Népsport, 1988. április (44. évfolyam, 77-102. szám)

1988-04-01 / 77. szám

2 NÉPSPORT S Labdarúgás PÁLYÁRÓL PÁLYÁRA - A 20. FORDULÓ ELŐTT Visszatérés - góllal Mór felöltözött, mint véget ért a mérkőzés. Saját kéré­sére cserélték le, úgy érez­te, a sok kihagyásnak bö­­szü­n­hető fáradtság miatt, hogy át kell adnia a helyét egy frissebb játékosnak. Rá­adásul megtette a dolgát: öt perccel a csere előtt ő rúg­ta a Ferencváros ötödik gól­ját. A szurkolók egyébként megijedtek, amikor Kincses Sándor leballagott a pályá­ról. Fájtok, hogy ismét meg­sérült, ami nál­a cseppet sem meglepő. Szerdán is hossz­ú kihagyás után került visz­­sza a csapatba, ezúttal az Achiles­ima volt a soros kellemetlenkedő. Az ín be­gyulladt, s ezért Kincses alapozás idején a pálya he­lyett az orvosi rendelőt lá­togatta. Játékán azonban nem ér­ződött a kényszerpihenő. Nagy szorgalommal „rak­­kolt”, rengeteg labdát szer­zett , és azokat többnyire jól is osztotta el. A gól pedig visszaadta önbizalmát is. A találkozó u­tán viszont már nem a szerdai mérkőzésről beszélt, gondolatait a követ­kező feladat, a Vasas elleni kilencven perc kötötte le. Sőt, már a cseréjénél is ar­ra gondolt, hogy szombatra nem árt némi tartalék erő. Elsősorban ahhoz, hogy a Rába elleni teljesítményt si­kerüljön átmenteni a Fáy utcába. Akkor ugyanis sze­rinte a Ferencváros győzel­mi igénnyel léphet pályára. De abban biztos, hogy leg­alább egy pontot elvesznek a Vasastól. A siófoki közönség egyik kedvence, Lakatos Ferenc ez idő szerint katona. A ha­zai szurkolók mindebből csak annyit érzékelnek, hogy a csatár a szokásosnál rövidebb, „alakisabb” frizu­rát visel, hiszen a bajnoki mérkőzésekről eddig nem hiányzott. Lakatos tehetséges labda­rúgó, s nem véletlen, hogy még a bajnok MTK-VM is szemet vetett rá. Persze, nem a szerdai játéka kész­tette tárgyalóasztalhoz a fő­városi klub vezetőit. Ezúttal ugyanis csak villanásai vol­tak, s összességében halvány teljesítményt nyújtott. — Várpalotán töltöm a szolgálati időmet, s a múlt szombati esküig csak mér­kőzésekre engedtek el a pa­rancsnokaim. Ott, a helyi csapatnál edzettem, s bizony most érzem, kicsit visszaes­tem, nem túl jó az erőnlé­tem. Igyekszem ledolgozni a hátrányomat, s erre minden lehetőségem megvan, mivel ezentúl csak a hétvégi baj­noki mérkőzések után kell megjelennem Várpalotán. — Tehát szombaton Deb­recenből egyenesen Palotá­ra visz az útja. Milyen ered­ménnyel lenne ■ elégedett? — Nem kapunk ki a DMVSC-től, de azt sem tar­tom kizártnak, hogy nye­rünk. Akkorra összeáll a csapatunk, lejár Quir­kó és Balázs eltiltása, s bizonyára Zsadányi is rendbe jön. Te­hát sokkal jobbak leszünk, mint az MTK ellen. Jobbnak kell lennünk, hiszen kiesési rangadót játszunk. Az az igazság, hogy nagyon rossz nekivágni úgy egy bajnok­ságnak, hogy „jaj, csak ki ne essünk!” Szeretném, ha az MTK-sok megállapodná­nak a Siófok vezetőivel, s végre a fővárosba költöz­hetnek.­­ Lakatos Debrecenben szeretne javítani Kincses Sándor Lakatosnak csak villanásai voltak szerdán az MTK-VM ellen. Képünkön a csatár éppen Katzenbach és Varga mel­lett igyekszik elvinni a labdát. Marozsán segítőkészen kí­séri az akciót (S. Török László felvétele) Ki bizonyít­­ és mit? Néhány hét alatt harmad­szor találkozik egymással a Rába ETO és a Videoton. Az MN­K-mérkőzésen Fehér­váron 1-1-es eredmény szü­letett, Győrött viszont so­káig úgy tűnt, hogy 2-1-nél sikerül a fehérváriaknak egyenlíteniük. Ám túlzottan kinyílt a védelmük, s végül biztosan jutott tovább az ETO. Ezúttal is érdekessége a találkozónak, hogy több volt fehérvári labdarúgó szere­pel a győri együttesben. Az egykori fehérvári válogatott k­apus, Kovács László, Sió­fokról vissza,kerülve ismét Győrött véd, és Preszeller is Székesfehérvárról került el, igaz, előbb Szombathelyre. A múlt nyáron újabb két fehérvári csatlakozott a győ­ri együtteshez: Csongrádi és Májer. Csongrádi erőssége lett az ETO-mafc, Májer vi­szont nem tudott kezdő em­ber lenni, és néhány hónap után visszatért a Videoton­hoz. Sérülése miatt az MNK-mérkőzéseken nem szerepelhetett az egykori vá­logatott szélső, ám szomba­ton játszik. A Videoton szá­mára rendkívül fontos len­ne legalább az egyik pont megszerzése. A győriek vi­szont szeretnék feledtetni az Üllői úti kudarcot. Ráadásul Kovács, Preszeller és Csong­rádi nyilván igyekszik majd volt csapata ellen bizonyíta­ni. Ezt Csongrádi a fehérvá­ri MNK -mérkőzés­en már meg is tette. Most lehet, hogy más bizonyít? Tartalék, ám mégis inkább utánpótlás Az újságolvasók több­ségének szeme nem áll meg a tartalékbajnokság tudósításainál. Pedig ezekben a csapatokban kergetik a labdát a jövő reménységei is. Aki rá­néz a tartalékok tabellá­jára, azonnal észreveszi: az Újpest nyolcpontos előnnyel vezeti a me­zőnyt. És nem véletle­nül, hiszen a csapat tag­jainak többsége már négy évvel ezelőtt együtt ját­szott. Minden évben akad fiatal, ahol felkerül az el­ső csapatba, így például ismerősen cseng már Kecskés és Balogh neve. — Mi a titka a kitűnő szereplésnek? — kérdez­tük Varga István edzőt. — Nincs titok. Szezon­kezdés előtt mindig le­ülünk kis beszélgetésre. A lényeg: megmondom a fiúknak, nálunk csak egy cél van, az, hogy minél előbb az első csapat kö­zelébe kerüljenek. Nem szeretem azokat, akik úgy gondolkodnak: „majd el­megyek másodosztályba, ha itt nem megy”. Sze­rencs­ére, nálunk minden­ki tudja, mit akar, és te­szi a dolgát. — A játékukban másol­ják az egyet, vagy mást játszanak? — Mást játszunk. Az első csapat három csa­tárral támad, mi csak kettővel. És a védekezés­ben is különbözünk. Tu­dom, az se,nnne a normá­lis, ha mi is azt játsza­nánk, amit az első csa­pat, de ezt nem kérte senki tőlem. — Ezt úgy értjük, hogy nem a legjobb a kapcso­lat az első csapattal? — Éppen ellenkezőleg: a legnagyobb az egyetér­tés. Most is két fiatal lé­pett előre, Rózsa és Szle­­zák. — Azt hallani, hogy NB I-es csapatok is fel­figyeltek a munkájára. Megy, vagy marad? — Nem könnyű erre felelnem. Edzőként vé­gigjártam a szamárlétrát, azt hiszem, így, negyven­évesen bele kellene ug­ratnom a mély vízbe. Vannak ajánlataim, de még nem döntöttem. Egyelőre az a legnagyobb vágyam, hogy a csapat a bajnokság végén is az első helyen végezzen, s minél több játékosom ke­rüljön a Dózsa NB I-es gárdájához. Akár már a Honvéd ellen is. Garami reményei Pécsett nagy érdeklő­déssel várják a Tatabánya szombati vendégjátékát. Ezt igazolja, hogy nagy számban fogynak a je­gyek a mérkőzésre. Az esélyekről Garami József, a hazaiak mesteredzője így beszél­t: „Legutóbb, a tavalyi bajnokságban a Tatabánya Újmecsekalján is nyerni tudott, s ez intő jel. A bányászcsapat most nagy lehetőség előtt áll, ha si­kerre­ venné a pécsi aka­dályt, még az elsőség kér­désébe is beleszólhatna. Nincs gyenge pontja az együttesnek, viszont van három kiváló csatára és egy nagyszerű irányítója. Érett, összeszokott csapat, a játékosok ismerik egy­más gondolatát is. Szá­munkra gondot okoz a csatártrió és Csapó őrzé­se. De megoldjuk... Ha itthon akarjuk tartani mind a két pontot, akkor mindenkinek jól kell ját­szania csapatunkban. Re­mélem, átérzik ezt a já­tékosok.” Egy gól helyett három A Békéscsaba—Haladás mérkőzésen, mondhatná ki­zárólag Gulyás kapusnak köszönhették a hazaiak, hogy az egyik pontot megőrizték. Hosszú kifutásaival megaka­dályozta, hogy Domjánék győztesen hagyják el Békés­csabát. — Úgy érzem, ezúttal jobb teljesítményt nyújtottam az átlagosnál — mondta a ka­pus. — Mégis, leginkább an­nak örülök, hogy a szakve­zetők bizalmát élvezem, s annak méginkább, hogy kezd összeállni a csapatunk. Igaz, szerdán halványabb teljesít­ményt nyújtottunk, de a kö­zönség most szurkolt, és nem szidalmazott bennünket. S hogy mi lesz Kaposvá­rott, erről így beszélt: — Számunkra minden ta­lálkozó fontos és nehéz. A kaposváriaknak pedig, már úgy tűnik, minden mindegy. Biztosra veszem, hogy az el­ső húsz percben be akarnak gyűrni minket. Persze, azért nyerni akarunk. Egyre in­kább tudunk egymásért haj­tani, s hibázás esetén sincs veszekedés. Végül az önmagával szem­ben támasztott követelmé­nyekről szólt a kapus: — Sok függ majd az első labdarúgástól. Ha átmentem a szerdai formámat, nem lesz gond. Kaphatok Kapos­várott is egy gólt, de akkor mi hármat rúgunk . Gulyás István XLIV. 77. ♦ 1988. április 1 Várady Béla monológja — Kicsit furcsán érez­tem magam a Vasas el­leni mérkőzés után. Az egyik szemem sírt, a má­sik meg nevetett, örül­tem, mert végre sikerült úgy játszanom, ahogy azt már régóta szerettem volna. Bánatos voltam azért, mert elvesztettünk egy pontot. Persze, ennyi helyzetet nem szabad ki­hagyni. Meg aztán And­­rusch is szenzációsan vé­dett. Na, de azért az egy pont is jól jött, ha lassan is, de biztosan araszolunk előre. Szombaton nagyon nehéz mérkőzés vár ránk Szombathelyen. A Hala­dás remek együttes. Egy pontért megyünk, és ha sikerül fegyelmezetten védekeznünk, meg is sze­rezzük. Zvara csatasorba állása sokat segít, hiszen kontrajátékot kell játsza­nunk. Nagyon remélem, hogy meg tudom ismétel­ni a Vasas ellen nyújtott teljesítményemet, és talán a Haladás ellen betalálok a kapuba. Ha sikeresen túljutunk a Haladáson, jön a Kaposvár. Ha elle­nük nyerünk, fellélegez­hetünk, mert már nem le­het probléma. Csak már lennénk túl a Haladá­son ... Várady Béla Kiprich játéka kérdéses Pécsett Dr. Bíró Gábor, a Tatabá­nya orvosa tizennégy évv alatt csak egyszer lepődött meg igazán. Négy évvel ez­előtt, amikor a Volán ellen Schmidt váratlanul megsé­rült. Mert róla Bíró doktor azt hitte, hogy soha életé­ben nem eshet baja, hiszen olyan masszív játékos. — Ez a bajnoki idény mi­lyen a sérüléseket tekintve? — kérdeztük az orvost. — Nem túl rossz. Nem volt több sérülés, miint amennyi általában egy baj­nokságban előfordulhat. Igaz, a legfájóbb „baleset” mégis ebben a bajnokságban volt. Kiprich az ősszel kénytelen volt hosszabb ideig pihenni. S ez valószínűleg pontokban mérhető kihagyás volt. — A játékosok közül ki a legbalszerencsésebb? — Váczi. Neki az össz.,a pereműtéte volt, amelyet a közelmúltban meg kellett is­mételni. — Kik azok, akik az át­lagnál többet járnak keze­lésre? — A kulcsjátékosok korú­ P. Nagynak volta­k gondjai; túlterhelés miatt ízületi el­változást és cson­tbántalma­­kat tapasztaltam nála. Az év elej­án Szalmának is pana­szai volta­k, majd Dobesch sérült meg. — A Honvéd elleni mécs­esen Moldvánt kellett lecse­rélni. Vele mi történt? — Combizomhúzódásra van, ezért legalább egy hetet ki kell hagynia, vagyis a Pécs elleni nem játszhat. — És Kiprich? — Kipn­ichnek megrándult a térde. Kérdéses a játéka. Pénteken döntünk majd, hogy szombatom pályára lép­het-e. Húsvéti ajándék A Bp. Honvéd a Tata­bányán elszenvedett vere­ség után is az élen várja az újabb rangadót. De milyen lesz a folytatás? A lilák érkeznek Kispestre, s nagyon kell ügyelnie Bicskei Bertalannak és csapatának, nehogy újabb pontvesztés következzen.­­ Szerdán hiányzott a frissesség a játékosok többségéből — fejtegette a vezetőedző. — Ettől függetlenül egy pontra jók lehettünk volna.­­ Miért nem friss a csapat? — A Honvéd nagy ál­dozatokat vállal, hogy mindenben a magyar vá­logatott csapatok rendel­kezésére álljon. Ez az ál­landó terhelés visszaüt a bajnoki és a kupatalálko­zóinkon. Ráadásul min­denki ellenünk akar bi­zonyítani. A Tatabánya is alaposan túlfűtött álla­potban küzdött ellenünk. De erről elég ennyi... + Mi lesz a Dózsa el­­­­len? — Az újpestiek a mi­einknél jóval könnyebb mérkőzés után vannak. Úgy vélem, a Debrecen legyőzése rutinfeladat volt. Nehéz lesz, de min­dent elkövetünk, hogy be­gyújtsuk a két pontot. A- Tehát győzni akar­nak? — Természetesen. A hátralévő rövid időt igyekszünk úgy kihasz­nálni, hogy frissebbek le­gyünk, mint Tatabányán. Szeretnénk húsvétra meg­ajándékozni szurkolóinkat két ponttal, és olyan já­tékkal, amely élmény lesz a számukra is.

Next