Népsport, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

í 2 NÉPSPORT A Népiért JELENTI • Üzemorvosok a testneve­lésért­ A Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsának testnevelési és sportbizottsága felmérések alapján megállapí­totta, hogy egyre több üzemben és munkahelyen vesznek részt az üzemorvosok a munkahelyi testnevelés szervezésében. Az orvosi közreműködés jó hatás­sal van a mozgalomra, ezért az SZMT a jövőben még inkább aktivizálni szeretné a „doki­kat”. B Tájékozódási futó keret: A MTFSZ elnöksége és az edző­­bizottság javaslata alapján az új évben 44 tagú válogatott ke­ret kezdte meg a felkészülést az idei erőpróbákra. A bővített ke­retbe 22, még ifjúsági korú ver­senyző is bekerült. A szövetség a fiatalok bevonásával a felnőt­tek és az utánpótlás közötti űrt kívánja ily módon betölteni. Ér­dekesség, hogy az ifjúságiak kö­zött alig akad budapesti tájéko­zódási futó. A Tengeren túlra? A Bp. Hon­véd NB I-es labdarúgócsapata — amely már december végén el­kezdte a felkészülést — az ala­pozás befejezése utánra tenge­rentúli portyát tervez. — A túra hat mérkőzésből állna, de — amint Greminger János, a BHSE helyettes ügyvezető elnöke mondta — arra ügyelnek, hogy a mérkőzések között ne kelljen sokat utaznia a csapatnak­ B Keszthelyen. A háromhetes vakáció után Keszthelyre uta­zott a SZEOL NB I-es labdarú­gócsapata — alapozni. Bundzsák edzővel 15 labdarúgó (Gujdár, Bencze, Nagy, Heidrich, Molnár, Magyar I, Magyar II, Virágh, Zámbori, Vörös, Kozma II, Var­ga, Antal, Imri, Mészár) van már a „tett színhelyén”. Vass, Berkes, Emődi, Pataky és Vár­helyi III vizsgái miatt január 6-án utazik a többiek után. B Orvosnál. A ferencvárosi védőjátékosok kedden — az idény előtt szokásos — orvosi vizsgálaton vettek részt. A lab­darúgók másik csoportja szer­dán esik át a vizsgálaton. Az alapozást január 4-én délelőtt kezdik, majd január 7-én Ta­tára utaznak a felkészülés foly­tatására. ban­ki Búcsúztatás. A közelmúlt­elhúnyt Árky Nándor­t hamvasztás utáni búcsúztatása 1973. január 5-én 14 órakor lesz a Farkasréti temető ravata­lozójában. B Négy pályára­­ utaznak. A hét végén Inzellben kezdődő hagyományos négypályás gyors­korcsolyázó-versenyre , szerdán délután utazik el Martos György, Takács András és Tölgyesi Já­nos. B Megszűnt egy szakosztály. A VM Egyetértés levélben je­lentette az asztalitenisz-szövet­ségnek, hogy 1973. január 1-től megszünteti NB II-es női asz­talitenisz-szakosztályát . Nyolc jutalom. A Magyar Birkózó Szövetség az év végén megjutalmazta legjobb társa­dalmi aktíváit. Bányász Endre, Balogh István, Incze József, Király József, Maróti János, Ökrös József, Palócz Rudolf és Urbán Miklós vehette át jól megérdemelt jutalmát.­­ Ismét verseny­­szünet után szerda este kéthetes ismét versenyeznek a gyorskorcsolyá­zók. Az MTK egynapos minő­sítő versenye keretében a fel­nőttek részére két távból álló összetett versenyt írtak ki. B Csapatnévsor. A csehszlo­vák nemzetközi asztalitenisz­bajnokságra a szövetség elnök­sége kijelölte az utazó csapa­tot. Férfiak: Börzsey, Gergely, Jónyer, Klampár. Nők: Kisházi, Magos, Lotaller vagy Molnár.­­ Tehetségkutatás: Az ifjúsá­gi és a serdülő második vonal versenylehetőségének biztosítá­sára — a tavalyi legjobbak ki­zárásával — az MJSZ a város­ligeti Műjégpályán pénteken délután 3 órai kezdettel 500 mé­teres távon osztályozó versenyt rendez. Az első hat helyezett if­júsági és az első öt helyezett serdülő jogot nyer a további főversenyeken való indulásra. ( Fotó: Az 53. fogadási héten 13, illetve 13+1 találatos szel­vény nem akadt. Nyeremények: 12 találat 54 darab = 19 104 Ft. 11 találat 1011 darab = 408 Ft. 10 találat 9083 darab = 68 forint. SPORT A RÁDIÓBAN. Kos­­suth-adó, 22.15. Sporthírek. IDŐJÁRÁS. A Meteorológiai In­tézet jelenti. Várható időjárás szer­da estig: túlnyomóan felhős, eny­he idő, többfelé ónos eső, eső. Mérsékelt, időnként megélénkülő keleti, délkeleti szél. Várható leg­magasabb nappali hőmérséklet 2 — 7 fok között. HOZZÁSZÓLÁS LABDARÚGÓVITÁNKHOZ (!.) Elképzelhető-e vidéken bajnokcsapat? AZ ELSŐ LÉPESEKET MÁR A fiatalabb korosztálynak talán nem mond sokat név: Avar. Az idősebb lab­a­darúgóbarátok azonban nem felejtették el az Újpest ,,gól­gyárosának” nevét. Avar (Auer) István, vagy röviden Avar Ricsi kilencszer volt román válogatott, huszon­egyszer öltötte magára a ma­gyar címeres mezt, s a 21 mérkőzésen 23 góllal terhel­te meg az ellenfelek hálóját. Anglia csapatának kapujába ő bombázta be a magyar csa­pat győztes gólját a Fradi­­pályán... A hetedik ikszhez közelgő, ma is köztiszteletben álló sport­embernek kaposvári lakásán tet­tük fel a kérdést: — Lehet-e Magyarországon labdarúgóbajnok egy vidéki csa­pat? — Nem kétséges, hogy Ma­gyarországon, a jelen pillanat­ban nehéz és bizonyos fokig meglepetésszerűen hangzó kér­dés — kezdte válaszát a volt újpesti csatár. — Nehéz vála­szolnom még akkor is, ha én voltam fővárosi bajnokegyüttes (az Újpest) és vidéki bajnokcsa­pat (Arad) tagja is több eszten­dőn át. Annak idején, Romániá­ban, nem volt abban semmi kü­lönös, hogy mi Aradon, vagy más csapatok avagy Kolozsvárott, Temesváron, a főváros Bukaresttel szemben bajnoksá­got nyertünk. De nem csupán a múlt, hanem a jelen is szolgál ilyen esetekre példát. Nem is kell messze mennünk, itt van­nak csehszlovák szomszédaink. A „kis” Trnava évek óta sorra nyeri a bajnokságot, Prágával és Pozsonnyal szemben is. Olasz­országban, avagy a futball ős­hazájában, Angliában sem ak­tuális ez a téma. Római vagy londoni csapatoknak legfeljebb elvétve sikerül megszerezniük a bajnoki címet. Ettől még ma­gasszintű a labdarúgás az em­lített országokban! . Nálunk merőben másként fejlődött a futball, mint má­sutt. Az Újpest, a Ferencváros, a Hungária (az MTK jogelődje), a Kispest (a mai Honvéd) mind­járt az első időszakban elhúz­tak, s előnyüket ma is őrzik. Hogy meddig? A sportban — ezen belül a labdarúgásban — sem örök a siker, a dicsőség. Azért is szép ez a játék, mert folyton újak jönnek. Az örege­ket a fiatalok váltják fel. Új tech­nikai és taktikai elemek teszik korszerűbbé — igaz, olykor szür­kébbé is — a futballt. A tíz­ezrek játékában természetesen feltűnnek — nem is kis szám­ban — vidéki játékosok. Az is közhely, hogy a múlthoz hason­lóan, még ma is naiv a fővárosi csapatok vonzása. Melyik vidé­ki srácot nem lelkesíti a gon­dolat, hogy egykoron az O. Dó­­­zsa, vagy a Fradi csapatába ke­­ll­ űzve, könnyebb az út a válogatottsághoz is? Így volt, s van még ez ma is. De azért már ez utóbbi megállapí­tás nem egyértelmű. A jövő? Biztosan változást hoz. Olyat, amelynek szele máris érezhető. Az élet számos területén elmo­sódtak már a határok a főváros és a vidék között. A sport sem maradhat kivétel.­­ Vegyük csak a most folyó bajnokságot. A Rába ETO, a Vi­deoton, avagy az újonc SZEOL és ZTE képes volt legyőzni még a vezető csapatokat is. Igaz, a vidéki nekibuzdulás egyelőre erősen hullámzó teljesítmény­görbét mutat. Tavaly a Salgó­tarján és a Komló zárkózott fel az élhez, az idén egyik csapat sem tudja megközelíteni múlt évi teljesítményét. De ezt nem lehet „öröknek”, törvényszerű­nek elfogadni. A fővárosi és a vidéki csapatok lassacskán azo­nos körülmények közé kerülnek. A székesfehérvári Kovács bi­zonnyal jól érzi magát a Video­tonban, s aligha vágyik „na­gyobb” pesti csapatba. Fehér­várról is lehet állandó váloga­tott! A „Kovács-eset” nem ma­rad egyetlen kivétel, mert nem is az. A „vidéki színvonal” és a fővárosi nívó közé műszaki, ter­melési, kulturális és mind több vonatkozásban egyenlőségi je­let lehet tenni. Szinte törvény­szerűen következik a sport, s ezen belül a labdarúgás is. Pél­dául sportlétesítmények dolgá­ban a vidék már előbbre is jár. Gondoljunk csak a kecskeméti fedettuszodára, vagy a miskolci sportcsarnokra! — Annak idején a Nagyváradi AC-é, majd egyszer — igaz, csak egy félfordulós bajnokságban — Győré lett a bajnoki aranyérem. E két eset ugyan még rendha­gyó. Annak számított tegnap, de ma, vagy méginkább holnap ter­mészetessé válhat. — A rövid pár esztendő alatt bekövetkezhető változás nem sújtja majd az ország szívének labdarúgását. Ha emellett to­vább fejlődik — mert így igaz — a vidéki futball, akkor e két té­nyező tömegszerűen azt eredmé­nyezi, hogy az egyetemes ma­gyar labdarúgás szilárdabb, ütő­képesebb lesz, mint bármikor a múltban! Lejegyezte: Kovács Sándor —— • ATLÉTIKA Társadalmi aktívák Ez alatt az egy óra alatt fele­dés borult 1972 sok csalódására, amely a magyar atlétikát a kos vagy tartános pályákon sala­érte. Azok gyűltek össze ugyanis han­gulatos találkozóra a Népstadion toronyépületének akiktől, ha csupán tanácstermében, közvetve is, de mindenképpen függ e sportág jelene és jövője. Nem eredmé­nyeikkel, hanem szabad idejük feláldozásával, szívükkel, szere­­tetükkel járulnak hozzá, hogy egyesületi vonalon, vagy a ver­senyek rendezésének sokrétű munkájából részt vállaljanak. Sok volt tehát az őszülő halánték, de legalább annyi az egészséges élet­öröm, tettrekészség. A MASZ tartott összejövetelt a 75 éves jubileum keretében az el­múlt esztendő utolsó nap­ján a társadalmi aktívák, va­lamint azok részére, akik mun­kásságukkal igyekeztek hozzá­járulni atlétikai életünk fejlődé­séhez. Németh Imre, a MASZ el­nöke üdvözlő beszédében úgy szólt a megjelentekről, mint akik­nek lelkesedése, igyekezete a ver­senyek megfelelő szintű rende­zésében példa kell, hogy legyen a jövőre nézve. „Kívánom, hogy a fiatal atléta nemzedék és harcosságban méltó szellemben követője legyen azoknak a régi­zőknek, akiktől érdemes verseny­t ennek megvalósításához tanulni, kérjük a társadalmi munkások segítségét is” — fejezte be­ a köszöntőt az elnök,­ majd ötven munkásnak nyújtotta át társadalmi a szép kivitelezésű jubileumi emlékpla­kettet, köztük régi híres verseny­zőknek is. Az első helyen dr. Szerbák Elek, volt sokszoros 5000 és 10 000 méteres bajnokunk, a MASZ egykori elnöke említhető. S az emlékplakett mellé a ki­emelkedően áldozatos munkát végző aktíváknak jutalomtárgyak­­kal is kedveskedett a Magyar At­létikai Szövetség. SAKK Uhlmann került az élre A hastingsi nemzetközi sakk­versenyről hétfőn újabb eredmé­nyek érkeztek. 5. forduló: (angol)—Hort (csehszlovák) Stean füg­gő, Eley (angol)—Browne (auszt­rál) 0:1,Radulov (bolgár) —Szmisz­­lov (szovjet) döntetlen, Wade (an­­­gol) —Tukmakov (szovjet) függő, Uhlmann (NDK)—Larsen (dán) 0:1, Hartston (angol) — Westerinen (finn) 1:0, Rajkovics (jugoszláv) — Andersson (svéd) függő, Mester (angol) — Barcza (magyar) döntet­len. Függő a 3. fordulóból: An­dersson—Barcza 1:0. Függőjátsz­mák a 4. fordulóból: Szmiszlov—­­ Eley döntetlen, Barcza—Uhlmann döntetlen, Larsen — Wade 1:0. Ked­den további függőjátszmákat fe­jeztek be: Uhlmann (NDK)—Eley (angol) 1 :0, Mester (angol) Browne (ausztrál) — döntetlen, Rajko­vics (jugoszláv)—Andersson (svéd) döntetlen. Az élen az állás: Uhlmann került változott az első helyre 4 ponttal, 2. Harston (an­gol) 3,5, 3—4. Larsen (dán) és Radulov (bolgár) 3—3 pont. VARASDY NEM LÉPETT ELŐRE Az új esztendőben folytatódott — a hatodik fordulóval — a hollandiai Groningenben a ju­nior sakk Európa-bajnokság. Va­­rasdy Imre, aki a B-csoportban képviseli a magyar sakkozókat, nem tudott javítani pozícióján, mert újabb ellenfelével, a dán Aurchenberggel szemben­ is alul­maradt, s így holtversenyben a cseppet sem biztató 7 — 9. helyen áll. A hatodik forduló után a három csoport állása: 1. Romanisin (szovjet) 5 A-csoport: pont, 2. Miles (angol) 4.5 pont, 3 — 4. Ur­­zica (román) és Buchel (ny.-né­­met) 4—4 pont. B-csoport: Az ötödik forduló után vezető görög Makropoulos ismét győzött, az olasz Anceschit verte meg, így előnye már másfél pont: 1. Mak­ropoulos (görög) 5.5 pont, 2. Au­­chenberg (dán) 4 pont, 3 — 4. An­­ceschi (olasz) és Inkiov (bolgár) 3.5—3.5 pont, . . . 7 — 9. Varasdy (magyar), Findlay (skót) Bes­­senay (francia) 2 — 2 pont. C- csoport: A svéd Orstein a hatodik fordulóban is veretlen maradt, az egész­ mezőnyben ő az egyetlen, aki még nem vesztett pontot. 1. Orstein (svéd) 6 pont, 2—3. Keller (ny.-német) és Miranda (portugál) 4—4 pont. KOSÁRLABDA CSK A MSI tarolt Szilveszter napján befejeződtek az 1972. évi kosárlabda Országos Ifjúsági Kupa ötnapos döntői. A várakozásnak megfelelően a fiúknál, mind a leányoknál mind az első két helyet budapesti csapa­tok szerezték meg, s a korábbi években annyi sikert aratott vi­déki fiatalok ezúttal csak a kö­vetkező­­ helyekért harcolhattak. FIÚK Nagykőrösi , Pedagógus — Bp. Honvéd 66:64 (34:35). Ld: Boros (29), Ruttner (14), Spindelbauer (10), ill. Szöllős (27), Petrovics (12), Szűcs (11). KSI —Bp. XI. ker. Sportiskola 56:52 (30:22). Ld: Némethy (18), Tócika (17), Hor­váth (15), ill. Kiss (22), Herczeg (12). Diósgyőri VTK — Bajai Bács­ka Posztó 54:44 (26:22). Ld: Rad­­ványi (16), Földesi (12), Somodi (10), ill. Kubatov (22), Novák (8). Bp. Honvéd — Bajai 54:53 (24:24). Ld: Szöllős Bácska (20), Nyitrai (14), Petrovics (12), ill. Novák (20), Kubatov (19). KSI — Diósgyőri VTK 76:59 (44:30). Ld: Némethy (20), Horváth (16),Heisz­­ler (15), ill. Földesi (12). K­ariáni (12). Radvényi (10). Bp. XI. ker. «il —Nap^kő’-ös P0:55 M«:*9). Ld: Kis £ (26). M’koi* (20). Soaszon MO), Szeredai (12), ill. Ruttner (3­ 2). Végeredmény: 1. KSI 10 pont, 2. Bp. XI. ker. Sí 9, 3. Diósgyőri VTK 8, 4. Nagykőrös 7, 5. Bp. Honvéd 6, 6. Baja 5. A döntő legeredményesebb dobója Rutt­ner György (Nagykőrös) volt 142 ponttal. LEÁNYOK Bp. Eötvös Gimn.­s Szarvasi Fő­iskola Spartacus 40:38 (16:11). Ld: Királyhidi (16), Bartha (8), ill. Molnár B. (12). KSI —BSE 82:38 (38:22). Ld: Dalnoky (22), Molnár (20), Lámala (17), Bogár (11), ill. Fodor (12), Dombrády (11). Szekszárdi Vasas — DVTK 44:42 (23:24). Ld: Csepreghy, Eszter­bauer, Jankovics (12 — 12), ill. Spi­­sák (12). Végeredmény: 1. KSI 10 pont, 2. BSE 9, 3. Szarvas 7, 4. Szek­szárd 7, 5. Diósgyőr 6, 6. Bp. Eötvös G. 6. A döntő legeredményesebb do­bója Fodor Katalin (BSE) volt 78 ponttal. S^portmuóor SZERDA GYORSKORCSOLYÁZÁS. Az MTK minősítő versenye: Város­ligeti Műjégpálya, 18. t XXIX. 1. ♦ 1973. január 3 Igen!... Nem!... Mindannyian örülünk, hogy a „zalaegerszegi titkot” kutat­ják országszerte. S ha megen­gedik, mi is válaszolunk: talán azért népszerű , mert az első osztály csapatunk, legna­gyobb meglepetését szolgáltat­ta. Újonc létére tanulságos lec­két adott néhány nagy múltú és hírű fővárosi olyanoknak, akiknek csapatnak, dicsőség­listáján bajnoki címek szere­pelnek. S talán azért is, mert a szurkolók Zalában a körül­mények folytán jobban odafi­gyelnek a labdarúgás élvona­lának eseményeire, mint má­sutt. TÓTH GYÖRGY, az OKGT Dunántúli Kutató és Feltáró Üzemének dolgozója így véle­kedik: — Én nem szurkolok fővá­rosi csapatnak. Sok furcsa do­log történik manapság a nagy­egyesületek háza tájéin. A fő­városi csapatok sokszor elvi­szik vidékről a tehetséges já­tékosokat. Ez nem lenne baj, de sajnos, sok elkallódik ezek­ből a tehetségekből. A kérdés­re válaszolva: szerintem a je­lenlegi körülmények között vi­déki csapat nem nyerhet baj­nokságot.­­— Egyetértek ezzel én is — mondja VINCZE MIHÁLY, ugyancsak­­ a DKFÜ dolgozója. — Nem tartom helyesnek, hogy a fővárosban hat-hét élvonal­beli csapat van, a vidékiek pe­dig váltogatják egymást a ki­esésben és feljutásban. Ha vi­déken maradnának azok a te­hetséges futballisták, akik kö­zül sok számára egy-egy fővá­rosi, csapat játékostemető, több­re mehetnének a vidéki együt­tesek ... Balogh Tibor és Siklós Jó­zsef a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár dolgozói. — Ha csak a szív, a lelkesedés döntene, akkor már jövőre vi­déki együttes nyerné a bajnok­ságot — mondja BALOGH TI­BOR. — Nem akarom a ZTE-t példaként állítani, vagy ha igen, akkor néhányat még em­lítenem kell. Küzdeni tudásból, lelkesedésből ők mutatnak pél­dát, s ez kell a közönségnek. Nem véletlen tehát, hogy vi­déken van nagyobb közönség, mert az egészséges erőfeszítést tiszteli a szurkoló akkor is, ha ezt nem koronázza mindig si­ker. De szorít, hogy sikerül­jön. A fővárosi csapatoknál és szurkolóiknál ilyesmit alig ta­pasztalni. Úgy is mondhatom, nincs együtt a szurkoló an­­­nyira a csapattal, mint vidé­ken. A pénzéért akar valamit, s ha nem azt kapja, amit vár, úgy érzi, becsapták. SIKLÓS JÓZSEF: — Szerintem a jelenlegi kö­rülmények között nem lehet bajnok vidéki csapat! Olyan ér­zésem is van néha, hogy a fő­városi csapatok több segítséget kapnak, mint a vidékiek. Bi­zonyítani ezt nem tudom, te­hát kijelentenem is kár. De anyagilag jobban állnak a fő­városi csapatok, a külföldi mérkőzések, tornák csak hoz­nak valamit a kasszába... So­kan a közönségben keresik a hibát, pedig, ha a szurkolók egy kis igyekezetet is látnak, nem hálátlanok. Minek so­roljak példákat? Vagy igen? Akkor Nagykanizsát említem. Most jól szerepel az Olajbá­nyász. Megduplázódott, meg­háromszorozódott a látogatók száma ... Összegezve: elmélet­ben lehetségesnek tartom, hogy vidéki csapat bajnokságot nyer­jen, ha a vidéki tehetségek helyben maradnak, ha a csapa­tok olyan anyagi támogatást és erkölcsi megbecsülést élveznek, mint a fővárosi klubok labda­rúgói. A gyakorlat azonban je­lenleg mást mutat. S mi erről az utca járókelő­jének véleménye Zalaegersze­gen? Talán azok közül a fiata­lok közül néhányé, akik ZTE-stadion B-közép részét al­a­kotják, akik az emlékezetes íté­letidőben, orkánszerű jégesőben is a helyükön szélben, ma­radtak azon a délutánon. TÓTH FERENC, a Kerámia és Cserépkályhagyár fiatal dolgo­zója, TAKÁCS ZOLTÁN, a za­­egerszegi szervizüzem fiatal munkása, KÓSA GÁBOR és HALÁSZ ISTVÁN iskolai tar­nulók. Véleményük meglepő, hom­lokegyenest ellenkezik az előb­biekével, s a kérdésre adott válaszuk szinte egyszerre hang­zik, így: — Lehet. Hogyne lehetne?! A focit tudásra mérik. Itt van példának a ZTE esetei — A ZTE nem bajnok, s cél­ja csak a bentmaradás. — Az igaz, de elméletben miért ne lehetne bajnok is, hiszen okozott már meglepe­tést az NB I B-ben is. . . Mi kell a bajnoksághoz? — kérdi önmagától, társaitól Tóth Fe­renc, s válaszol is a kérdésre. — összefogás, összetartás a csapatban, tudás és szív. — Ebben az esetben aztán megy „bírói segédlet” nélkül is ■ — fűzi az előbbiekhez Ta­kács Zoltán. — ? — A gyakorlat szerint a fő­városi csapatokkal „elnézőb­bek. Látta a Vasas—ZTE mér­kőzést? — teszi fel a kérdést határozottan Takács Zoltán. — Mert mi láttuk. Hát erre gon­doltam. — Mi kell még a bajnokság­hoz? — Tehetséges játékosok, fia­talos lelkesedés. A fiatalemberek közül kettő azt vallja, hogy vidéken a kezdő tehetségek előtt na­gyobb lehetőség áll, mint a fővárosi csapatoknál. S az el­lenvélemény a másik kettő ré­széről : —■ Próbáld meg! Bekerül­hetsz-e a válogatottba vidék­ről? — Vidéken nagyobb fordítanak a tehetségek gondos fel­karolására. — De csak akkor veszik ész­re őket, ha valamelyik pesti csapatban játszanak. ... Ki tudja, meddig vitatkoz­tak még, s egyáltalán diadal­maskodott-e valamelyik „tá­bor”. Mint a példa is bizonyít­ja, a vélemények különbözőek. Abban is, hogy lehet-e vidéki csapat bajnok a labdarúgás él­vonalában. Buni Géza Fejlődött Európa labdarúgása Barcs Sándor, az UEFA ügy­vezető elnöke nyilatkozott az MTI-nek az európai labdarú­gásról. Az ügyvezető elnök többek között a következőket mondta: “ Az 1972-es évben Európa labdarúgása is fejlődött. Ez igaz akkor is, ha az NSZK váloga­tottja toronymagasan kiemel­kedett a többiek közül... A különböző mérkőzéssorozatokon azonban a „nagyokon” (NSZK, Hollandia, Olaszország) kívül kisebb országok klubcsapatai is jelentős eredményeket értek el.­­ A fejlődés mindenekelőtt abban mutatkozott meg, hogy tovább gyorsult a játék, na­gyobb lett a küzdelmek he­vessége és ebben a fokozott iramú, kemény labdarúgásban emelkedett a játékosok tech­nikai tudása.­­ Az NSZK kiugró eredmé­nyeit több dolog is indokolja. Az egyik: az NSZK-ban két és fél millió labdarúgót tartanak nyilván. Az ilyen tömegből két­ségtelenül sok tehetség kerül felszínre. A tömegesség azon­ban még nem minden. Az NSZK labdarúgósportjában tu­datosan és következetesen tesz­nek mindent. Világhírű lett edzőképzésük, amelynek új­donsága, hogy szakosítottá vált. Külön képezik a gyerekekkel, az ifjúságiakkal és a felnőttek­kel foglalkozó edzőket. Ehhez a témakörhöz tartozik az is, hogy még a szövetségi kapitány megválasztásánál is érvényesül a rendszeresség. Sepp Herber­­gernek, az ifjúsági válogatot­a­tat irányító Helmut Schön volt jobb keze, majd a nagy „mágus” visszavonulásával Schöné lett a karmesteri pálca. Schön mellett dolgozott sokáig Detmar Cramer — az ifjúsá­gi válogatottal —, aki most a FIFA edzőjeként járja a vilá­got. Nem kétséges, hogy Schön majdani kiválása után Cramer is a jelöltek között lesz. — Ami az európai klubcsa­patok kupaküzdelmeit illeti, változatlanul a BEK a legran­gosabb, hiszen ebben szerepel­nek a legjobbak. Ezután sze­rintem a rangsorban az UEFA Kupa következik, amelyben ugyancsak az egyes nemzeti bajnokságok éllovasai vesznek részt. A KEK-nek általában gyengébb a mezőnye, s csupán az elődöntőtől kezdve válik azonos értékűvé a BEK mező­nyével. Itt jegyzem meg egyéb­ként, hogy a három kupatorna megrendezésében az UEFA nem tervez változtatást, így arról sincs szó, hogy a KEK-győz­­tes is mérkőzne interkontinen­tális szinten. A vezetés a BEK- ben sem nézi jó szemmel ezt a „páros mérkőzést”, mivel sport­beli értéke csekély, annál több vele a gond,viszont —kA sportág fejlődésével lé­pést tartott a játékvezetés is — jegyezte meg az UEFA ügy­vezető elnöke,­ majd így foly­tatta: — A sárga és a piros lapok beváltak, jó pszichikai hatással vannak a játékosokra és a közönségre egyaránt. Barcs Sándor ezután kifejtet­te, hogy az UEFA nem szabálymódosítást, majd tervez arra a kérdésre, hogy „Mi az UEFA ez évi legjelentősebb nye?”, a következőket eseme­vála­szolta: — Talán a március 15-i, ró­mai rendkívüli kongresszus, amelyen sor kerül az elnökvá­lasztásra. Négyen vagyunk je­löltek: az olasz dr. A. Franchi, az angol D. Follows, a holland J. Coler és jómagam.

Next