Népsport, 1988. április (44. évfolyam, 77-102. szám)
1988-04-01 / 77. szám
2 NÉPSPORT S Labdarúgás PÁLYÁRÓL PÁLYÁRA - A 20. FORDULÓ ELŐTT Visszatérés - góllal Mór felöltözött, mint véget ért a mérkőzés. Saját kérésére cserélték le, úgy érezte, a sok kihagyásnak böszünhető fáradtság miatt, hogy át kell adnia a helyét egy frissebb játékosnak. Ráadásul megtette a dolgát: öt perccel a csere előtt ő rúgta a Ferencváros ötödik gólját. A szurkolók egyébként megijedtek, amikor Kincses Sándor leballagott a pályáról. Fájtok, hogy ismét megsérült, ami nála cseppet sem meglepő. Szerdán is hosszú kihagyás után került viszsza a csapatba, ezúttal az Achilesima volt a soros kellemetlenkedő. Az ín begyulladt, s ezért Kincses alapozás idején a pálya helyett az orvosi rendelőt látogatta. Játékán azonban nem érződött a kényszerpihenő. Nagy szorgalommal „rakkolt”, rengeteg labdát szerzett , és azokat többnyire jól is osztotta el. A gól pedig visszaadta önbizalmát is. A találkozó után viszont már nem a szerdai mérkőzésről beszélt, gondolatait a következő feladat, a Vasas elleni kilencven perc kötötte le. Sőt, már a cseréjénél is arra gondolt, hogy szombatra nem árt némi tartalék erő. Elsősorban ahhoz, hogy a Rába elleni teljesítményt sikerüljön átmenteni a Fáy utcába. Akkor ugyanis szerinte a Ferencváros győzelmi igénnyel léphet pályára. De abban biztos, hogy legalább egy pontot elvesznek a Vasastól. A siófoki közönség egyik kedvence, Lakatos Ferenc ez idő szerint katona. A hazai szurkolók mindebből csak annyit érzékelnek, hogy a csatár a szokásosnál rövidebb, „alakisabb” frizurát visel, hiszen a bajnoki mérkőzésekről eddig nem hiányzott. Lakatos tehetséges labdarúgó, s nem véletlen, hogy még a bajnok MTK-VM is szemet vetett rá. Persze, nem a szerdai játéka késztette tárgyalóasztalhoz a fővárosi klub vezetőit. Ezúttal ugyanis csak villanásai voltak, s összességében halvány teljesítményt nyújtott. — Várpalotán töltöm a szolgálati időmet, s a múlt szombati esküig csak mérkőzésekre engedtek el a parancsnokaim. Ott, a helyi csapatnál edzettem, s bizony most érzem, kicsit visszaestem, nem túl jó az erőnlétem. Igyekszem ledolgozni a hátrányomat, s erre minden lehetőségem megvan, mivel ezentúl csak a hétvégi bajnoki mérkőzések után kell megjelennem Várpalotán. — Tehát szombaton Debrecenből egyenesen Palotára visz az útja. Milyen eredménnyel lenne ■ elégedett? — Nem kapunk ki a DMVSC-től, de azt sem tartom kizártnak, hogy nyerünk. Akkorra összeáll a csapatunk, lejár Quirkó és Balázs eltiltása, s bizonyára Zsadányi is rendbe jön. Tehát sokkal jobbak leszünk, mint az MTK ellen. Jobbnak kell lennünk, hiszen kiesési rangadót játszunk. Az az igazság, hogy nagyon rossz nekivágni úgy egy bajnokságnak, hogy „jaj, csak ki ne essünk!” Szeretném, ha az MTK-sok megállapodnának a Siófok vezetőivel, s végre a fővárosba költözhetnek. Lakatos Debrecenben szeretne javítani Kincses Sándor Lakatosnak csak villanásai voltak szerdán az MTK-VM ellen. Képünkön a csatár éppen Katzenbach és Varga mellett igyekszik elvinni a labdát. Marozsán segítőkészen kíséri az akciót (S. Török László felvétele) Ki bizonyít és mit? Néhány hét alatt harmadszor találkozik egymással a Rába ETO és a Videoton. Az MNK-mérkőzésen Fehérváron 1-1-es eredmény született, Győrött viszont sokáig úgy tűnt, hogy 2-1-nél sikerül a fehérváriaknak egyenlíteniük. Ám túlzottan kinyílt a védelmük, s végül biztosan jutott tovább az ETO. Ezúttal is érdekessége a találkozónak, hogy több volt fehérvári labdarúgó szerepel a győri együttesben. Az egykori fehérvári válogatott kapus, Kovács László, Siófokról vissza,kerülve ismét Győrött véd, és Preszeller is Székesfehérvárról került el, igaz, előbb Szombathelyre. A múlt nyáron újabb két fehérvári csatlakozott a győri együtteshez: Csongrádi és Májer. Csongrádi erőssége lett az ETO-mafc, Májer viszont nem tudott kezdő ember lenni, és néhány hónap után visszatért a Videotonhoz. Sérülése miatt az MNK-mérkőzéseken nem szerepelhetett az egykori válogatott szélső, ám szombaton játszik. A Videoton számára rendkívül fontos lenne legalább az egyik pont megszerzése. A győriek viszont szeretnék feledtetni az Üllői úti kudarcot. Ráadásul Kovács, Preszeller és Csongrádi nyilván igyekszik majd volt csapata ellen bizonyítani. Ezt Csongrádi a fehérvári MNK -mérkőzésen már meg is tette. Most lehet, hogy más bizonyít? Tartalék, ám mégis inkább utánpótlás Az újságolvasók többségének szeme nem áll meg a tartalékbajnokság tudósításainál. Pedig ezekben a csapatokban kergetik a labdát a jövő reménységei is. Aki ránéz a tartalékok tabellájára, azonnal észreveszi: az Újpest nyolcpontos előnnyel vezeti a mezőnyt. És nem véletlenül, hiszen a csapat tagjainak többsége már négy évvel ezelőtt együtt játszott. Minden évben akad fiatal, ahol felkerül az első csapatba, így például ismerősen cseng már Kecskés és Balogh neve. — Mi a titka a kitűnő szereplésnek? — kérdeztük Varga István edzőt. — Nincs titok. Szezonkezdés előtt mindig leülünk kis beszélgetésre. A lényeg: megmondom a fiúknak, nálunk csak egy cél van, az, hogy minél előbb az első csapat közelébe kerüljenek. Nem szeretem azokat, akik úgy gondolkodnak: „majd elmegyek másodosztályba, ha itt nem megy”. Szerencsére, nálunk mindenki tudja, mit akar, és teszi a dolgát. — A játékukban másolják az egyet, vagy mást játszanak? — Mást játszunk. Az első csapat három csatárral támad, mi csak kettővel. És a védekezésben is különbözünk. Tudom, az se,nnne a normális, ha mi is azt játszanánk, amit az első csapat, de ezt nem kérte senki tőlem. — Ezt úgy értjük, hogy nem a legjobb a kapcsolat az első csapattal? — Éppen ellenkezőleg: a legnagyobb az egyetértés. Most is két fiatal lépett előre, Rózsa és Szlezák. — Azt hallani, hogy NB I-es csapatok is felfigyeltek a munkájára. Megy, vagy marad? — Nem könnyű erre felelnem. Edzőként végigjártam a szamárlétrát, azt hiszem, így, negyvenévesen bele kellene ugratnom a mély vízbe. Vannak ajánlataim, de még nem döntöttem. Egyelőre az a legnagyobb vágyam, hogy a csapat a bajnokság végén is az első helyen végezzen, s minél több játékosom kerüljön a Dózsa NB I-es gárdájához. Akár már a Honvéd ellen is. Garami reményei Pécsett nagy érdeklődéssel várják a Tatabánya szombati vendégjátékát. Ezt igazolja, hogy nagy számban fogynak a jegyek a mérkőzésre. Az esélyekről Garami József, a hazaiak mesteredzője így beszélt: „Legutóbb, a tavalyi bajnokságban a Tatabánya Újmecsekalján is nyerni tudott, s ez intő jel. A bányászcsapat most nagy lehetőség előtt áll, ha sikerre venné a pécsi akadályt, még az elsőség kérdésébe is beleszólhatna. Nincs gyenge pontja az együttesnek, viszont van három kiváló csatára és egy nagyszerű irányítója. Érett, összeszokott csapat, a játékosok ismerik egymás gondolatát is. Számunkra gondot okoz a csatártrió és Csapó őrzése. De megoldjuk... Ha itthon akarjuk tartani mind a két pontot, akkor mindenkinek jól kell játszania csapatunkban. Remélem, átérzik ezt a játékosok.” Egy gól helyett három A Békéscsaba—Haladás mérkőzésen, mondhatná kizárólag Gulyás kapusnak köszönhették a hazaiak, hogy az egyik pontot megőrizték. Hosszú kifutásaival megakadályozta, hogy Domjánék győztesen hagyják el Békéscsabát. — Úgy érzem, ezúttal jobb teljesítményt nyújtottam az átlagosnál — mondta a kapus. — Mégis, leginkább annak örülök, hogy a szakvezetők bizalmát élvezem, s annak méginkább, hogy kezd összeállni a csapatunk. Igaz, szerdán halványabb teljesítményt nyújtottunk, de a közönség most szurkolt, és nem szidalmazott bennünket. S hogy mi lesz Kaposvárott, erről így beszélt: — Számunkra minden találkozó fontos és nehéz. A kaposváriaknak pedig, már úgy tűnik, minden mindegy. Biztosra veszem, hogy az első húsz percben be akarnak gyűrni minket. Persze, azért nyerni akarunk. Egyre inkább tudunk egymásért hajtani, s hibázás esetén sincs veszekedés. Végül az önmagával szemben támasztott követelményekről szólt a kapus: — Sok függ majd az első labdarúgástól. Ha átmentem a szerdai formámat, nem lesz gond. Kaphatok Kaposvárott is egy gólt, de akkor mi hármat rúgunk . Gulyás István XLIV. 77. ♦ 1988. április 1 Várady Béla monológja — Kicsit furcsán éreztem magam a Vasas elleni mérkőzés után. Az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett, örültem, mert végre sikerült úgy játszanom, ahogy azt már régóta szerettem volna. Bánatos voltam azért, mert elvesztettünk egy pontot. Persze, ennyi helyzetet nem szabad kihagyni. Meg aztán Andrusch is szenzációsan védett. Na, de azért az egy pont is jól jött, ha lassan is, de biztosan araszolunk előre. Szombaton nagyon nehéz mérkőzés vár ránk Szombathelyen. A Haladás remek együttes. Egy pontért megyünk, és ha sikerül fegyelmezetten védekeznünk, meg is szerezzük. Zvara csatasorba állása sokat segít, hiszen kontrajátékot kell játszanunk. Nagyon remélem, hogy meg tudom ismételni a Vasas ellen nyújtott teljesítményemet, és talán a Haladás ellen betalálok a kapuba. Ha sikeresen túljutunk a Haladáson, jön a Kaposvár. Ha ellenük nyerünk, fellélegezhetünk, mert már nem lehet probléma. Csak már lennénk túl a Haladáson ... Várady Béla Kiprich játéka kérdéses Pécsett Dr. Bíró Gábor, a Tatabánya orvosa tizennégy évv alatt csak egyszer lepődött meg igazán. Négy évvel ezelőtt, amikor a Volán ellen Schmidt váratlanul megsérült. Mert róla Bíró doktor azt hitte, hogy soha életében nem eshet baja, hiszen olyan masszív játékos. — Ez a bajnoki idény milyen a sérüléseket tekintve? — kérdeztük az orvost. — Nem túl rossz. Nem volt több sérülés, miint amennyi általában egy bajnokságban előfordulhat. Igaz, a legfájóbb „baleset” mégis ebben a bajnokságban volt. Kiprich az ősszel kénytelen volt hosszabb ideig pihenni. S ez valószínűleg pontokban mérhető kihagyás volt. — A játékosok közül ki a legbalszerencsésebb? — Váczi. Neki az össz.,a pereműtéte volt, amelyet a közelmúltban meg kellett ismételni. — Kik azok, akik az átlagnál többet járnak kezelésre? — A kulcsjátékosok korú P. Nagynak voltak gondjai; túlterhelés miatt ízületi elváltozást és csontbántalmakat tapasztaltam nála. Az év eleján Szalmának is panaszai voltak, majd Dobesch sérült meg. — A Honvéd elleni mécsesen Moldvánt kellett lecserélni. Vele mi történt? — Combizomhúzódásra van, ezért legalább egy hetet ki kell hagynia, vagyis a Pécs elleni nem játszhat. — És Kiprich? — Kipnichnek megrándult a térde. Kérdéses a játéka. Pénteken döntünk majd, hogy szombatom pályára léphet-e. Húsvéti ajándék A Bp. Honvéd a Tatabányán elszenvedett vereség után is az élen várja az újabb rangadót. De milyen lesz a folytatás? A lilák érkeznek Kispestre, s nagyon kell ügyelnie Bicskei Bertalannak és csapatának, nehogy újabb pontvesztés következzen. Szerdán hiányzott a frissesség a játékosok többségéből — fejtegette a vezetőedző. — Ettől függetlenül egy pontra jók lehettünk volna. Miért nem friss a csapat? — A Honvéd nagy áldozatokat vállal, hogy mindenben a magyar válogatott csapatok rendelkezésére álljon. Ez az állandó terhelés visszaüt a bajnoki és a kupatalálkozóinkon. Ráadásul mindenki ellenünk akar bizonyítani. A Tatabánya is alaposan túlfűtött állapotban küzdött ellenünk. De erről elég ennyi... + Mi lesz a Dózsa ellen? — Az újpestiek a mieinknél jóval könnyebb mérkőzés után vannak. Úgy vélem, a Debrecen legyőzése rutinfeladat volt. Nehéz lesz, de mindent elkövetünk, hogy begyújtsuk a két pontot. A- Tehát győzni akarnak? — Természetesen. A hátralévő rövid időt igyekszünk úgy kihasználni, hogy frissebbek legyünk, mint Tatabányán. Szeretnénk húsvétra megajándékozni szurkolóinkat két ponttal, és olyan játékkal, amely élmény lesz a számukra is.