Népsport, 1984. július (40. évfolyam, 155-182. szám)
1984-07-01 / 155. szám
2 NÉPSPORT labdarúgás 1933—84 A fellendülés jelei Zalaegerszegen A ZTE számára viharmentesen, biztonságos körülmények között fejeződött be az 1983—84. évi bajnokság. Amiért az utolsó mérkőzéseken izgultak Zalában, az merőben más volt, mint a korábbi években. Akkor a kiesés ellen folyt a küzdelem, most az elismerésre méltó 6. hely felé kacsintgatott játékos, vezető, szurkoló. Az elért 7. helyet végül megnyugvással fogadta minden érdekelt. Persze, egy elfogadható helyezés önmagában még nem biztos jele a sikernek, teljessé csak akkor válik, ha a számszerű eredmény mellett az évi munka magában hordozza mindazt, ami biztosítéka lesz a következő esztendők eredményességének. Nevezetesen azt, hogy milyenek az alapok, jó-e a csapatszellem, elégedettek-e a játékosok, milyen a viszony a szurkolótáborral, vannak-e reményt keltő fiatalok, biztos-e az anyagi bázis. Gellei Imre válaszai Az elmúlt esztendő nem kis gondokkal kezdődött. Csak júniusban dőlt el végérvényesen, hogy az eddigi edző, Rónai István nem vállalja tovább. Sürgősen új szakember után kellett nézni. A választás Gellei Imrére esett. A zalai labdarúgó-közvélemény egy része aggályoskodva fogadta a döntést, mondván, Gellernek nincs NB I-es tapasztalata, ráadásul fiatal, vajon tud-e rendet, fegyelmet tartani a játékosok között. A vele való beszélgetésünk során legelőször erre válaszolt. — Harmincöt éves vagyok, hasonló korú emberek teljes felelősséggel végeznek fontos munkát. Miért éppen a labdarúgás kivétel? Tíz éve vagyok tanár, hat esztendeje edző. A Keszthelyi Haladással a megyei bajnokságból indultunk el és hat év leforgása alatt a második vonalban is igen jól megálltuk a helyünket. Már főiskolás koromban elköteleztem magam a sportág mellett, s miután tudtam, hogy itt csak profi módon lehet előbbre jutni, a tapasztalatgyűjtést a létra legalsó fokán kezdtem. Játszottam az NB II-ben. Fűzfőn a csapat gólrekordere lettem, ugyanitt elláttam módszertani feladatokat, aztán edzőség következett. De továbbra is tanárnak érzem magam. Mindezekből — úgy gondolom — egyértelműen következik, fiatalságom nem adhat okot senkinek sem az aggodalomra. • A most befejezett bajnokság előtt alaposan felkavarta a kedélyeket a tetőbotrány. Napfényre került sok visszaélés. Volt-e ezzel kapcsolatban valamilyen feladata új csapatánál? — A ZTE ilyen természetű múltját nem ismertem, azt azonban tudtam és éreztem, hogy égetően szükség van a megújulási készségre és ebben nemcsak szakmai, hanem erkölcsi kérdések is benne foglaltatnak. Hamar észrevettem, hogy a játékosok között nem kifogástalan az emberi kapcsolat. Egy év elteltével nyugodtan mondhatom, hogy labdarúgóink között nincsen ellentét, sőt, jó értelemben vett közönséget alkotnak. • Még a totóügynél maradva: két olyan játékost igazoltak, akik később az eltiltás sorsára jutottak. Körültekintő munkára vall ez? — Csepregi II-ről és Páli Attiláról van szó. Nos, mindketten katonacsapatban követték el azt, amiért később megbüntették őket, ám igazolásuk idején senki nem tudta, hogy ezekre a játékosokra mi vár. Véleményem szerint tehát, akik őket idehozták, teljesen jóhiszeműen jártak el, felelősség őket nem terhelheti! Milyen feladatokat látott szakmai téren? — Mint a Keszthely edzője, ha csak tehettem, megnéztem a ZTE mérkőzéseit. Az volt a benyomásom, hogy a legtöbbször görcsös akarás jellemezte játékukat, híján voltak a könnyedségnek, a szellemességnek. Ezt kellett valahogyan feloldanom. Új emberként a már említett és gyorsan eltiltott Csepregin és Pálin kívül csupán Farkast igazoltuk az idény elején, menet közben jött hozzánk Galántai és Kovács Sándor. Eltávozott Topor és Kiss Csaba. Az első teendőm az volt, hogy találjak a fiúk között olyan NB I-es szintű játékintelligenciával rendelkezőket, akik a játék szervezésére alkalmasak. Galántai és Czigány személyében két olyan játékosra leltem, aki a feladatnak szinte maradéktalanul eleget tudott tenni. Nagy érdemük volt abban, hogy az idegenbeli meccsek némelyikén nemcsak pontokat szereztünk, hanem szépen és jól játszottunk. E két játékos segítségével a középpályán tudtuk tartani a labdát, támadásokkal is gyakran kísérleteztünk. 0 Említette az idegenbeli mérkőzéseket. Tizenkét pontot korábban még sohasem szereztek az ellenfelek pályáin. Pótolták azt, amit otthon elvesztettek. — A dolognak két oldala van. Mint említettem, a korábban oly görcsös játék a jól szervező emberekkel gördülékenyebbé vált. Már nemcsak védekeztünk, hanem sokat kezdeményeztünk. Mindezt zavartalanul végezhettük az idegenbeli találkozókon. Az esetleges vereség nem számít olyan kudarcnak, mint hazai környezetben! Zalaegerszegen viszont csupán győzelmet fogadnak el tőlünk! A minden áron való győzelemvárás nálunk sokkal jobb csapatokat is zavar, nem beszélve arról, hogy eluralkodott egy olyan szemlélet, amely hazai pontvesztésnél, vereségnél azonnal tisztességtelenséget tételezett fel. Vádoltak, s ez ellen jóformán semmivel sem lehetett védekezni. S ezzel kapcsolatban hadd mondjam el itt is kérésünket, és kívánságunkat, elkötelezett ZTE-tábort szeretnénk, amely bízik bennünk, hisz a játékosok, a vezetés becsületében, mely úgy érzi, hogy a csapat van a szurkolókért és nem fordítva. • Az elmondottakhoz szervesen kapcsolódik a kérdés: elégedettek a játékosok? Hogyan premizál a ZTE? — Mi is kidolgoztuk jutalmazási rendszerünket. Mérkőzésenként osztályozom a játékosokat, az alap az 5-ös osztályzat, s aki ezt nyújtja, az alapösszeget kapja. Aki többet nyújt, osztályzatonként bizonyos pluszt kap az alapra, aki kevesebbet, attól a dupláját vonjuk le. A lazítás nálunk sokba kerül. A játékosok ezt a rendszert igazságosnak ítélik, s úgy gondolom, hogy idei teljesítményünk alapján az anyagiakat tekintve nincs elégedetlenség. A kereset függvénye a nézőszámnak is. Nos, ez ebben a bajnokságban emelkedett a múlt évivel szemben. • Összességében hogyan ítéli meg az elmúlt bajnoki esztendőt? — Nem mondhatok mást: ennél többet az adott helyzetben nem remélhettünk! Amiről már eddig szó volt: a 7. hely, az idegenbeli sikeres helytállás, az egységes csapatszellem kialakulása, a színesebb játék, a kiegyensúlyozott anyagi körülmények, a nézőszám emelkedése mind egy-egy jele az előrelépésnek. De van még, amit el kell mondanom: a legfontosabb az, hogy mindezt egy lefelé tendáló folyamat közben értük el. Tavaly a 11., előtte két évig a 13. hely jutott nekünk. Aztán az is döntő, hogy két meghatározó játékosunk magára talált. A korábban szürkévé vált Kereki újra a csapat egyik fő erőssége lett, a szinte már teljesen leírt Gass valósággal újjászületett, góljai pontok, győzelmek sorát hozták számunkra. Ezzel persze korántsem akarom mások érdemeit kisebbíteni, mert eredményeink a jól összehangolt kollektív munkát dicsérik. A pályaedző, az orvos, a gyúró, a technikai vezető, a szakosztályés az egyesületi vezetés ugyanúgy részese a sikernek, mint a csapat. S hadd fejezzem be azzal, amit szintén igen nagyra tartunk: kiválóan szerepeltünk a teremtornákon. A ZTE-nek már hoszszú ideje lelkesítő bravúrra volt szüksége, ezt az első NB I-es terembajnokságon megszerezte a csapat. — Hallhatnánk valamit a jövőről is? — Annyi biztos, hogy Major távozik, Csepregi abbahagyja, Fehér másutt próbálkozik. Ezzel szemben valószínű a mi játékosunk lesz Nagy Imre a PMSC-ből. Leszerelése után visszakerül hozzánk Hóbár és Huszár, rájuk a junior bajnokságban számítunk csakúgy, mint a már nálunk levő Szemerédire is. Játékosállományunkat alkalmasnak ítéljük arra, hogy a bajnokságban megtartsa a 7. helyet. Feltétlenül jobban kell szerepelnünk az MNK-ban. Arra törekszünk, hogy érvényesítsük az itthoni pálya előnyét. A jövőben is a teljesítmény lesz a játékosok keresetének alapja, s mivel a bevétel döntő, a közönség kiszolgálása is teendőink közé tartozik. Az elnök így látja A ZTE fokozatosan küzdi fel magát az egyesületi rangsorban. Néhány sportágban (kosárlabda, sakk) az élen áll. Molnár József elnök a labdarúgásról ezeket mondta: — Egyesületünk életében a futball meghatározó szerepet tölt be. A bajnokságban elért helyezéssel elégedettek vagyunk, a tervezettnél jobban, az időközben kialakult helyzetnek megfelelően szerepelt a csapat. Ami fontos: javítanunk kell a feltételeken. Elsősorban a pályák minőségére, az öltöző-ellátottságra gondolok. Ami a személyi feltételeket illeti: előtérbe kell helyeznünk a tervszerű fiatalítást oly módon, hogy az idősebbek mellett bő teret kapjanak a fiatalok. Junior csapatunk legyen olyan, hogy valóban az első csapat érdekeit szolgálja! Az edző érdemeit elismerjük, de tovább kell javítani a szakmai munkát. Finomítanunk kell továbbá ösztönzési rendszerünket. Lehetőségeink adottak, így biztos vagyok abban, hogy labdarúgóink a következő bajnoki évben is sok örömet szereznek szurkolóinknak. Gondi Béla Egy találkozó a sok vitát kavart hazai mérkőzések közül: ZTE—Rába ETO 3-4. A képen azt látjuk, hogy Péter szabadrúgása nyomán a hálóba tart a labda Kedd óta tizenévesek hada lepte el a nógrádi megyeszékhelyt: 18 megyéből és Budapestről mintegy kétezer középiskolás érkezett az Országjáró Diákok XVII. Országos Találkozójára, s a salgótarjáni tóstrandon és a kempingben vert sátrat. Már a nyitás napján óriási sikerük volt a nyíregyházi ezreddobos lányoknak, akik fivóskísérettel köszöntötték a vendégeket, köztük Géczi Jánost, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, Gampel Istvánt, az MSZMP KB munkatársát, dr. Spiegl Józsefet, a KISZ KB osztályvezetőjét. A nyitóünnepséget követő est fénypontja Keresztes Tibor videó-diszkója volt. — Csak egy kicsit korán rendelték el a takaródét — mondta Fehér Mária, a nagykőrösi Arany János Gimnázium harmadikos tanulója, akinek ez az első ODOT-táborozása. — Velem előfordul az is, hogy éjszaka gondolok egyet és a barátnőmmel futok néhány kört a pálya körül. Legutóbb jól is jött, hiszen rettenetesen hideg volt éjjel a sátorban. Még szerencse, hogy anyámék felpakoltak meleg holmival. Bár csak itt is rendeznének éjszakai túraversenyt! Akad, áld a fegyelmi rendszabályokat „minden emberi szabadságjog sárba tiprásának” tartja. Talán túl korán jött ez a táborozás a tanévzáróhoz képest? A nagy iskolai nyomás és a vizsgák után sokan szeretnének a lehető legteljesebben kiengedni ? De az első táborozóknak is meg kell tanulni tekintettel lenni a többiekre. Meg kell szokni a korai ébresztőt és a reggeli tornát (minden nap hat órától), valamint azt is, hogy a táborhelyre érkezőktől az „ajtónálló” ifjúgárdisták szigorúan kérik a belépőket — az ő érdekükben. — Nekem már nem szokatlan itt semmi — mondja Dezső bácsi, azaz Kovács tanár úr, a budapesti Bánki Donát Szakmunkásképző Intézetből. — Tizenhét éve járom az ODOT-okat, tehát, ott voltam a legelsőtől kezdve mindegyiken. Salgótarján sem ismeretlen nekem, de ide mindig szívesen jövök, a helybeliek igazi palóc vendégszeretete miatt. Ezt legjobban a csütörtöki városismeretes vetélkedőn tapasztalhattuk: szinte akárkit állítottak meg a gyerekek a Salgótarjánra vonatkozó helytörténeti, kulturális, geológiai vagy sportkérdésekkel, legalább annyi útbaigazítást mindenkitől kaptak, hogy ki tudna pontos felvilágosítást adni nekik, és hol... A Fővárosi Tanács művelődési főosztálya ODK- szakágvezetői tisztét is betöltő pedagógusnak igaza volt. Csütörtök óta Salgótarjánban már semmin sem csodálkoztak a helybeliek! Egyentrikós, egyensapkás diákok állították meg őket úton-útfélen a legkülönbözőbb kérdésekkel: melyik földtörténeti korban alakult ki a Karancs—Medves hegység; hány új lakótelepe van a városnak és mi a nevük; kik a megyeszékhely országos hírű képzőművészei; mi a nógrádi irodalmi lap neve; milyen eredményt ért el az STC labdarúgócsapata legutóbb? — Nagyon tetszik ez a terep, élvezem a tiszta levegőt — fejtegeti Rákász Ernő, a győri Pattantyús Ábrahám Gépipari Szakközépiskola másodikos diákja. — A megyei ODK-n ezüstérmet nyertünk, ezért lehetünk itt most, bár én csak egy éve vagyok szakköri tag. Szenvedélyem a tájfutás és ilyen terepen öröm a természetet járni, barangolni, felfedezni a nógrádi táj jellegzetességeit. Szerdán elkezdődtek a kézi-, a kosár- és a röplabda-, valamint a kispályás foci-, a tenisz- és a lábtenisz-vetélkedők. Az eső eddig csak csütörtökön esett, de nem zavarta meg nagyon a rendezvényt. A versenyek többsége a helybeli iskolákban zajlott le, és ha nem is vérre menő, de nagyon komoly — alapjában azonban sportszerű, barátságos — találkozókon szurkolhattak egymásnak a diákok. — Egyszerűen nem tudom, melyik sportágat válasszam. A délelőtti tájfutóverseny után, bármilyen fáradt vagyok, szeretnék pályára lépni kosár- és röplabdában is — panaszkodik Makai Andrea, a debreceni KLTE gyakorló gimnáziumának harmadikosa. — Ezen kívül már csak úszni, kerékpározni, meg balettozni szeretek ... Hogy milyen pályára készülök? Matematika—kémia szakos tanárnak: Mi van ezen csodálkoznivaló? Pénteken a honvédelmi nap és a haditechnikai bemutató vonzotta a legnagyobb közönséget. A számháború ugyan elmaradt, de a délutáni sportdöntők után egy kis ,,pancsipartin” ismerkedhettek meg a vendégek a helyi strand jéghideg vízével. A délutáni program fénypontja a salgótarjáni NB-s öregfiúk és az ODOT-válogatott nagypályás labdarúgó-mérkőzése volt. Vacsora után ünnepélyes eredményhirdetéssel, majd kultúrműsorral zárult a négynapos rendezvény. Ezúttal a szokottnál kissé később, 23 órakor volt a takarodó, mint ahogy a szombati ébresztő is csak 7 órakorkeltette a diákvendégeket. A reggeli után a táborbontás és a hazautazás az utolsó programpont. A távozók szívében sok-sok élmény, új barátság, hasznos ismeret és kellemes emlék ... Várkonyi Ferenc XVII. ODOT Táborbontás Turjánban Alkalmi énekóra a sátrak között XL. 155. ♦ 1984. július 1