Népsport, 1985. augusztus (41. évfolyam, 183-209. szám)

1985-08-01 / 183. szám

2 NÉPSPORT Magyar Zoltán, mint szónok (Folytatás az I. oldalról.) követik a VIT-mér­föld fu­­tóakciók, súlyemelő­, cél­­badobó versenyek, a len­gyelek pedig általuk rin­­gón­ak nevezett, aktív moz­gást igénylő dobálós já­tékkal „fertőzik meg” az arra sétálókat. A főiskola egyéb létesít­ményeiben közben komoly viták zajlanak. A 162. szá­mú előadóteremben min­den hely foglalt, izgalmas a napi téma. Egy-egy isme­rős arc is akad. Ilyen pél­dáid Anatolij Bjeloglazov birkózóé, Oleg Bozsijev gyorskorcsolyázó világbaj­noké, Vlagyiszlav Tretyaké, Alberto Juantorenáé, no és Magyar Zolié, aki rövid felszólalással készül erre a vitára. Bevezetésképpen egy ku­bai küldött­ Fidel Castro levelét olvassa fel. Az üze­net kiemeli, hogy a jelen­legi feszült nemzetközi helyzetért az Egyesült Ál­lamok és szövetségeseinek politikája a felelős, és ez ellen csak nemzetközi ösz­­szefogással lehet küzdeni. Nem véletlen, hogy a XII. Világifjúsági Találkozó ép­pen ilyen körülmények kö­zött és éppen az ifjúság évében került megrende­zésre. A gigantikus méretű békedemonstráció kifejezi a fiatalok felelősségérzetét, és ez nyugodtabb, békésebb jövőt sejtet. Küzdeni kell a mun­kanélküliség és az elmara­dottság ellen. A levél zá­rómondatában Fidel Castro üdvözli a VIT résztvevőit, és mindenkit, akinek része van a találkozó létrehozá­sában, rendezésében. A levél felolvasása után egymást követik a szóno­kok. Egy amerikai diák ar­ról panaszkodik, hogy az­­Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága önkényesen cse­lekszik. Ez teljesen ellent­mond az olimpiai eszmé­nek, mely azon alapszik, hogy a sport nem külön­bözteti meg az embereket, és mindenki részt vehet benne. Amikor Magyar Zolit szólítják az emelvényre, és elhangzik az általa szer­zett olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címek hosszú sora, azonnal fel­csattan a vastaps, sőt, ez­ a „zaj” a beszédét is meg­szakítja időnként. Nem csoda, hiszen alapigazságo­kat mond ki. Ilyen például, hogy az olimpiai játékok elüzletiesedése növekvő problémákat jelent a kis országok számára. Ráadá­sul a befolyt pénzből álta­lában nem azok részesül­nek, akik megdolgoztak ér­te. Sürgető az amatőr­ profi kérdés korrekt meg­oldása. Szónokunk saját példáját hozza fel a dop­pingkérdésben, mondván, anélkül is lehet nyerni. Nagy tetszést arat Ma­gyar Zoltánnak a NOB- hoz intézett követelése, amelynek az az alapja, hogy a szervezet a dönté­sek előtt hallgassa meg a sportolók véleményét is, a Sportolók­ Bizottsága erre alkalmas fórummá válhat. Világ- és olimpiai bajno­kunk befejező mondatában hangsúlyozza, hogy véle­ménye nemcsak a saját, hanem az egész magyar if­júság álláspontját is tük­rözi, és feltehetően a világ minden pontján azonosul­nak vele a józanul gondol­kodó fiatalok. .Hogy ez mennyire így van, arra Számokban A küldötteket 3500 tol­mács segíti, a rendezők és csoportkísérők száma 4009 fő. A közlekedést 6900, csak a részvevőknek fenntartott gépjárművel (autóbusz, mikrobusz, személygépkocsi) oldják meg. A kiszolgáló- és technikai személyzet össz­­létszáma 28 ezer. Ellesett esetek A szovjet televízió ri­portere naponta más és más keresztnevű lányokat toboroz. Szerdán Kateri­­nák után kutat. Nem kell sokáig keresgélnie, akad két csehszlovák, egy francia, két szovjet, egy nyugatnémet, sőt, meg egy színes bőrű, szenegá­li Kata is. Egyikük éne­kel, másikuk táncol. Rö­vid műsort rögtönöznek. A párizsi Katalin nagy önbizalommal, de bosz­­szantóan hamisan dalol. Egy harcias magyar lány nem is állja meg szó nél­kül: — Na, kiváncsi vagyok, rám melyik nap kerül a sor. Majd én megmuta­tom, hogy kell ezt csi­nálni! — Mi a neved? — Kinga vagyok ... ■k A Testnevelési Főiskola konferenciatermében nagy tumultus veszi kö­rül Tretyakot. Pontosab­ban azt a fiatalembert, akit teljes harci díszben, Tretyak feliratú, rikítóan káros hokimezben forgo­lódik. Mindenkire moso­lyog, boldogan fogadja a gratulációkat, sőt, még autogramot is ad. Csak akkor komorodik el, ami­kor az emelvényen Tre­tyak kap szót. A valódi! Sötétkék öltönyben, nyakkendőben. A legen­dás hokikapus hamar le­csillapítja a morgolódó­­kat, és bemutatja kana­dai barátját, akivel az­ egyik tengerentúli turné­ során cseréltek „jelmezt”. jellemző a tapsvihar, és Alberto Juantorena gratuláló, baráti kézszorí­tása. Terjedelmes regényt le­hetne írni azokból a napi élményekből, amelyek kényszerűségből rendre ki­maradnak a tudósításokból. Csak néhány címszó, a „vérző szívvel” félrerakott szerdai jegyzethalmazból: a szovjet jégkorong-válo­gatott lenyűgöző bemutató­ja, dr. Kas Rita mérkőzé­sei a számítógéppel, vala­mint a magyar klub kert­jében lévő sakkpályán; sportakrobatika-bemutató a Testnevelési Főiskola csar­nokában. És akkor még hol marad a hajnalig tartó szovjet­­magyar baráti találkozó? Persze, lehet, hogy ebben az esetben szerencsém van, hiszen a Szovjet Nemzeti Klubban tapasztalt­­vendég­szeretetről nehéz lenne pusztán szavakban beszá­molni. XLI. 183. ♦ 1985. augusztus 1 Szédítő magasságokban táncolva Birkózás Egy eredményes sportág hazai legjobbjai világbaj­nokságra készülnek. Ter­mészetes a felfokozott han­gulat, a feszített­ edzésrit­mus. Bárkit igyekezünk rábírni sikerjóslásra, amo­lyan kitérő válaszokat ka­punk. Érthető! Ilyenkor sok a bizonytalansági té­nyező: sérülés, betegség, újonc versenyzők sokasá­ga . .. M­ondhat valaki megcáfolhatatlant a vár­ható eredményekről ? . . . Mond. Dr. Hegedűs Csa­ba szövetségi kapitány. — Eddig is megtettünk mindent a sikerekért. Ez a feladatunk. A lehetetlent is megpróbáljuk. " Körülmé­nyeinkhez mérten most is megpróbáljuk. Körülmé­nyeinkhez mérten most is sikeresen szereplünk. Gon­dolkodásunkat ugyanis a feladat nagysága motiválja és nem a hátráltató körül­mények visszahúzó erején való siránkozás. Kemény beszéd. Kemé­nyek­­ a tettek is. Benkő Gyulával és Savanya Fe­renccel, az SZVSE két ed­zőjével találkoztunk Kecs­keméten, az augusztus 8-án kezdődő kötöttfogású vi­lágbajnokságra és az ok­tóber közepén sorra kerülő budapesti szabadfogású VB-re készülő birkózók jelenlegi főhadiszállásán. Világos az ügy. Péter István, az SZVSE versenyzője ki­maradt a VB-csapatból, jöttek megbeszélni, hogy mi a helyzet. — Pista a 68 kg-ban VB-ezüstérmes volt, aztán felment a 74 kg-ba, ott a korábbinál is nagyobb mennyiségű és intenzitású munkát kellett volna vál­lalnia, ehelyett magyaráz­kodik már hónapok óta — mondja a kapitány. — Ezért hagytuk ki a csapat­ból. Erre nem tudnak mit­­ mondani az egyesületi ed­zők sem. — Kicsiny hátországgal rendelkező sportág a miénk. Az lenne a jó, ha a versenyzők egymást szorí­tanák le a trónról — mondja Müller Ferdinánd, a kötöttfogásúak edzője. — Mégis, valahogy úgy van, hogy a megüresedett he­lyek betöltésére alkalmas versenyzőket igyekszünk meggyőzni arról, hogy ké­pesek a legnagyobb feladat megoldására is. Szerda délelőtt van. Ed­zés előtti hangulat. Együtt még mindenki. Az augusz­tus elején megméretésre kerülő kötöttfogásúak és a később porondra lépő sza­­badfogásúak együtt tere­ferélnek. Majd indul ki er­re, ki arra. A szabadfogásnak alapoznak. Futás, erősítés, fekvőtámaszok, fekvésből felü­lések, gyors egymás­utánra vár napról napra rájuk. — Mindenki egészséges, jó a hangulat — mondja Maróti István, a szabadfo­gású válogatott edzője. — Pattogó ritmusú edzéseket­ végzünk, nagy intenzitás­sal. — Rendkívüli helyzet­ben vagyunk — folytatja dr. Hegedűs Csaba —, két hónapnál is több idő telik el a két fogásnem világ­­bajnoksága között, más­más elképzelés szerint kell készülniük a csapatoknak. Minket természetesen a közelebbi VB-re készülő kötöttfogásúak érdekelnek most jobban. Igazi csapat ez. Egyéni versenyre készülődök erős kollektívája. Már hatodik hete készülnek együtt, egy­mást segítve. Különleges az edzés. Egyik pillanatban még a „földszinten”, a másik pil­lanatban már mondjuk a Sziklás-hegység legmaga­sabb csúcsainak magassá­gában vannak. Hiába, a technika korát éljük és a birkózók kihasználják a technika vívmányait. A sík Alföldön, Kecskeméten megteremtették a magasla­ti edzéslehetőségeket. — Mesterségesen bizto­sítjuk az oxigénszegény környezetet — mondja dr. Remes Péter, a csapatot a VB-re, Kolbothba kísérő orvos. — Szoktatjuk a ver­senyzőket az oxigénadós­­ságú környezetben végzen­dő magas fokú fizikai és szellemi terheléshez. Felrepültünk gondolat­ban az Elbrusz csúcsára. Ahhoz mérten valósak a pillanatnyi légköri körül­mények. Néhány percnyi szoktató pihenés, majd lej­jebb jönnek, a Mont Blanc csúcsára. — Négyszer félperces dulakodás következik — adja ki a feladatot a ka­pitány. Csorog a verseny­zőkről a víz, de csinálják becsülettel a kirótt felada­tot. is VPOP isne­ét fel tá­rcát, a hétezer méteres magasságba. Tánc következik. A zene ritmu­sa magával ragadó, a fiúk Ennek ropják keményen. Különö­sen Dudás Tibor, a 68 kg­­os junior világbajnok, a felnőtt csapat újonca van elemében. Beáll a kör kö­zepére és breaktáncosokat meghökkentő mutatványo­kat végez. A többiek rit­musra tapsolnak, és ugrál­nak körülötte. Mert az ál­landó mozgás mindenki számára kötelező. A han­gulatot maguk teremtik meg. Újra le a négy és fél ez­res magasságra (meghök­kentő a technika lehetősé­ge) és folytatódik a hét­köznapi feladat: egy­más emelgetése, a fekvőtá­maszok százas szériája és egyéb­­ínyencségek.­­ Az izmok oxigénhiá­nyos helyzetben való igénybevételekor tér­mé­­szetesen beáll a ,,besava­­nyodás”, de hozzá lehet szoktatni a szervezetet, hogy alkalmazkodjon a holtpont idejének minimá­lisra csökkenéséhez, gyor­sítsa a termelődő tejsav le­bontását — magyarázzák a jelenlevő orvosok —, ez a célja a mesterségesen ki­alakított magaslati lég­körben végzett edzéseknek. Zene és a képmagnó képernyőjén szórakoztató filmkockák kötik le a ver­senyzők figyelmét.­­ Körülbelül hetvenfokos a hőmérséklet. A falakon körben — a biztonság oká­ért — oxigénmaszkok. Egyik versenyző sem veszi igénybe. Az edzőcipők fű­zőlyukain egy-egy lépésnél sugárban spriccel a ma­gasba a víz. Ez, meg a cs­a­­takos mezek jelzik a ter­helés mértékét. — így készülünk — mondja Hegedűs Csaba —, meg másként is. Délutá­nonként a birkózószőnye­geken. Ott is kitaláltunk néhány érdekes, reméljük, az ellenfeleket meglepő mozdulatot. Hogy aztán mindez mennyit ér majd a világbajnoki csatákban, az nagyon-nagyon sok min­dentől függ. Bizakodom. Megerősíti ezt a bizako­dást a nagyszerű csapat­szellem. A birkózókra­ jel­lemző elszántságot tükröző hangulat. ★ A norvégiai Kolbolmban augusztus 8-án kezdődik a kötöttfogású világbajnok­ság. Kilenc versenyzőnk indul... Kaszás Sándor Birkózótánc: „repülős csárdás” a szőnyegen... ATLÉTIKA Jól szerepeltek a magyarok Hegyi futóverseny, Marve­­jols-Mende, 10 ország, 2275 befutó. Férfiak (23,3 km): 1. De Blander (belga) 1:17 :07, 2. Rachid (francia) 1:17:23, 3. Lelut (francia) 1:17:34, 4. Helme (brit) 1:17:36, ...7. Kerékjártó (magyar) 1:18:52, ... 12. Kőszegi (magyar) 1:21:17. Fancsali András, a két dó­­zsás maratonista edzője adott hírt a franciaországi verseny eredményéről, ahol a nehéz terepen, a hatalmas mezőnyben mindkét magyar legény megállta a helyét. ★ A Nizzában július 16-án rendezett GP-verseny szerve­ző bizottsága az MTI jelen­tése szerint közleményben ismerte el, hogy a verseny­­bíróság a rövidtávú számok­ban hibákat követett el. Így a bennünket érdeklő 110 m gáton (ahol Bakos 13.38-cal 3. lett) a második nem az amerikai Joyner, hanem hon­fitársa, Andrade volt 13.36- tal. A túl jónak tartott 100 m-es és gátfutóidőkkel kap­csolatban a rendezők közöl­ték, hogy a dokumentumokat alaposan tanulmányozni fog­ják, s amenynyiben szükséges, helyreigazító közleményt ad­nak ki. KERÉKPÁR Bolgár körverseny, 16 or­szág. Végeredmény: 1. Petrov (bolgár) 36:24:21, 2. Sztoj­csev (bolgár) 36:25:58, 3. Raab (NDK-beli) 36:27:36. Csapatban: 1. Bulgária 109:21:22, 2. NDK 109:22:01, 3. Szovjetunió 109:23:23, ... 16. Magyarország 112:00:56. A magyarok egyéni ered­ményeiről nem érkezett je­lentés. KÉZILABDA Csehszlovák­iába került a S­utép Kupa III. Dutép Kupa, nemzet­közi férfitorna, Kecskemét, Árpád­városi Sportcsarnok. Eredmények: Dunaújváro­si Volán— RK Stanisic (ju­goszláv) 23-28, Tátrán Presov (csehszlovák)—RK Stanisic 29-18, Dutép SC—Dunaújvá­rosi Volán 25-24, Tátrán Pre­sov—Dunaújvárosi Volán 39-23, Tátrán Presov—Dutép SC 30-18, Dutép SC—RK Stanisic 29-23. Végeredmény: 1. Tátrán Presov 6 pont, 2. Dutép SC 4, 3. Dunaújvárosi Volán 2, 4. RK Stanisic 0. A legjobb kapus: J. Osaihon (Tátrán Presov). A legjobb játékos: T. Boroski (RK Stanisic). A legeredményesebb játékos: Horváth A. (Dunaújvárosi Volán) 27 góllal. VII. Dunakanyar Kupa, a megyei NB-s férficsapatok tornája. A mérkőzések hely­színei: Cegléd, Százhalombat­ta, Gödöllő. A négyes döntő eredmé­nyei: Solymári PEMÜ—Fóti TSZ SE 30-22, —Dunai Kő­olaj 33-22, — Szilasmenti SK 34-24, Fóti TSZ SE—Dunai Kőolaj 25-23, —Szilasmenti SK­­24-23, Dunai Kőolaj—Szi­lasmenti SK 37-25. Végeredmény: Solymári PEMÜ 6, 2. Fóti TSZ SE 4, 3. Dunai Kőolaj 2, 4. Szilas­menti SK 0. A gólkirály: Mihályi János (Szilasmenti SK) 63 góllal. A legjobb játékos: Szőke István (Solymári PEMÜ). A legjobb kapus: Hoffman Pál (Dunai Kőolaj). A legsport­szerűbb csapat :Thököly SK. LABDARÚGÁS BOZSIK KUPA ’85 Szerdán megkezdődött a hatodik alkalommal kiírt Bozsik Kupa nemzetközi ifjúsági torna mérkőzéssoro­zata. A-csoport: Partizan Beog­rad (jugoszláv)—BVSC 3:0 (3-0). Tatai út, 200 néző. V: Dr. Szőke. A jugoszláv csa­pat mindkét játékrészben nagy fölényben játszott, a BVSC-nek szinte semmi sem sikerült. G: Dokics 3. Bp. Honvéd—Subota Ri­­manska (csehszlovák) 1-1 (1-1). Kispest, Gránit-pálya, 300 néző. V: Halmosi Vé­gig többet támadtak a piros­­fehérek. A keményen rom­boló csehszlovák védelem mellett is kínálkoztak lehe­tőségek, de sorra kimarad­tak. G: Nagy Iz­ül, Keszi. B-csoport: Karl-Marx- Stadt-Csepel SE 1-1 (1-0). Csepel, 150 néző. V: Adam. Változatos, kemény, kiegyen­lített volt a játék. Kiállítás: Schädlich (Karl-Marx-Stadt). G: Bittermann, ill. Tompos. * Váry serdülő emléktorna. Döntő: MTK-VM—Dunaúj­városi Kohász 5-0 (1-0). A harmadik helyet Tiszakécske együttese szerezte meg. * Dunakanyar Kupa. Eszter­gom—Komarno 1-0 (0-0). Esztergom, 499 néző. V: Ko­máromi. G: Szilágyi. ★ Rába ETO—Flavia Solva (osztrák) 4-2 (3-0). Wagna. G: Rubold, Szabó, Hajszán, Szentes, ill. Gudelj (2, egyet 11-esből).

Next