Népsport, 1981. november (37. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-01 / 259. szám

XXXVII. 259. ♦ 1981. november 1 V­ilágbajn­oki selejtelő mérkőzés Magyarország—Norvégia 4-1 (1-1) Ha lehet, még a két héttel ezelőttinél is emel­­kedettebb, forróbb hangulat uralkodott másfél órá­val a kezdés előtt a Népstadion zsúfolásig megtelt (68 000 néző) lelátóin, öt órakor jószerivel már gombostűnyi hely sem volt a nézőtéren! A norvég szövetségi kapitány, mialatt játékosai készülődtek, a bejárati ajtónál állva reményszedve fürkészte az előcsarnokot, hátha megtörténik a cso­da és a délelőttre várt, az NSZK-ban játszó csatár, Okland mégis felbukkan a tömegben... Negyed hat után néhány perccel aztán Röste Fassen felha­gyott minden illúziójával, ugyanis értesítést kapott: Okland telefonált az NSZK-ból, nem tudja vállalni a játékot, pénteken este csapata bajnoki mérkőzésén megsérült... A magyar öltöző a szokott képet mutatta: já­tékosaink higgadtan, szemmel láthatóan magabiz­tosan készülődtek. Amikor — tíz perccel hat óra előtt — a két együttes megjelent a játékoskijáró­­ban, a jugoszláv játékvezetői hármassal (Sostarics, Petrovics, Sinasi) az élen, hatalmas hangorkán zú­gott fel a lelátókon. A himnuszok elhangzása után a két kapitány — Gröndalen és Nyilasi — válasz­tott s a két csapat a következő összeállításban kezd­te a játékot: Magyarország: Mészáros — Martos, Bálint, Garaba, Tóth — Müller, Nyilasi, Sallai — Fazekas, Törőcsik, Kiss. Norvégia: Antonsen — Pedersen, Bernsten, Grönlund, Gröndalen — David­sen, Giske, T. Jacobsen, Lund­a. Jacobsen, Resvik. Csere: Müller helyett Csapó a 89. percben, Giske he­lyett Matisen a 71. percben. Gólszerző: Bálint a 12. percben, Lund a 35. percben, Kiss a 60. percben, Fazekas a 79. percben, Kiss a 85. perc­ben. Sárga lap: Garaba a 65. percben. Szögletarány: 11:2 (8:1) Magyarország javára. Nagy magyar rohamokkal kezdődött a találkozó, igazi gólhelyzetet azonban nem si­került kialakítani. A 6. perc­ben Nyilasi összeütközött az óriási termetű Grönlunddal, a magyar középpályás a föld­re került, majd, letámogatták a pályáról, és kint ápolták. A következő percben Kiss került jó helyzetbe a balösz­­szekötő helyén a 16-oson be­lül, jött azonban három nor­vég védő és szerelték. Eldar Hansen, a norvég szövetség elnöke azt mondta a péntek esti „elő­­banketten”, hogy ő vala­mennyi bírálójukkal szem­ben állítja: eddig kitűnően szerepeltek a selejtező mérkőzéseken! „Minden el­lenfelünktől, az összes jobb­nak tartott csapattól sze­reztünk pontot. Csak a ma­gyaroktól hiányzik , mondjuk, egy! Ezért jöt­tünk most el Budapestre. Ha nem leszünk olyan ügyesek, mint a magyar labdarúgók voltak az oslói mérkőzésen, akkor győz­zön — a jobb!” Tehát még akkor sem, gondolatban sem tudta ne­künk adni a meccset, mert el akarta hinni, hogy a csapatba bekerült póttarta­lékosok — Fossen minősí­tette így őket — is képesek csodára. És az első tíz percben a vendégek olyan szervezet­ten, harcosan védekeztek, annyira körültekintően építették ellenakcióikat, hogy teljesítményük iga­zolni látszott az elnök op­timizmusát! Ijesztő volt Nyilasi sérü­lése, ráadásul Kiss is ép­pen azokban a percekben kezdett bicegni a pályán: a legjobbkor született te­hát a vezető gól, amely váratlanságával és pontos kivitelezésével is nagyon hasonlított az Oslóban szer­zettekhez. Még a sorfalban is állt olyan játékos, aki nem látta a gólt, mert tár­saival beszélgetett, javá­ban helyezkedett, amikor Bálint lövése után már a hálót duzzasztotta a lab­da ... A magyar csapat a gól után sem engedett az iram­ból. A norvégok eddigi mérkőzéseinek tapasztala­taiból okulva egész pályán letámadták az ellenfelet, hogy megnehezítsék so­raik újrarendeződését, hi­bákra kényszerítsék a csa­patba került fiatal játéko­sokat. Sokszor játszottak a mieink a szélekre. Tóth Jó­zsef többet volt játékban, mint máskor jó néhány kö­zéppályás, és az Antonsen kapuja elé érkező beadá­sokból kecsegtető helyze­tek születtek. A 30. perc­ben 7:1 volt a szöglet­­arány ... Mos is beigazolódott azon­ban: csak azt a helyzetet szabad igazán komolyan venni, amit értékesítenek... A norvég kapus egyre job­ban bétemelekedett, biz­tos kézzel fogta a közel­ Bálint igazolta a kapitányt A 12. percben Kiss a bal­­összekötő helyén lendült elő­re, első csele bejött, a má­sodiknál azonban a kaputól 20 méterre Grönlund felvág­ta. A szabadrúgásból Fazekas Bálint elé adta a labdát, s a csapatba csak az utolsó pillanatban bekerült hátvéd óriási bombát küldött a jobb felső sarokba. Ezután kissé feljöttek a vendégek. Előbb Resvik lőtt 10 méterről, kapásból a felső lécre, a játékvezető azonban előzőleg les miatt lefújta az akciót. Ezután P. Jacobsen elől mentett Martos a szög­letre. A 20. percben már az 5. szögletét végezhette el vá­logatottunk. Fazekas küldte középre a labdát Nyilasi a jobbösszekötő helyéről, 8 mé­terről fejelt, Bernsten a gól­vonal elől fejelte ki a lab­dát. Nem sokkal később Nyi­lasi 8 méteres fejesét védte a norvég kapus, majd Bernsten önfeláldozó becsú­szással mentett a középpá­lyás elől szögletre. 1-0 Lund válasza A 35. percben Giskét buk­tatták védőink a kaputól 25 méterre. Lund állt a labda mögé. Csak hosszas huzavo­na után volt hajlandó elvé­gezni a szabadrúgást, de ak­kor annál jobban, remekül csavart, éppen a kapu előtt lecsapódó lövése a bal felső sarokba vágódott. 1-1 A hátralevő 10 percben is próbálkozott válogatottunk, hogy ismét megszerezze a vezetést, ezekben az akciók­ban azonban nemigen volt átütő erő. SZÜNET UTÁN az 53. percben Törőcsik tört be a tizenhatoson belülre, az alapvonal közeléből középre lőtte a labdát, amely Peder­sen kezére pattant. Sostarios játékvezető azonban rálövés­­nek minősítette az esetet és nem ítélt 11-e­st. Kiss “ es le«f*©l^lsl?©l, Ügy tűnt, nagyon nehéz át­törni a norvégok szilárd vé­dőfalát. És akkor, a 69. perc­ben a magyar csapat meg­szerezte a vezetést. Törőcsik tört előre a bal oldalon, a tizenhatos sarkánál buktat­ták. Törőcsik ívelte középre a labdát, s Kiss pedig a vé­dők közül, hat méterről, a balüszekötő helyéről fejjel a bal alsó sarokba csúsztatta a labdát, 2-1 Ezután hallatlanul izgal­mas percek következtek. A mieink érezték, hogy újabb gólokat kell lőni, de a ven­dégek sem adták fel, P. Ja­cobsen például két ízben is nagy helyzetbe került. Előbb Bálint mentett előre önfelál­­dozóan, majd öt méterről az üres kapu mellé pörgette a labdát. A 65. percben a nagy hely­zetben előretörő P. Jacobsen elől Garaba lehúzta a labdát, Sostarics játékvezető felmu­tatta neki a sárga lapot. Fazekas — pontosan A 79. percben Csapó labdá­ját Törőcsik lekezelte, majd kiugratta Fazekast a jobbösz­­szekötő helyén. A szélső ki­cselezte a keresztező Grön­­lundot, aztán tíz méterről a vetődő kapus mellet élesen a bal alsó sarokba lőtt. 3- 1 A 85. percben Martos vágta előre a labdát, Törőcsik a felezővonalnál lekezelte, fel­vezette, majd a balösszekötő helyén előrelendülő Kisst szöktette. A csatár azért ve­hette át a labdát, mert Bern­sten rosszul csúszott be, majd a bevetődő Grönlund és a lassan vetődő Antonsen között tizenkét méterről a bal alsó sarokba helyezett. 4- 1 ről sarokra fejelt labdákat is, a mieink pedig lankad­ni látszottak. Nagyon hiányzott Nyilasi irányító játéka — látszott a mozgá­sán, hogy érzi Grönlund stoplijainak a helyét —, kis területen mozgott, és ért­hetően kerülte a közelhar­cokat. Sallai inkább a vé­dekezésre összpontosított, Müller pedig, bár rengete­get volt játékban, egyedül nem tudta kifogástalanul ellátni a védők és a táma­dók közötti összekötő ka­pocs szerepét. Síri csend volt a stadion­ban, amikor Lund is elta­lálta a felső sarkot, és egy­szerre biztossá vált, hogy a magyar csapatra a máso­dik félidőben nagyon nehéz küzdelem vár! Szünet után a vendégek hármas védőfalat vontak a kapujuk elé, csak Pal Ja­cobsen tartózkodott elöl, a többi norvég hátul terüle­tet védett, és olyan rutino­san helyezkedtek, hogy mindenütt ott voltak, ahol kellett. Jó néhány helyzet­ben bravúrosan mentettek, de az idő múlásával egyre határozottabban egyoldalú­vá váltó játékfelfogásuk­kal átengedték a pálya kö­zépső harmadát, magukra húzták a mieinket. Sokan követelték a lelá­tókon a bizonytalankodó Kiss lecserélését, amikor a csatár újra vezetéshez jut­tatta a válogatottat! És új­ra zengett az aréna, tapsol­ták az emberek a szövet­ségi kapitányt is, aki job­ban bízott a csatárban! Izgalmas volt a hajrá, a norvégok olykor idegesen, de végig teljes erőből har­colva küzdöttek az egyenlí­tésért, és Fazekas győzel­met bebiztosító gólja után is tiszteletre méltóan helyt­álltak. Elmondhatjuk tehát, hogy a magyar válogatott a vártnál nehezebb, heves küzdelemben, nagy csatá­ban, kitűnő teljesítményt nyújtó ellenfelet fektetett — a továbbjutást eldöntő mérkőzésen — két vállra! Megérdemelték a játéko­sok és a csapat szakvezetői a mérkőzés utáni tapsot ünneplést, ölelést, becsület­tel teljesítették ígéretüket! Még hátravan az angolok elleni találkozó, ahol szin­tén nagyon elszánt ellen­féllel kell majd szembenéz­ni, de az ottani eredmény­től és mindentől függetle­nül, ami a csoport továb­bi mérkőzésein történik, a mieink már résztvevői a jövő évi, Spanyolországban sorra kerülő világbajnok­ságnak. Mészárosnak ezen a mérkő­zésen nem volt nehéz dolga, néhányszor határozottan lé­pett közbe, a gól előtt azon­ban nem jól helyezkedett. Martos csak akkor merész­kedett előre, amikor az fel­tétlenül szükséges volt. Ál­talában kis területen játszott, de megbízhatóan, mert ügyelt szélsőjére, és elég pontosak voltak az előreadásai is. Bálint most is vezéregyé­niség volt hátul, a helyezke­désben segítette társait, né­hány alkalommal gyorsan lépett közbe, látványos góljá­val pedig jelentős érdeme­ket szerzett. Garaba — P. Jacobson sze­mélyében — kellemetlen, gyors mozgású, erőszakos el­lenfelet kapott, de nagyon jól megbirkózott vele, jobbá­ra megelőzte őt a labda meg­szerzésében, a közelharcok­ból is rendre győztesen ke­rült ki, az első félidőben még támadásokat is kezde­ményezett. Tóth nagy erőssége volt a magyar csapatnak, élt azzal a lehetőséggel, hogy tulaj­donképpen nem volt szélsője, előtte nagy terület kínálko­zott felfutásokra, meg is tet­te ezt, valósággal balszélső­ként vezette egyre-másra a támadásokat, és ezek többsé­gét jól is fejezte be. Müller most is irányító sze­repkört töltött be a közép­pályán, mégpedig úgy, hogy közben szerelt is, ügyesen helyezkedett, szükség esetén tartotta a labdát, és több tá­madást szervezett, mint bár­melyik társa. Sokat volt já­tékban, és így nem csoda, hogy néhány átadása nem si­került. Nyilasi nagyon igyekezett, de az az igazság, hogy nem ment neki a játék. A szo­kottnál sokkal enerváltab­csoportelsőként, minden előzetes várakozást és re­ményt felülmúlva nyerték el a részvétel jogát, és ez biztatást, erőt adhat a to­vábbi munkához. Annak előkészítéséhez, hogy spa­nyol földre eljutva, a Mun­­dialon is jobban szerepel­jen válogatottunk, mint ahogy három évvel ezelőtt Argentínában.­ban, lassabban mozgott, ke­vesebbet futott, ritkábban zárkózott fel a támadások befejezéséhez, és alig-alig szerelt. Bizonyára korai sé­­rülése akadályozta a jobb teljesítményben. Sallai nehéz feladatot ka­pott, a hatalmas termetű Lundot kellett kikapcsolnia a játékból. Ezt jobbára meg is oldotta, fürge, gyors moz­gásával sokszor leszerelte őt, a támadás szervezésében azonban ezúttal kevésbé tu­dott kitűnni, mert jobbára csak könnyű olda­lpasszokra vállalkozott. Fazekas most is nagyon gólveszélyes csatárnak bizo­nyult, eleven, gyors mozgás­sal próbált befurakodni a védők közé, néhányszor ugyan nem sikerültek a cse­lei, olykor alulmaradt a kö­zelharcokban is, de a döntő pillanatokban — mint például nagyszerű gólja előtt is — felismerte a kínálkozó lehe­tőséget. Törőcsik küzdőképessége elismerésre méltó volt, gyak­ran hátrajött a labdáért, ez­úttal csak annyit cselezett, amennyire feltétlenül szükség volt, s jó néhányszor indí­totta előretolt csatártársait. A sok fáradozás közben persze akadtak kihagyásai is, ami az összjátékban való pontatlan­ságban nyilvánult meg. Kiss az első félidőben nem sok hasznára volt a csapat­nak. Nemigen boldogult el­lenfelével, és bár szünet után feljavult, közel állt ahhoz, hogy lecseréljék. Aztán egy­szeriben megtáltosodott, és két góljával nagy-nagy érde­meket szerzett, és kiérdemel­te a tapsvihart. Csapó rövid ideig játszott, nem csoda, hogy nehezen tu­dott beleilleszkedni a játék­ba, vissza is ment a középpályá­sokat kisegíteni. P. Jacobsen lendületesen játszott, és sze­rencsénkre 2-1-nél egy nagy helyzetet kihagyott. A csere­ként beállt Mathisen nem tu­dott igazán játékba lendülni. Edvard Sostarics jugoszláv játékvezető kitűnően bírás­kodott. Nyilatkozatok Szepesi György, az MLSZ elnöke: — Amikor legutóbb a svájciak elleni diadalt kö­vetően óvatosságra intettem játékosainkat, no és szur­kolóinkat, akikor — azt hi­szem, a mai este bizonyítot­ta — nem voltam ünnepron­tó, csupán jól számítottam a norvégok szívósságára. Min­denki láthatta: ellenfelünk ezen az estén legjobbjait nélkülözve is több mint egy órán át rendkívül kemény ellenállásit tanúsított és a végső siker kivívásához na­gyon nagy szükségünk volt játékosaink határtalan lelke­sedésére, akaraterejére. De most is csak ismé­telni tudom múltkori szavai­mat: örüljünk holnap, eset­leg még holnapután is, de aztán megint neki kell fog­nunk a kemény munkának, hiszen itt van nyakunkon az angolok elleni mérkőzés, amelyen nem lehet más a cé­lunk, mint hogy méltókép­pen idei eredményeinkhez zárjuk ezt az örömteli évet, aztán pedig azonnal el kell kezdenünk a felkészülést a spanyolországi 24-es döntőre. Zalka András, az MLSZ alelnöke: — Nem tudok mást mondani, csak azt: végtele­nül boldog vagyok. Krizsán József, az MLSZ főtitkára: — Nagyon örülök, hogy a sportágnak sikerült valamit törleszteni abból a nagy adósságból, amellyel a szurkolóknak tartozott. Ezt a közös munkát tovább kell erősítenünk, mert a jövő évi sikeres helytálláshoz a ve­zetők lelkesedésén túl szük­ség lesz néhány megfontolt intézkedésre, no és azok kö­vetkezetes végrehajtására! De hát erről inkább majd holnaptól. . . Mészöly Kálmán szövetségi kapitány: Neon tagadom, 1-1 után volt egy időszak, amikor for­ró perceket éltünk át, de csodálatos (és rendkívül tü­relmetlen) közönségünk se­gítségével sikerült felülkere­kednünk. Nagyon örülök, hogy volt türelmem az utol­só pillanatig várni a Kiss­ Izsó cserével, mert Kiss La­ci, mintha megérezte volna szándékomat, a legjobbkor fejelt gólt. Mi mást mond­hatnék még, minthogy vég­telenül boldog vagyok, a fel­adatot, amelyet egy évvel ezelőtt segítőtársaimmal vál­laltunk — teljesítettük. Tor Röste Fossen: — Szá­mítottunk arra, hogy a ma­gyarok az első pillanattól kezdve nagy erővel fognak rohamozni, ezt az első fél­időbe­n még ellensúlyozni tudtuk. Utána volt egy olyan időszakunk, amikor érzésem szerint lehetett volna keres­nivalónk, de elszalasztottuk a nagy lehetőséget. Nyilasi Tibor csapatkapi­tány: — Erre a pillanatra vártam azóta, amióta Argen­tínában leszerepeltünk. Ezút­tal, sajnos, nem tudtuk meg­ismételni azt a kitűnő játé­kot, amit a svájciak ellen nyújtottunk, viszont most bebizonyítottuk, hogy kriti­kus pillanatokban is tud újí­tani a csapat, nem veszítjük el a fejünket, és nem bot­lunk el a végső siker kapu­jában. Ron Greenwood, angol szö­vetségi kapitány: — Nem szívesen vállalom az ünnep­­romtő szerepét a nagy diadal kellős közepén, amikor a ma­gyar szurkolók a Népstadion gyepét csókolgatják. Mégis meg kell mondanom: egy órán át nagyon kemény csa­ta dúlt. És ha 2-1-es állásnál a norvégok kihasználják óriási helyzetüket, másként is alakulhattak volna a dol­gok. Mindenesetre gratulálok a magyaroknak, hiszen ők már a VB résztvevői. Küzdelem vett a javából! Többen kiteltek magiáért Születőben a második magyar gól. Kiss fejét már elhagyta labda s a kapuba tart. Bernster­, Gröndalen és Land Antonsen hét góljaan „lu­das”. Pedersen nem cifrázta, egyszerű eszközökkel igyeke­zett tartani Kiast, ez jó ideig sikerült neki, kétszer té­vesztette szem elől, ami két gólt jelentett csapatának. Bernsten elegánsan söpröge­­tett, ritkán rúgta el vaktában a kapu elől a labdát, ha le­hetett, nehéz helyzetekből is indított. Grönlund viszont „tarolt” a kapu előterében, keményen odalépkedett a magyar csatárok útjába, s különösen a magas labdákat hárította jó érzékkel a kapu előterében. A csapatkapi­tány Gröndalen ugyancsak jó teljesítményt nyújtott, ha kellett, középre is besegí­tett. Davidsen egyszerű, hasznos tagja volt a csapat­nak. A vendégek egyik erős­ségének Lund bizonyult, aki ügyesen szedte össze a lab­dákat, kis helyről is látvá­nyosan kihozta, jól osztoga­tott, és rúgott egy bomba­gólt. A középpályán T. Ja­cobsen ugyancsak motor­ja volt a vendégeknek, rengeteget futott, és ő ment fel legbátrabban támadni is. Giske bizonyult talán a leg­szürkébb vendégjátékosnak. A védekezésből igyekezett kivenni a részét, de aztán el­tűnt a mezőnyben. A két előretolt csatár közül P. Ja­cobsen volt az erőszakosabb. Resvik viszont a „pengősebb”, ő nemcsak ügyesen kever­­gett a védők között, hanem NÉPSPORT 3 KÖVETKEZIK: November 11.: Svájc—Románia. November 18.: Anglia—Magyarország. 1. Magyarország7 4 2 1 13- 7­­0 2. Anglia1 3 1 3 12- 87 3. Románia7 2 3 2 5- 57 4. Svájc7 2 2 3 9-126 5. Norvégia8 2 2 4 8-156

Next