Népsport, 1980. május (36. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-22 / 119. szám
4 NÉPSPORT VI. ifjúsági súlyemelő VB Kicsi a bors ohány verseny — annyi megoldás. Az első VB-n hatalmas sikerként könyveltük el, hogy egy ezüstöt és egy bronzot szereztek a magyar versenyzők. Tavaly viszont ugyanez a teljesítmény kudarcként hatott, amelyet csak az enyhített, hogy a csapatok közötti pontversenyben sikerült feltörni a negyedik helyre. Miért ez az ellentétes „ítélet"? Nagyon egyszerű!... 1975-ben idegenben és mindössze négytagú , magyar válogatott szerezte meg a két érmet, tavaly teljes létszámú gárdának itthon jutott ennyi. Közben, ugyebár, Hornyák és Lénárt bravúros összteljesítményei és aranyérmei révén három, számunkra tündökletes VB zajlott le, így már mindjárt érthető a hangulatváltás, amely kihat még az idei VB-re is. Ezúttal nincs már „vagy bejön vagy sem." A féle megoldás, nincs már „kötelező" próbálkozás, csak egy létezik: ki mire lehet képes. kízásban kétszeres bronzérmes (VB-n is, EB-n is), de felkészülését deréksérülés befolyásolta. Wöller tavaly szintén negyedik volt Debrecenben, míg Király csak az EB-n, a VB-n egy hellyel lejjebb csúszott. De semmi nehezítő tényező nem akadályozta őket. A két újonc közül Hlavati árnyalattal stabilabbnak tűnik, noha Csóka a tavalyi IBV-n bronzérmet szerzett. Mindketten országos ifjúsági csúcstartók, Hlavati két súlycsoportban is, ugyanakkor Csókát könyöksérülés és kisebb műtét is sújtotta tavaly. Egyébként éppen az ifjúságiaknál nagyon nehéz az esélyeket latolgatni. Várhatóan sokkal kevesebben indulnak Montrealban, mint tavaly Debrecenben, de ha megint világcsúcsokat döntögetnek és új „éremrablók" jelentkeznek, akkor Teljesen igazságosan! Kanada nem a szomszédban fekszik, kísérletezgetni nem a VB-n kell. Montrealba nyilván minden együttes csak kétszeresen válogatott legjobbjaival utazik, véletlenül tehát nem lehet eredményt elérni. — Hogyan ítéli meg az esélyeket Csitneki Péter, az öt versenyzőből álló válogatott edzője? — Talán meglepőnek tűnik, kedvezően. Tavaly nyolc újonccal rajtoltunk, az idén a fele létszám ellenére is csak kettővel, de Csóka és Hlavati Debrecenben már tartalék volt. Ezenkívül az sem közömbös, hogy tavalyi VB-válogatottjaink számos nagy ellenfele kiöregedett, s olyan hírt is hallottunk, hogy az NDK-beliek nem indulnak Montrealban, mert a San Marinói-i EB-t fontosabbnak tartják. — Indulnak viszont a szovjetek és a bolgárok, sőt a kubaiak is! — A szovjet—bolgár párharcba nem tudunk beleszólni. A kubaiak más súlycsoportban erősek, mint mi, az NDK-beliek viszont hozzánk hasonlóan a felső súlycsoportokban a legjobbak, s a pontversenyben amúgy is visszatérően az orrunk elől halásszák el a harmadik helyet, tehát nem közömbös számunkra a távolmaaradásuk. — Kiben bízik a legjobban? — Abban az ötben, aki a versenydobogóra léphet. — Szépen hangzik, de ... — Nincs de! Január hetedike óta végeztünk közös edzéseket. Februárig harminc jelöltet próbáltunk ki. A versenyek során tíz raradt fenn a rostán, végül ötre esett a választás, s legfeljebb a középsúlyú Juhász István és a kisnehézsúlyú Molnár Miklós jöhetett volna szóba. A távolság — és a költség döntött. Ez viszont nagyon is kézzelfogható tény. S bár az edző egyenlő esélyt ad minden jelöltjének (s ez legalább harmadik helyeket jelenthet). Aki esélyes lehet dobogós helyezésre — utazik, aki nem — itthon marad, nyilvánvaló különbségek vannak. Király, Kalmár I és Wöller utolsó éves ifjúsági. Kalmár I tavalyelőtt az IBV-n, tavaly a VB EB-n Debrecenben, öszszetettben negyedik volt, szaTavaly ugyanis négy versenyző szerzett meg minden aranyérmet a saját súlycsoportjában (Pancsev, Kunz, Bajraktarov és Klokov),s összesen kilenc ifjúsági és egy felnőtt világcsúcsot írtak át a VB-szereplők. Nyilvánvalóan most is kemény próbatétel vár minden indulóra, s ha fiataljaink helytállnának, gyógyírt jelentene a belgrádi EB-n szerzett „sebekre”. A montreali VB ugyanis kevesek számára nyithat kaput a moszkvai olimpiára, de sokak számára jelent horizontot a következő évekre. S ez — kissé jelképesen — még valamiben jelentkezik. A modern súlyemelés létrejöttének századik évfordulóját és a világszövetség fennálásának hatvanadik jubileumát is Montrealban ünnepük. — Pontosabban: közel másfél éven át tartó ünnepségsorozat nyitánya zajlik le Montrealban — mondta Aján Tamás, az IWF és az MSSZ főtitkára. — Május 23-án ünnepi kongresszust tartunk, amelyen a NOB és a Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete (AGFIS) is képviselteti magát. Ezúttal első ízben kerül sor az IWF új, valódi aranyból, ezüstből, bronzból készült, igen díszes kitüntetéseinek átadására. Még különkiadványt is megjelentetünk a jubileum alkalmából, majd a moszkvai olimpián, az idei ifjúsági EB-n, a jövő évi ifjúsági VB-n folytatjuk, végül a franciaországi felnőtt VB—EB-n fejezzük be a megemlékezéssorozatot. Biztató lenne, ha a nyitány kapcsán nekünk is lenne miről megemlékezni__ Ha ■ kiderülne, hogy bár kicsi a bors — erős, öt válogatottunk biztosan mindent megtesz azért, hogy így legyen. A VB a montreali olimpiai csarnokban zajlik le. Május 24-től 29-ig naponta egy, 30-án és 31-én két súlycsoport versenyét rendezik meg. Az A- csoportok (helyi, montreali idő szerint) 19.30-kor kezdenek. A magyarok a következő napokon szerepelnek: május 27-én Csóka Péter (67.5 kg), 28-án Király László (75), 29-én Kalmár I József (82.5), 30-án Wöller Tamás (90) és Hlavati András (100). Z. Vincze György nehéz lesz a lépéstartás. HUNTERO80 LOVASSPORT Cseresznyés az élen Az olimpiára készülő military válogatott részére a szakvezetés ellenőrző versenyt rendezett Enyingen. A 120 centiméteres akadályokkal nehezített díjugrató pályát a montreali olimpia feladatai alapján építették meg. Az egyetlen hibátlan teljesítményt Balogh Istvántól láthattuk. Az öszszetett versenyben a mindhárom számban jól szereplő Cseresznyés végzett az élen. Díjugratás: 1. Balogh I. (Enyingi MEDOSZ, Duzzogó nevű lován) 0 hibapont 2. Oláh (Enyingi MEDOSZ, Adós n. 1.) 5 — 1 :34, 3. Cseresznyés (Vörös Október SE, Fapipai n. 1.) 5 — 1:35, 4. Cseresznyés Oros n. 1., 5 — 1:38, 5. Grózmer (Baki MEDOSZ, Ciklon n. 1.) 5 — 1:42, 6. Oláh Diana n. 1., 10. Az összetett verseny végeredménye: 1. Cseresznyés, Oros nevű lován 56 k. p., 2. Oláh, Diana n. 1. 77, 3. Oláh, Adós n. 1. 80, 4. Grózner, Krisztina n. 1. 80.5, 5. Marosi (Pilisvölgye SE) Etna n. 1. 84, 6. Grózner, Furmint n. 1. 86.★ A Debrecenben megrendezett területi military-bajnokság eredményei. Kezdő osztály: 1. Hegyes (Nyíregyháza) Alibi nevű lován 48. Könnyű osztály: 1. Végh (Debrecen) Fráter n. 1. 45, 2. Bartha (Nyíregyháza) Kabala n. 1. 54.8, 3. Nagy (DESE) Zsarnok n. 1. 55,4. Csapatban: 1. Debrecen (Végh, Gáthy, Nagy F.) 101.6, 2. Nyíregyháza 109, 3. Hunyadi MGTSZ 151.85. TORNA Van okunk bizakodni és aggódni Főpróbára gyűltek össze a múlt héten a magyar tornasport reprezentánsai. A moszkvai olimpia menetrendjét követő országos bajnokságon volt alkalma szakvezetőnek és versenyzőnek lemérni, hol tartanak, hol kell még csiszolni, javítgatni a gyakorlatokon. A válogatott két vezető edzője, Berek Gézáné és Bordán Dezső a versenybíróság elnökeként nézhette végig versenyzőinek küzdelmét a szereikkel. Mert bizony egyikük-másikuk alaposan megszenvedett az eredményért. Magabiztos, hibátlan tornászásra csak kevesen voltak képesek. A hibákat többféleképpen lehet fölfogni. A kedvezőbb — s bízzunk abban, hogy ez a vialóis — változat az, hogy a roppant nehéz, ideget és izmot terhelő edzésmunka, valamint a hat napig tartó versenysorozat következtében elfáradtak a tornászok, s a szerenként döntőkre ezért már alig maradt hibátlan gyakorlat. Arra nem szívesen gondolunk, hogy esetleg valami „nincs rendben”. Pedig hát a női csapat tagjai nem most szerepelnek először a vártnál gyengébben. (Emlékeztetőül: a lyoni ifjúsági Európa-bajnokságon, s az ugyanabban az időben rendezett NDK elleni válogatott viadalon egyértelmű kudarc jellemezte a magyar lányok indulását.) Persze azért nem lehet egyértelműen gyengének mondani a női mezőny teljesítményét. Itt volt például Flander Erika. A 15 éves kislány immár hagyományosan jól tornászik ebben az évben, mondhatnánk úgy is, hogy a legjobban. Megnyerte a franciák elleni válogatott viadil egyéni versenyét, győzött Pécsett a nemzetközi bajnokságon, s most az összetettben, valamint két szeren is országos bajnok lett. A gerendán csak ő volt képes hibátlanul tornászni, a többiek valamennyien kisebb-nagyobb rontásokkal csökkentették gyakorlataik értékét. De Flander mellett Almási és Csányi is dicséretet érdemel. Kettőjüknek van még ugyan bizonytalan szere, de például talaj- és korlátgyakorlatuk igen ponterős és látványos. A junioroknál szerepelt Papp Ágota, aki biztosan előzte meg két „befutottabb” válogatott társát, Kalmárt és Kötelest. Igaz, nem kerettag, de mégis a legjobbak között van Egervári Márta. A szülés után viszszatért tornásznő képviseli a mezőnyben az igazi nőiességet, az érettséget és a biztonságot. Mindenképpen dicséretes, hogy rövid idő alatt olyan szintre tudott kerülni, mint a megszakítás nélkül edző többi versenyzőjére. Nehéz olyan véleményt mondani a színvonalról, amellyel mindenki egyetértene, egy azonban biztosnak látszik: alatta maradt annak, amit vártunk. Nem a gyakorlatok anyagerősségében, hanem a versenyzők diszponáltságában volt a hiba, s ez szerencsére olyan fogyatékosság, amin még lehet javítani az olimpiáig. Kevesebb gond miatt főhet a feje a férficsapat vezető edzőjének. Igaz, a fiúk is „rendesen” elfáradtak vasárnapra. Talán éppen ezzel magyarázható, hogy két kiemelkedő tornászunk, Magyar Zoltán és Kovács Péter sem tudta hibátlanul megismételni világszínvonalú gyakorlatát a lovon, illetve a nyújtón a szerenkénti döntőben. De akadtak örvendetes változások is. Vámos István például az utolsó két napra szedte össze magát. Bordán Dezső vegyes érzelmekkel fogadta Vámos ugrásait. Edzésen ugyanis rendszeresen „meghátrál” a ferencvárosi tornász a ló ellőtt, a vele foglalkozó edzők sem gondolták volna, hogy versenyen 180 fokos fordulatot véve a mezőny legjobbja lesz a lóugrásban. Mert hát jó dolog, ha kiderül valakiről, hogy mit tud, csak az nem jó, ha az is napvilágot lát, hogy erre csak ritkán képes. Az örömet szerző változásokhoz sorolható még Guczoghy, elei nem is annyira a junior versenyt nyerte meg, hanem önmaga és a ló között dúló csatát. A sorozatban elrontott lólengések mázsás teherként nehezedett a vállára, de végre sikerült ettől megszabadulnia. Kramarics is elhitte végre, hogy meg tudja ugrani azt a tripla szaltót a nyújtó befejezéseként. Ha még néhány dekával könynyebb lenne, s még biztosabban menne ez a gyakorlata, komoly fegyvert kapna kézhez. Érdekes egyébként, hogy a nyújtón — amely korábban férfitornászaink sebezhető pontja volt — most már nagyon sokan képesek színvonalas gyakorlatra, s ez csöppet sem elhanyagolható az összetett verseny szempontjából! Hogy olimpiai szemszögből tekintettünk vissza a bajnokságra, az talán érthető. A legnagyobb, a legfontosabb viadal ugyanis már itt van a nyakunkon, és senkinek sem mindegy, hogyan szerepelnek ott tornászaink. Nos, a látottak alapján van okunk bizakodásra és aggodalomra egyaránt. Hogy a két érzés közül melyik kerül majd túlsúlyba, az már a versenyzőkön múlik. Boda Ildikó ÖKÖLVÍVÁS HA KÁMFORKÉNT SZÁLL EL AZ ERŐ... Nem lenne találó azt írni a négynapos ökölvívó OB után, hogy az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Egyrészt azért nem, mert ez az elcsépeltközhely kevesekben ébreszt gondolatokat. Másrészt pedig azért, mert az a másik szem, a „nevetős”, sajnos, még csak nem is mosolyoghat. Csupán komoly pillantásokkal nézhettük végig az OB-t, illetőleg annak is csak utolsó napját, a döntőket. De csak a végküzdelmeket, mert az előcsatározásokat látva sokunknak mindkét szeméből sűrűn potyoghattak volna a könynyek. Tulajdonképpen a vezetőedző, Papp László egy mozdulatával lehetne legjobban jellemezni a selejtezők színvonalát, hangulatát. Egy „nevesincs” összecsapás után — amikor a mérkőzésvezető középre szólította a feleket -*z olimpiai bajnokunk nagyot legyintett. Jó nagyot... Hát lehetett is. Az a néhány szurkoló, aki azt tervezte, hogy végignézi a maratoni csütörtököt és pénteket, végül inkább a büfében töltötte ideje nagy részét. Ha pedig a lelátón volt, bosszankodott. Néhány öreg ökölvívóróka, aki emberemlékezet óta látja az OB-t, még azt a kijelentést is megkockáztatta: „minden idők leggyengébb bajnokságát éljük.” A fiatalabbak pedig — akiknek még nincs ekkora múltjuk, áttekintésük — mindenfajta viszonyítási alap nélkül is bátran megállapíthatták, hogy két hónappal Moszkva előtt félve várhatjuk az olimpiai gongszót. Tény, hogy ennyi felkészületlen, rossz erőnléttel rendelkező, a második menet közepétől már csak lihegő, tántorgó versenyzőt régen láthattunk a honi szorítókban. Illetőleg nem is olyan régen. Körülbelül két héttel ezelőtt a Budapest-bajnokságon, amelynek legjobbjai — ha használhatjuk ezt a szót — az OB-n is „bizonyítottak” ... Félreértés ne essék! Nem a versenyzők akarati tulajdonságaival, győzniakarásával volt gond. Az első menet előtt kivétel nélkül mindenki az éhes oroszlánok mohóságával várta, hogy elhagyhassa a sarkot. A kezdeti fürgeség és erő azonban kámforként tűnt el a karokból, lábakból. E végtagok nélkül pedig nehéz ütést osztani vagy eltáncolni azok elől. Aztán — hogy még mindig az árnyoldalakat emlegessük — a technikai felkészültség egyszerűen gyatra ... Többször leírtuk a viadal tudósításaiban, hogy „elfelejtett védekezni”. Ezt úgy módosíthatnánk, hogy meg sem tanult, ami bizony már nemcsak a versenyző kritikáját jelenti, de edzőjére, mesterére vet rossz fényt. Több olyan öklözőt láthattunk, aki testét teljesen „nyitva hagyva” szinte felkínálta magát az ellenfél kesztyűjének. Más kérdés, hogy sokan még ezzel a lehetőséggel sem tudtak élni. Az eddig leírtak sem változtatják meg azonban a lényeget, nevezetesen, hogy minden mérkőzésen hirdettek győztest. Így vasárnapra kialakultak a döntők párjai és végre az ökölvívó OB utolsó három órájában már ökölvívást is láthattunk. Köszönhetjük ezt Gedó villámgyors (bár nem eléggé erőteljes) ütéseinek, egy kitűnő légsúlyú „testvérháborúnak” (két honvédos vívta a döntőt), a hónapok óta kitűnő formában lévő Magyarnak, a jövő ígéreteinek, Gönczinek és Csief Imrének (ő kapta a legtechnikásabb ökölvívónak járó különdíjat), a végül saját maga számára legjobb küzdőmodort választó Soltésznak. Hogy közülük kik utaznak Moszkvába? Furcsa, de szerencsére azt kell leírnunk, hogy teljes bizonyossággal még senki sem tudja. Szerencsére! Mert a „reménycsapat”, a junior válogatott csak a hónap végén érkezik haza az olaszországi Európa-bajnokságról. Rájuk pedig — ahogy Papp elmondta — nagyon számít a sportág vezetése. Az elmúlt négy nap tapasztalatai alapján érthető is ez, hiszen egy-két súlycsoport kivételével a legjobb magyar felnőttek csak országunk határain belül a legjobbak. Az olimpiára utazóknak ennél mindenképpen többet kell tudniuk. Róth Ferenc★ Az olimpiai kiküldetésre jelenleg a következők pályázhatnak: Gedó, Váradi, Orbán S., Farkas, Goják, Csjefi, Gönczi, Újházi, Takács, Lehotai, Bácskai, Danyi, Csjef I., Soltész, Kuzma, Hogár, Lévai, Somodi, Alvics. A jelöltek újabb nagy erőpróbán már nem vesznek részt, de a székesfehérvári versenyen valószínűleg szorítóba lépnek. Nagy váltó- és középsúlyban úgy tűnik, egyáltalán nincs kiküldetésre számításba vehető versenyző. A kecskeméti Gönczi Róbert, a fiatal tehetségek egyike, a Honvéd Kupa után az OB-n is remekelt XXXVI. 119. ♦ 1980. május 22 KÖNNYŰBÚVÁRSPORT Csapatban: 1. MHSZ Ganz-MÁVAG Ócsán rendezték meg az ifjúsági és felnőtt tájékozódási búvárúszó Budapest-bajnokságot. Az időjárás és a víz hidegsége miatt a verseny nem úgy sikerült, mint ahogy azt a rendezők várták, de a válogatott kerettagok így is elfogadhatóan szerepeltek. Eredmények. Hárombójás versenyszám. Férfiak. Ifjúságiak: 1. Erdei (Izzó) 250 pont, 2. Varga (BHG) 100. Felnőttek: 1. Pintér (Ganz-MÁVAG) 1576, 2. Kanderer (Ganz-MÁVAG) 1402,5, 3. Császár (Csepel) 1170. Nők. Ifjúságiak: 1. Gulácsi (Csepel) 1017, 2. Kard (Ganz-MÁVAG) 923, 3. Kozányi (Ganz-MÁVAG) 250. Felnőttek: 1. Ceglédi (BHG) 1356, 2. Adamecz (Ganz-MÁVAG) 1181, 3. Gyurcsik (Ganz-MÁVAG) 927. ötbójás versenyszám. Felnőtt férfiak: 1. Pintér (Ganz-MÁVAG) 1390 , 2. Kanderer (Ganz-MÁVAG) 1196, 3. Andorka (Izzó) 1103,5. Nők, ifjúságiak: 1. Korányi (Ganz- MÁVAG) 100. Felnőttek: 1. Czeglédi (BHG) 1988, 2. Kovács (Ganz- MÁVAG) 1168, 3. Böszörményi (Ganz-MÁVAG) 250. Tájékozódási csoportos verseny. Férfiak: 1. Ganz-MÁVAG B (Kanderer, Atillás, Szulimán, Pintér) , 4000, 2. Ganz-MÁVAG A 4000, 3. Izzó 500. Nők: 1. Ganz-MAVAG C (Rázga, Adamecz) 2000, 2. BHG 2000, 3. Ganz-MAVAG A 2000. A csapatverseny végeredménye: 1. MHSZ Ganz-MAVAG 15 854.5, 2. MHSZ BHG 55138, 3. MHSZ Izzó 2862.5. Hűtós slalomverseny A Fehérvár Szövetkezeti Áruház SE autósszakosztálya, a veszprémi Bakony Művek, a Fejér megyei KBT, a néphadsereg, valamint a Székesfehérvár és Vidéke Gorsium ÁFÉSZ közreműködésével autós slalomversenyt rendez Székesfehérvárott, a Malom utcában, május 25-én 10 órai kezdettel. A versenyen mindenki részt vehet, akinek érvényes gépkocsivezetői jogosítványa van és akinek üzemképes, érvényes forgalmi engedéllyel ellátott személygépkocsi áll rendelkezésére. Nevezni a helyszínen lehet, délelőtt fél 10 óráig. Egy versenyző több kategóriában is indulhat.