Népsport, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

2 NÉPSPORT Fölényesen nyertek a hazaiak Ökölvívás­­ Tatabányai Bányász- Vasas SC 20:8 Tatabánya, 800 néző. V: dr. Katona, Torma. P: Maj­­láth, Pogány, Tóth-Szabó, Werling. Eredmények. (Elöl a tatabányai versenyzők.) Ifjúságiak. 54 kg: Szalai p. gy. Kolompár ellen. 2:0, 60 kg: Horváth I. a 2. m.­­ben fa. Ábrahám ellen, 2:2, 63.5 kg: Pulai p. v. Rafael ellen, 2:4, 71 kg: Pataki az l. m.-ben fa. Béres ellen, 2:6. Felnőttek. 51 kg: Horváth T. p. gy. Horváth P. ellen, 4:6, 54 kg: Szijj p. gy. Ka­­czur ellen, 6:6, 57 kg: Lu­kács L. ellen Kangli a 2. m. -ben sérülés rpiatt le. 8:6, 60 kg: Sándor m. n. gy., 10:6, 63.5 kg: Lukács Z.— Kovács döntetlen, 11:7, 67 kg: Rédl p. gy. Tihanyi el­len, 13:7, 71 kg: Molnár T.— Kertész döntetlen, 14:8, 75 kg: Sztancs p. gy. Szalma el­len, 16:8, 81 kg: Szakáll p. gy. Petrányi ellen, 18:8, +81 kg: Battesid ellen Ho­­lovits a 2. m.-ben fa. 20:8. Váratlan, de teljesen meg­érdemelt fölényes győzel­met arattak a hazaiak. Mér­legelésnél kiderült, hogy a felnőtt 60 kg-os súlycsoport­ban a piros-kékeknek nincs versenyzője. Az ifjúságiak küzdelméből a fővárosiak négypontos előnyt szereztek. A felnőtteknél gyorsan egyenlítettek a bányászok. Végre nagyszerű öklözést is láthattunk, zúgott a vastaps, s erre különösen a Horváth T.—Horváth P. és a Szijj— Kaczur pár szolgált rá, de kijutott az elismerésből a hallatlan lelkesedéssel küz­dő Rédl—Tihanyi összecsa­pásnak is. A Molnár T.— Kertész találkozón túlságo­san tisztelte egymást a két fiú. A Sztancs—Szalma mér­kőzés után ismét zúgott a vastaps, amely elsősorban a jó erőbeosztássa­l, okosan öklöző bányászversenyzőnek szólt. Aztán három meneten keresztül Szakáll üldözte az ügyesen hátráló, szinte me­nekülő Petrányit ennek el­lenére a tatabányai fiú csak az utolsó menetben nyújtott teljesítményével biztosítottta győzelmét. A Battesid—Holo­­vits mérkőzésen ritkán lát­ható nagy ütésváltásban győzedelmeskedett a hazai versenyző , mert a 2. m.­­ben Holovitsra rászámoltak és repült a törülköző. Gyűrődés után — hétfőtől edzőtábor Hiába vártuk kedd óta a híreket ökölvívó-válogatot­tunkról Algériából, azok csak nem akartak megérkezni. Pedig a csapattal tartó ed­zők, szakemberek mindig készségesen emelik föl a te­lefont, s adnak információ­kat. — Öröltünk, hogy él­tünk ... — mondta hazaér­kezése után Csötönyi Sán­dor edző. — A repülőtéren senki nem várt bennünket, végül a magyar követség se­gítségével jutottunk be a városba, helyesebben az Al­gírtól negyven kilométerre lévő szállásunkra. — Tíz öklözővel vágtak útnak, s végül — a hírügy­nökségi jelentések szerint — csak nyolcan léptek szorító­­ba. Füzesynek és Rimóczy­­nak nem jutott ellenfél. Mi­ként történhetett ez, azok után, hogy ők­­kifejezetten azt kérték, csak a két felső súlycsoportban ne legyen ta­lálkozó? — Füzesynek tulajdonkép­pen lett volna ellenfele. Azt mondták vendéglátóink, hogy versenyzőjük két kilóval át­esett a súlyhatáron, de kér­ték, hadd lépjen így is köte­lek közé. Ebbe még bele­egyeztünk, ám amikor a fiú föllépett a mérlegre, kiderült, hogy nem 77 kiló (a 75 kg­­ban szerepelt volna — A szerk.), hanem 87 kiló és 20 deka... Ez azért kicsit sok volt. Hasonlóan járt Rimó­­czy ellenfele is. — Ezek után talán meg­kérdezhetjük, volt-e értelme ennek a villámtúrának? — Akik szorítóba léptek, azok szoros, jó meccseket vívtak. A 48 kilós Horváth Afrika bajnokától kapott ki, vitatható körülmények kö­zött. Kitűnően helytállt a Tatabánya öklözője.. Tetszett Kincses és az újonc Urszán öklözése. Mindketten maga­biztosan nyertek. Schubert kellemetlen stílusú, amolyan rohanós öklözőt kapott el­lenfélnek, ráadásul előtte zsinórban hat meccset mi nyertünk ... Tény, hogy messzemenő következtetése­ket nem lehet levonni az algériai találkozóból, ám a VB előtt szükség volt erre a bemelegítésre, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy két hét múlva Írország vá­logatottjával mérkőzünk, ami már keményebb dió lesz. (róth) Bíró újabb Gyorskorcsolya Csütörtökön, késő este, lapzárta után ért véget a gyorskorcsolya OB, s így a gyorsértékelésre csak most nyílik lehetőségünk. Ha az eredménylistát nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy na­gyobb meglepetés nélküli, a várakozásnak megfelelően végződő bajnokságot láttunk a két nap alatt. Az esélyes védők — Szikor Szilvia és Bíró F­erdinánd — győztek. Mellettük — az idén ismét versenyző hétszeres bajnok­nő, Kovács Lászlóné kivéte­lével — ugyanazok álltak fel az eredményhirdetésnél a győzelmi dobogóra, mint ta­valy. Az egyaránt a 21. éve felé közeledő két gyorskorcsolyá­zónő küzdelmében végered­ményben — akármilyen fur­csán is hangzik — az első szám,, az 500 méter döntött. Szikora ugyanis a Budapest­­bajnokságon, és az azt kö­vető szupersprint-verseny zárónapján kétszer is gyen­gébb időeredményt ért el ezen a távon, mint Kútvöl­gyi. Most viszont tizenhárom századdal Szikora végzett jobban, és ez segítette végül bajnoksága is a kis különbséggel meg­nyert 1500 és 3000 méter után a háromatávos abszolút győzelemhez. 5000 méteren viszont Kútvölgyi olyan jó országos csúcsot állított fel, hogy végeredményben a pontszáma jobb lett, mint a bajnoké. Kettőjük mögött azonban gyér az utánpótlás, kevés biztató tehetség je­lentkezik a fiatalok között. A férfiak versenyében az döntött, hogy a 27 éves Bíró hosszabb távokon kiemelke­dett a mezőnyből, és ez a csúcsot ugyan nem fenyegető eredményekkel, de elégnek bizonyult újabb bajnokságá­hoz. Elégedetten nyugtázta tanítványa sikerét Merényi József edző: — Ferdinand az egész idényben megbízhatóan kor­csolyázott, két hete tízezer méteren már rekordot is fu­tott. Szerintem sok maradt benne. Hiába nyert a fiatal Új­vári két távot is, egyelőre még csak 1500 méterig ütő­képes, a sokszoros bajnok Temesi pedig, mint mondta, már nem szereti a hosszabb távokat, ő majd a short trackre, a kispályás gyors­­korcsolyázásra készül, ott szeretne „szaladgálni és csúszkálni’’. Ezermester és Tricotex Kupa A gát­fuu­tó Moracho az utolsó pillanatban érkezik Friss hír, hogy rajthoz áll a Tricotex Kupán a már jól ismert spanyol gátfutó, Mo­­racho is. Minden bizonnyal ő érkezik utolsóként, vasár­nap negyed kettőre várják Ferihegyre. Moracho meghí­vására egyébként azért ke­rült sor, hogy tovább erősít­sék azt a mezőnyt, amelyben a legesélyesebb természete­sen a mi fedettpályás Euró­­pa-bajnokunk, Bakos György. — Beszéltünk Jose Ruis Alonsóval, a spanyol főtitkár­ral — mondta Facskó Ist­ván, a MASZ munkatársa — s ő megígérte, hogy a szom­baton Madridban rajthoz ál­ló Morachot értesíti arról, hogy a magyar közönség na­gyon várja. A repülőjegye már a madridi MALÉV-ki­­rendeltségnél van­. Moracho tehát ugyancsak vendégünk lesz, ahogy még sokan mások ... A magyar válogatott — negyedórával azután, hogy megérkezett a bécsi viadal­ról , nem keltett egyenlő­re túl jó benyomást, de a 15 órakor megtartott csapat­értekezleten Bakai József vezetőedző harcos szellemet kért a válogatottól. Az ola­szokat ugyan nehéz lesz megszorítani, különösen a férfiaknak, de azért nem le­hetetlen. Az értekezleten tudtuk meg, hogy 200 m-en a ma­ródi Havas helyett Karaffa fut. További három helyen változot még meg a magyar csapat összeállítása, 400 m-en Szabó I. helyett Bankó, 60 m-en Nagy helyett Kovács, és a nők hasonló számában Szabó I. helyett Könye in­dul. A vezetőedző végezetül azt kérte az atlétáktól, hogy semmiképp se versenyezze­nek kishitűen. Nos, a magyar közönség előtt a remek Budapest Sportcsarnokban valóban kár lenne elfogódottan szerepel­ni! Ipi Atlétika ) Most már végérvényesen megkezdődött a téli atlétikai szezon nálunk is. A Magyar Atlétikai Szövetség munka­társait hamarább meg lehet találni a reptéren, mint a szobájukban ... No igen, ér­keznek a külföldiek a hét­végi atlétaparádéra, a szom­bati Magyarország—Olaszor­szág válogatott viadalra (Ezermester Kupa) és a va­sárnapi nemzetközi fedettpá­­lyás bajnokságra (Tricotex Kupa). Elsőként a román küldöttség futott be Buda­pestre, a kilenc atléta közt ott a jónevű 800-as Drago­­escu és Rosu. Pénteken jöt­tek meg — két „részletben” — az olaszok és az algírok, szombatra várják a lengyele­ket, az NDK-belieket, szóval a nagy többséget. Sara... Sara... Sara! Veronában született, a szerelmesek városában, az ő nagy szerelme azonban a magasugrás . . . Már tizen­nyolc éves korában kilencedik volt a helsinki Euró­­pa-bajnokságon. Sara Simeoni, a nagyszerű olasz atlétanő tehát 1971 óta ott ugrál a világ élvonalában. Csitri volt még akkor is, amikor 1973-ban a római Olimpiai Stadionban a magyar csapat vezetője, Iste­nes Vilmos ugrani látta őt. — Harmincezer néző ujjongott a lelátón — em­lékszem —, amikor ez a tűzről pattant, villogó tekin­tetű lány átugrotta a 185 centit. Mondanom se kell, új olasz rekord volt... De hogy hány olasz csúcsot is jegyzett a csinos Sara? Huszonegyet! Tessék elképzelni, mégha cen­tinként javított is, micsoda fejlődés ez! 1974-ben a római EB-n már bronzérmes (két év­vel korábban az olimpián hatodik), s 1978-ban pe­dig övé a pálma. Legutóbb, az athéni EB-n azonban csak (?) harmadik. Meyjart és Bikova fölébe kere­kedett. Legnagyobb sikerét Moszkvában érte el, ahol is a dobogó tetejére állhatott, de az előbbi, s utána kö­vetkező olimpián is ezüstérmet szerzett. Páratlan eredményesség! A tizenháromszoros olasz bajnok kétszer ugrott vi­lágcsúcsot, mégpedig 201 centit. Ez 1978-ban azért nem volt akármilyen eredmény! S mellesleg meg­nyert négy fedettpályás Európa-bajnokságot is. Hát ez Sara, legalábbis az az arca, amelyik az eredményeiből felvázolható. De hogy milyen is a már harminchárom (!) éves, de még mindig világ­­színvonalon versenyző atlétanő életnagyságban, szá­mok, adatok nélkül? Nos, szombaton és vasárnap a Budapest Sportcsar­nokban megtekinthető. És bizonyára megcsodálha­tó... Salánki Miklós jelenti Bécsből: Biztos magyar győzelem Csütörtökön lapzárta után ért véget az osztrák—jugo­szláv—magyar fedettpályás válogatott viadal, amelyen tartalékos válogatott csapa­tunk biztos, 14 pontos győ­zelmet aratott. Kevésbé re­mekeltek a bécsi rendezők, akik például két távol- és egy hármasugrást is rendez­tek ugyanolyan pályán, rá­adásul csúszással, így a férfi távol csak fél XI-kor ért vé­get. Jól mutatkozott be az idén első versenyén induló Rákosi hármasugrásban, és magasugróink sem okoztak csalódást. Szalmáék távollété­ben a férfi távolugrásban Szencziéket csak az egyéni csúcsot javító Steimayr ug­ratta túl. A magyar csapat­ban a legjobb teljesítményt K. Szabó nyújtotta 1500 mé­teren, aki végre úgy verseny­zett, ahogyan az tőle elvár­ható ... A házigazdák együt­tesében a vágtázók fejlődtek a legtöbbet, azonban ők sem tudták megakadályozni a ma­gyar csapat sikerét. Még nem közölt eredmé­nyek. Férfiak. Magas: 1. Csano­­vics (jugoszláv) 223, 2. Fizu­­leto (i) 220, 3. Gibicsár (ma­gyar) 220, 4. Jámbor (m) 220, 5. Tsch­k (osztrák) 215, 6. Einberger (o) 215. Távol: 1. Steimayr (o) 756, 2. Tóth P. (m) 747, 3. Szenczi (m) 746, 4. Ronge (o) 727, 5. Despoto­vics (j) 721, 6. Suklonovics (j) 709. Hármas: 1. Rakosi (m) 16.53, 2. Simunics (j) 16.07, 3. Stummer (o)­­15.72, 4. Közal (j) 15.70, 5. Pachin­­ger (o) 14.82, 6. Szenczi (m) 13.91 (csak egyet ugrott). A pontverseny végeredmé­nye: 1. Magyarország 97, 2. Jugoszlávia és Ausztria 83-83 pont. A válogatott viadallal pár­huzamosan rendezett nemzet­közi verseny jobb eredmé­nyei. Férfiak. 60 m: 1 Mark (o) 6.72. 200 m: 1. Berger (o) 21.29, ... 4. Menczer (m) 21.90. 60 m gát: 1. Bakos (m) 7.89, 2. Bódé (m) 7.99. Távol: 1. Markov (bolgár) 760. Hármas: 1. Markov (b) 16.65. Magas: 1. Vondra (csehszlovák) 226. XLII. 27. ♦ 1986. február 1 TOLNAI TIBOR SIKERE filMZZD Nemzetközi férfi egyéni verseny, Katowice. A FIDE V. kategóriájú, 14 résztvevős torna végeredménye: 1. Tol­nai Tibor (Bp. Spartacus) 9.5, 2. Pinkas, Przewoznik (lengyelek) és Zarkovics (ju­goszláv)­­—8, 5. Lánc (cseh­szlovák) és Bielczyk (len­gyel) 7.5—7.5 pont. A magyar sakkozó nagy fölénnyel győzött a nő. mesteri normát teljes pont­tal túlteljesítette, értékszá­mát 48 ponttal növelte. Ko­rábbi teljesítései és ezen eredménye alapján a FIDE novemberi kongresszusán megkapja a nemzetközi mes­teri címet.* Schneider Miklós nemzet­közi verseny, Budapest. Eredmények. 12. forduló: Szalánczi—Radnóti 0:1, Ti­bensky (csehszlovák)—Piros­ka 1:0, Kosansky (jugoszláv) —Gross (csehszlovák) 0:1, Bartha—Faragó S. 1:0, Ma­gyar—Fehér Gy. 0:1. Döntet­len: Gazik (csehszlovák)— Begovac (jugoszláv), Mini­­böck (osztrák)—Káposztás és Morvay—Forgács J. 13. for­duló: Fehér Gy.—Szalánczi 0:1, Forgács J.—Bartha 1:0, Piroska—Kosansky 0:1, Rad­nóti—Gazik 0:1. Döntetlen: Faragó S.—Magyar, Gross— Morvay, Káposztás—Tibensky és Begovac—Miniböck. Az élcsoport állása két fordu­lóval a befejezés előtt: Gross és Begovac 9.5—9.5, Faragó S. és Szalánczi 9—9, Gazik 8, Tibensky és Fehér Gy. 7—7 pont. A teljesítésre esélyesek közül Begovac fél, Faragó S. és Szalánczi egy pontra kö­zelítette meg a nemzetközi mesteri normát ★ Hópehely Kupa ’86 orszá­gos verseny, Felsőtárkány. A kilencfordulós, svájci rend­szerű torna végeredménye. A-csoport: 1. Békefi László (H. Meresztev SE) 7.5, 2. Glatz (Statisztika PSC) 6, 3. Beszterczey (Tipográfia TE), 7, 4. Szekeres (Gyöngyösi SE) 6.5, 5. Koncz (Eger SE) 6, 6. Pottornyay (BHG SE) 6 pont. (58 induló, egyenlő pontszámoknál a mezőnyér­tékelés döntött.) B-csoport: 1. Krutti Valér (H. Meresz­tev SE) 7.5, 2. Szilágyi L. (ÉVM SE) 7, 3. Ludvig (SZÁÉV SE) 6.5 pont. (31 résztvevő.) A KISZ-tábor ideális ver­senyzési lehetőséget biztosí­tott, a verseny sikere nyo­mán a következő években nagyobb létszámra és javuló színvonalra lehet számítani. ★ Tallinn '86: nemzetközi női verseny. Folytatta jó szerep­lését Csonkics Tünde, a Bp. Volán SC sakkozónője az 5. fordulóban a jugoszláv Vuk­­sanovics legyőzésével. Az élen álló indiai Khadilkar döntetlen eredménye után 4 pontjával az élen áll, Cson­kics 3 pontos és ezzel holt­versenyben a második. A nap beszélgetése: Pék Gyula ausztráliai tapasztalatai­ Közel három hónapig edzősködött az ausztrá­liai Queensland vízilab­­dacsapataiinál Pék Gyu­la, a KSI mestere. A he­lyiek meghívására az ausztrál bajnokságra ké­szítette fel a felnőtt és az ifjúsági férficsapatot, valamint a női együttest. — Milyen az ausztrál bajnokság rendezése? — A hét államban elő­ször a helyi bajnokságo­kat rendezik meg, majd ezután összeállítják az államok válogatottjait és azok körmérkőzéses for­mában döntik el a baj­noki cím sorsát. Ezúttal január tizenegyedike és tizenkilencedike között Adelaidben volt a döntő. — Több magyar ven­dégszereplője is volt a bajnokságnak ... — Dr.­­ Kemény Dénes játszott Victoria állam válogatottjában és nem kis mértékben remek teljesítményének köszön­hetően meg is nyerték a bajnokságot. Dr. Stein­metz János védett Dél- Ausztrália ötödik helyen végzett válogatottjában. Az én csapatom negyedik lett. A döntő egyik bíró­ja pedig Vuszek Antal volt. A magyar vízilab­­dázásnak változatlanul nagyon jó a híre oda­kint. Nyilván ennek kö­szönhető, hogy évek óta meghívnak magyar játé­kosokat, szakvezetőket. — Milyen volt a baj­nokság színvonala? — Remekül úsznak, jó testi felépítésűek, el­mondhatatlanul lelkesek a játékosok. Csak éppen „fejben” kellene még javulniuk.­­Nem eléggé dörzsöltek. Mindenáron gólt szeretnének lőni, rossz helyzetből is meg­próbálnak kapura bom­bázni. Kemény Dénes vi­szont igen taktikusan a nem biztos gólhelyzetek­ben addig ügyeskedett, míg négymétereseket harcolt ki. Az alapkép­zettségben is vannak még hiányosságaik. Ennek az az oka, hogy az utánpót­lás-nevelés nem megfe­elő. Nincs is serdülő­bajnokság, az ifikkel pe­dig szinte az foglalko­zik, aki éppen ráér. — Női válogatottunk egyik ellenfele lesz a vi­lágbajnokságon az auszt­rál együttes. Róluk ed­dig szinte semmit sem hallottunk ... — Pedig szerintem a világ legjobb válogatott­ja. Debby Henry például úgy lő, mint a férfijáté­­­kosok. Véleményem sze­rint jelenleg úgy tíz gól­lal jobbak a mieinknél. Teljesen amatőrök, mun­kaidő előtt és után ed­zenek és például a baj­nokságon való részvétel minden költségét is a já­tékosok állták. Fejenként négyszáznegyven dollárt fizettek azért, hogy in­dulhattak. — Milyen a játékveze­tés?­­ — Igen alacsony szín­vonalú. Szabálysértések sorozatát láthattam a mérkőzéseken. Ennek el­­­lenére — bár a játék igen kemény, fogvédőben sze­repelnek a pólósok — a bírók ítéleteit „úri mó­don” viselik el, nincs visszabeszélés, botrány. A közönség sem szitkozó­dik.­­ — Elképzelhető, hogy a jövőben ismét meghív­ják?­­ — Peter Montgomery, aki nemrégiben tagja lett a Nemzetközi Úszó Szövetségnek is, szeretné, ha KSI-szisztéma alap­ján megszervezném az utánpótlás-nev­elést. K. T.

Next