Népsport, 1976. július (32. évfolyam, 155-183. szám)

1976-07-23 / 175. szám

4 NÉPSPORT XXXII. 175. ♦ 1976. július 23 XXI. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK ♦ XXI. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK ♦ XXI. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK fig. Badari egyesült államokbeli. Botos görög. Nagy kanadai ellenfelet kapott Lássuk­ már megszokottak, mégis­ megszokhatatlanok a tö­meges visszalépés miatti mér­kőzés nélküli győzelmek. A keddhez hasonlóan szerdán is hosszú sorban következtek a formális eredményhirdetések, amelyek aligha lelkesítik az ök­­lözésre vágyó szurkolókat. A mérkőzések egyébként még min­dig a legjobb tizenhat közé ju­tásért folynak, s változás csak akkor várható, amikor már min­den súlycsoportban lezajlott leg­alább az első teljes forduló. A könnyűsúlyú selejtezők so­rán viszont mérkőznie kellett a súlycsoport több nagy esélyesé­nek, és bemutatkozásuk jó for­mát sejtetett A junior és két­szeres felnőtt Európa-bajnok, VB-ezü­stérmes Simion Cu­­tov javított honfitársai mér­legén: döntő fölénnyel ju­tott tovább, míg a tavaly pi­hentetett szovjet világbajnok, Vaszilij Szolomin biztos ponto­zásos győzelmet aratott, s egy­szer le is ütötte a dán Palmot. A délutáni műsorban egyébként azt is megtudtuk, hogy a görög Agrimanakisz lesz Botos ellen­fele július 24-én. A pehely- és a könnyűsúly al­só ágának összecsapásaira este került sor. Az eredmények meg­lehetősen változatosan alakultak, sőt, egy meglepetés is született: az egyesült államokbeli Davey Armstrong nagy csatában le­győzte a szovjet Anatolij Vol­­kovot, s így július 24-én Bada­­rinak vele kell megmérkőznie a nyolc közé jutásért. Említést ér­demel az is, hogy a kubaiak pehelysúlyú újonca, Herrera ki­ütéssel kezdte olimpiai bemu­tatkozását. A könnyűsúlyú mezőnyben je­lenleg két világbajnok található. Az egyik Szolomin, a másik Da­vis (egyesült államokbeli), aki Havannában még a pehelysúlyú mezőny legjobbjának bizonyult. Tehetsége — úgy tűnik — nem kopott meg, a japán Szegara ellen egyhangú pontozással győ­zött. A nézők számára legemléke­zetesebbnek az Armstrong— Volkov találkozó bizonyult. Amikor csütörtökön már a kis­­váltósúlyúak készülődtek a rajt­ra a Maurice Richard Aréná­ban, még mindig kettejük végig nyílt csatáját emlegették. En­nek azonban a közvetlen él­ményen túl más oka is van. Ba­dart. nagy riválisát világszerte ismerik. Már szerepelt a mün­cheni olimpián is, akkor meg papírsúlyúként, de a nyolc kö­zé jutásért folyó mérkőzésen a spanyol E. Rodrígueztől — akit Montrealban Gedó következő el­lenfele, Batsuk győzött le —, pontozásos vereséget szenvedett. Armstrong egész eddigi élet­útja igen viharos. 1974-ben gép­kocsi balesetet szenvedett, sú­lyosan megégett, a lábában há­rom helyen szövetet is kellett átültetni. Akkor azt mondták: — Egész életében nyögni fog­ja ezt a karambolt és soha töb­bé nem öklözhet. Egy évvel később megnyerte a dán-amerikai bajnokságot. Pehelysúlyúként kissé nehéz­kesebb, de így is fürge, sokat és keményeket üt. Volkovval ja­nuárban már találkozott Moszk­vában, a Szovjetunió—Egyesült Államok viadalon Volkov ki­ütötte. Most sikerült a vissza­vágás és Armstrong már Ba­dart ellen készül. Nem kis lel­kesedéssel, hisz profi szeretne lenni, s ehhez a jó olimpiai sze­replés, mindig is jó ajánlólevél­nek számított. Egyébként az az ember, aki Armstrong balese­tét okozta, nézőként a lelátón ül. 9600 kilométert utazott, hogy­­ bíztassa áldozatát. Csütörtökön a délutáni mű­sorban kellett volna mérkőznie Nagy Józsefnek, de a nigériai Obisia Nwakpa visszalépett, s így újabb­­ versenyzőnk ke­rélt küzdelem nélkül a 16 közé. Pár perccel később viszont lezajlott a Clarké (kanadai)—Fiiman (finn) találkozó, amelyet ponto­zással Cris Clarké nyert meg, akivel július 25-én kell Nagy Józsefnek összecsapnia. A kis­­váltósúly többi párviadala kü­lönösebb meglepetés nélkül fe­jeződött be. A müncheni köny­­nyűsúlyú bronzérmes és buka­resti EB-aranyérmes Calistrat Cator (román) — előző nap mér­kőzött öccséhez hasonlóan — simán jutott tovább. A nagyváltósúlyúak bemutat­kozását az esélyesek ütésvihara jellemezte. Mind a világbajnok Garbey (kubai), mind Davies (brit) kiütéssel győzött, a visz­­szalépések miatt viszont az EB-ezüs­térmes szovjet Szav­­csenko és a VB-ezüstérmes ve­nezuelai Lemus mérkőzés nél­kül jutott tovább. Hosszúnak tetsző szünet után pénteken délután ismét szerepel magyar ökölvívó is az olimpiai tornán. Gedó György a délutáni műsorban találkozik a mongol meglepetésszerzővel, Batsukkal. Szerdai eredmények (elől a győztesek). Pehelysúly (35 induló). A 16 közé jutásért: Paredes (mexi­kói)—Alves (brazil) 5:0, Oda­­giri (japán)—Otgonbasar (mon­gol) a 2. m.-ben kiütés, Ro­binson (jamaikai)—Magasula (szváziföldi) m. n. gy„ Choi (dél­­koreai)— Boonjuang (thaiföldi) az i. m.-ben döntő fölény, Armstrong (egyesült államok­beli)—Volkov (szovjet) 5:0, BA­­DARI TIBOR—Asefa (etióp) m. n. gy„ Herrera (kubai)—Rai (in­diai) az 1. m.-ben kiütés, Pa­­checo (venezuelai)—C. Calderon (Puerto Rico-i) 5:0. Könnyűsúly (34 ind.) A 16 kö­zé jutásért: Agrimanakisz (gö­rög)— Ilassi (tunéziai) m. n. gy. BOTOS ANDRÁS —Ssenyonjo (ugandai) m. n. gy., Asprilla (kolumbiai)—Degefu (etióp) m­n. gy., Davis (egyesült államok­beli)—Szegava (japán) (5:0), Cvetkov (bolgár)—Aitankhujang (mongol) 5:0, Bahmani (iráni)— Elagel( lúbiai) m. n. gy., Jeudy (haiti)—Oleme (kemaruni) m. n. gy., Soushi (marokkói)—Ayigan (togói) m. n. gy. Valiente (ku­bai)—Rubio (spanyol) 5:0, Ru­­szevszki (jugoszláv)—Andino (Puerto Rico-i) a 3. m.-ben dön­tő fölény. Csütörtöki eredmények (elöl a győztesek): Kisváltósúly (42 ind.) A 16 közé jutásért: C. Cutov (román) —Ruiz (francia) 5:0, Harakap (indonéz)—Tahiru (ghanai) m. n. gy., Keley (bolgár)—Park (dél-koreai) 5:0, Müller (NSZK- beli)—Ibrahim (Niger Köztársa­ság-beli) m. gy., Aldama (ku­bai)—Burcu (török) a 2. m-ben elöntő fölény, Sanchez (domini­kai)—Harris (guayanai) m. n. gy., NAGY JÓZSEF—Nwakpa (nigériai) m. n. gy., Clarke (ka­nadai)—Friman (finn) 5:0. Nagyváltósúly (28 ind.). A 16 közé jutásért: Davies (brit)— Devlin (ausztrál) a 2. m.-ben ki­ütés, Lemus (venezuelai)—Da­­wada (ghanai) m. n. gy., Pira (olasz)—Goglo (togói) m. n. gy., Szavcsenko (szovjet)—Odhiambo (ugandai) m. n. gy., Liburd (Vir­ginia szigeteki)—Mejeri (tuné­ziai) m. n. gy., Garbey (kubai)— Olzvoi (mongol) a 3. m.-ben ki­ütés­­nak bizonyult, de utána az olasz Maffei elleni vereség nemcsak Gedövári búcsúját, hanem egy­ben azt is jelenti, hogy magyar vívó nélkül rendeznek olimpiai karddöntőt. Kard egyéni A HARMADIK FORDULÓ­BAN: Gedövári— Quivrin (fran­cia) 5:2, —Szigyak (szovjet) 2:5, —Mihajlov (bolgár) 5:2, —Irimi­­ciuc (román) 5:4, —Weissgerber 5:3. Kovács—Krovopuskov 4:5, —Bierkowski 5:3, —Apostol (egyesült államokbeli) 2:5, —Maffei (olasz) 3:5, —Marin (ro­mán) 5:3. Marat—Novarra 5:4, —Arcidiacone (olasz) 4:5 —Bon­­nisent 5:4, —Ortiz (kubai) 3:5, —Pop 4:5. A 16 KÖZÖTT. Egyeneságon a nyolc közé jutásért: Krovo­puskov—Apostol 10:4, Maffei— Irimiciuc 10:7, De la Torre— Bierkowski 10:7, Nazlimov— Westbrook 10:4, Szigyak—Nova­­ra 10:7, Gedövári—Arcidiacono 10:3, Ortiz—Pop 10:7, A. Mon­­tano—Quirrin 10:1. Egyenes ágon a döntőbe ju­tásért: Krovopuskov—Maffei 10:9, Nazlimcy—De la Terre 10:7, Szigyak—Gedövári 10:6, Montano Ortiz 10:5. Vigaszágon a 4 közé jutásért: De la Terre—Bierkows­ki 10:9, Pop—Ortiz 10:7, Maffei —Irimiciuc 10:8, Gedövári—Ar­cidiacono 10:7. A döntőbe jutá­sért: Pop—De la Terre 10:5, Maffei—Gedövári 10:8. A döntőbe jutott: Krovopus­kov, Nazsimov, Szigyak (mind­három szovjet), Maffei, Mon­tano (mindkettő olasz), Pop (ro­mán). Szerdán a kardozók előcsatá­­rozásai után rendezték meg a férfi tőrvívás döntőjét, s a ví­vóolimpia első végküzdelme ha­talmas meglepetést hozott! Már az előversenyek során feltűnt a fiatal olasz Fabio Dal Zotto vívása, aki nagy csöndben gyűjtögette neves ellenfelei skalpját — köztük a Somodiét is —, arra azonban senki sem számított (hiszen a találgatások így szóltak: Romanykov vagy Talvard?), hogy meg sem áll a dobogó legfelsőbb fokáig. Dal Zotto négy győzelmet aratott, s az újravívásban egyszerűen le­lépte a szovjet Romanykovot! 5:1-es győzelme a 20. születés­napját vasárnap ünneplő olasz vívó — a junior VB idei bronz­érmese — olimpiai bajnokságát jelentette. férfi tőrvívás, olimpiai bajnok: Fabio Dal Zotto (Olaszország) 4 győzelem, 2. Romanykov (Szovjetunió) 4, 3. Talvard (Franciaország) 3, 4. Sztankovics (Szovjetunió) 3, 5. Pietruska (Franciaor­szág 1, 6. Benkő (Ausztrá­lia) 0. A harmadik napja folyó ví­vóküzdelmek eddig — fogalmaz­zunk finoman! — nem kényez­tettek el bennünket. Férfi tő­­rözőink és kardvívóink vára­kozáson aluli szerepléséről, ért­hető módon a párbajtőrözők elő­csatározásainak szünetében is sok szó esett. — Nem jöttünk ugyan vér­mes reményekkel, de ennél azért többre számítottunk — mondta tőrvívóink teljesítmé­nyéről id. Somodi Lajos. — Nem tagadom, kicsit csalódot­tak vagyunk... Még a tőrvívókénál is kelle­metlenebb fordulatokat hozott a kardvívók küzdelme: nehezen tudtunk elképzelni olimpiai dön­tőt magyar vívó nélkül. A történtek feletti elmélke­désre, persze, nem jutott sok idő: a férfi tőrvívók és a kar­dozók után csütörtökön újabb fegyvernem, a párbajtőrvívók léptek pástra. A 69 induló első összecsapásai nem hoztak külö­nösebb meglepetéseket, mindhá­rom magyar bejutott a legjobb 36 közé, mindössze dr. Osztrics István ijesztett kissé ránk, aki gyengébb teljesítmény után, szinte csak „fű” alatt, a táblán 34-nek rangsorolva jutott to­vább. A második kanyarban aztán összesűrűsödött a mezőny, kü­lönösen Kulcsárnak jutott ki a jóból, mármint a jó vívókból: a szovjet Lukomszkijjal, az olasz Pezzával, a román Pong­­rácz­cal, a svéd Jacobsonnal és a svájci Gigerrel kellett meg­küzdenie a továbbjutást jelen­tő négy hely valamelyikéért. De nem panaszkodhatott a másik két magyar sem: Osztricsnak a világbajnok NSZK-beli Pusch, és a román Iorga, dr. Fenyvesi Csabának pedig a szovjet Bi­­kov, valamint a nagyszerűen ví­vó román Szabó jutott. Párbajtőrözőink jól vették a második kanyart,­ s bár mind­hárman összeszedtek néhány ve­reséget is, jó teljesítménnyel — rangsorolásban dr. Fenyvesi Csaba negyedikként, dr. Oszt­rics István tizenhetedikként, Kulcsár Győző pedig tizennyol­cadikként — jutott a legjobb 14 közé. Ez a forduló már néhány meglepetést is hozott, annak számít a svájci Giger, valamint a román Pongrácz búcsúja. A verseny lapunk zártakor még tartott. Batsuk­­ I (mongol) , Gedó Gy. (magyar)­­ Geilich ) íNDK-bell) I Guevara L_______ (venezuelai) I j Bjong Uk Li ) I (KNDK-beli) 1 Srednicki | ———— " (lengyel) ) Tkacsenko I (szovjet) J_______t Pooltarat (thaiföldi) > 1----------­ Amióta elkezdődött a mont­reali olimpia, szinte egyfolytá­ban csodálkozunk. Megcsodál­juk a világcsúcsokat, a híres sportolókat, a nagyszerű techni­kai berendezéseket, a riporterek helyzetfelismeréseit. Valamiről azonban kevés szó esik­­ az itthoni olimpiai stábokról, pe­dig nélkülük nehezen láthat­nánk, hallhatnánk az olimpiát. Alapjában véve egyszerűnek tűnik a közvetítés. Az olimpiai események egy műhold segítsé­gével érkeznek hozzánk. A ké­pet az NSZK-ban „veszik le” és sugározzák Európának. A tele­víziós társaságok pedig válo­gatnak, szerkesztenek, összeállí­tanak, kapcsolnak — ennyi az egész. Ennyi?• A budapesti olimpiai televí­ziós stáb, nem számolva a ha­talmas technikai apparátust, mintegy harminc emberből áll. Riporterek, rendezők, szerkesz­tők, sportszakértők, operatőrök alkotják , a közvetítés utolsó láncszemét. A stáb munkaideje kötetlen, de tíz-tizenkét órán keresztül állandóan készenlét­ben vannak. Déli 12 órakor már nagy­üzem van a B próbateremben. Megérkezik a délutáni összefog­laló anyaga. A tévések, a sport­­szakértők színes monitoron né­zik meg azokat az­ eseményeket, amelyek este 8 óra után zaj­lottak le Montrealban, azaz ma­gyar idő szerint kora hajnal­ban. — Az ötórás időeltolódás na­gyon sok problémát okoz az európa televízióállomásoknak — mondja Vitár Róbert, a stáb ve­zetője. — A nézők természete­sen minél több élő közvetítést szeretnének látni, ám ez ese­tenként megoldhatatlan, így is éjjel 1—2 óráig tart a műsor. Ezért volt szükség a délutáni összefoglalókra. — Több néző kifogásolta, hogy kevés a magyar vonatko­zású esemény. — Európa mindegyik tévé­állomása ugyanazokat a képe­ket kapja. A délutáni összefog­laló hozzávetőlegesen másfél órás, a kapott anyag pedig ISO perces. A szerkesztésnél azokat a tudósításokat része­sítjük előnyben, amelyekben a mieink szerepelnek. A monitorokon a műugrók láthatók, a telexgép éppen az öttusaeredményeket kattogja, s a sarokban egy kis asztalon te­lefon, közvetlen vonallal az MTI-hez. Megreccsen a fali hangszóró, aztán__ — Szervusztok, jó reggelt, itt Radnai János — hallatszik a tá­volból. Persze, hiszen Montreal­ban még reggel van. Az aszta­lon egy kis mikrofonnal, kap­­csológombokkal ellátott boszor­kányos szerkentyű áll, amely­nek segítségével egy pillanat alatt kapcsolat teremthető Mont­realiak A tengeren túlról jó hír érkezik, néhány nap múl­va az eredeti tervektől eltérően több élő közvetítésre nyílik le­hetőség. Ez ,egy kis műsorvál­toztatással jár, de meg kell ol­dani. Telefon ide, telefon oda, a monitorról közben elfogynak a képek — lehet szerkeszteni az összefoglalót. Félórával a délutáni adás előtt már készenlétben áll a stáb. A stúdióban a két műsor­vezető, Kopeczky Lajos és Baló György készülődik. Fent a vezérlőben Máhrer Emil vezető rendező adja az utolsó instruk­ciókat. Aztán megszólal az olimpiai szignál és Baló György máris köszönti a nézőket. A délutáni összefoglaló után lehet „pihenni”, de azért tar­tani kell a kapcsolatot Mont­realnak az MTI-vel, figyelni a telexet, aztán­­lassan el is érke­zik az esti adás ideje. Ez még fokozottabb koncentrációt igé­nyelt főként az élő közvetíté­seknél. Ilyenkor bizony szak­mabeli ide, szakmabeli oda, mindenki lélegzetvisszafojtva figyeli a monitort és az ered­mények láttán önkéntelenül la­tolgat: „Jó ez nekünk? Nem jó?” Aztán elbúcsúzik Montreal éj­jel 1­2 órakor, s véget ér a magyar stúdió aznapi munká­ja. Hazaindulás előtt még, ha egy kicsit fáradtan is, de a stáb tagjai megbeszélik a friss eseményeket. Távoli a tengeren túl egy hatalmas, neongyölígyös városban még folytatódik a ver­seny és születnek az új­ nap új eredményei. Németh Szilvia Egy nap a tévében Megbeszélés a keverőasztal mellett. Középen Máhrer Emil ren­dező, mellette Szalay István szerkesztő (Zih Zsolt felvétele) Három párbajtőrvívónk a 24 között A kardvívók küzdelmében a három magyar, Kovács Tamás, Gedővári Imre és Marót­i Péter simán vette az első két fordu­lót. A jól sikerült első két forduló után váratlan és kellemetlen meglepetést hozott a harmadik. Kovács Tamás nehéz csoportjá­ban nemcsak világhírű ellenfe­leitől, de például az egyesült államokbeli Apostoltól is kika­pott és hiába verte meg végül is a román Marint, két győzel­me nem volt elég a továbbju­táshoz. Még Kovácsénál is vá­ratlanabb volt Marót kiesése. Sajnos, s egyre inkább kiütközött, hogy nincs jó formában, nem érzi az ellenfeleket. Egyedül Gedövári maradt áll­va, aki viszont folytatni tudta az előcsatározások során mutatott vívását, s Szigyákon kívül va­lamennyi ellenfelét legyőzve be­jutott a legjobb 16 közé. A tizenhat között Gedövári az olasz Arcidiacone ellen kezdett. A magyar fiú 10:3-ra győzött, a szovjet Szigyak azonban túl­ságosan erős ellenfélnek bizo­nyult: 10:6-os győzelme a szov­jet fiú számára a hat közé ju­tást, Gedövárinak pedig újabb nehéz csörtéket jelentett. Az el­sőt a már ismerős Arcidiacone ellen, Gedövári ezúttal is jobb­ Az óriás A múlt év júliusában Szol­nokon jóformán megállt a forgalom, amikor az akkor tizenhat és fél éves Tkacsen­ko végigment az utcán. A férfi kosárlabda Ifjúsági Ba­rátság Versenyen a 214 cen­timéter magas,, 121 kiló sú­lyú sportoló a szovjet válo­gatottban kapott helyett. A pályán a játékos csalódást okozott. A hatalmas testű ko­sárlabdázó ott nem emelke­dett ki társai közül. A ku­baiak és a lengyelek elleni mérkőzésen három, illetve öt pontot dobott. Azóta alig egy év telt el. Tkacsenko most a felnőtt vá­logatottat erősíti. Hat centi­métert nőtt, testsúlya 19 ki­lóval gyarapodott. Méretei­hez képest jól ugrik, gyorsan fut. Már a Kanada elleni ta­lálkozón bebizonyosodott, verhetetlen a lepattanó lab­dák megszerzésekor, a véde­lem sziklaszilárd pontja. Já­tékostársa, Alekszandr Bjelov szerint csak most indult iga­zán fejlődésnek: „A srác még erősödni és természetesen nőni is fog.” Ne feledjük, a gyűrű a ta­laj felett 305 centiméter ma­gasan van a palánkra helyez­ve. A decentralizált olimpiáké a jövő? Bírálat a folyosón Ne csak a gazdagok! Kérés a rendező városokhoz Úgy mondják, hogy a rende­zők néhány sportágban rálép­tek a fékre. Rákényszerültek természetesen az iram csök­kentésére, hiszem a hazautazot­­tak kiesése jó néhány sportág­ban megkurtította a műsort. Még mindig nem ültek el az afrikai országok visszavonulása nyomán támadt hullámok. Mint a hírszolgálati irodák jelentik Tunézia javaslatot küldött az Afrikai Legfelsőbb Sportta­­nácshoz, amelyben kéri, hogy szervezzenek Afrikában egy nagyszabású atlétikai viadalt, amelyben részt vennének az olimpiát bojkottált országon, versenyzői. De a javaslat nem csak az atlétikára vonatkozott. Tunézia kérése szerint labdarúgásban éss ökölvívásban is megrendezhet­nék az afrikai országos torná­ját. Néhány országban aggódnak az olimpia jövője miatt, Lord Killanin, a Nemzetközi Olm­piai Bizottság elnöke viszont nem aggódik, csupán néhány jelentős változtatással szeretné megoldani a kétségtelenül lentkező problémákat. Lord Killaninnal interjút ké­szített az AFP, a francia hír­­ügynökség munkatársa. A be­szélgetés természetesen az olimpiai mozgalom legfontosabb témáit érintette. Az olimpia jövőjével kapcso­latban így vélekedett a NOB elnöke: — Véleményem szerint az anyagi érdek már a politikai kérdéseknél is fontosabb az olimpiai játékokon. Ennek meg­változtatására, illetve a módosí­tás első lépésére Moszkvában kerül majd sor. A szovjet fővá­rosban az olimpiai létesítmé­nyek nagyobbik része már ké­szen áll. A NOB különben fel­kérte az 1948. óta olimpiát ren­dezett városok vezetőit, hogy adjanak tájékoztatást széles­körű tapasztalataikról, amelyet jövőre Prágában részletesen megvitathatunk, és a tapasztala­tokat 1984-ben már fel is hasz­náljuk. A folytatásban közölte Lord Killanin: — Célunk, hogy a jövőben­­ csak az úgynevezett gazdag vá­rosok rendezhessenek olimpiát, hanem, hogy esetleg sor kerül­jön decentralizált versenyekre is. Kiderült, hogy a NOB elnöke egységesnek látja a Nemzetkö­zi Olimpiai Bizottságot, többek között azért is, mert az a taj­vani és az afrikai bojkott vitá­jában egyhangú döntést hozott. Aztán kimondta Killanin: — Nincsenek válságjelek. Az üléseken például engem sze­mély szerint nem ért bírálat. Azt sem titkolta, hogy a fo­lyosón azonban igen. How miért? Ezzel kapcsolatban is­mételten megállapította a NOB eln­öke: — Tajvan kérdésében nem volt elfogadhatóbb altenatíva! Aztán a sport és a politika viszonyáról szólva elmondta a NOB első embere, hogy az olimpiai mozgalomnak alkal­mazkodnia kell a politikai rea­litásokhoz, de nem szabad meg­engednie, hogy egyes országok rákényszerítsék akaratukat a mozgalomra, még akkor sem, ha a NOB ezeknek az országoknak messzemenő pénzügyi segítségét élvezi. Ezután leszögezte: " Az olimpia kérdéseiben a NOB dönt, csakúgy, mint anya­gi eszközeinek a felhasználásá­ról. Végezetül bírálta az elnök a játékokon megnyilvánuló na­cionalizmust, s kijelentette, hogy mindig kisebbségben maradt, amikor a nemzeti himnuszok el­játszása és a nemzeti lobogók felvonása ellen foglalt állást. Közölte azt is, hogy ezekkel kapcsolatban továbbra is alap-kö­vető változásokat tart szüksé­gesnek.

Next