Népsport, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-01 / 51. szám

XXXI. 51. ♦ 1975. március 1 LABDARÚGÁS Géczi és Szabó Ferenc sérült, Máté lesz a középcsatár Az FTC és a Tatabánya kupamérkőzése előtt Még néhány nap, s szerdán délután, illetve este Tatabányán és Malméban nemzetközi kupa­­mérkőzés lesz. A Tatabánya a KK-ban a csoportgyőzelemért harcol, az FTC pedig a KEK- be­n a legjobb négy közé ju­tásért küzd. Dalnoki: „Sokat tudunk a Malmöról Az FTC áll nehezebb, ran­gosabb esemény előtt. A zöld­­fehérek idegenben, azon a pá­lyán szerepelnek, ahol már sok nagy csapat elvérzett. Svéd­országban még nem kezdődött el a bajnokság, az FF Malmö éppen ezért előbb az NDK-ban, majd Dániában játszott előké­születi találkozókat, készült az FTC ellen. Dániában ott volt Novák Dezső, a zöld-fehérek edzője, aki már haza is érke­zett, s beszámolt a tapasztaltak­ról Dalnoki Jenő vezető­edző­nek. " Novák információi,, szak­mai észrevételei megerősítették eddigi tapasztalatainkat — mondta Dalnoki. — Dániában is — akárcsak az eddigi KF­K- mérkőzéseken — a középpályás sor, elsősorban Bo Larsson és Tapper játszott nagyon jól. Jól védekeznek, ügyesen szervezik a játékot, s a kapura is veszé­lyesek. • Milyen stílusban játszik a Malmö? — Az agresszív, kemény lab­darúgás tipikus képviselői. Sze­retik a test test ellesni küzdel­met, s néha durvaságért sem mennek a szomszédba. Nem adnak, de nem is kérnek ke­gyelmet ! A középpályás sor a csapat erőssége, de nagyon jó a három csatár is. Különösen a középcsatáruk, aki jól használ­ja ki magasságát, harcosságát. Belevetődik a labda útjába, nem kíméli magát. • Mást nem tudnak a csa­tárjátékukról? — De! Begyakorolt szögletrú­gásaik vannak. Balról a rövid sarokra, jobbról pedig maga­san, a hosszú sarok felé rúgják a labdát. A rövid sarokra ér­kező beadásokra, belövésekre rendszerint Bo Larsson érke­zik, a hosszú átadásra pedig hárman is, köztük a magas, jól fejelő Tapper. • A védelemről milyen in­formációjuk van? — Jól alkalmazzák a lesre ál­lítást. Ez a taktikai fegyverük. Emellett szorosan fognak em­bert, kemények. Novák útja hasznosnak bizonyult, hiszen most már sok mindent tudunk a Malmőről. Remélem, hasznosíta­ni is tudjuk. Nemcsak egy elő­készületi mérkőzés tapasztalatai­val rendelkezünk. Sok-sok le­velet kaptunk sorsolás után, ezekben edzők, volt játékosok, Svédországban élő magyarok ír­tak meg szinte mindent a Mal­méról. • Nagy körültekintéssel ké­szülnek, de biztos hasonlóan cselekszik az ellenfél is.­­ Igen. Székesfehérvárott ott volt a Malmö edzője és sokat jegyzetelt. Utána nyilatkozott, azt mondta: „Biztos, hogy mi jutunk tovább! Jobbak va­gyunk, mint az FTC ...” Egy mérkőzésből nem szabad mesz­­szemenő következtetéseket le­vonni. Ebben a játékban az a szép, hogy ők is, mi is tovább akarunk jutni. Egyébként arra, hogy a Malmö hogyan készül a március 5-i és 19-i találkozóra, jellemző: az angoloktól megvá­sárolták azt a filmet, amely megörökítette a Liverpool el­leni mérkőzéseinkéit. Sokszor levetítették már a játékosok­nak. És még néhányszor meg­nézik. • Mivel töltik a hátralevő napokat?­­ Szombaton a bajnokságban szabadnapos a csapat, így egy­más ellen játszanak a fiúk va­sárnap délelőtt 10 órakor az Üllői úton. Az a 11 kezd, aki minden bizonnyal szerdán es­te Malmőben is. Az ellenfél a tartalékgárda, nekik úgy kell játszani, olyan felfogásban, mint a Malmö szokott. Néhány taktikai variációt szeretnénk kipróbálni. • Mindenki egészséges? — Géczi még mindig érzi a sérülését, ráadásul Szabó is megsérült, rá nem számítok. Az az elképzelésem, hogy Máté lesz a center. • Mikor jelöli ki a csapa­tot? — Erre csak Malmőben ke­rül sor. Az utazó keretet a va­sárnapi találkozó után közlöm. Addig naponta két edzést tar­tunk. Nehéz helyzetben a Tatabánya A kétszeres EK-győztes Tata­­­­bánya nem a legkedvezőbb elő­­jelekkel várja a szerdai mérkő­zést, az Innsbruck csapatát.­­ Az ősszel 4:1-re kapott ki a Bá­nyász a zöld olimpia városá­ban ... — Nagyon jó játékerőt kép­viselnek az osztrákok — mond­ta Szabó György csapatkapitány. — Az eddigi két csoportmérkő­zést megnyerték, s gólkülönb­ségük 7-2. Neki­nk — ugyan­csak két találkozó után — két pontunk van, gólkülönbségünk 4-5. Szerdán tehát nem elég, ha győzünk, hanem gólokkal kelle­ne nyernünk. Nagyon készü­lünk! Szeretnénk harmadszor is a döntőbe kerülni, elnyerni a díszes Közép-Európa Kupát Olyan jó helye van a klubház­ban, a vitrinben ... Ehhez per­sze az szükséges, hogy legyőz­zük az Innsbruckot, s Rijeká­­ból is elhozzuk a két pontot! Mindent megteszünk! A főpróba szombaton a Diós­győr ellen lesz. A játékosok, a szakvezetés és a szurkolók is abban bíznak, hogy a színházi szokással ellentétben a főpróba és az előadás — a szerdai KK- mérkőzés — is jól sikerül. Biz a játékosokon múlik ... Dr. 1 Lázadás Tolnán? 01.) A tolnai labdarúgók „ak­ciójának” szálait tovább gombo­lyítván, következő utam a ter­melőszövetkezetbe vezet, ott dol­gozik a Vörös Lobogó elnökhe­lyettese. Tóth János nyakig van a munkában, nem ér rá velem foglalkozni, most készülnek a közgyűlésre. Kissé talán a kel­leténél is idegesebben javasolja, hogy keressem meg inkább Bi­zony Józsefet. No, hiszen úgyis ez volt a szándékom. Amíg az utcát keresem, amely­ben az edző lakik, végigfut ugyan bennem a gondolat, hogy ha nekem van egész napom er­re a tolnai „kirándulásra”, az ügyvezető elnök is szánhatott volna rám, mondjuk tíz percet. Edzések villanyfényben Kis családi ház ajtaján ko­pogok. Három pici lány barát­ságos és érdeklődő tekintete fogad. — Csókolom... — zeng harsá­nyan a kis cérnahangú kórus. Jön az „apuci”. Jól megter­mett, rokonszenves, komoly em­ber. Most, persze, túlságosan is komoly. Sőt, levert. Hellyel kínál a tisztaságtól csillogó szobában, a három gye­rek lázas örömmel pakolja el az asztalról az irkákat és a tankönyveket. — Mehettek tévét nézni. Leülünk. Kesernyés ránc mé­lyül a szája sarkában. — Gondolom, miért jött... — Eltalálta. Hallom, volt ön­nél Tóth János ma délelőtt. — Igen. Csodálkoztam is, hogy ide mert jönni. — Miért? — Mindenki tudja, hogy ő ment el a játékosokkal az új edző után ... — Hallom, lemondott. — Mi mást tehettem volna. És persze, velem együtt az öcsém is. Nem titkolom, hogy nagyon szívén csapott­ ez a do­log. Sohasem hittem volna ... Azt hiszem, arra fizettem rá, hogy nagyon bízom az embe­rekben. Pedig van, akiben nem szabad bízni. Az elnökség még az ősszel is megerősített ben­nünket. Bizalmat szavazott ne­künk. Úgy látszik, nem volt egységes és a tárgyalóasztalnál háttérbe szorult kisebbség má­sutt erősebbnek bizonyult. Most már mindegy. Végeztem a Tol­nai Vörös Lobogóval egy élet­re. Pedig, csak úgy mellékesen megemlítve, tizenöt évig a já­tékosa is­ voltam. Ilyen az élet... — Megengedi, hogy megkér­dezzem: miért fordultak szembe a játékosok edzőjükkel? Néz ki az ablakon. — Kezdem érezni különböző jelekből, hogy már eleve nem engem akartak, de ezt akkor senki sem mondta a szemem­be. Aztán, nyilván nem ízlett nekik a sok kemény edzés. Mert a követelményrendszerhez szigorúan ragaszkodtam, annak ellenére is, hogy munkaidő-ked­vezmény a mi osztályunkban nem lévén, csak öt óra után tarthattunk edzést. Négy fény­szórót szereltünk a lelátó tete­jére, ez persze, nem világította be az egész pályát, de aki akart, igazán akart, edzhetett. Később a fülembe jutott, hogy a játéko­saim azért vannak ellenem, mert többre vágynak, magasabb eredményekre és ehhez hiányos­nak tartják a szaktudásomat. Ajánlottam, hogy három helyett emeljük négyre az edzések szá­mát, ha már a hozzáértésemet nem lehet olyan hirtelen fo­kozni. Ehhez nem fűlt a foguk. Hallottam aztán olyat is, hogy durva hangot használok velük szemben. Erre sokkal okosabb, ha egyszerűen csak legyintek. Sajnos, elég heterogén társaság. Nincs nagy bázisa, amely a já­tékosok többségének munkát adhatna, szanaszét dolgoznak, egyesével, kettesével nehéz őket összefogni. Semmi közösségi, baráti szellem sincs közöttük. Nem tehettem mást. Le kellett mondanom. Semmi szükség rá, hogy kocsmatéma legyek a köz­ségben. — És most mihez kezd? — Már több közeli faluba hívtak edzőnek, de minden aján­latot elutasítottam. Ki kell he­vernem ezt­­, a sokkot. Meg az­tán, három műszakban dolgo­zom. Nem olyan egyszerű a dolog. Szembenézés Nem minden együttérzés nél­kül búcsúzom Bizony Józseftől. Nagyon is igaza van abban, hogy nem olyan egyszerű a dolog. Ám lássuk a „lázadókat”. A szép, magas nyárfákkal sze­gett pályán Gálffy Dezső edző az ifikkel foglalkozik. A lemen­ni készülő nap óriási vörös ko­rongja a lelátó tetején ül. Egymás után jönnek a „na­gyok” is, fehér csíkos, fekete melegítőben. — Ott az egyik főkolompos — mutat Gálffy egy piros kö­töttsapkás fiúra. — Én sem adok nekik igazat. Bizony József jó edző. Ezt már előzőleg másutt is bebizonyította. Odamegyek az első csapat já­tékosaihoz. Abbahagyják a de­­kázást, sorban bemutatkoznak. Havasi Lajos, Molnár Sándor, Pauli Ádám, Havasi Ferenc, Link László, Kulcsár János, Pauli József. Nézem az arco­kat, a tekinteteket. Egyikről sem jutnak eszembe a Bounty hírhedt matrózai. — Képzelem, miket tetszett hallani rólunk — mondja az idősebbik Pauli. — Sok mindent hallottam, de én elsősorban a tekintetekre voltam kíváncsi. — És... milyen? — Nem látom benne azt a rosszat, amit feltételezhettem volna. Kemény, hideg szél táncol­tatja lábunk alatt a szürke fa­leveleket. — Tessék bejönni az öltöző­be, ott meleg van. Frici bácsi, a szertáros, forró teával kínál. Leültetnek a kály­ha mellé. Jól felszerelt öltöző, a mezek, melegítők is arról árulkodnak, hogy a Tolnai Vö­rös Lobogó nem áll rosszul anyagilag. Közrefognak, néznek rám me­rően. Valósággal szuggerálnak, hogy álljak melléjük. Látom rajtuk, fontos nekik, hogy meg­nyerjenek az ügyüknek. Semmi nyegleség, semmi szemtelenség. Aztán valósággal lerohannak. — Nem akarunk beleszürkülni a középszerűségbe. Több van bennünk és ezt az edző nem tudta kihozni. — Feljebb akarunk kerülni egy osztállyal. Nem a megyei bajnokságból akarunk kiöreged­ni. Baj ez? — Ha kifogásuk van az edző ellen, az öccséhez kell men­nünk. Jó ez? Valósággal izzik a levegő. Sorra mind elmondja, hogy szerfölött nagyra becsüli mind az edzőt, mind a szakosztály­­vezetőt, mert mindkettő becsü­letes, tisztalelkű, komoly ember. Csak hát... — Tessék elhinni, nem va­gyunk lázadók. Most is edzünk, a csapatkapitány, Fazekas Gás­pár vezeti az edzéseket, ideig­lenesen. Senkit sem akarunk bántani, senkinek sem akarunk rosszat, csak többre szeretnénk vinni. Hét könyörgő szempár mered rám. Nyílik az ajtó, belép Pákozdi Mihály, a kiszemelt edző, egye­lőre „illegális” minőségben. A beszélgetésnek ezzel vége. Nincs mentség! Töprengve rugdalom a görön­gyöket a pálya szélén, amint az autó felé megyek. Meg lehet itt érteni minden­kit, ha a dolgok emberi olda­lát nézzük. Jót akart itt min­denki. De talán még sohasem igazolódott úgy egy közmondás, mint most: a pokolba vezető utat jószándékkal kövezték ki. A nagy kollektív jóakaratból a legrosszabb kerekedett. A jóindulat, sajnos, nem mentség, mert hiba lett belőle. Lázadás. Ezt a tényt nem le­het elkendőzni semmivel és nem is szabad. Elsősorban felelősség­re kellene vonni az egyesület vezetőit, akiknek nagy része el­nézte, egyik-másik közülük pe­dig a hallottak szerint feltehe­tően szervezte a játékosok ösz­­szefogását, a „sztrájkot”. Milyen erkölcsi normák sze­rint dolgoznak ezután Tolnán? Eljön a nap, amikor valakinek Pákozdi sem fog tetszeni, és akkor kezdődik elölről az egész?! Ezt a folyamatot sürgősen meg kell állítani. Sajnos, nincs rá más mód: a fegyelmezés eszkö­zével. Érvényt kell szerezni a szabályoknak, még az íratla­noknak is, és a „szervezők” fe­leljenek azért, amit tettek. A játékosok is. Ne haragudjatok rám, fiúk! Láttam rajtatok, hogy nem vagytok sunyi, hátulról támadó, érdekhajhászó focisták. De ami­be belesodródtatok, egy-két ve­zetőtök és a magatok hibájá­ból, azért mindenképpen felel­ni kell. A futball csak játék, nektek még anyagi előnyöket sem hoz. Ne mocskoljátok be se ma­gatokat, se a játékot, amelyet — láttam — annyira szerettek. És ha a tavaszi idényben job­ban megy majd nektek az új edző keze alatt, netán eléritek a vágyatokat, és egy osztállyal feljebb juttok, ez lehet utóla­gos magyarázat. De mentség­e semmiképpen sem. Szombathy István NÉPSPORT 3 LV SÍPSZÓ ELŐTT • A Vasasban Kántor sérüléssel bajlódik. Ha nem játszhat, Szőke lesz a balhátvéd. • Csepelen újra elfoglalja helyét a védelem bal olda­lán a fiatal Kovács.­­ Kispesten még nem járt le Kozma eltiltása, Bar­tos felépült sérüléséből, de csak cserejátékos lesz. A Békés­csaba elleni együttes kezd. 0 A Hungária körúton Csorna belázasodott, Komáromy helyettesíti. 0 Salgótarjánban Básti játékra jelentkezett. 0 Az újpestiek nem változtatnak a Diósgyőrben szere­pelt együttesen. 0 Tatabányán Dombai helyett Brünyi kerül a kapuba, Horváth Lászlót Knapik vagy Czakó váltja fel. 0 A diósgyőrieknél a szerdai kupacsapat lép szomba­ton is a pályára. 0 Szombathelyen egyetlen változás várható: Kulcsár helyett Németh L. lesz a bal oldali középpályás. 0 Pécsett Kincses és Dárdai L. sérüléssel bajlódik, előtérbe került a 18 éves Lutz játéka. 0 Zalaegerszegen Bogáti hetekre harcképtelenné vált, Bolemányi helyett Déri véd. 0 Békéscsabán a sérüléséből felépült Schneider és az eltiltás miatt legutóbb nem szerepelt Láza is rendelkezésre áll. . 0 Székesfehérvárott Burka, Szalmásy és Hartyányi sé­rült, Végh lesz a jobbhátvéd, s alighanem Fejes is vállalni tudja a játékot. • A győriek nem változtatnak a Salgótarján ellen győz­tes csapaton, így kezdenek VASAS-CSEPEL Fáy utca, 14.30. Vasas: Mészáros (1) - Vida (15), Fábián (2), Vidáts (6), Kántor (16) vagy Szőke (4) - Komjáti (19), Kű (9) - Müller (7), Gass (13), Izsó (21), Váradi (20). Csepel: Hajdú (12) - Vellai (2), Ruzsinszki (3), Gulyás (10), Kovács (23) - Godán (5), Varga (8), Ozsváth (21) - Karalyos (7), Csordás (14), Buronyi (11). BP. HONVÉD-MTK-VM Kispest, 16.30. Bp. Honvéd: Gujdár (1) - Kelemen (2), Páncsics (3), Szűcs (6), Lukács (4) - Pál (5), Kocsis (8), Pintér (9) - Mor­gás (7), Weimper (13), Fehérvári (21). MTK-VM: Bicskei (1) — Török (16), Csetényi (7), Komáromy (8), Nyírő (13) — Ko­vács (11), Kiss (9), Borsó (4) — Takács (21), Szuromi (14), Becsei (2). SALGÓTARJÁN-0. DÓZSA Salgótarján, 14.30, Salgótarján: Magyar (1) - Miklós (18), Kmetty (3), Ko­vács II (19), Vertig (4) - Répás (8), Varga (6), Básti (10) - Kajdi (16), Marcsok (12), Jeck (11). Ú. Dózsa: Rotherme­ (20) - Kolár (2), Harsányi (3), Horváth (6), Juhász (4) — Dunai III (5), Zámbó (11), Tóth (8) — Fazekas (12), Bene (9), Nagy (14). TATABÁNYA—DIÓSGYŐR Tatabánya, 14.40. Tatabánya: Brünyi (21) - Hernádi (2),Kovács (3), Bánfi (23), Knapik (16) vagy Czakó (14) - Csapó (19), Arany (6), Sallói (13) — Szabó (7), Kőműves (9), Zöldi (20). Diósgyőr: Veréb (1) - Kovács (2), Salamon (3), Hajas (6), Kutasi (17) — Oláh (16), Tatár (14), Váradi (10), Görgei (11) — Káplár (22), Koleszárik (19). HALADÁS VSE-PÉCSI MSC Szombathely, 14.30. Haladás VSE: Pálinkás (21) vagy Mursits (18) — Kovács (29), Horváth Á. (3), Kereki (2), Stieber (28) - Halmosi (5), Farkas (8), Németh L. (6) - Horváth Z. (19), Dobány (25), Hauzer (11). Pécsi MSC: Katzirz (20) - Rott (22), Kocsis (3), Engloner (16), Tóth (4) - Dárdai P. (12), Konrád (7), Zom­­bori (10) — Kiss (13), Bálint (9), Bencsik (11). ZALAEGERSZEG—BÉKÉSCSABA Zalaegerszeg, 14.30. Zalaegerszeg: Déri (12) - Molnár (2), Antoni (5), Miha­­lecz (6), Filó (20) — Józsi (14), Tóth (10), Kocsis I (8), Rácz (17) — Szimacsek (13), Soós (9). Békéscsaba: Tóth (12) — Paróczai (13), Láza (3), Vágási (6), Schneider (4) - Kerekes (5), Pásztor (22), Dávid (9) - Németh (10), Pogács (23), Ki­rályvári (11). VIDEOTON-RÁBA ETO Székesfehérvár, 14.30. Videoton: Kovács L. (1) — Végh (22), Nagy III (3), Fejes (6), Czeczeli (4) - Kovács J. (5), Nagy II (8), Karsai (10) — Wollek (7), Csongrádi (21), Tieber (23). Rába ETO: Földes (17) — Varga (21), Brandisz (23), Sebők (2), Izsáki (4) — Varsányi (8), Somogyi (5), Horváth L. (12) - Pénzes (9), Szo­­kolai (19), Glázer R. (10). Mészöly Kálmán tippjei: Vasas—Csepel 1 Bp. Honvéd—MTK-VM 1 SBTC—II. Dózsa x Tatabánya—Diósgyőr 1 Haladás VSE—Pécsi MSC 1 Zalaegerszeg—Békéscsaba x Videoton—Rába ETO 1 Szűcs Lajos legutóbb oszlopa volt a Bp. Honvéd csapatának. Gólt is rúgott, csakúgy, mint az MTK-VM-es jobbszélső, Takács László. Vajon szombaton melyiküknek sikerül?

Next