Népsport, 1988. december (44. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-01 / 286. szám

2 NÉPSPORT & Labdarúgás Továbbjutók az MNK-ban: Döm­süd, Répcelak, ZTE, Vác, Újpesti Dózsa—Rába ETO 1-2 (0-0, 0-0, 0-1) Megyeri út, 400 néző. V: Fekete M. (Ádám, Ring). 1). Dózsa: Brockhauser — Vojtekovszki, Temesvári, Ko­vács, Szlezák — Kozma, Steidl, Szabó, Keneszt — Schróth, Balogh. Edző: Varga István. Rába ETO: Boros — Csikós, Hlagyvik, Pecsics, Virágh — Udvardi, Kiss, Somogyi, Urbányi — Bartus, Mörtel. Edző: Haász Sándor. Csere: Kozma helyett Künk a 32., Bartus helyett Vermes az 59., Mörtel helyett Handel a 84., Schróth helyett Szöl­­lösi a 84. percben. Gólszerző: Somogyi a 98., Csikós a 107., Klink a 110. percben. Szöglelarány: 6:5 (2:2) az V. Dózsa javára.­ ­Mindkét csapat vezető­edzője természetesnek vet­te, hogy csapata továbbjut. Az újpestiek mestere, Var­ga István azért azt hozzá­tette, hogy a Dózsának az MNK az egyetlen lehető­sége ahhoz, hogy jövőre kiléphessen a nemzetközi porondra. A vendégek cse­repadján amerikai állampol­gár is helyet kapott. Ver­mes József megkapta já­tékengedélyét, és a nyár végéig az ETO-hoz szerző­dött a labdarúgó.­ Tizennégy percet kellett várni az első olyan akcióra, amelyet úgy ahogy befejez­tek a játékosok. Ekkor So­mogyi—Mörtel összjáték után a győri középcsatár 16 m-ről lőtt kapura, de Brockhauser szépen védett.­­Gyömöszölték egymást a csapatok, különösebb ered­mény nélkül. A labda a két tizenhatos között pattogott ide-oda, a kapusok alig találkoztak vele. Nem lehe­tett panasz az akaratra, a lelkesedésre, de ez kevés volt, mert a játékosok ren­geteg hibával játszottak.­ A 25. percben Schróth húz­hatott volna el a jobb szé­len, de Urbányi a 16-ossal egymagasságban fellökte az újpesti szélsőt. A szabadrú­gásból Kozma adott középre, Temesvári 5 m-ről lőtt, de pontosan Boros kezébe. A 30. percben egy kapukirúgás után Temesvári és Kozma együtt ugrott fel a labdára a fe­lezővonalnál. Temesvári a labda helyett játékostársa orrába fejelt. Kozmát le is kellett cserélni. (A szünetben Nagy Lász­ló pályaedző — aki pontos diagnózist ugyan nem tu­dott adni — elmondta, va­lószínűleg eltörött az orr­csontja a válogatott játé­kosnak.­ A 36. percben Balogh cé­lozta meg 25 m-ről a győri kaput, és labdája alig ment a jobb kapufa mellé, öt perc­cel a félidő lefújása előtt jobb oldali Dózsa-támadás végén Kénoszt lőhetett for­dulásból, 14 m-ről kapura, ám a labda centiméterekkel a kapu fölé­­ ütött. Az ellen­támadásból Mörtel kapott re­mek indítást Bartustól a bal oldalon, becselezte magát a 16-oson belülre, majd 14 m­­ről az oldal­hálóba lőtt. SZÜNET UTÁN beszorította ellenfelét a hazai csapat. Előbb Kénoszt, Steidl összjáték után Temesvári 8 m-es fejesét a gólvonalról vágta ki Virágh, majd Ba­logh jobb oldali beadásába lépett bele a győri hátvéd, amely után a labda saját kapujába tartott, ám Boros az utolsó pillanatban elcsíp­te. Az 59. percben pályára lépett az amerikai „idegen­­légiós” Vermes, a Rába együttesében. A 73. percben gólszerzési lehetőséget sza­lasztott el a vendégcsapat. Somogyi a saját térfeléről nagyszerűen indította Mörtelt aki egyedül vezethette kapu­ra a labdát, de 10 m-ről a kifutó Brockhauserbe lőtt. Két perccel a rendes játék­­idő lefutása előtt Urbányi húzhatott kapura a bal ol­dalon. Senki sem támadta ám ő érthetetlenül a 16-osról ellőtte a labdát, amely a visszafutó Temesvári lábáról szögletre pattant. Ezután kö­vetkezett a kétszer 15 perces hosszabbítás. A rájátszásban az első eseményt Kiss 16 -­­es lövése hozta, melyet Brockhauser csak másodszor­ra tudott megkaparintani. Az ellentámadásnál Klink tört be a győri 16-oson belülre, ahol ütközött Hlagyvikkal, majd elesett. A közönség 11-est reklamált, de szó sem volt szabálytalanságról. A 98. perc hozta a vendégcsapat vezető gólját. Temesvári 40 m-re a saját kapujától el­vesztette a labdát. Udvardi azonnal a bal oldalon felfu­tó Urbányihoz játszott, aki a 11-es ponttal egy magasságból visszagurított az érkező So­mogyi elé, és a középpályás jobbal, 15 m-ről a bal sa­rokba lőtt. Brockhauser ké­sőn vetődött. 0-1 A hosszabbítás második fél­idejének kezdetén újabb gólt szerzett a Rába ETO. Ismét Somogyi volt a főszereplő, most a Dózsa térfelének a közepén cselezgetett, majd remekül látta meg a jobb ol­dalon felfutó Csikóst, elé tá­lalt, a védő az ötösön belülre vezette a labdát, majd éles szögből, 3 m-ről a kapuba vágta. Brockhauser most is csak nézőként vett részt az akcióban. 0-2 A 110. percben a Dózsa is gólt szerzett. Szabó remek labdával indította a győri vé­dők között kilépő Klinket, aki 17 m-ről a kapujából ki­futó Boros felett a kapu kö­zepébe emelt. 1-2 Nem sok öröm jutott azoknak a szurkolóknak, akik kilátogattak a Megye­ri útra. Mindkét csapat na­gyon komolyan, fegyelme­zetten próbált játszani, de ez csak a középpályán volt úgy, ahogy elfogadha­tó. A kapuk alig kerül­tek veszélybe, mert ha vé­letlenül egyik vagy másik játékos helyzetbe kerülhe­tett volna, biztosan rossz megoldást választott, így nem lett belőle semmi. Szünet után a Dózsa 15 percen keresztül egy kicsit felpörgette a játékot, és né­hány veszélyes helyzetet is kialakított a vendégek ka­puja előtt, de a góllövés nem sikerült. A vendégek magabiztosan védekeztek, de a támadásokban ők sem jeleskedtek, bár a 73. perc­ben Mörtel eldönthette vol­na a mérkőzést. A hosz­­szabbítás 30 percében az­tán végre láttunk abból is, amit futballnak neveznek. Igaz, az első gólhoz Temes­vári és Brockhauser is kel­lett, de ez semmit nem von le Somogyi találatából. A vezető gól után a Dózsa mindent egy lapra téve tá­madott, és ezt a győrieknek sikerült kihasználniuk. Ez­után már csak szépítésre tellett a lila-fehérektől. A mérkőzés 120 percét figye­lembe véve a győriek meg­érdemelten jutottak az MNK legjobb nyolc csapa­ta közé, habár az ő telje­sítményük sem volt jobb az átlagosnál. Jó: Hlagyvik, Somogyi Kiss, Hl. Kovács, Steddl, Sza­bó, Varga István: — Tartalékos csapatom becsületesen küz­dött. Akár meg is nyerhet­tük volna a mérkőzést, de Temesvári hibái, sajnos,­­ vereségünket jelentette. Haász Sándor: — Jó fek­vésű pálya a Dózsáé, leg­alábbis nekünk. Zombori Sándor XLIV. 286. ♦ 1988. december 1. Bp. Honvéd—Videoton 2-1 (2-1) Bozsik-stadion, edzőpálya, 1500 néző. V: Huták (Drigán, Kovács II L.). Bp. Honvéd: Díszil P. — Szíjjártó, Díszi­ L., Harcsár, Csehi — Gregor, Kisistak, Tóth, Hegyeshalmi — Füle, Zircher. Edző: Bicskei Bertalan. Videoton: Perry — Végh, László, Németh, Horváth — Máriási, Nováth, Sipos — Jónás, Jován, Petres. Edző: Ka­szás Gábor. Csere: Sipos helyett Emmer a 30., Jónás helyett Magyar a 65. percben. Gólszerző: Zircher a 12., Gregor (11-esből) a 25., Végh (11-esből) a 32. percben. Sárga lap: Csehi a 43., Petres a 46., Kisistók az 53. percben. Szögletarány: 14:2 (7:1) a Videoton javára. (Miután leírtuk a Hon­véd összeállítását, megkér­deztük Bicskei Bertalant miért ezt a csikócsapatot szerepelteti. A válasz: „Csuhay, Romanek és Drobni sárga lapok, Varga eltiltás miatt nem játszhat. Sass és Csábi pedig sé­rült. Mi nagyon komolyan vesszük a kupát, s­ ha le­het, megverjük a jobb ne­veket felvonultató Video­tont." Kaszás Gábor így véleke­dett az esélyekről:­­ „Tá­madni fogunk és tovább szeretnénk jutni!"­ A fehérváriak azonnal tá­madásba lendültek. Szögletek és veszélyes lövések záporoz­tak az egykori videotonos, Disztl Péter kapujára. A ven­dégakciók közepette a 12. percben egy kontratámadás végén Füle lefejelte a labdát az őrizetlenül maradt Zircher elé, aki futtából, 8 méterről a kapu jobb oldalába helyezett. 1-0 A Videoton támadott, Jo­ván, majd Jónás labdája foglalkoztatta Disztl kapust. Egy újabb Honvéd-ellentá­madás bontakozott ki a 25. percben. Tóth labdájával Gregor meglódult, Petry ki­jött elé, s amikor a közép­pályás kissé kisodródva meg­próbált kapura törni, a fe­hérvári kapus elhúzta a lá­bát. Tizenegyes. A büntető­pontra letett labda mögé Gregor állt és élesen a jobb alsó sarokba küldte. 2-0 A Videoton igyekezett a hátrányt ledolgozni. Szinte az egész csapat támadott. A 32. percben bal oldali szögletből ívelt középre Jónás. Jován fejelt kapura, a labda a jobb Szijjártó kapus módra kite­­nyerelte. Tizenegyes, lé ok volt ezúttal az ítéletvégrehaj­tó, s nagy nyugalommal a jobb sarokba küldte a labdát. 2-1 Csehi kapta az első sárga lapot, mégpedig a 43. perc­ben, mert leterítette Máriá­­sit. SZÜNET UTÁN jött az újabb sárga lap, ezt Petresnek mutatta fel a bíró, mert buktatta Tóthot. A har­madik lap tulajdonosa Kis­­istók. ő azért lett a sárga kártya tulajdonosa, mert a Honvéd térfelén kézzel húz­ta le a labdát. A Videoton mindent egy lapra feltéve rohamozott. A 60. percben Petres átadása után Emmer futtából kapura lőtt. Disztl P. óriási bravúr­ral a felső lécre tenyerelte a labdát. Ezt követően szigorú adok-kapok zajlott a pályán, nem nagyon kímélték egy­mást a játékosok. Máriása, majd később Jo­ván került nagy helyzetbe, aztán Németh hibázott a ka­pu torkában. Disztl Péter nagy percei következtek. Ál­landóan a Honvéd térfelén folyt a küzdelem. A lefújás előtt viszont Zircher előtt nyílt alkalom a gólszerzésre, de rosszul célzott. A papírforma Videoton sikert ígért. Úgy indult a találkozó, hogy így is lesz.. A szögletek és a gyors vendégakciók ezt sejtették. Ám a nagy rohanás köz­ben kinyílt a Videoton vé­delme, s ezt gyorsan ki­használta a Honvéd. A két­gólos előny megnyugtatta a Honvéd csikócsapatát, s idegessé tette a Videotont. A 11 -es viszont visszaadta a Videoton önbizalmát, s a második játékrészben méginkább nekirontott a hazaiaknak. Szinte levegő­höz sem engedte jutni a vendéglátókat, ám a legna­gyobb hel­yzeteket sem tud­ták gólra váltani a piros­­kékek. A Honvéd jószeré­vel csak védekezett, igaz egy-két ellenakciója ve­szélyt jelentett Petry kapu­jára. Ideges volt a hangu­lat, jöttek a hibák. A ha­zaiak hátvédei és a nagy­szerű napot kifogó Disztl Péter, mindent hárítani tu­dott. A Honvéd fiataljai — akik közül többet még a törzsszurkolók sem ismer­tek — foggal-körömmel küzdöttek. A siker egyér­telműen az ő érdemük! Jó: Disztl P., Disztl , Csehi, Tóth, Harcsár, Gregor, illetve László. Németh, Má­riási, Jován. Bicskei Bertalan: — Ritkán látható harcos, kemény kupa­küzdelmet hozott ez a 90 perc. A Videoton többet tá­madott, viszont igazi nagy helyzeteink nekünk voltak. Kaszás Gábor: — A látot­takhoz nem kívánok semmit hozzáfűzni. Varga Béla Csehi a levegőben úszva fél testhosszal előzi meg a Video­ton védőjét Horváthot és elfejeli előle a labdát Ferencváros—Haladás 2-0 (1-0) Üllői út, 5000 néző. V: Lazin (Szabó T., Hazafi). Ferencváros: Józsa — Vaszil, Pintér, Keller — Topor, Bánki, Limperger, Kincses — Fischer, Dzurják, Nagy Zs. Edző: Rákosi Gyula. Haladás: Derdák — Hegyi, Vörös Cs. Mikos, Görög — Marton, Nagy J., Bognár, Baranyai — Schröter, Schaff­er. Edző: Novák Dezső. Csere: Baranyai helyett Demján a 6., Hegyi helyett Si­mon a 75., Nagy Zs. helyett Dukon, Topor helyett Páling, mindketten a 83. percben. Gólszerző: Dzurják a 13., Dzurják a 49. percben. Szögletarány: 8:4 (5:2) a Ferencváros javára. Baranyainak bemelegedni nem volt ideje, ugyanis a 6. percben egy összecsapás után letámogatták a pályá­ról, s helyére Demján állt be. Négy perccel később Schröter ijesztett rá a házi­gazdákra, a jobbösszekötő helyén lerázta magáb­ól Kel­lert, ny­olcmét­eres lövését azonban Józsa kiütötte. A 13. percben viszont a hazai játékosok megnyugtat­ták szurkolóikat. Egy balról érkező beadás jó helyzetben találta Fischert, s ő tíz mé­terről, egyből a felső lécet találta el, a kipattanó lab­dát Dzurják futtából, kilenc méterről a háló közepébe küldte. 1-0 Nagyszerű kombinációt mutatott be a Ferencváros a 20. percben. Bánki átadá­sát a tizenhatos vonalánál álló Dzurják sarokkal a jobbösszekötő helyén kirob­banó Topor elé tette, ő az alapvonaltól visszasankálta a labdát, és a mögötte ér­kező Dzurják az ötös sar­káról a léc fölé bombázott.­­Dzurják az ősszel ren­geteget koptatta a kispa­­dot, és amikor lehetőséget kapott a bizonyításra, rendszerint nem okozott fejfájást védőinek. Ezúttal viszont szemlátomást óriá­si akarattal játszott. Ren­geteget futott, mindig meg­játszható volt, és így ál­landóan veszélyben tartot­ta a Haladás kapuját. Ha kicsit jobban összpontosít, húsz perc alatt törleszthe­­tett volna őszi „góladóssá­gából”.­ SZÜNET UTÁN gyorsan növelte előnyét a Ferencváros. Keller balról az alapvonaltól adott be a 49. percben, Derdák nagyon rossz ütemben mozdult ki, így a labda az ötösön fel­ugró Dzurják fejéről aka­dálytalanul hullott az árván hagyott kapu bal oldalába. 2-0 Fischer tizenkét méter­ről a reflektorokat találta el, a másik oldalon pedig Demján huszonkét méterről alig tévesztette el a hazai kapu bal alsó sarkát. Ezután tartós és unalmas játszado­zás következett a tizenhato­sok között, amit Nagy J. húsz méteres, lövése tört meg a 68. percben. Józsa vetődve kiütötte a jobb alsó sarok felé surranó labdát. Az utolsó percekre két Jó­­zsa-bravúr maradt, először Simon tízméteres perdítését ütötte ki a jobb alsó sarok elől, majd Görög próbálko­zott húsz méterről, a fe­rencvárosi kapus azonban a levegőben úszva szögletre tenyerelte a kapu jobb ol­dalába igyekvő labdát. Nyugodtan szemlélhet­ték a mérkőzést a Ferenc­város szurkolói, sok izgul­­nivalójuk ugyanis nem akadt. Kedvenceik nem adtak esélyt a Haladásnak, amely elsősorban védeke­zésre rendezkedett be, és gyors ellentámadásokba fektette gólszerzési remé­nyeit. Ez azonban csak re­mény maradt, a vendégek a hajrá perceit leszámítva, alig-alig közelítették meg Józsa kapuját. A Ferenc­város ezzel szemben az első félidőben szorgalma­san termelte helyzeteit, magabiztosan, időnként szellemesen futballozott. Szünet utáni gyors góljá­val el is döntötte a to­vábbjutás kérdését, bár ez nem tett jót a mérkőzés­nek, mert az iram és a színvonal nagyon vissza­esett. A Haladás a hajrá­ban megpróbált szépíteni az eredményen, de végül úgy esett ki a kupából, hogy nem kényszerítette teljes erőbedobásra a Fe­rencvárost. Jó: Józsa, Topor, Dzurják, ill. Bognár, Pajor-Gyulai László

Next