Népsport, 1965. május (21. évfolyam, 86-107. szám)

1965-05-01 / 86. szám

MIT­ MIÉRT? Beszélgetés Baróti Lajossal a válogatás elveiről A „Sportfunk” című osztrák lap néhány héttel ezelőtt egy képzeletbeli kártyacsatát ját­szatott VB selejtező csoportunk három csapatának az edzőjével, Edi Frühwirth-tel, Sós Károly­inal és Baróti Lajossal. „Terít­sük le a lapokat! . . .” — java­solta az újságíró, s a felfedett, stratégiai sorrendbe szedett ászok, jollyk, stb. összehasonlí­tásából igyekezett megjósolni a tizenhatos mezőnybe kerülés lehetőségeit. A hármas vetélkedő első fel­vonása azóta a valóságban is lejátszódott: a múlt vasárnap Ausztria és az NDK válogatottja a Práterben megosztozott a pon­tokon. Akkor Baróti a lelátón ült, de nemsokára, pontosabban május 23-án „új osztás” követ­kezik. Lipcsében nekünk k­ell felvonultatnunk a küzdőtéren erényeinket és esetleg kimutatni sebezhető pontjainkat. Az ellenfelet nem tudjuk be­folyásolni, de Baróti Lajost fel­kértük, hogy a tét nagyságára és a vetélkedés iránt ország­szerte megnyilvánuló fokozott érdeklődésre való tekintettel­­ játssza „hangosan” a partit. Már most, előzőleg fedje fel a válogatás „kulisszatitkait”: mit miért tett, s tesz a jövőben a továbbjutás érdekében. Az angolok elleni mérkőzés jó próba lesz Az első világbajnoki selejte­zője előtt a magyar csapat két­szer játszik nehéz ellenfél ellen. Május 5-én Londonban az angol válogatottal, 15-én Brüsszelben pedig a belga ligaválogatottal. A szigetországban a küszöbön­álló találkozót igyekeznek presz­tízsűi érkőzésnek, visszavágó jel­legűnek feltüntetni. — Ezt a „kesztyűt” mi sem­mi esetre sem vesszük fel! . .. — válaszolja erre nagyon hatá­rozottan a magyar szövetségi kapitány. — Mi ezt a mérkőzést, minden veszélyét latolgatva, tu­datosan iktattuk be erre az időpontra. Abból indultunk ki — s ennek valósságáról most, tíz napon belül személyesen meg­győződhettem —, hogy az ango­lok és az NDK-beliek nagyjá­ból hasonló stílusban játszanak. Egyszerű megoldásokkal, sal­­langmentesen, nagyon keméé­nyen és célratörően. A tank­szerű középcsatárokat sokat mozgó, technikás összekötők és fedezetek igyekeznek helyzetbe hozni, a védők harcosak, önfel­­áldozóak. A kilencven percet egyformán kitűnően bírják, s a jó erőnlétüket, fizikai erejüket a mérkőzésen is érvényre akar­ják juttatni. Úgy is mondhat­nám, hogy a németek az ango­lok nyomdokában haladnak, csak technikában, rúgókészség­­ben, fejelésben elmaradnak tő­lük. A következtetés tehát ma­gától adódik: a mesterekkel, az erősebb ellenféllel szemben ví­vott mérkőzéseken ki kell jönni valamennyi hibánknak, ame­lyekért az NDK ellen esetleg súlyos árat kellene fizetni. — Az angolok elleni mérkő­zés tehát számunkra — éppúgy, mint a brüsszeli — próbamérkő­zés lesz. Persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy olcsón adjuk majd meg magunkat Londonban, vagy a belga fővá­rosban. Ellenkezőleg! Nagyon keményen küzdünk majd, már csak azért is, hogy valós képet kapjunk pillanatnyi képessé­geinkről . . . A selejtezők nagy harcában döntő lehet az összeszokottság A világon valamennyi érde­kelt szakember napról napra figyelemmel kíséri a világbaj­noki mezőny vetélkedésének alakulását. A tudósításokból ki­tűnik, hogy a selejtezőkön nem a játék szépsége, hanem inkább a küzdelem dominál. Feltűnően sok az 1:0-ás és az 1:1-es ered­mény. Baróti szerint ez várható is volt.­­ A kupaküzdelmek bebizo­nyították, hogy a továbbjutás igen gyakran csak minimális különbségeken múlik. Szépít­­gethetjük a dolgot ahogy akar­juk, az igazság az: otthon úgy kellene gólt vagy gólokat rúgni, hogy az ellenfél közben ne lep­hessen meg bennünket. Idegen­ben pedig fordítva, a makacs védekezés mellett keresni kell a váratlan visszavágás lehetősé­gét. Ez a két szembeható tö­rek­­vés rendszerint idegeket őrlő, nemegyszer elkeseredett küzdelmet eredményez, amely­ben döntő szerepet kap a já­tékosok fegyelmezettsége, ta­pasztalata, a csapat összeszo­kottsága. Mis ezzel már el is jutottunk a kapitány legkényesebb tevé­kenységéhez, a személy szerinti válogatáshoz. Nemcsak nálunk, egész Európában sokat vitatott kérdés, hogy e pillanatnyilag legjobb formában levőkből szed­jék-e össze alkalmanként a vá­logatott csapatot vagy pedig ra­gaszkodjanak egy már bevált törzsgárdához. A mi együtte­sünknél a kettőt igyekeznek összevegyíteni. — Rossz formában levő já­tékos nem kerülhet be a ke­retbe, de én igenis nagyra ér­tékelem a közösen megvívott csatáknak az emlékét, az élet­ben és a pályán is jelentkező közös megértést, összecsiszol­tsá­­got, általában a válogatottnak a csapatjellegét! Ez ad morális súlyt egy gárdának, reálisan csak az összeszokott pároktól, csupa­tészektől vár­ható a „nagy pillanatoknak” a megnyerése. A védelem a magyar csapat stratégiai bázisa A válogatási elvek leszöge­­zése után menjünk talán sorba a játékosokon: ki miért került be az utazó csapatba? — Geléi évek óta a legmeg­bízhatóbb kapusunk. Nagy része van a Tatabánya tavalyi jó sze­replésében, az olimpián is ki­magasló teljesítményt nyújtott. Szerepeltetése — különösen Szentmihályi átigazolása miatt — úgy érzem, nem lehet vitás. A Mátrai—Mészöly—Sípos—Sá­ros­ négyes jól kiegészíti egy­mást. A két szélsőhátvéd ruti­nos, gyors, sokat segítenek kö­zépre, s emellett bármelyikük előre is tud törni támadást kez­deményezni. Mészöly világvi­szonylatban is kitűnő fejelő. Át­meneti visszaesés után szépen javul a formája. Sípos a földön ragyogóan szerel, jól indít, s­­ félelmetesen lő kapura. A kecs­keméti edzőmérkőzésen például két gólt rúgott szabadrúgásból a szarajevóiaknak! ... A támadó­­fedezetek közül Nógrádinak és Nagynak pillanatnyilag nincs vetélytársa. Bármelyiküket nyu­godtan be lehet törmni. A kapitány szerint a csatár­sorban Göröcs és Nagy Antal is sok zavart okozhat az ellenfél­nek, mert gyorsak, mozgéko­nyak. Göröcs emellett még bát­ran vállalkozhat helycseré® meg­oldásokra is, mert a csatársor­nak bármely posztján kifogás­talanul megállja a helyét. Há­rom belső csatárunk — Bene, Albert és Varga — hosszú évek­re megoldhatja a válogatott problémáit. Bene minden ideg­szálával a kapura tör. Albert félelmetesen cselez, a helyzetek jelentős százalékát kihasználja. Varga korát meghazudtoló mó­don „látja a pályát”, s távolról is veszélyese­n lő. Fenyvesi ma is a legjobb balszélsőnk, bármi­lyen taktikai feladatot meg tud oldan­i. — Megmondom őszintén, én különösen a védelemtől várok sokat. Egy-két kisiklástól elte­kintve, évek óta senki sem tu­dott ellenük két gólnál többet rúgni. S ez most, a lipcsei mér­kőzés előtt különösen nagy súly­­lyal esik a latba!... Befejezésül megkérdeztük a szövetségi kapitánytól azt is, hogyan alakítja át a csapatot, vagy egyáltalán szükség van-e erre, ha például a helyzet egy még élesebb támadójátékot kö­vetel meg? Biztosított minket, hogy valamennyi elképzelhető lehetőségre felkészüljek, de er­ről korai lenne beszélni. Hogy mi lesz az osztrákok elleni, az sok mindentől függ. Addig — hogy „stílszerűek" legyünk — többször is újra ke­verik a lapokat . .. B. P. Lakásának az ablakából a Du­nát, a szigetet látni, a magasba törő szökőkutat, a szeszélyes időjárásban is már a májust idéző virágokat ás fákat. A házigazda kitekint ez ablakon. Odaát, a Margitsziget partjának a padján eg­y fiút és lányt lát összebújva. Talán nekik, a húsz­éveseinknek ismételgeti vagy saját magának, miközben kis szünetet tart emlékeinek, a régi májusoknak a felidézésében: „A mai fiatalok talán meg sem ér­tik... Idegen az ifjú sportem­berek számára mindaz, ami ve­lünk évtizedekkel ezelőtt tör­tént .. . A sport vitte a mozgalomba Szegő Dezsőt és, a tornaszövet­ség elnökével. MOB-taggal — a régi világ munkássportjának egyik nagy egyéniségével — hív­juk elő a régi emlékeket, a régi májusokat, miközben a házigazdánk maga is felfrissül, az arca kiszínesedik, újra ifi évessé alakul át gondolatban. — A mai fiatalok nyilván meg sem értik — ismétli a refrént. — Kőműves voltam az építkezésen, targoncán toltuk az állványokon az emeletre a téglát vagy kéz­ről kézre adtuk, és utána mint tíz örültek rohantunk a Fiumei úti OTT pincéjének a tornater­mébe, ahol a Munkás Testedző Egylet — az MTE — sportolói birkóztak, tornáztak és — elő­adásokat is hallgattak. Fiatal életemnek a legnagyobb részét az MTE-ben töltöttem, hálás vagyok ezért, hiszen bátyámmal, Lipivel a sport vitt minket a mozgalomba ... ^ A régi májusok varázsa A­ megújhodást hozta az MTE-istáknak is a május, amelyre — a munkásság nem­zetközi ünnepére — különösen nagy gonddal és elővigyázatos­sággal készültek. Az újságíró is töpreng: a mai ifjak valóban megértik-e, hogy 30—40 eszten­dővel ezelőtt cenzúrázták az MTE sport ü­ ünnepélyeinek a mű­sorát, ezért szöveg helyett, gyakran pantomimmel, élőké­pekkel és mozgásbem­utat­ókkal fejezték ki gondolataikat a spor­tolók is. — A harmincas években a Városi Színházban akartuk meg­rendezni nagyszabású sportün­­nepségünket. Már „állt” a mű­sor és nagy szó volt ez: minden jegy elkelt a hatalmas színház­ban, amikor az utolsó este a rendőrség betiltotta az előadást. Az MTE elnökével felmentem Hetényi főkapitányhelyet­teshez, kértük, hogy engedélyezzék a sportünnepélyt. „Rossz híreket kaptam, nem engedélyezzük az előadást — válaszolt Hetényi. — A sportbemutatóikkal is lazíta­nak, gyújtogatnak. Hírt kaptunk arról, is, hogy fel akarják gyúj­tani a Városi Színházat, mint a Reichstagot...” A sportünnepség elmaradt, a Népszavában megjelent, hogy a jegyeket visszaváltják. — Egy jegyet se adtak vis­­­­sza!... Voltak persze olyan be­mutatóink, sportünnnepség­eink­, amiket megrendeztünk. Vará­zsuk volt a május 1-i összejöve­teleinknek, ünnepségeinknek. Előző este, ez hozzá tar­tozott a tradícióhoz: a Városligetet ke­resték fel a munkássportolók is, s ott rögtönzött sport- és t­áncbemu­ta­t­ókka­l szórakoztak és szórakoztattak másokat... Egyszer, a Bertalan utcai sport­telepen rendeztünk sportünnep­séget. Mivel a felvonulást nem engedélyezték, úgy határoztunk, hogy távol eső iskolákban, a Szinyei Merse utcai, a Murányi utcai, a Német utcai, a Hernád utcai, s más iskolákban öltöztek mezbe sportolóink, s onnan vo­nultak át Pest főútvonalain, a hidakon Budára, a sporttelepre — vörös színű mezben!... * A Bazilikától a ligeti tóig A régi május 1-én csendőr­szuronyokkal és valóban ke­­ménykabinos, furkósbotos nyo­mozókkal körített­­sportünnepsé­geinek, az elmaradhatatlan ve­szély és a kockázat mellett meg­volt a­ maguk romantikája. For­radalmi romantikának is nevez­het­j­ük azt az érzést, ami most — évtizedek múltán — átitatja Szegő Dezsőt. Könnyű a felelet a kérdésre — melyik május­­ emléke maradt meg benne a legjobban? — Az első!... Az 1919 május elsejei Nagy Futás a Bazilikától a célig, a városligeti hídig... Bátyámmal korán reggel elin­dultunk lakásunkról, a Hungá­ria körúti 155-ből, gyalogosan. Útközben megéheztünk, belak­­mároztunk a lekváros kenyér­ből. A Bazilika melletti iskolá­ban öltöztünk át és rajthoz áll­tunk mi is, az MTE egyik ün­nepi futócsapatában ... A sza­bályok szerint a befutó tizes csapatok tagjainak kéz a kéz­ben kellett áthaladniok a cé­lon ... Mi, a­ két Szegő-gyerek csak alkalmi futókként vettünk részt, az ünnepi díszfutásban, rutinunk sem volt, s az And­ráson­ út közepén, talán a sok lekváros kenyértől, rosszul let­tünk. A csapat többi tagjai ezt látták: biztattak, segítet­tek, hogy végig futhassuk a távot Az egyik birkózó a törülközőjével is húzott minket. A végén, ti­zen, a kezünket fogva, befutot­tunk a célba. Ez a kép, a csak­nem öt­ven éve lezajlott ese­mény maradt meg a legjobban és jelképpé is nőtt, bennem, csakis egymást segítve, össze­fogva boldogulhatunk a világ­ban. Akkor, tizenhat éves ko­romban, kapcsolódtam be a sportéletbe, a mozgalomba, amelynek egyik erős bástyája volt az MTE. . . Egyben jó poli­tikai iskolát is jelentett szá­munkra. Bátyám is sokat me­sélhetne erről ... ♦ A „Fészek" megalapítója A május 1 előtti vasárnapon az idősebb Szeget — Lipit —, az 1914 óta MTE-tag, hajdani sok­oldalú sportembert, tornász ed­zőt, a régi KIMSZ-tagot hol is kereshetnénk másutt, mint Gö­dön — a Fészekben, amelyet ő alapított, miután Megyerről, a téglagyári homokbuckákról ki­tiltották az­ MTE-istákat. Itt verték fel tanyájukat az ezer és ezer fecskefészektől körülzárt, védett „Fészek"-ben. És évtize­dek múltán, a 64 éves Lipi, mint minden május­­ előtt , most is csinosítja, takarítja a családi fészket: fúr, farag a kis vikend­­­házban. Egy kis szünetet tartva — a látogató kérésére — emlé­keit rakosgatja ő is, a dicső régi május 1-ek szereplője. A huszas években művezetője volt az MTE-tornászlányoknak, a Váci úton ő tanította a lányokat tornára és — a röpcédulák ügyes szétosztására. Még bennünk csengtek a sza­vak, amit Szegő Dezső, az öccse mondott a régi emlékekről — talán a mai fiatalok meg sem ér­tenék . .. Lipivel most elindulunk, künn Gödön, a „Fészek"-ben, hogy megkérdezzük: mit tudnak a régi májusokról a mai sport­gyermekek. A tv egyik .,cinéma veríté” filmjét plagizáljuk, a régi fogalmak után kutatunk az ifjú agyakban. Tehát lássuk . .. ♦ Nemzedékről nemzedékre A Duna olyan lassan hömpö­lyög, és úgy árad, mint a régi tavaszokon. A hajdani „Kazena” pályán most is napoznak a gye­rekek, mint akkoriban. Lipi bá­csi mesél a razziákról, csendőr­­szuronyokról, röpcédulákról , a hajdani gödi hét végi esemé­nyekről esik szó. Mit tud erről vajon Kalmár Pali, a Bp. Spartacus ificsapa- - jának a jobbszélsője? Pali, úgy látszik, a múltból nem készült fel jól, a fejét rázza. Csak a na­pot élvezi, meg az érettségin jár az esze és azon, hogy fel­veszik-e a felsőfokú technikum­ba. Az idei május 1-et Pali itt tölti majd a Fészekben a foci­val. Magas, izmos fiú ül le mel­lénk, a szintén 18 éves Csikós István, a Ferencváros ifjúsági ökölvívója. Kifogástalanul fújja a „leckét”, Pista ugyanis majd­nem itt született, az apja és az édesanyja régi mozgalmi és gödi: m­ár kéthónapos korában ismerkedett a Fészek lombjai­val, amint belebámult a világba. Büszkén említi: — 1947-es MTE-igazolványom van, egyéves koromban „tag” voltam . . . Pista mindent tud, amit a régi májusokról a mai 18 éve­sek tudhatnak. Nemzedékről nemzedékre száll a dicső műst emléke.★ Csak úgy szokásból, befejezés­ként kérdezzük Pistától: — Mit csinál május elsején?... — Dolgozom . .. Csodálkozva nézünk a Fradi ifjúsági bokszolójára. De Pista, láthatóan örül a poénnek, ne­vetve mondja: — Szakács vagyok ugyanis a Hármashatárhegyen, az éttermi konyhában ... Jó falatokat fő­zünk majd ünnepi ebédre .. . Fekete Pál J%. DIGH­­tataié taf«ftWMtó»titíwi^ Ezi&0§ ÍGY állt o­mladozó romok porától terhes május levegőjét idézi elénk az emlékezés. Húsz éve volt... Május varázsszavára kibontották rügyeiket a fák és a háború borzalmait átélt virágok is menyasszony­­ruhájukba öltöztek. A házakat, falakat csinosították. Boldogan készülődtünk az első szabad május elseje megünneplésére. Május 1 a munka ünnepe. A munkáé, amelynek oly kev­és becsülete volt évszá­zadokon át. Május 1 a munkások ünnepe, akiknek oly kevés emberség, megbecsülés jutott részül, s akik addig csak szabadsá­guk, megélhetésük kockáztatásával ünne­pelhették a munkásság nemzetközi ünnepét. Ma piros betűs ünnep naptá­rainkban ez a nap. Húsz éve még csak egyszerű hétköznapot jelölt. A naptárt 1944-ben nyomtatták ... Az alatt a néhány hónap alatt, amíg a szürke naptári hétköz­napból vörös betűs ünnep lett, eldőlt hazánk szabadságának sorsa, s befejezéshez közeledett az emberiség által eddig ismert legborzalmasabb, pusztító háború. Sty valahol Berlin alatt, még folyt a véres csata, amikor mi már békés május­ünneplésre készültünk. Lobogókba és transzparensekbe öltöztettük a várost, zene szólt és az eget kémleltük. Az eget, amely hosszú éveken át repülők kondenzcsíkjá­­tól és bombák erdejétől volt sötét, s lestük, hogy előkéklik-e békés arca. Ezernyi ötlet, lázas és boldog, hajnalig tartó készülődés köszöntötte az ünnep reggelét. Milyen rö­vid volt az idő, és milyen hiányosak a sorok a tornagyakorlat betanulásához! Hűvös sílés fújt, de ki törődött ak­kor az idővel! Alig hittük, hogy a tornamezekre felerősített vörös ötágú csillagokban végig­vonulhatunk a fővárosom. Gyűrűzött, hul­lámzott a tömeg, a járdákról is egyre töb­ben álltak a felvonulók közé. Az MTE és Vasas-sportolók gyakorlatát büszke tetszés kísérte. A tapsokat megelőzték a könnyek. Az öröm könnyei m­unkássportolók az első sorokban! 1/1 Munkások és sport. Nagy összetartó és szervező erőt jelentett ez. S megannyi nehézséget, áldozatos munkát, amelyet vállaltak elődeink. Céltudatosan és fárad­ságot nem ismerve. Az ő munkájuk terem­tett hagyományt, amelyet gyengéden ápo­lunk, amelyre büszkék vagyunk, s amely­ből kivirágzott a felszabadult Magyarország sportja. Ma azt mondják róluk a veteránok Szivük azonban épp úgy dobban, mint azon a napon, amikor először meneteltek a leg­első sorban ... A munkássport névtelen, de nagyszerű alakjai haladnak a Hősök tere felé. A Hősök tere egyetlen, hatalmas, ünneplő emberkaréj. Huszonöt év sötét elnyomása után először ünneplünk szabadon, először köszönthetjük vörös zászlók és ötágú csil­lagok alatt május elsejét. A felvonulás megható öröme népünne­pélybe csap át. Játék, versengés, sport a Városliget minden zugában. Hányszor megírtuk már ennek a felejthetetlen nap­nak a történetét. A pillanatokat, a találko­zásokat, a felejthetetlen versenyeket.­­A­­kikor kezdődött valami, aminek a han- ÚTrsá­gulatát talán nem sikerült mindig megőrizni, de a tartalmából bontakozott ki a magyar sport, a munkások egészségé­nek, erejének, kulturált szórakozásának lehetőségeit biztosító sportmozgalom. Ide kívánkozik egyetlen mondat egy határozatból, amely mintegy átöleli azt a 20 évet, amely az első mámoros ünnep­től napjainkig eltelt. „A testnevelés és a sport tömegesítéséhez a legjobb felté­teleket a szocialista társadalmi rendszer biztosítja, amelyben állandóan javulnak az emberek munka- és létfeltételei, a lakos­ság és az állam egyre többet áldoz a test­nevelésre és a sportra.” A szegényes, kültelki pályák munkás­­sportegyletei, virágzó nagy sportklubokká nőttek. A pályákon pázsit zöldell, élnek és ápolják elődeink hagyományait, de már az új igények, az újfajta élet szabja meg a mozgalom jellegét. A növekvő életszínvo­nal, a javuló munkafeltételek igénylik a sokfajta, sokoldalú sport és testnevelési kereteket. Kulturáltabb és könnyebb az élet a mi társadalmunkban, de mi azt akarjuk, hogy erősek és acélos izmúak legyenek a fiata­lok és hosszú, erőteljes öregkort éljenek meg az öregek. A tömegsport mozgalom ehhez nyújt lehetőséget, csak élni kell vele. Csak igénybe kell venni a pályákat, a sportszereket, a labdarúgópályáktól a lágyan simogató hullámokig minden a dolgozók érdekében — a dolgozók rendel­kezésére áll.­aptárainkban piros betűs ünnep má­­r­ má­jus elseje. A két szó: „Munka ünnepe”, azonban új tartalmat jelöl. A munkásság ünnepéből a dolgozók ünnepe lett május elseje Díszítik a májusfákat, ünneplőbe öltöztetik a házakat, egymáshoz igazítják lépteiket a felvonulásra készülő sportolók. Tarka menetük díszült az ünneplők töme­gében. Sokan vannak, és senki sem hiány­zik a sorból. Fiatalok, akik nem ismerik az erőszak gyilkos kezét. Ők is az eget kémletik, amelynek kékjét legfeljebb az esőfelhők sötétíthetik ko­morrá. Ilyennek ismerik a világot. Kéknek, világosnak, derűsnek. Fegyelmezett gyakor­latuk könnyeket csal a szemekbe, s vissza­idézi a húsz év előtti május elseje emlé­két, hangulatát. Hnannannaniaragna­te, Szombat, 1965. n­ilus 1. tí

Next