Népsport, 1989. augusztus (45. évfolyam, 181-206. szám)
1989-08-02 / 181. szám
2 NÉPSPORT Labdarúgás | XLV. 181. ♦ 1989. augusztus 2. Labdarúgó-bajnokcsapatok (I.) Bp. Honvéd NB I 1949, piros-fehér. Both József, szakedző. Az előzmények Kispesten jóval túl is ismertek ... Volt egyszer egy csapat, amelynek legtöbb játékosát nemcsak szőkébb pátriánkban, hanem szerte a nagyvilágban dilettánsok és szakértők egyaránt ismerték. Azon a 49-es őszi napon a KAC vezetősége bejelentette, hogy a klub, teljesítve egykori feladatát, befejezettnek tekinti küldetését, beleolvad a Honvédba. Az ezt követő években olyan csapata szerepelt a piros-fehéreknek az NB I-ben, amelyhez fogható azóta sincs, legfeljebb legszebb álmainkban él. Bozsik, Czibor, Grosics, Kocsis, Puskás stb. sorozatban nyerték a legnehezebb mérkőzéseket, s a csapat játékosainak döntő többsége alkotta az ötvenes évek „aranycsapatát” .. . Amikor annak idején (!) utoljára az 50-es évek közepén Puskásék átvették a bajnoki aranyérmét, senki sem gondolta volna, hogy a klub rajongóinak 25 évet kell az újabb bajnoki aranyéremre várnia. De az az idő is eljött, mint ahogy az is, amikor tizenegyedszer is felsorakozhatott a Honvéd-gárda a bajnoki aranyak átvételére!... Október végén talán még a legelfogottabb Honvédszurkolók, sem fogadtak volna kedvenceik bajnokságára. Akkor robbant ki ugyanis a bundabotrány, melyben több kispesti labdarúgó is szerepelt. Az MLSZ felfüggesztette Sallai, Sikesdi, Cseh, Fodor, Kovács játékjogát, s bizony, ők maghatározó emberei a csapatnak. A pályán azonban nem az történt, amire sokan számítottak... A tartaléksorból előrelépett fiatalok hősiesen igyekeztek pótolni a hiányzókat, s mint később kiderült, ez sikerült is nekik. A tartalékos Honvéd lépést tartott az élcsoporttal, és a harmadik helyen zárhatta az őszt. Igaz, hétpontos hátrányuk volt a pirosfehéreknek a listavezető MTK-VM mögött. Edzőcserére került sor, a szövetségi kapitányinak kinevezett Bicskei Bertalant Both József váltotta fel. A csapat szereplése azt igazolja, hogy a csere nem okozott törést, mi több, a piros-fehérek lépésről lépésre meneteltek előre. Ledolgozva a hátrányt, az utolsó fordulóban a mindent eldöntő mérkőzésen biztos győzelmet arattak a rivális kék-fehérek ellen. A Bp. Honvéd ezzel megvédte bajnoki címét és immár tizenegyedszer végzett az első helyen az alakulás óta. Minden bajnoki címhez kötődnek emlékek, de most bizonyára arra emlékeznek majd nagyon sokáig, hogy egy „padlón fekvő’’- Honvéd állt talpra. Nem ünneprontás, de a kispestieknek egy kicsit kedvezett a bajnoki kiírás. A döntetlenek után rendre ők bizonyultak jobbnak a tizenegyesrúgásokban mindössze egyszer maradtak alul ellenfelükkel szemben. Az is igaz viszont, hogy a tizenegyeseket be kellett rúgni... S ez sikerült! Debreceni VSC NB II Keleti csoport 1902, piros-fehér, Temesvári Miklós, szakedző. Az 1987—88-as bajnokság végén a DMVSC az NB I- ből kiesett, egyévi NB 11-es szereplés után azonban újra feljutott az élvonalba. A visszavezető út bizony eléggé göröngyös volt. Temesvári Miklós személyében új szakvezető került a szakosztályba, és nyolc új labdarúgót igazoltak át a cívisváros csapatába. Köztük volt a válogatott Rostás, Moldván, illetve Adorján, valamint a volt NB II-es gólkirály, a szarvasi Márton is. Rajtuk kívül a fiatalabb korcstyúj Vil Tóth, Ulveczki, Tőkés és Csiszár is debreceni labdarúgó lett. Temesvári Miklós megérkezése után így nyilatkozott: „ Teljesen legyengült, kritikán aluli erőállapotban levő játékosokat, erkölcsileg és hangulatilag is „lelombozódott” csapatot vettem át. És elkezdődötta bajnokság. Egerben 1-0-ás győzelem, otthon (a Debreceni Kinizsitől) vereség. Szinte hihetetlen), az élelmezésiek együttese volt az egyetlen, amelyik mindkét mérkőzését megnyerte a bajnok ellen. Mínusz 6 pont egyetlen csapattal! Nem utolsó teljesítmény !! Néhány forduló után csak Horváthtal, Nagy Lajossal, Dánnal és Adorjánnal volt elégedett a szakvezető. Időközben a volt gólkirály, Melis átigazolt Békéscsabára. Ezután következett 1988. október 24-e, a bundabotrány kipattanása. Rendőrségi, majd bírósági eljárás indult a volt ügyvezető elnök, a szakosztályvezető, a technikai vezető és mások ellen. A bundaügy lerágott csont” nagy hatással volt a baráti kör működésére (amely azóta nem is hallat magáról), és a szurkolókra, hiszen akármilyen biztosan haladt a bajnoki cím elnyerése felé a DMVSC, a megszokott nézőszám alaposan megcsappant. Az őszi idényt a DMVSC öt pont előnnyel zárta , azután Márton Diósgyőrbe akart igazolni, de végül is maradt! Tavasszal a DMVSC végig megőrizte őszi első helyét! A szurkolók igen kevés mérkőzésen voltak elégedettek a játékkal. Lényegében igazán tetszetős, korszerű játékot a Jászberény ellen mutatott a csapat. Az együttes a Szolnok ellen Debrecenben 3-0-ra, Szolnokon 6-0-ra győzött. „Ez férfimunka”, remek bravúr volt! Az sem volt megnyugtató, hogy napirendre került az 1979-ben történt DMTE— DVSC fúzió, illetve az abból született DMVSC. A „válóper” hosszú ideig tartott, s a végén újjászületett a DMVSC-ből — július elsején — a DMTE és a DVSC. Az új idényben már DVSC néven szerepel az NB I-es gárda, a DMTE átvette a D. Universitas szakosztályát, s vele NB II-es jogát is. Csepel SC NB II Nyugati csoport 1912, kék-piros, Már János, szakedző. Közel fél évszázad az NB I-ben! Nem akármilyen teljesítmény, még ha a Csepelről is van szó. Arról a csapatról, amelyik 1912-ben „született”, 40-ben az NB I- be jutott, s ötödik lett. Egy évvel később már mint magyar bajnok vonult le a pályáról az utolsó mérkőzés után. Ezt a bravúrt ezután még kétszer ismételte meg. Most hároméviszáműzetés után a Csepelnek sikerült visszatérnie a legjobbak közé. Némi szerencsével, de megérdemelten! Igaz, pontjainak száma megegyezett a második helyezett Oroszlányéval, de a legtöbb győzelmet (18) ő aratta, a legtöbb gólt (62) ő lőtte és 21-es gólkülönbsége (52-31) sokkal jobb riválisa 35-28-as teljesítményénél ! Már János újabb egyéves szerződést kötött a klubbal. Janker Péter, a szakosztály elnöke így emlékezett a sikeres évre: — A vállalattól mindent megkaptunk, ami a sikeres szerepléshez szükséges volt A cél, a feljutás érdekében a vezetés sok mindent megtett, és a csapat körül nyugodt légkört biztosított. Látták, érezték ezt a labdarúgók, s ez számukra jelentős hajtóerő volt. - Kik játszottak legtöbbször? — A csapat a Szieben, Gyimesi, Tyukodi, Szabó, Nagy., Stefanov, Herbály, Azxer, Tatár, Birkás, Kovács F., Ivanics, Vígh, Deutsch. Kuczmag-keretből került ki! Most egyedül Birkás szerződését nem újítottuk meg. De az ifik már „sorakoznak” ... Országos ifjúsági bajnokcsapatunkból Vámos, Jezsek, Szabó M. és Hamar kerül feljebb. Visszakerül hozzánk a Dömsödnek, illetve az Érdnek kölcsönadott Farkas és Tompos. Várjuk a most leszerelő Jakabot és Horváth M.-et, valamint Mezőtúrról Horváth Attilát. Tárgyalunk a Siófok játékosával, Zsadányival, a III Ker. TTVE-ből Kárpátival. HATAN AZ NB III-BŐL Ajka Hungslu Bakony-csoport 1920, zöld-fehér, Szabó Rezső, edző. A dinamikusan fejlődő, közel harminncötezres lélekszámú Ajka népszerű csapata 1966-ig nem játszott különleges szerepet. 1969-ben az együttes végre az NB III-ba jutott. Fejlődése azóta töretlen. 72—73-ban még harmadik, 73—74-ben második, s az akkori egész évi munka, no meg a kitűnően sikerült tavaszi hajrá meghozta tól megérdemelt gyümölcsét. Egy évvel ezelőtt a Hungalu labdarúgói szorongatott helyzetben edző nélkül maradtak, ráadásul osztályozót kellett vívniuk a Keszthely ellen. Az „eredmény”? ... Egy év után az ajkai zöldfehérek visszakerültek a harmadik osztályba. — Akkor rögtön megfogalmazódott az 1988—89-es bajnoki év célkitűzése — emlékezett vissza a nehéz napokra Tollár Sándor technikai vezető. — Vissza kell kerülnie együttesünknek a második vonalba, mert Ajkának szüksége van NB II-es szintű labdarúgócsapatra. Ekkor került a Hungaluhoz edzőnek Szabó Rezső, a ZTE egykori gólerős csatára. Sajnos az edző és a játékosok „ismerkedése” elég hosszú ideig tartott, s olyan hátrányba kerültek, hogy a helyi rivális Ajkai Bányász az őszi idény közepén már nyolc ponttal vezetett előttük. — Leültünk a játékosokkal beszélgetni — jegyezte meg Szabó Rezső. — Kértük őket, értsék meg: a magasabb osztályból érkezett csapat ellen mindenki kettőzött erővel küzd. Senkit nem lehet félvállról venni... Az. együttes erőállapota örvendetesen javult, a bajnokság befejezése előtt három fordulóval már látszott, hogy a zöld-fehéreket aligha előzi meg a helyi nagy ellenfél. Így is történt! Budafoki MTETökey Duna-csoport Piros-fehér, 1919. Dobesch Gyula szakedző A XXII. kerület élcsapata nem akármilyen színfoltja labdarúgóéletünkének. 1919- ben, amikor nevet változtatott, és a „Világosság” név helyett felvette a BMTE (Budafoki Munkás Testedző Egyesület) nevet, kivívta a rendőrség haragját. A nevet ugyanis meg kellett változtatni. A szókezdő betűk (BMTE) megmaradtak, csak éppen a hatóságot nagyon bosszantó „Munkás” szó változott meg „Műkedvelőik”-re... Teltek-múltak az évek, a BMTE-nek a 30-as években hírneves csapata lett. Közvetlen a profizmus után a nemzeti bajnokság első évében, 1935—36-ban már a legjobbak között játszott az az együttes, amelyik az első NB I-es évében a 10., 36— 37-ben a 11., 37—38-ban megint a 10., 38—39-ben pedig a 7. (!) helyen végzett. Aztán a kék-pirosak eltűntek a porondról. Az első év legszebb eredménye a bajnok Hungária elleni 3:3-as döntetlen. Egy évvel később az újra bajnokságot nyert Hungáriát 1:0-ra győzte le, a visszavágón 3:2-re a kék-fehérek nyertek ugyan, mégsem kellett szégyenkezniük a budafoki akinek,hiszen például a Hungária a 2. Újpestet 5:1-re győzte le. Harmadik NB I-es évének legszebb eredménye: kettős győzelem (3:2, 3:1) a 4. Kispest ellen és 3:0 az ETO ellen. A Hungária az utolsó találkozást sem őrzi kedves emlékei között, hiszen a kék-fehérek idegenben hármat kaptak és egyet sem adtak a BMTE-nek ... A maiak (főleg a fiatalok) arra sem emlékezhetnek, hogy (többek között) kik nőttek fel az évek során a XXII. kerületben. Íme: Bánkúti László és István (apa és válogatott fia), Borhy Károly, Schmiedt Rudolf, a gólkirály Mörtel és Esterházy, Szijjártó, Tóth Kálmán, Csordás Lajos, Dudás János, Király Sándor, Verebes József, Zakariás József ... Hogy közülük kik a leghíresebbek? Dudás János feltétlenül köztük van. A 30-as években, londoni válogatottsága után, a futball őshazájában 10 000 fontért csalogatták, marasztalták. És milyen az élet? Dudásnak nem kellett a szédületes összeg. Idős korában (úgy tűnik) szívesebben ment ki vasárnaponként a budafoki pályára, ahol rendezőként ellenőrizte a nézők jegyét... Rengeteg jó játékosa, és viszonylag kevés edzője volt a Budafoknak. A most távozott Dobesch Gyula a felszabadulás után közel három évtizeden át szolgálta egyesületét játékosként és edzőiként. A csapat most feljutott az NB II-be. De Dobesch? Ahogy ő mondta, neki idény közben azt mondták, ha a csapat nem jut az NB II-be, szerződését nem újítják meg. De a csapat feljutott az NB II-be, és Dobesch Gyula mégis távozott. Vajon miért? ... Ennek megválaszolása azonban már egy másik írást érdemel ... Paksi SE Dráva-csoport 1952, zöld-fehér, Vábró József, edző. Igaznak bizonyult Pakson az a megállapítás, amit már az őszi idény előtt hangoztattak a két csapat szurkolói. Nálunk az első pillanattól élesben megy a játék — mondták mind a két oldalon, s ez valóban így volt. Csak éppen a rajt „az egyiknek sikerült, a másiknak nem”. A PSE alaposan lemaradt. Az elején volt olyan forduló, amely után hat pont volt a csapat hátránya az Atom SE-vel szemben. De a játékosok nem csüggedtek, és a téli pihenő előtt egyenlítettek! Félidőben a két csapat pontszáma már megegyezett, az Atom SE csak jobb gólkülönbséggel vezetett, így ment a játék a 28. fordulóig. Ezután az Atom 6, a PSE 9 pontot szerzett, s bajnokságot nyert! Az utolsó mérkőzés előtt már szinte beszélni sem tudtak az izgalomról a játékosok. Vajon betörik-e a „kaput”, amit eddig már többször is „döngettek”, de valami mindig közbejött... Idegesség, izgalom az egyik, teljes nyugalom a másik oldalon. A PSE 1500 néző előtt bebizonyította, hogy megérdemelte 2700 perces küzdelem után a labdarúgócsapat legszebb ajándékát, a bajnoki címmel járó aranyérmet! Zengett, zúgott az aréna, éjjel egy órakor még hamisítatlan karneváli hangulat uralkodott a városban. Mezőtúri Honvéd Tisza-csoport 1954, piros-fehér, Földesi János, edző. •+■ Hoznak-e lényeges változásokat az augusztusi leszerelések a bajnok honvédcsapatban? — kérdezte Buzi Lajos elnökhelyettestől mezőtúri kollégánk, Néder Lajos. — Hat kezdőemberünk adja le szerelvényét, s bár pótlásukra megvannak a jelöltek, a leszerelés és a bevonulás közötti néhány hetet igen szűk kerettel kell majd kihúznunk. Azt meg lehet oldani, hogy a tervezett bevonulók „civilként” ugyan, de a felkészülést már Mezőtúron kezdenék? — A jövőben igyekszünk a bevonuló sportolók anyaegyesületeivel szorosabb együttműködésben dolgozni. Évek óta gyakorlat nálunk, hogy a februárban leszerelő honvédeket már januárban elengedjük klubjuk kérésére az alapozásra. Cserébe szeretnénk, ha az újoncokat az eddig megengedettnél előbb megkaphatnánk a felkészülésre. 4- Felkészültek az NB Iire? — Be kell vallanom, a pénztárcánkban akad még bankó... Az Alföldi Téglaipari Vállalat, a városi tanács, a honvédség és a Dózsa Tsz szeretné megosztani a terheket más vállalatokkal is. Ha úgy tetszik, támogatókat — szponzorokat — keresünk, mert eleddig csupán a megindulásra van anyagi fedezetünk. Régi törekvésünk, hogy legalább öt-hat olyan itt lakó állandó játékosunk legyen, akik a csapat gerincét adják, és melléjük a kiskatonákból szeretnénk kiegészítő embereket. 4 Jelenleg — nem éppen a legjobb körülmények között — hogyan ítéli meg helyzetüket? — Huszonhat éve egyengetem csapatunk útját. Nem lennék itt, ha nem bíznék benne. Úgy gondolom, sikerül összehozni a legszükségesebbeket. Ha tisztességes eredményt érünk el, azt szeretnénk honorálni. Szegedi Dózsa Körös-csoport 1950, lila-fehér, Kuma István edző. A jelenlegi, a Szegedi Dózsának eddigi legjobb csapata. A Körös-csoport bajnokságát egészen kiváló teljesítménnyel, tízpontos előnnyel nyerte a Gyulai SE, és tizennéggyel a 3. Pénzügyőr SE, valamint a 4. H. Osztapenko SE előtt... A nyolcvanas évek első fele kevés sikert hozott a szegedi lila-fehérek számára. De ami nem sikerült azokban az években, sikerült az évtized második részében. 86— 87-ben megyei bajnok, 87— 88-ban 6. helyezett a területi bajnokság Körös-csoportjában, és most 88—89- ben? ... „Utcahosszal” nyert, és szerezte meg a csoportbajnokságot. Van (volt) a szegedieknek jó néhány kiváló játékosuk, ezek közül is kiemelkedett a két „öreg” legény. A 38 éves Kőhalmi, illetve Orosházi, az NB I-et is megjárt két kitűnő futballista. Kőhalmi István korábban a Vasas SC-ben, az MTK-VM-ben, majd a békéscsabai NB I-es csapatban 192 alkalommal játszott, de Orosházit sem fogják elfelejteni azok a csapatok, amelyek ellen (az NB I-ben is) játszott. Múlt időben említjük a két játékost, mert Orosházi sérülése miatt, a szegediek nagy bánatára abbahagyta, Kőhalmi pedig, hasonló okok miatt válaszút előtt áll... Salgótarjáni Síküveggyár Mátra-csoport 1915, kék-fehér, Szalai Miklós, szakedző. Pintér Attila, a Balassagyarmat és a Salgótarjáni Síküveggyár SE volt, a Ferencváros NB I-es csapatának jelenlegi játékosa. Nemrégen róla emlékezett meg a megye lapja, a Nógrád, amelyben a tízszeres válogatott 23 éves játékos beszélt a nógrádi labdarúgásról is. A Síküveggyár csapatától való távozása után pár évvel vajon hogyan vélekedett a nógrádi labdarúgásról? — Nem szívesen beszélek erről, tüske él bennem. Azt azért megjegyzem: bizonyára meg lehetne találni azokat a felelős személyeket, akik a megye labdarúgását ilyen alacsony szintre sülylyesztették, lezüllesztették. Miként történhetett meg, hogy egy olyan nagy focihagyományokkal rendelkező megye, mint Nógrád, ma csupán hat harmadosztályú (!) együttest mondhat magáénak ... Sok igazság van a válogatott játékos megállapításaiban. Hiszen ott, ahol a 32- szeres válogatott Zsengellér Gyula gyerekkorától játszott, ahol a 27-szeres válogatott Szojka csak azért volt 27- szeres, mert Bozsik is jobbfedezet volt az aranycsapatban. Aztán a többiek: Vasas, Oláh Géza, Szalai, Bodon, Bánkuti stb .... Ezek sem voltak akármilyen „spiferek”! Szalai Miklóssal, az egykori Stécé fedezetével, a Salgótarjáni Síküveggyár mai edzőjével, jelenlegi csapatáról beszélgettünk legutóbb. A 43 éves edző, aki győztes magyar válogatottban játszott a spanyol válogatott ellen, 181 NB I-es mérkőzést játszott a Stécében. Igen éles volt a küzdelem, de — szerinte — az együttes megérdemelte a győzelmet s az NB II-t. Külnben ennek a három csapatnak volt a játékosállománya a legjobb, s ő biztos volt már áprilistól abban, hogy a honvédcsapat és a Síküveggyár között dőlhet el a bajnokság. Így is lett. A felvétel ahogy az a a Bakony-csoportbeli Ajka Hungalu—Sárvár (4-1) mérkőzésen készült! Gól, „nagykönyvben meg van írva”. Kovács I. lövése után a kapus lába között jut a Sárvár hálójába a labda (Mészáros József felvétele)