Nemzeti Sport, 2020. szeptember (118. évfolyam, 245-259. szám)

2020-09-16 / 245. szám

THURY Gábor Ferencváros labdarúgócsapata szerdán a Dinamo Zagreb együttesét fogadja a Grou­pama Arénában a Bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörében. A­ győztes a playoffba jut, azaz egy oda-vissza vágós párharc választja el a BL-főtáblá­­jától - rosszabb eseteben is biztosan részt vehet az Európa-liga csoportkörében. A tét nagyságát felesleges emlegetni, az igazi sportembert ebben a helyzetben ösztönzi a lehetőség, nem pedig béklyót köt a lábára. Tavaly a horvátok 5-1-es gólkülönb­séggel kiebrudalták a Fradit a BL-ből. Nem az idegenbeli 1-1 volt sokkoló, hanem az itthoni CFA, a zöld-fehéreknek voltak helyzeteik, de ahogyan Szerhij Rebrov is mondta az itthoni visszavágó után, a Dinamo egészen más sebességgel futballozott. Azóta eltelt egy év. A Dinamótól nemcsak egyik legjobb játékosa, Dani Olmo távozott a német Leipzighez, é S A DINAMO hanem EGÉSZEN MÁS áprilisban SEBESSÉGGEL a koranavi­ FUTBALLOZOTT. ’ ’ által kezdeményezett fizetéscsökkentéssel egyet nem értő Nenad Bjelica edzőtől is megváltak nem kis összegű fájdalomdíj ellenében. Helyét a helyi kötődésű Igor Jovicevic, majd Zoran Mamic foglalta el - és a cél a BL-csoportkör. Akárcsak a Ferencvárosnál. A Djurgarden (2-0) és a Celtic (2-1) elleni meccs hőse, a két találko­zón háromgólos Tokmac Nguen a skótok legyő­zése után azt nyilatkozta, a harmadik körben jó lenne elkerülni a Dinamót. Nem jött be az óhaja. Ezt fogjuk fel úgy, mintha az élet is azt akarná, hogy a Fradi bebizonyítsa: egy év alatt sikerült behoznia a lemaradást. Leírni ezt könnyebb, mint valóra váltani. Amikor a Fradi 1995-ben bejutott a BL csoportkörébe, a se­lejtezőben a belga Anderlechten kellett túljutnia. A kinti 1-0-s győzelmet követően az itthoni 1-1 a 16 csapatos mezőnybe kerülést jelentette. Manapság más idők járnak: a nemzetközi labdarúgásban el­foglalt helyünkből is fakadóan a Dinamo harmadik körös legyőzése sem lenne elegendő a csoport­szerepléshez, az FTC-re még várna a playoffkör. Gyakran ostorozzuk a játékosokat, szakveze­tőket, hogy nyilatkozataikban rendszeresen azt ismétlik, a csapat csak a következő mérkőzésre összpontosít. Nos, a horvátok elleni találkozó most tényleg ilyen, a jót kell benne meglátni. Győzelem esetén már tényleg csak egy lépés a BL, a kiesés pedig még mindig nyitva hagy egy kiskaput az Európa-liga rájátszásában, hogy a zöld-fehérek a tavalyihoz hasonlóan a másik európai kupasorozatban ott legyenek a főtáblán. TEGNAPI SZÁMUNKBAN INTERJÚT OLVAS­HATOK SALLAI ROLANDDAL, A FREIBURG MAGYAR VÁLOGATOT TÁMADÓJÁVAL. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉ­NYEKBŐL IDÉZÜNK. KobraPitonAnakonda „Csak így tovább! Egyéb­ként teljesen reálisan látja a teljesítményét, kis szerencsével/nagyobb koncentrációval a váloga­tottban is 2-3 góllal előrébb tarthatna. Egyébként mindkét meccsen életveszélyes volt egy az egyben is, és igen váratlan megoldásaival, passzaival sokszor sikerült a védelem mögé kerülnünk." geniusfifa „Tehetséges srác, de kb. minden 5. meccsen ad egy gólpasszt vagy rúg egy gólt szél­ső támadóként. Ez nagyon gyenge ezen a szinten. Itt kell hatalmasat fejlődnie, ezt jól látja. Ügyesen kerül helyzetbe, jól cselez, de a végét általában elügyetlenkedi. Talán az oroszok ellen láttam elő­ször tőle igazán szép befejezést. Szurkolok neki! OneSigGunner „Ha beérik az edzés és a beletett munka fizikailag és mentálisan, akkor kiváló labda­rúgó lehet belőle, még mindig a 23 hoz van közelebb, mint a 24-hez. Tusup belőle is többet hozhatna ki." flaccus „Az elég szomorú, hogy jelenleg ő az (egyik) legjobb magyar futballista. Na, ez persze nem az ő bűne, de én nem látok benne sokkal töb­bet, mint egy gyors és relatíve technikás játékost." vyhar „Technikailag jócskán kitűnik a Freiburgon a sok fótlan német közül, viszont a realizációi gyengék voltak eddig. Ha a befejezésben feljavul a csapata át­lagához (amit jól meg is fogalmazott), akkor feljebb bír lépni egy gazdagabb, nagyobb csapatba. ” 2020. szeptember 16., szerda nemzetisport Sportország ellehet nemzetközileg elfogadott „mértékegysége" nincs, de azért alighanem sikerült találni olyan országot, amely népére bátran ráaggathatom a sportnemzet, illetve a sportoló nemzet kifejezést is, min­denféle marketing, üzleti vagy politikai ok nélkül. Én a két kifejezést akkor szeretem használni, ha az adott ország lakossága aktív a sport és a rekreációs tevékenységek terén, ha a versenysportban akad néhány szupersztárja széles körben is jegyzett, népszerű sportágban, és nem elhanyagolható módon a jegyzett csapatsportokban is jeleskedik. Napjaink, valamint a közelmúlt eredményei alapján az alig kétmilliós Szlovénia tökéletesen megfelel a feltételeimnek. De mielőtt a Tour de France-ot vezető Primoz Roglic, Tadej Pogacar kettősre, az NBA-ben lassan már csak LeBron Jameshez és Jannisz Antetokounmpóhoz mérhető Luka Doncicra, az NHL-ben a Los Angeles Kingsben csa­patkapitányi tisztig jutó Anze Kopitarra vagy a közelmúlt sílegendájára, Tina Mazéra rátérnék, egy kis körkép arról, hogy derék szomszédaink miért is sorolhatók a sportoló nemzetek közé. Egy közelmúltbeli közvélemény-kutatás szerint a 16 évnél idősebb „helyi erők” 61 százaléka következetesen elkötelezett a sport mellett, és azt is, 23 százalékuk hellyel-közzel teszi, és csak 16 százalékuk gondolja azt, hogy legfeljebb a kocsmai súlyemelésbe szeretne belekóstolni. Ha úgy jobban tetszik, a lakosság 86 százaléka sportol kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) rendszerességgel. Egy másik kutatás szerint az elmúlt csaknem két évtizedben a Szlovéniában (nem kutyában) úszni tudók aránya 72-ről 92 százalékra nőtt, amivel az Európai Unión belül a szoros élmezőnyben van az ország. Az mindegy nekik, hogy profi vagy szabadidős a választott tevékenység, a lendület mindenütt ugyanaz. Persze, úgy könnyű a túrázást, a terepfutást vagy éppen a hegymászást beemelni a kedvenc tevékenységek közé, ha hétezer kilométernyi kijelölt és védett ösvény, valamint több mint 150 menedékház várja a kihívásokra ácsingózó­kat és a természetbarátokat. Ami viszont a szlovén sporteredmények böngészése közben sokkal meglepőbb volt, hogy Szlovénia olyan tettre képes, amire a legnépszerűbb csapatsportágakban rajta kívül csak Franciaország és Oroszország. Az egyik 33-szor, a másik pedig 73-szor nagyobb nála. De hogy miről is van szó? Megnéztem, az Európában legnépszerűbb öt csapat­sportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, röplabda, jégkorong) legutóbbi kontinenstornájának eredményeit (a jégkorongnál, nem lévén Eb, kis csalással a világbaj­nokságot vettem figyelembe), kíváncsi voltam mennyire széles a mezőny. Huszonegy formáció (Nagy-Britannia, il­letve a monarchia tagjai összesen háromszor szerepelnek a listán, egyszer-egyszer Nagy-Britanniaként, Walesként és Angliaként) jutott be az öt sportág valamelyikében valamelyik nemben a legjobb négy közé ezeken a torná­kon. Három vagy annál több sportágban csak a néggyel (a jégkorong a hibapont) listavezető Franciaország, valamint a háromnál-háromnál megálló Oroszország és Szlovénia. (Két sportággal Hollandia, Spanyolország és Szerbia büszkélkedhet.) De ebből a trióból aranya csak Franciaországnak (női kézilabda) és Szlovéniának (férfi kosárlabda) van. És Szlovéniában igazán „lyukasnak" csak a futball számít, hiszen kézilabdában a férfiak az év elején negye­dikek voltak, a nők ott vannak az év végi viadalon, kosár­labdában a férfiak címvédők, a nők az egyenes kieséses szakaszban búcsúztak, röplabdában a férfiak elbukták az Eb döntőjét, a nők „csak” kint voltak a legutóbbi tornán, míg a magyarok talán legnagyobb mumusának számító, mintegy 200 profira alapozó jégkorong-válogatott liftezik az A-csoport és a divízió 1 között. A sorsa jórészt attól függ, hogy a kétszeres Stanley-kupa-győztes Anze Köpf-MI AZ, AMI HAJTJA ŐKET, ILLETVE AZOKAT, AKIK FANATIKUSAN BUZDÍTJÁK ŐKET? ERRE A THE ATHLETIC SZAKÍRÓJA ADTA MEG A VÁLASZT, AKI SZLOVÉNIÁIG UTAZOTT, HOGY­­MEGFEJTSE A DONCIC-TITKOT. Jár miképp zárja az alapszakaszt a Los Angeles Kingsszel. Ha rosszul, a válogatott könnyebben érheti el a célját, ha jól, akkor jöhet a (szinte) lehetetlen küldetés. De ma már nem Kopitar, hanem egy kosaras Szlovénia arca, ha a csapatsportokat nézzük. És egyelőre nem lát­ni, hogy ez a következő másfél évtizedben miért változna meg. Merthogy Luka Doncic még mindig csak 20 éves,­ de már a Dallas Mavericks és az NBA szupersztárja, a statisztikák szerint csak Michael Jordanhez és LeBron Jameshez lehet majd őt mérni. Úgy élvezi a kosárlab­dát, mint a nyolcadikos gyerek a nyári fagyizást, nem megosztó személyiség, „csak” zseni - ennél kevesebb jó adottságra is alapoztak már sportolók önálló brande­­ket. Doncic ráadásul nem csupán a saját, de az ország pénztárcáját is hizlalja. Az „I feel Slovenia" szlogenre felépített turisztikai iparágnak ő az arca, annyira, hogy a Dallas Mavericks is felbukkant a támogatók között. Hiá­ba, ma már az ő mezéből adják el a harmadik legtöbbet Európában, illetve főképp neki köszönhetően egy év alatt 79 százalékkal nőtt meg a kontinensen eladott League Passok (ennek segítségével lehet nyomon követni az NBA saját tévéjét) száma. Mégis, Kopitar, Doncic vagy éppen a Miami Heattel az NBA-nagydöntő küszöbén álló Goran Dragic az előző évben nem tudta elvinni az első helyet az év sportolója szavazáson. Ahhoz ugyanis egy összetettbeli Vuelta a Espana-siker kellett. És bizony, ha a népszerűséget néz­zük, Primoz Roglicot okkal emlegethetjük egy szinten a fenti major ligás sztárokkal, ugyanis David Crmelj szlovén újságíró így jellemzi: „Legalább annyira népszerű, mint ők. Ha az idén ő, esetleg Tadej Pogacar megnyeri a Tourt, az lesz Szlovénia történetének legnagyobb sportsikere. Lehet, néhányan nem értenek egyet velem, de legyünk korrektek. A kerékpározás világszerte népszerű sportág, a Tour de France meg több egyszerű kerékpárversenynél. Globális termék, amiből nem sok van a világon.” Márpedig a Tour egyelőre atombiztosan szlovén kézben van, ha Roglic nyer, az egy tündérmese beteljese­dése lesz. Mert amíg Pogacar világéletében bringásnak készült, Roglic előbb futballistának, aztán síugrónak. Utóbbiban junior-világbajnoki címet nyert csapatban, az­tán egy alkalommal Planicán „lefejelte" az ugródombot, és bár fizikailag, illetve mentálisan is helyrejött, ezt lé­ceken már nem tudta megmutatni. 2011 elejéig, 21 éves koráig még ugrált, de vb-re vagy vk-versenyre már nem jutott ki, ezért inkább abbahagyta. Aztán elindult egy helyi duatlonversenyen a szomszédjától kölcsönkapott kerék­páron­­ és sportágat váltott. A futás nem tetszett neki, 22 évesen viszont kerékpáros lett belőle. Már 2018-ban film készült róla „A telemarktól a Tour dicsőségéig" címmel (a telemark a síugrásban az egyik landolási fajta), és az idei Touron a prológ után egyórás alkotást mutattak be róla főműsoridőben. Frans Maassen csapata, a Jumbo Visma sportigazgatója azt mondta róla egyszer: „Ebben a srácban Ferrari-motor dobog”. A mai állapotok isme­retében igazat kell adnunk neki, legfeljebb az erőforrást cserélnénk Ferrariról Mercedesre. Persze, ha maradt volna „téli szakon", simán befutha­tott volna úgy is hazájában, hiszen 1988 óta nyolcszor lett síugró az év sportolója, és volt edzői szerint nem mindenki volt tehetségesebb nála. Mondjuk a téli sportok hatalmát a női versenyben lehet látni igazán, hiszen a műlesikló Mateja Svet hétszer, az amerikai szakírók által Michael Jordanhez hasonlított (hiába, arrafelé nem követik annyian és annyira a sportágat, el kellett helyezni valahogy az univerzumban), a minden alpesi szakágban vk-futamot nyerő, kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok Tina Maze hatszor lett az esztendő legjobbja. Mi az, ami hajtja őket, illetve azokat, akik fanatikusan buzdítják őket? Erre a The­ Athletic szakírója adta meg a választ, aki Szlovéniáig utazott, hogy megfejtse a Doncic-titkot. „Az itt élők a sportolóikon keresztül látják a csúcsra vezető utat, tudják, ők azok, akik eljuthatnak a globális elismertségig és a szupersztár státuszig. Amikor Luka szupersztár lett, mindenki beállt mögé. Még a ko­sárlabdát nem szeretők is ugyanúgy támogatják, mint a szurkolók. Mert ő az, az ilyen versenyzők azok, akik kivívhatják hazájuknak a világ elismerését és táp­lálhatják a nemzeti büszkeséget.” MONCZ Attila Éppen húsz éve, hogy elkezdődött minden idők egyik legemlékezetesebb nyári olimpiája Sydneyben - az évfordulóra emlékezve az ausztrálok ismét használatba vették az eredeti kandelábert, amely stílszerűen a 2000. szeptember 15-én a lángot meggyújtó, a játékokon a 400 méteres síkfutást megnyerő Cathy Freemanről elnevezett parkban áll.

Next