzel persze nem becsültük le az argentinok erőn­létét, mert az — véleményem szerint — legalább azonos szín­­en áll például a miénkkel... Az elmondottak alapján az Argentína—Magyarország talál­kozóra jelenleg nehezen tudnék optimista jóslásba bocsátkozni. Argentínában nagy hagyomá­nyai vannak a futballnak, nagy a választék jó játékosokban. De ... És most jön az a sok „de", amellyel mi már jobban állunk. Január 6-án nevezték ki az új szövetségi kapitányt J. E. Lo­­renzo személyében, aki jelenleg azért folytat harcot, hogy jelöltjeit megkapja a klubok­tól. Lorenzo jól látja, hogy nincs egységes csapata, ugyan­akkor az is világos előtte, hogy olajozott csapatjáték kialakítá­sára vajmi kevés lehetősége lesz, hiszen szinte az utolsó pil­lanatig folynak a bajnoki küz­delmek, amelyek a klubon kívül a játékosok zsebét is ér­zékenyen érintik. Az új szövetségi kapitány megszemlélte a rancaguai sta­diont, tanulmányozta a klímát kiválasztotta a szálláshelyet — csak még éppen csapata, sőt még kerete sincs. Megítélésem­ szerint nem szabad­ Argentínát egy pillanat­ra sem lebecsülni. Erre semmi okunk nincs. Ha Lorenzónak si­kerül a jelenleg zilált játékos halmazból a hátralevő három hónap alatt egységes felfogású és akaratú csapatot szervezni, a legjobb válogatottnak re méltó ellenfele lesz Argentína. Érzé­sem szerint ez nem fog sikerül­ni májusig. Erre azonban ne alapozzuk reményeinket! Mit kell tennünk? Helyi szakemberek — akik szemtanúi voltak a 2:1-es szov­jet győzelemnek — elmond­ták, hogy a szovjet labdarúgók egyszerűséggel, gyorsasággal valamint jobb erőnléttel verték meg az argentin válogatottat A belső játék ellenük nem célra vezető, annál inkább a lendü­letes szélsőjáték. Nem szabad megengedni az argentin védőknek, hogy a lab­dát birtokló csatárhoz közel fér­kőz­zenek. Amint mondottam, nagyszerűen tapadnak, reflex képességük pedig egyedülálló. Ha nem adja egy ütemmel ha­marabb le a csatár a labdát, vagy késlekedve lő kapura, az argentinok „ellopják" tőle a labdát. A csatároknak fokozott védő­szerepet le kell vállalniuk az argentin védőkkel szemben. Ha ezt nem teszik, támadásuk ve­szélyessége növekszik. A labda nélkül maradt csatároknak azért le kell támadnunk az argentin védőket. S végül: a védőknek harco­sabb felfogásban kell játsza­­niok. Az előretolt argentin csa­tárokat a pálya bármelyik he­lyén szorosan le kell fogniok. Szinte bele kell „lihegni” a csatár fülébe. A nálunk egyre jobban elharapózó légüres térbe helyezkedés, a „levegős” ember­fogás, méginkább a passzív hát­rálás , nem célravezető tak­tika.★ Ennyiben igyekeztem az ar­gentinok játékát megismertetni a magyar labdarúgó-közönség­gel. S ha ezek után bárki fel­tenné a kérdést, hogy legyőz­hetjük-e Argentínát, azt vála­szolnám: igen. Ahhoz azonban, hogy ez az igen valósággá is váljék, rengeteg még a javí­tanivaló. Csanádi Árpád az argentin védő nem elégszik meg a labda megszerzésével. Taktikailag gyors, modern labdarúgást játszanak. Általában a 4—2—4-et játsz­szák, de talán nem te ez az ér­dekes, inkább az, hogy ho­gyan. Szemben a brazilokkal a négy argentin hátvéd, a labda megszerzése, illetve előreadása után nem áll meg, hanem lefut a támadóvonal mögé és szinte felkínálja magát kombinációkra Az ilyen ember rendszerint fe­dezetlen, tehát emberelőnyt je­lent. Az argentin játékosok gyor­sak, de futó gyorsaságban azért alul maradnak — például a chileiekkel szemben. Ezzel szem­ben fel tudják gyorsítani játé­kukat azzal, hogy képesek gyor­san adni a labdát. Szándékosan írom, hogy képesek, mert sok­szor felejtkeznek el a futball csapatjáték jellegéről. Az egyé­nieskedés tehát Argentínában virágzik a legjobban Dél-Ameri­­kában. Védőjátékosaik a mezőny középső részén nem fognak szorosan embert. Ez talán abból is fakad, hogy óvatosak, félnek attól, hogy a csatár lefutja őket. Egyben azonban nagyok. Ha a labdát birtokoló csatár nem adja le időben, hanem tartogatja, az argentin védő, mint a polip „csavarodik" rá a csatárra, s az Szakszervezeti futóink külföldön A legjobb szakszervezeti futók az előző évekhez hasonlóan az idén is két nemzetközi mezei futóversenyen vesznek részt. Első szereplésükre február 11-én Genfben kerül sor a svájci mun­kás sportszövetség, a SATUS szokásos nemzetközi versenyén, amelyen rendszerint szovjet, csehszlovák, lengyel, NDK-beli és román versenyzők is indulnak. A genfi versenyre a válogatás már megtörtént, a magyar szak­­szervezeti csapat Molnár S. (MTK), Sütő (Vasas) és Szalay (MTK) összeállításban indul. Kö­zülük Molnár tavaly is részt vett a versenyen és az erős mezőny­ben a 8. helyen végzett. A másik nemzetközi esemény a l'Humanité, a Francia Kommu­nista Párt központi lapjának hagyományos mezei versenye lesz, amelyet ebben az évben a szokottnál később, április 8-án rendeznek meg Párizsban. Ezen a versenyen az idén a SZOT férfi csapaton kívül két futónőt is in­dít. A részvevő versenyzők ki­jelölése egy nagyobb keretből később történik meg. Csütörtök, 1962. február 1.­­3

Next