Népsport, 1965. május (21. évfolyam, 86-107. szám)
1965-05-01 / 86. szám
MIT MIÉRT? Beszélgetés Baróti Lajossal a válogatás elveiről A „Sportfunk” című osztrák lap néhány héttel ezelőtt egy képzeletbeli kártyacsatát játszatott VB selejtező csoportunk három csapatának az edzőjével, Edi Frühwirth-tel, Sós Károlyinal és Baróti Lajossal. „Terítsük le a lapokat! . . .” — javasolta az újságíró, s a felfedett, stratégiai sorrendbe szedett ászok, jollyk, stb. összehasonlításából igyekezett megjósolni a tizenhatos mezőnybe kerülés lehetőségeit. A hármas vetélkedő első felvonása azóta a valóságban is lejátszódott: a múlt vasárnap Ausztria és az NDK válogatottja a Práterben megosztozott a pontokon. Akkor Baróti a lelátón ült, de nemsokára, pontosabban május 23-án „új osztás” következik. Lipcsében nekünk kell felvonultatnunk a küzdőtéren erényeinket és esetleg kimutatni sebezhető pontjainkat. Az ellenfelet nem tudjuk befolyásolni, de Baróti Lajost felkértük, hogy a tét nagyságára és a vetélkedés iránt országszerte megnyilvánuló fokozott érdeklődésre való tekintettel játssza „hangosan” a partit. Már most, előzőleg fedje fel a válogatás „kulisszatitkait”: mit miért tett, s tesz a jövőben a továbbjutás érdekében. Az angolok elleni mérkőzés jó próba lesz Az első világbajnoki selejtezője előtt a magyar csapat kétszer játszik nehéz ellenfél ellen. Május 5-én Londonban az angol válogatottal, 15-én Brüsszelben pedig a belga ligaválogatottal. A szigetországban a küszöbönálló találkozót igyekeznek presztízsűi érkőzésnek, visszavágó jellegűnek feltüntetni. — Ezt a „kesztyűt” mi semmi esetre sem vesszük fel! . .. — válaszolja erre nagyon határozottan a magyar szövetségi kapitány. — Mi ezt a mérkőzést, minden veszélyét latolgatva, tudatosan iktattuk be erre az időpontra. Abból indultunk ki — s ennek valósságáról most, tíz napon belül személyesen meggyőződhettem —, hogy az angolok és az NDK-beliek nagyjából hasonló stílusban játszanak. Egyszerű megoldásokkal, sallangmentesen, nagyon keméényen és célratörően. A tankszerű középcsatárokat sokat mozgó, technikás összekötők és fedezetek igyekeznek helyzetbe hozni, a védők harcosak, önfeláldozóak. A kilencven percet egyformán kitűnően bírják, s a jó erőnlétüket, fizikai erejüket a mérkőzésen is érvényre akarják juttatni. Úgy is mondhatnám, hogy a németek az angolok nyomdokában haladnak, csak technikában, rúgókészségben, fejelésben elmaradnak tőlük. A következtetés tehát magától adódik: a mesterekkel, az erősebb ellenféllel szemben vívott mérkőzéseken ki kell jönni valamennyi hibánknak, amelyekért az NDK ellen esetleg súlyos árat kellene fizetni. — Az angolok elleni mérkőzés tehát számunkra — éppúgy, mint a brüsszeli — próbamérkőzés lesz. Persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy olcsón adjuk majd meg magunkat Londonban, vagy a belga fővárosban. Ellenkezőleg! Nagyon keményen küzdünk majd, már csak azért is, hogy valós képet kapjunk pillanatnyi képességeinkről . . . A selejtezők nagy harcában döntő lehet az összeszokottság A világon valamennyi érdekelt szakember napról napra figyelemmel kíséri a világbajnoki mezőny vetélkedésének alakulását. A tudósításokból kitűnik, hogy a selejtezőkön nem a játék szépsége, hanem inkább a küzdelem dominál. Feltűnően sok az 1:0-ás és az 1:1-es eredmény. Baróti szerint ez várható is volt. A kupaküzdelmek bebizonyították, hogy a továbbjutás igen gyakran csak minimális különbségeken múlik. Szépítgethetjük a dolgot ahogy akarjuk, az igazság az: otthon úgy kellene gólt vagy gólokat rúgni, hogy az ellenfél közben ne lephessen meg bennünket. Idegenben pedig fordítva, a makacs védekezés mellett keresni kell a váratlan visszavágás lehetőségét. Ez a két szembeható törekvés rendszerint idegeket őrlő, nemegyszer elkeseredett küzdelmet eredményez, amelyben döntő szerepet kap a játékosok fegyelmezettsége, tapasztalata, a csapat összeszokottsága. Mis ezzel már el is jutottunk a kapitány legkényesebb tevékenységéhez, a személy szerinti válogatáshoz. Nemcsak nálunk, egész Európában sokat vitatott kérdés, hogy e pillanatnyilag legjobb formában levőkből szedjék-e össze alkalmanként a válogatott csapatot vagy pedig ragaszkodjanak egy már bevált törzsgárdához. A mi együttesünknél a kettőt igyekeznek összevegyíteni. — Rossz formában levő játékos nem kerülhet be a keretbe, de én igenis nagyra értékelem a közösen megvívott csatáknak az emlékét, az életben és a pályán is jelentkező közös megértést, összecsiszoltságot, általában a válogatottnak a csapatjellegét! Ez ad morális súlyt egy gárdának, reálisan csak az összeszokott pároktól, csupatészektől várható a „nagy pillanatoknak” a megnyerése. A védelem a magyar csapat stratégiai bázisa A válogatási elvek leszögezése után menjünk talán sorba a játékosokon: ki miért került be az utazó csapatba? — Geléi évek óta a legmegbízhatóbb kapusunk. Nagy része van a Tatabánya tavalyi jó szereplésében, az olimpián is kimagasló teljesítményt nyújtott. Szerepeltetése — különösen Szentmihályi átigazolása miatt — úgy érzem, nem lehet vitás. A Mátrai—Mészöly—Sípos—Sáros négyes jól kiegészíti egymást. A két szélsőhátvéd rutinos, gyors, sokat segítenek középre, s emellett bármelyikük előre is tud törni támadást kezdeményezni. Mészöly világviszonylatban is kitűnő fejelő. Átmeneti visszaesés után szépen javul a formája. Sípos a földön ragyogóan szerel, jól indít, s félelmetesen lő kapura. A kecskeméti edzőmérkőzésen például két gólt rúgott szabadrúgásból a szarajevóiaknak! ... A támadófedezetek közül Nógrádinak és Nagynak pillanatnyilag nincs vetélytársa. Bármelyiküket nyugodtan be lehet törmni. A kapitány szerint a csatársorban Göröcs és Nagy Antal is sok zavart okozhat az ellenfélnek, mert gyorsak, mozgékonyak. Göröcs emellett még bátran vállalkozhat helycseré® megoldásokra is, mert a csatársornak bármely posztján kifogástalanul megállja a helyét. Három belső csatárunk — Bene, Albert és Varga — hosszú évekre megoldhatja a válogatott problémáit. Bene minden idegszálával a kapura tör. Albert félelmetesen cselez, a helyzetek jelentős százalékát kihasználja. Varga korát meghazudtoló módon „látja a pályát”, s távolról is veszélyesen lő. Fenyvesi ma is a legjobb balszélsőnk, bármilyen taktikai feladatot meg tud oldani. — Megmondom őszintén, én különösen a védelemtől várok sokat. Egy-két kisiklástól eltekintve, évek óta senki sem tudott ellenük két gólnál többet rúgni. S ez most, a lipcsei mérkőzés előtt különösen nagy súlylyal esik a latba!... Befejezésül megkérdeztük a szövetségi kapitánytól azt is, hogyan alakítja át a csapatot, vagy egyáltalán szükség van-e erre, ha például a helyzet egy még élesebb támadójátékot követel meg? Biztosított minket, hogy valamennyi elképzelhető lehetőségre felkészüljek, de erről korai lenne beszélni. Hogy mi lesz az osztrákok elleni, az sok mindentől függ. Addig — hogy „stílszerűek" legyünk — többször is újra keverik a lapokat . .. B. P. Lakásának az ablakából a Dunát, a szigetet látni, a magasba törő szökőkutat, a szeszélyes időjárásban is már a májust idéző virágokat ás fákat. A házigazda kitekint ez ablakon. Odaát, a Margitsziget partjának a padján egy fiút és lányt lát összebújva. Talán nekik, a húszéveseinknek ismételgeti vagy saját magának, miközben kis szünetet tart emlékeinek, a régi májusoknak a felidézésében: „A mai fiatalok talán meg sem értik... Idegen az ifjú sportemberek számára mindaz, ami velünk évtizedekkel ezelőtt történt .. . A sport vitte a mozgalomba Szegő Dezsőt és, a tornaszövetség elnökével. MOB-taggal — a régi világ munkássportjának egyik nagy egyéniségével — hívjuk elő a régi emlékeket, a régi májusokat, miközben a házigazdánk maga is felfrissül, az arca kiszínesedik, újra ifi évessé alakul át gondolatban. — A mai fiatalok nyilván meg sem értik — ismétli a refrént. — Kőműves voltam az építkezésen, targoncán toltuk az állványokon az emeletre a téglát vagy kézről kézre adtuk, és utána mint tíz örültek rohantunk a Fiumei úti OTT pincéjének a tornatermébe, ahol a Munkás Testedző Egylet — az MTE — sportolói birkóztak, tornáztak és — előadásokat is hallgattak. Fiatal életemnek a legnagyobb részét az MTE-ben töltöttem, hálás vagyok ezért, hiszen bátyámmal, Lipivel a sport vitt minket a mozgalomba ... ^ A régi májusok varázsa A megújhodást hozta az MTE-istáknak is a május, amelyre — a munkásság nemzetközi ünnepére — különösen nagy gonddal és elővigyázatossággal készültek. Az újságíró is töpreng: a mai ifjak valóban megértik-e, hogy 30—40 esztendővel ezelőtt cenzúrázták az MTE sport ü ünnepélyeinek a műsorát, ezért szöveg helyett, gyakran pantomimmel, élőképekkel és mozgásbemutatókkal fejezték ki gondolataikat a sportolók is. — A harmincas években a Városi Színházban akartuk megrendezni nagyszabású sportünnepségünket. Már „állt” a műsor és nagy szó volt ez: minden jegy elkelt a hatalmas színházban, amikor az utolsó este a rendőrség betiltotta az előadást. Az MTE elnökével felmentem Hetényi főkapitányhelyetteshez, kértük, hogy engedélyezzék a sportünnepélyt. „Rossz híreket kaptam, nem engedélyezzük az előadást — válaszolt Hetényi. — A sportbemutatóikkal is lazítanak, gyújtogatnak. Hírt kaptunk arról, is, hogy fel akarják gyújtani a Városi Színházat, mint a Reichstagot...” A sportünnepség elmaradt, a Népszavában megjelent, hogy a jegyeket visszaváltják. — Egy jegyet se adtak vissza!... Voltak persze olyan bemutatóink, sportünnnepségeink, amiket megrendeztünk. Varázsuk volt a május 1-i összejöveteleinknek, ünnepségeinknek. Előző este, ez hozzá tartozott a tradícióhoz: a Városligetet keresték fel a munkássportolók is, s ott rögtönzött sport- és táncbemutatókkal szórakoztak és szórakoztattak másokat... Egyszer, a Bertalan utcai sporttelepen rendeztünk sportünnepséget. Mivel a felvonulást nem engedélyezték, úgy határoztunk, hogy távol eső iskolákban, a Szinyei Merse utcai, a Murányi utcai, a Német utcai, a Hernád utcai, s más iskolákban öltöztek mezbe sportolóink, s onnan vonultak át Pest főútvonalain, a hidakon Budára, a sporttelepre — vörös színű mezben!... * A Bazilikától a ligeti tóig A régi május 1-én csendőrszuronyokkal és valóban keménykabinos, furkósbotos nyomozókkal körítettsportünnepségeinek, az elmaradhatatlan veszély és a kockázat mellett megvolt a maguk romantikája. Forradalmi romantikának is nevezhetjük azt az érzést, ami most — évtizedek múltán — átitatja Szegő Dezsőt. Könnyű a felelet a kérdésre — melyik május emléke maradt meg benne a legjobban? — Az első!... Az 1919 május elsejei Nagy Futás a Bazilikától a célig, a városligeti hídig... Bátyámmal korán reggel elindultunk lakásunkról, a Hungária körúti 155-ből, gyalogosan. Útközben megéheztünk, belakmároztunk a lekváros kenyérből. A Bazilika melletti iskolában öltöztünk át és rajthoz álltunk mi is, az MTE egyik ünnepi futócsapatában ... A szabályok szerint a befutó tizes csapatok tagjainak kéz a kézben kellett áthaladniok a célon ... Mi, a két Szegő-gyerek csak alkalmi futókként vettünk részt, az ünnepi díszfutásban, rutinunk sem volt, s az Andráson út közepén, talán a sok lekváros kenyértől, rosszul lettünk. A csapat többi tagjai ezt látták: biztattak, segítettek, hogy végig futhassuk a távot Az egyik birkózó a törülközőjével is húzott minket. A végén, tizen, a kezünket fogva, befutottunk a célba. Ez a kép, a csaknem ötven éve lezajlott esemény maradt meg a legjobban és jelképpé is nőtt, bennem, csakis egymást segítve, összefogva boldogulhatunk a világban. Akkor, tizenhat éves koromban, kapcsolódtam be a sportéletbe, a mozgalomba, amelynek egyik erős bástyája volt az MTE. . . Egyben jó politikai iskolát is jelentett számunkra. Bátyám is sokat mesélhetne erről ... ♦ A „Fészek" megalapítója A május 1 előtti vasárnapon az idősebb Szeget — Lipit —, az 1914 óta MTE-tag, hajdani sokoldalú sportembert, tornász edzőt, a régi KIMSZ-tagot hol is kereshetnénk másutt, mint Gödön — a Fészekben, amelyet ő alapított, miután Megyerről, a téglagyári homokbuckákról kitiltották az MTE-istákat. Itt verték fel tanyájukat az ezer és ezer fecskefészektől körülzárt, védett „Fészek"-ben. És évtizedek múltán, a 64 éves Lipi, mint minden május előtt , most is csinosítja, takarítja a családi fészket: fúr, farag a kis vikendházban. Egy kis szünetet tartva — a látogató kérésére — emlékeit rakosgatja ő is, a dicső régi május 1-ek szereplője. A huszas években művezetője volt az MTE-tornászlányoknak, a Váci úton ő tanította a lányokat tornára és — a röpcédulák ügyes szétosztására. Még bennünk csengtek a szavak, amit Szegő Dezső, az öccse mondott a régi emlékekről — talán a mai fiatalok meg sem értenék . .. Lipivel most elindulunk, künn Gödön, a „Fészek"-ben, hogy megkérdezzük: mit tudnak a régi májusokról a mai sportgyermekek. A tv egyik .,cinéma veríté” filmjét plagizáljuk, a régi fogalmak után kutatunk az ifjú agyakban. Tehát lássuk . .. ♦ Nemzedékről nemzedékre A Duna olyan lassan hömpölyög, és úgy árad, mint a régi tavaszokon. A hajdani „Kazena” pályán most is napoznak a gyerekek, mint akkoriban. Lipi bácsi mesél a razziákról, csendőrszuronyokról, röpcédulákról , a hajdani gödi hét végi eseményekről esik szó. Mit tud erről vajon Kalmár Pali, a Bp. Spartacus ificsapa- - jának a jobbszélsője? Pali, úgy látszik, a múltból nem készült fel jól, a fejét rázza. Csak a napot élvezi, meg az érettségin jár az esze és azon, hogy felveszik-e a felsőfokú technikumba. Az idei május 1-et Pali itt tölti majd a Fészekben a focival. Magas, izmos fiú ül le mellénk, a szintén 18 éves Csikós István, a Ferencváros ifjúsági ökölvívója. Kifogástalanul fújja a „leckét”, Pista ugyanis majdnem itt született, az apja és az édesanyja régi mozgalmi és gödi: már kéthónapos korában ismerkedett a Fészek lombjaival, amint belebámult a világba. Büszkén említi: — 1947-es MTE-igazolványom van, egyéves koromban „tag” voltam . . . Pista mindent tud, amit a régi májusokról a mai 18 évesek tudhatnak. Nemzedékről nemzedékre száll a dicső műst emléke.★ Csak úgy szokásból, befejezésként kérdezzük Pistától: — Mit csinál május elsején?... — Dolgozom . .. Csodálkozva nézünk a Fradi ifjúsági bokszolójára. De Pista, láthatóan örül a poénnek, nevetve mondja: — Szakács vagyok ugyanis a Hármashatárhegyen, az éttermi konyhában ... Jó falatokat főzünk majd ünnepi ebédre .. . Fekete Pál J%. DIGHtataié taf«ftWMtó»titíwi^ Ezi&0§ ÍGY állt omladozó romok porától terhes május levegőjét idézi elénk az emlékezés. Húsz éve volt... Május varázsszavára kibontották rügyeiket a fák és a háború borzalmait átélt virágok is menyasszonyruhájukba öltöztek. A házakat, falakat csinosították. Boldogan készülődtünk az első szabad május elseje megünneplésére. Május 1 a munka ünnepe. A munkáé, amelynek oly kevés becsülete volt évszázadokon át. Május 1 a munkások ünnepe, akiknek oly kevés emberség, megbecsülés jutott részül, s akik addig csak szabadságuk, megélhetésük kockáztatásával ünnepelhették a munkásság nemzetközi ünnepét. Ma piros betűs ünnep naptárainkban ez a nap. Húsz éve még csak egyszerű hétköznapot jelölt. A naptárt 1944-ben nyomtatták ... Az alatt a néhány hónap alatt, amíg a szürke naptári hétköznapból vörös betűs ünnep lett, eldőlt hazánk szabadságának sorsa, s befejezéshez közeledett az emberiség által eddig ismert legborzalmasabb, pusztító háború. Sty valahol Berlin alatt, még folyt a véres csata, amikor mi már békés májusünneplésre készültünk. Lobogókba és transzparensekbe öltöztettük a várost, zene szólt és az eget kémleltük. Az eget, amely hosszú éveken át repülők kondenzcsíkjától és bombák erdejétől volt sötét, s lestük, hogy előkéklik-e békés arca. Ezernyi ötlet, lázas és boldog, hajnalig tartó készülődés köszöntötte az ünnep reggelét. Milyen rövid volt az idő, és milyen hiányosak a sorok a tornagyakorlat betanulásához! Hűvös sílés fújt, de ki törődött akkor az idővel! Alig hittük, hogy a tornamezekre felerősített vörös ötágú csillagokban végigvonulhatunk a fővárosom. Gyűrűzött, hullámzott a tömeg, a járdákról is egyre többen álltak a felvonulók közé. Az MTE és Vasas-sportolók gyakorlatát büszke tetszés kísérte. A tapsokat megelőzték a könnyek. Az öröm könnyei munkássportolók az első sorokban! 1/1 Munkások és sport. Nagy összetartó és szervező erőt jelentett ez. S megannyi nehézséget, áldozatos munkát, amelyet vállaltak elődeink. Céltudatosan és fáradságot nem ismerve. Az ő munkájuk teremtett hagyományt, amelyet gyengéden ápolunk, amelyre büszkék vagyunk, s amelyből kivirágzott a felszabadult Magyarország sportja. Ma azt mondják róluk a veteránok Szivük azonban épp úgy dobban, mint azon a napon, amikor először meneteltek a legelső sorban ... A munkássport névtelen, de nagyszerű alakjai haladnak a Hősök tere felé. A Hősök tere egyetlen, hatalmas, ünneplő emberkaréj. Huszonöt év sötét elnyomása után először ünneplünk szabadon, először köszönthetjük vörös zászlók és ötágú csillagok alatt május elsejét. A felvonulás megható öröme népünnepélybe csap át. Játék, versengés, sport a Városliget minden zugában. Hányszor megírtuk már ennek a felejthetetlen napnak a történetét. A pillanatokat, a találkozásokat, a felejthetetlen versenyeket.Akikor kezdődött valami, aminek a han- ÚTrságulatát talán nem sikerült mindig megőrizni, de a tartalmából bontakozott ki a magyar sport, a munkások egészségének, erejének, kulturált szórakozásának lehetőségeit biztosító sportmozgalom. Ide kívánkozik egyetlen mondat egy határozatból, amely mintegy átöleli azt a 20 évet, amely az első mámoros ünneptől napjainkig eltelt. „A testnevelés és a sport tömegesítéséhez a legjobb feltételeket a szocialista társadalmi rendszer biztosítja, amelyben állandóan javulnak az emberek munka- és létfeltételei, a lakosság és az állam egyre többet áldoz a testnevelésre és a sportra.” A szegényes, kültelki pályák munkássportegyletei, virágzó nagy sportklubokká nőttek. A pályákon pázsit zöldell, élnek és ápolják elődeink hagyományait, de már az új igények, az újfajta élet szabja meg a mozgalom jellegét. A növekvő életszínvonal, a javuló munkafeltételek igénylik a sokfajta, sokoldalú sport és testnevelési kereteket. Kulturáltabb és könnyebb az élet a mi társadalmunkban, de mi azt akarjuk, hogy erősek és acélos izmúak legyenek a fiatalok és hosszú, erőteljes öregkort éljenek meg az öregek. A tömegsport mozgalom ehhez nyújt lehetőséget, csak élni kell vele. Csak igénybe kell venni a pályákat, a sportszereket, a labdarúgópályáktól a lágyan simogató hullámokig minden a dolgozók érdekében — a dolgozók rendelkezésére áll.aptárainkban piros betűs ünnep már május elseje. A két szó: „Munka ünnepe”, azonban új tartalmat jelöl. A munkásság ünnepéből a dolgozók ünnepe lett május elseje Díszítik a májusfákat, ünneplőbe öltöztetik a házakat, egymáshoz igazítják lépteiket a felvonulásra készülő sportolók. Tarka menetük díszült az ünneplők tömegében. Sokan vannak, és senki sem hiányzik a sorból. Fiatalok, akik nem ismerik az erőszak gyilkos kezét. Ők is az eget kémletik, amelynek kékjét legfeljebb az esőfelhők sötétíthetik komorrá. Ilyennek ismerik a világot. Kéknek, világosnak, derűsnek. Fegyelmezett gyakorlatuk könnyeket csal a szemekbe, s visszaidézi a húsz év előtti május elseje emlékét, hangulatát. Hnannannaniaragnate, Szombat, 1965. nilus 1. tí