Népsport, 1981. november (37. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-01 / 259. szám
XXXVII. 259. ♦ 1981. november 1 Világbajnoki selejtelő mérkőzés Magyarország—Norvégia 4-1 (1-1) Ha lehet, még a két héttel ezelőttinél is emelkedettebb, forróbb hangulat uralkodott másfél órával a kezdés előtt a Népstadion zsúfolásig megtelt (68 000 néző) lelátóin, öt órakor jószerivel már gombostűnyi hely sem volt a nézőtéren! A norvég szövetségi kapitány, mialatt játékosai készülődtek, a bejárati ajtónál állva reményszedve fürkészte az előcsarnokot, hátha megtörténik a csoda és a délelőttre várt, az NSZK-ban játszó csatár, Okland mégis felbukkan a tömegben... Negyed hat után néhány perccel aztán Röste Fassen felhagyott minden illúziójával, ugyanis értesítést kapott: Okland telefonált az NSZK-ból, nem tudja vállalni a játékot, pénteken este csapata bajnoki mérkőzésén megsérült... A magyar öltöző a szokott képet mutatta: játékosaink higgadtan, szemmel láthatóan magabiztosan készülődtek. Amikor — tíz perccel hat óra előtt — a két együttes megjelent a játékoskijáróban, a jugoszláv játékvezetői hármassal (Sostarics, Petrovics, Sinasi) az élen, hatalmas hangorkán zúgott fel a lelátókon. A himnuszok elhangzása után a két kapitány — Gröndalen és Nyilasi — választott s a két csapat a következő összeállításban kezdte a játékot: Magyarország: Mészáros — Martos, Bálint, Garaba, Tóth — Müller, Nyilasi, Sallai — Fazekas, Törőcsik, Kiss. Norvégia: Antonsen — Pedersen, Bernsten, Grönlund, Gröndalen — Davidsen, Giske, T. Jacobsen, Lunda. Jacobsen, Resvik. Csere: Müller helyett Csapó a 89. percben, Giske helyett Matisen a 71. percben. Gólszerző: Bálint a 12. percben, Lund a 35. percben, Kiss a 60. percben, Fazekas a 79. percben, Kiss a 85. percben. Sárga lap: Garaba a 65. percben. Szögletarány: 11:2 (8:1) Magyarország javára. Nagy magyar rohamokkal kezdődött a találkozó, igazi gólhelyzetet azonban nem sikerült kialakítani. A 6. percben Nyilasi összeütközött az óriási termetű Grönlunddal, a magyar középpályás a földre került, majd, letámogatták a pályáról, és kint ápolták. A következő percben Kiss került jó helyzetbe a balöszszekötő helyén a 16-oson belül, jött azonban három norvég védő és szerelték. Eldar Hansen, a norvég szövetség elnöke azt mondta a péntek esti „előbanketten”, hogy ő valamennyi bírálójukkal szemben állítja: eddig kitűnően szerepeltek a selejtező mérkőzéseken! „Minden ellenfelünktől, az összes jobbnak tartott csapattól szereztünk pontot. Csak a magyaroktól hiányzik , mondjuk, egy! Ezért jöttünk most el Budapestre. Ha nem leszünk olyan ügyesek, mint a magyar labdarúgók voltak az oslói mérkőzésen, akkor győzzön — a jobb!” Tehát még akkor sem, gondolatban sem tudta nekünk adni a meccset, mert el akarta hinni, hogy a csapatba bekerült póttartalékosok — Fossen minősítette így őket — is képesek csodára. És az első tíz percben a vendégek olyan szervezetten, harcosan védekeztek, annyira körültekintően építették ellenakcióikat, hogy teljesítményük igazolni látszott az elnök optimizmusát! Ijesztő volt Nyilasi sérülése, ráadásul Kiss is éppen azokban a percekben kezdett bicegni a pályán: a legjobbkor született tehát a vezető gól, amely váratlanságával és pontos kivitelezésével is nagyon hasonlított az Oslóban szerzettekhez. Még a sorfalban is állt olyan játékos, aki nem látta a gólt, mert társaival beszélgetett, javában helyezkedett, amikor Bálint lövése után már a hálót duzzasztotta a labda ... A magyar csapat a gól után sem engedett az iramból. A norvégok eddigi mérkőzéseinek tapasztalataiból okulva egész pályán letámadták az ellenfelet, hogy megnehezítsék soraik újrarendeződését, hibákra kényszerítsék a csapatba került fiatal játékosokat. Sokszor játszottak a mieink a szélekre. Tóth József többet volt játékban, mint máskor jó néhány középpályás, és az Antonsen kapuja elé érkező beadásokból kecsegtető helyzetek születtek. A 30. percben 7:1 volt a szögletarány ... Mos is beigazolódott azonban: csak azt a helyzetet szabad igazán komolyan venni, amit értékesítenek... A norvég kapus egyre jobban bétemelekedett, biztos kézzel fogta a közel Bálint igazolta a kapitányt A 12. percben Kiss a balösszekötő helyén lendült előre, első csele bejött, a másodiknál azonban a kaputól 20 méterre Grönlund felvágta. A szabadrúgásból Fazekas Bálint elé adta a labdát, s a csapatba csak az utolsó pillanatban bekerült hátvéd óriási bombát küldött a jobb felső sarokba. Ezután kissé feljöttek a vendégek. Előbb Resvik lőtt 10 méterről, kapásból a felső lécre, a játékvezető azonban előzőleg les miatt lefújta az akciót. Ezután P. Jacobsen elől mentett Martos a szögletre. A 20. percben már az 5. szögletét végezhette el válogatottunk. Fazekas küldte középre a labdát Nyilasi a jobbösszekötő helyéről, 8 méterről fejelt, Bernsten a gólvonal elől fejelte ki a labdát. Nem sokkal később Nyilasi 8 méteres fejesét védte a norvég kapus, majd Bernsten önfeláldozó becsúszással mentett a középpályás elől szögletre. 1-0 Lund válasza A 35. percben Giskét buktatták védőink a kaputól 25 méterre. Lund állt a labda mögé. Csak hosszas huzavona után volt hajlandó elvégezni a szabadrúgást, de akkor annál jobban, remekül csavart, éppen a kapu előtt lecsapódó lövése a bal felső sarokba vágódott. 1-1 A hátralevő 10 percben is próbálkozott válogatottunk, hogy ismét megszerezze a vezetést, ezekben az akciókban azonban nemigen volt átütő erő. SZÜNET UTÁN az 53. percben Törőcsik tört be a tizenhatoson belülre, az alapvonal közeléből középre lőtte a labdát, amely Pedersen kezére pattant. Sostarios játékvezető azonban rálövésnek minősítette az esetet és nem ítélt 11-est. Kiss “ es le«f*©l^lsl?©l, Ügy tűnt, nagyon nehéz áttörni a norvégok szilárd védőfalát. És akkor, a 69. percben a magyar csapat megszerezte a vezetést. Törőcsik tört előre a bal oldalon, a tizenhatos sarkánál buktatták. Törőcsik ívelte középre a labdát, s Kiss pedig a védők közül, hat méterről, a balüszekötő helyéről fejjel a bal alsó sarokba csúsztatta a labdát, 2-1 Ezután hallatlanul izgalmas percek következtek. A mieink érezték, hogy újabb gólokat kell lőni, de a vendégek sem adták fel, P. Jacobsen például két ízben is nagy helyzetbe került. Előbb Bálint mentett előre önfeláldozóan, majd öt méterről az üres kapu mellé pörgette a labdát. A 65. percben a nagy helyzetben előretörő P. Jacobsen elől Garaba lehúzta a labdát, Sostarics játékvezető felmutatta neki a sárga lapot. Fazekas — pontosan A 79. percben Csapó labdáját Törőcsik lekezelte, majd kiugratta Fazekast a jobböszszekötő helyén. A szélső kicselezte a keresztező Grönlundot, aztán tíz méterről a vetődő kapus mellet élesen a bal alsó sarokba lőtt. 3- 1 A 85. percben Martos vágta előre a labdát, Törőcsik a felezővonalnál lekezelte, felvezette, majd a balösszekötő helyén előrelendülő Kisst szöktette. A csatár azért vehette át a labdát, mert Bernsten rosszul csúszott be, majd a bevetődő Grönlund és a lassan vetődő Antonsen között tizenkét méterről a bal alsó sarokba helyezett. 4- 1 ről sarokra fejelt labdákat is, a mieink pedig lankadni látszottak. Nagyon hiányzott Nyilasi irányító játéka — látszott a mozgásán, hogy érzi Grönlund stoplijainak a helyét —, kis területen mozgott, és érthetően kerülte a közelharcokat. Sallai inkább a védekezésre összpontosított, Müller pedig, bár rengeteget volt játékban, egyedül nem tudta kifogástalanul ellátni a védők és a támadók közötti összekötő kapocs szerepét. Síri csend volt a stadionban, amikor Lund is eltalálta a felső sarkot, és egyszerre biztossá vált, hogy a magyar csapatra a második félidőben nagyon nehéz küzdelem vár! Szünet után a vendégek hármas védőfalat vontak a kapujuk elé, csak Pal Jacobsen tartózkodott elöl, a többi norvég hátul területet védett, és olyan rutinosan helyezkedtek, hogy mindenütt ott voltak, ahol kellett. Jó néhány helyzetben bravúrosan mentettek, de az idő múlásával egyre határozottabban egyoldalúvá váltó játékfelfogásukkal átengedték a pálya középső harmadát, magukra húzták a mieinket. Sokan követelték a lelátókon a bizonytalankodó Kiss lecserélését, amikor a csatár újra vezetéshez juttatta a válogatottat! És újra zengett az aréna, tapsolták az emberek a szövetségi kapitányt is, aki jobban bízott a csatárban! Izgalmas volt a hajrá, a norvégok olykor idegesen, de végig teljes erőből harcolva küzdöttek az egyenlítésért, és Fazekas győzelmet bebiztosító gólja után is tiszteletre méltóan helytálltak. Elmondhatjuk tehát, hogy a magyar válogatott a vártnál nehezebb, heves küzdelemben, nagy csatában, kitűnő teljesítményt nyújtó ellenfelet fektetett — a továbbjutást eldöntő mérkőzésen — két vállra! Megérdemelték a játékosok és a csapat szakvezetői a mérkőzés utáni tapsot ünneplést, ölelést, becsülettel teljesítették ígéretüket! Még hátravan az angolok elleni találkozó, ahol szintén nagyon elszánt ellenféllel kell majd szembenézni, de az ottani eredménytől és mindentől függetlenül, ami a csoport további mérkőzésein történik, a mieink már résztvevői a jövő évi, Spanyolországban sorra kerülő világbajnokságnak. Mészárosnak ezen a mérkőzésen nem volt nehéz dolga, néhányszor határozottan lépett közbe, a gól előtt azonban nem jól helyezkedett. Martos csak akkor merészkedett előre, amikor az feltétlenül szükséges volt. Általában kis területen játszott, de megbízhatóan, mert ügyelt szélsőjére, és elég pontosak voltak az előreadásai is. Bálint most is vezéregyéniség volt hátul, a helyezkedésben segítette társait, néhány alkalommal gyorsan lépett közbe, látványos góljával pedig jelentős érdemeket szerzett. Garaba — P. Jacobson személyében — kellemetlen, gyors mozgású, erőszakos ellenfelet kapott, de nagyon jól megbirkózott vele, jobbára megelőzte őt a labda megszerzésében, a közelharcokból is rendre győztesen került ki, az első félidőben még támadásokat is kezdeményezett. Tóth nagy erőssége volt a magyar csapatnak, élt azzal a lehetőséggel, hogy tulajdonképpen nem volt szélsője, előtte nagy terület kínálkozott felfutásokra, meg is tette ezt, valósággal balszélsőként vezette egyre-másra a támadásokat, és ezek többségét jól is fejezte be. Müller most is irányító szerepkört töltött be a középpályán, mégpedig úgy, hogy közben szerelt is, ügyesen helyezkedett, szükség esetén tartotta a labdát, és több támadást szervezett, mint bármelyik társa. Sokat volt játékban, és így nem csoda, hogy néhány átadása nem sikerült. Nyilasi nagyon igyekezett, de az az igazság, hogy nem ment neki a játék. A szokottnál sokkal enerváltabcsoportelsőként, minden előzetes várakozást és reményt felülmúlva nyerték el a részvétel jogát, és ez biztatást, erőt adhat a további munkához. Annak előkészítéséhez, hogy spanyol földre eljutva, a Mundialon is jobban szerepeljen válogatottunk, mint ahogy három évvel ezelőtt Argentínában.ban, lassabban mozgott, kevesebbet futott, ritkábban zárkózott fel a támadások befejezéséhez, és alig-alig szerelt. Bizonyára korai sérülése akadályozta a jobb teljesítményben. Sallai nehéz feladatot kapott, a hatalmas termetű Lundot kellett kikapcsolnia a játékból. Ezt jobbára meg is oldotta, fürge, gyors mozgásával sokszor leszerelte őt, a támadás szervezésében azonban ezúttal kevésbé tudott kitűnni, mert jobbára csak könnyű oldalpasszokra vállalkozott. Fazekas most is nagyon gólveszélyes csatárnak bizonyult, eleven, gyors mozgással próbált befurakodni a védők közé, néhányszor ugyan nem sikerültek a cselei, olykor alulmaradt a közelharcokban is, de a döntő pillanatokban — mint például nagyszerű gólja előtt is — felismerte a kínálkozó lehetőséget. Törőcsik küzdőképessége elismerésre méltó volt, gyakran hátrajött a labdáért, ezúttal csak annyit cselezett, amennyire feltétlenül szükség volt, s jó néhányszor indította előretolt csatártársait. A sok fáradozás közben persze akadtak kihagyásai is, ami az összjátékban való pontatlanságban nyilvánult meg. Kiss az első félidőben nem sok hasznára volt a csapatnak. Nemigen boldogult ellenfelével, és bár szünet után feljavult, közel állt ahhoz, hogy lecseréljék. Aztán egyszeriben megtáltosodott, és két góljával nagy-nagy érdemeket szerzett, és kiérdemelte a tapsvihart. Csapó rövid ideig játszott, nem csoda, hogy nehezen tudott beleilleszkedni a játékba, vissza is ment a középpályásokat kisegíteni. P. Jacobsen lendületesen játszott, és szerencsénkre 2-1-nél egy nagy helyzetet kihagyott. A csereként beállt Mathisen nem tudott igazán játékba lendülni. Edvard Sostarics jugoszláv játékvezető kitűnően bíráskodott. Nyilatkozatok Szepesi György, az MLSZ elnöke: — Amikor legutóbb a svájciak elleni diadalt követően óvatosságra intettem játékosainkat, no és szurkolóinkat, akikor — azt hiszem, a mai este bizonyította — nem voltam ünneprontó, csupán jól számítottam a norvégok szívósságára. Mindenki láthatta: ellenfelünk ezen az estén legjobbjait nélkülözve is több mint egy órán át rendkívül kemény ellenállásit tanúsított és a végső siker kivívásához nagyon nagy szükségünk volt játékosaink határtalan lelkesedésére, akaraterejére. De most is csak ismételni tudom múltkori szavaimat: örüljünk holnap, esetleg még holnapután is, de aztán megint neki kell fognunk a kemény munkának, hiszen itt van nyakunkon az angolok elleni mérkőzés, amelyen nem lehet más a célunk, mint hogy méltóképpen idei eredményeinkhez zárjuk ezt az örömteli évet, aztán pedig azonnal el kell kezdenünk a felkészülést a spanyolországi 24-es döntőre. Zalka András, az MLSZ alelnöke: — Nem tudok mást mondani, csak azt: végtelenül boldog vagyok. Krizsán József, az MLSZ főtitkára: — Nagyon örülök, hogy a sportágnak sikerült valamit törleszteni abból a nagy adósságból, amellyel a szurkolóknak tartozott. Ezt a közös munkát tovább kell erősítenünk, mert a jövő évi sikeres helytálláshoz a vezetők lelkesedésén túl szükség lesz néhány megfontolt intézkedésre, no és azok következetes végrehajtására! De hát erről inkább majd holnaptól. . . Mészöly Kálmán szövetségi kapitány: Neon tagadom, 1-1 után volt egy időszak, amikor forró perceket éltünk át, de csodálatos (és rendkívül türelmetlen) közönségünk segítségével sikerült felülkerekednünk. Nagyon örülök, hogy volt türelmem az utolsó pillanatig várni a Kiss Izsó cserével, mert Kiss Laci, mintha megérezte volna szándékomat, a legjobbkor fejelt gólt. Mi mást mondhatnék még, minthogy végtelenül boldog vagyok, a feladatot, amelyet egy évvel ezelőtt segítőtársaimmal vállaltunk — teljesítettük. Tor Röste Fossen: — Számítottunk arra, hogy a magyarok az első pillanattól kezdve nagy erővel fognak rohamozni, ezt az első félidőben még ellensúlyozni tudtuk. Utána volt egy olyan időszakunk, amikor érzésem szerint lehetett volna keresnivalónk, de elszalasztottuk a nagy lehetőséget. Nyilasi Tibor csapatkapitány: — Erre a pillanatra vártam azóta, amióta Argentínában leszerepeltünk. Ezúttal, sajnos, nem tudtuk megismételni azt a kitűnő játékot, amit a svájciak ellen nyújtottunk, viszont most bebizonyítottuk, hogy kritikus pillanatokban is tud újítani a csapat, nem veszítjük el a fejünket, és nem botlunk el a végső siker kapujában. Ron Greenwood, angol szövetségi kapitány: — Nem szívesen vállalom az ünnepromtő szerepét a nagy diadal kellős közepén, amikor a magyar szurkolók a Népstadion gyepét csókolgatják. Mégis meg kell mondanom: egy órán át nagyon kemény csata dúlt. És ha 2-1-es állásnál a norvégok kihasználják óriási helyzetüket, másként is alakulhattak volna a dolgok. Mindenesetre gratulálok a magyaroknak, hiszen ők már a VB résztvevői. Küzdelem vett a javából! Többen kiteltek magiáért Születőben a második magyar gól. Kiss fejét már elhagyta labda s a kapuba tart. Bernster, Gröndalen és Land Antonsen hét góljaan „ludas”. Pedersen nem cifrázta, egyszerű eszközökkel igyekezett tartani Kiast, ez jó ideig sikerült neki, kétszer tévesztette szem elől, ami két gólt jelentett csapatának. Bernsten elegánsan söprögetett, ritkán rúgta el vaktában a kapu elől a labdát, ha lehetett, nehéz helyzetekből is indított. Grönlund viszont „tarolt” a kapu előterében, keményen odalépkedett a magyar csatárok útjába, s különösen a magas labdákat hárította jó érzékkel a kapu előterében. A csapatkapitány Gröndalen ugyancsak jó teljesítményt nyújtott, ha kellett, középre is besegített. Davidsen egyszerű, hasznos tagja volt a csapatnak. A vendégek egyik erősségének Lund bizonyult, aki ügyesen szedte össze a labdákat, kis helyről is látványosan kihozta, jól osztogatott, és rúgott egy bombagólt. A középpályán T. Jacobsen ugyancsak motorja volt a vendégeknek, rengeteget futott, és ő ment fel legbátrabban támadni is. Giske bizonyult talán a legszürkébb vendégjátékosnak. A védekezésből igyekezett kivenni a részét, de aztán eltűnt a mezőnyben. A két előretolt csatár közül P. Jacobsen volt az erőszakosabb. Resvik viszont a „pengősebb”, ő nemcsak ügyesen kevergett a védők között, hanem NÉPSPORT 3 KÖVETKEZIK: November 11.: Svájc—Románia. November 18.: Anglia—Magyarország. 1. Magyarország7 4 2 1 13- 70 2. Anglia1 3 1 3 12- 87 3. Románia7 2 3 2 5- 57 4. Svájc7 2 2 3 9-126 5. Norvégia8 2 2 4 8-156