Nemzeti Sport, 2021. február (119. évfolyam, 31-45. szám)

2021-02-01 / 31. szám

egmondom őszintén, nem tudom igazán fogni Lionel Messi anyagi körülményeit. Finoman fogalmazok - anyagi körülmények mert innen, a Bécsi útról nézve az évi körülbelül ötvenmilliárd forint felfoghatatlan összeg. Olyan nagy, hogy még álmodozni sem érdemes arról, mire költenénk, ha a miénk lenne. Legalábbis a józan ész határain belül, értve rajta, hogy nem kell mindenből (autó, ház, lakás, nyaraló, jacht és így tovább...) hat-nyolc, legalábbis a kihasználás minimális esélyével, csak azért, hogy legyen. Azt nem tudni, képes-e egy átlagpolgárnál meg­szokott módon kapásból rávágni, mennyi pénze van aktuálisan, azt sem tudom elképzelni, hogy leül a feleségével és A JÖVEDELME költségvetést OLYAN HATALMAS, készít egy-egy ■ inrw K/trr december végén HOGY MEG a ksXó IRIGYELNI SEM esam&s. mire ERDEMES, költsenek és mire nem. Hozzá képest földhözragadt még az általunk leggaz­dagabbnak tartott ember is, a jövedelme olyan hatalmas, hogy még irigyelni sem érdemes, valami kézzelfogható az önzéshez, a kapzsisághoz is kell, Így aztán a legjobb, ha túllépünk az összegeken, az összefüggésekre figyelünk. Meglehet, ez is túlzás, mert hogy láthatnék bele egy-egy világcég, világsztár pénzügyi magatartásába? Mindenesetre az első reakciók jelzésértékűek. A felek, az FC Barcelona és Messi azon vannak kiakadva, hogy a szerződés részletei napvilágra kerültek. A jó Lionel perrel fenyegetve arra is figyelmeztet, nehogy valaki a családi életében kutakodjon, ami egy egykori rosariói kissráctól, aki szinte csak a futball­­tehetségében bízhatott, igazán körültekintő reakció. Meggyőződésem, nem is feltétlenül az övé, az őt szolgáló stáb aligha merül­t ki a játék környékén hasznot húzókból. Azt pedig ne felejtsük, hogy egy szerződés kiszivá­rogtatásáról beszélünk. Az egyik - és nem lényeg­telen - oldal, hogy olyan papír áll a középpontban, amelyet a felek aláírásukkal hitelesítettek, jelezve szándékuk egyezését. És most­­ mondhatnak akár­mit - a klub térfelén valakinek elege lett Messiből, s tudva, hogy a világ a pénz körül forog, az összegeket tette közzé a megállapodásból, abban bízva, hogy ezzel rombolhatja a Barcelonából távozni kívánó világklasszis nimbuszát. Az sem téma nálam, hogy Messi tudása, produkciója megér-e annyit, mint amennyit kap - engem a pénz uralma riaszt. Még úgy is, hogy nem új a jelenség, egy fél évszázaddal ezelőtti felmérés szerint az ifjú sportolók tíz esztendőt adtak volna az életükből, ha olimpiát nyerhetnek­­ az anyagiak miatt. Miközben, akárcsak én, mi, az akkori bajnokok a templom egereként figyelhetik csak Messit. is. Megint meglepetés TEGNAPI SZÁMUNKBAN TUDÓSÍTOTTUNK MÓL FEHÉRVÁR­«». HONVÉD (1-2) NB 1-ES LAB­DARÚGÓ-MÉRKŐZÉSRŐL. AZ INTERNETES POR­TÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Hazaffy1848 Jó, hogy nyert a Honvéd, az is jó lenne, ha az Újpest bent maradna. ” mre21 „A Vidi eleve emberhátrányban kezdett, mert megint betette Márton Alefet, aki csak alibifocizik." Pista57 .Na, ez így már elfogadható! Látszott a taktika, és eredmény is van. Jó volt az edző és a csapat is, így tovább!" Simon0713 „Az újabb jelentős téli erősítésekkel nem túlzás ebben a hektikus mezőnyben a harmadik hely kitűzése, amelytől mindössze 7 pontra vagyunk. ” „Pisont Pista, a legnagyobb király!" (Miblicade „Isten ments, hogy Mártont meg Kovácsot elküldjék! Ők a Fradi bajnokságának letéteményesei." hammerfest „A potenciális válogatott kerettagok közül amúgy a két szélen Botta és Fiola is viszonylag jó volt, plusz a másik oldalon Gazdag, és valamen­nyire Tamás Krisztián is. Dárdain még látszik a kihagyás, de lesz még jobb is." Izom Tibi „A válogatott hasznára válhat még Dárdai, okosan igazolt, itthon kap játéklehetőséget." Kemecsek­? „Szerencséjük, hogy nincsenek nézők, mert akkor lehetne füttyszó is." A nemzeti sport Jó döntést! 1 és fél éve lezárult egy korszak, a 16 csapatos magyar NB I-es futballbajnokságé, és megszüle­tett a szőkébb létszámú, 12 együttest számláló. Szörnyű éra fejeződött be akkor a szocializmusban tapasztalható lötyögés és hamis, mesterséges biztonsá­gérzet, majd a rendszerváltás utáni káosz és pénztelen­ség után­­ eljött az idő a megtisztulásra. A magyar labdarúgás vezetői évtizedeken át nem ébredtek rá, vagy nem akarták tudomásul venni, hogy a sportág képtelen fenntartani 16 versenyképes élvo­nalbeli együttest, amelynek megfelelő az anyagi és infrastrukturális bázisa, közösségi hátországa. Nem volt annyi minőségi játékos, nem akadt elegendő becsületes, szavát tartó, megfelelő financiális hátterű tulajdonos, így pedig sokasodtak a gondok. A középszerű vagy rossz, de olcsó légiósokkal teletűzdelt alakulatok mérkőzései rosszak voltak, és azokban a klubokban, amelyekben esetenként elmaradtak a fizetések, egyre több lett a fogadási csalás, a bűn, ami merénylet a szurkolók ellen. Ennek a lejtmenetnek parancsolt álljt a Magyar Labda­rúgó-szövetség 2015 nyarán. A Győri ETO tulajdonosát nem sokkal előtte lecsukták, a csapat nem kapott licencet, de így járt a Nyíregyháza és a Lombard Pápa is, utóbbi a pályán el­ért eredményei miatt amúgy is búcsúzott volna az élvonaltól a Dunaújvárossal együtt. A Kecskemétet is visszasorolták az amatőr osztályba, míg Pécsen szürreális jelenetek kö­zepette a stadion kezdőkörében elhantoltak egy koporsót, képletesen eltemették a futballt a mecsekaljai szurkolók. Életbe lépett az új rendszer, 12 klubbal, három körrel - amelynek igazságossága egyébként mindig megkérdőjelezhető, hiszen a sorsolás szeszélye és az, hogy a legnagyobb riválisok közül ki játszhat a fontos mérkőzésekből többet otthon, alapvetően befolyásolja a bajnokság végkimenetelét. Azonban ez a kiírás mégis át­láthatóságot, sokkal inkább fair küzdelmet, színvonalbeli javulást és izgalmasabb mérkőzéseket garantált. A tradicionális magyar futball néhány nagy bástyája ledőlt, olyan csapatok kerültek előtérbe, amelyeknél tudták garantálni a biztos financiális hátteret, másrészt az MLSZ törekvései is a tiszta viszonyok kialakulását se­gítették. És úgy tetszik, a változás elérte a célját, immár nem attól hangos a sajtó, hogy melyik egyesület kókler szerencselovag tulaja megy a kóterba, hol maradtak el a fizetések, melyik öltözőben sztrájkolnak éppen a futbal­listák. Bátran állítható, hogy a színvonal nőtt, az elmúlt három évben mindannyiszor szerepelt magyar együttes valamelyik európai kupasorozat csoportkörében. Mondhatnánk, hogy megérte a váltás, működik a rendszer, de talán mégsem véletlenül kezdődött az elmúlt hónapokban párbeszéd arról, hogy esetleg újra 16 résztvevőnek kellene alkotnia az NB I mezőnyét. A jelenleg bajnokságból két csapat kiemelkedik, a Fe­rencváros és a Mól Fehérvár (bár a megállapítás az elmúlt heteket látva lassan kérdőjeles), a többiek pedig egymást gyepálják mögöttük - aki nyer hármat sorozatban, rögtön a dobogóért mehet, aki belecsúszik egy rossz szériába, retteghet a kieséstől. Jó ez így? A szurkolóknak biztosan, mert kevés az állandóság - mondjuk a Fradi éllovas sze­repkörén kívül -, sok az izgalom, az adrenalin, és tényleg bárki bárkit legyőzhet egy adott napon. Az óriási versenynek viszont vannak nagy vesztesei, mégpedig a fiatalok. Néhány klubot kivéve - ilyen például az MTK, a ZTE és esetleg a Honvéd - egyáltalán nem juthatnak rendszeresen szóhoz tinédzserek, akik az ifjúsági korosztály után a felnőttcsapat vezetőedzőjének megítélése szerint azonnal alkalmasak lennének a stabil NB I-es szereplésre. Ha ez így van, két eset lehetséges. Egy: a trénerek annyira féltik a hátsójukat, hogy az eredményesség érdekében semmilyen kockázatra sem hajlandók, jöjjön inkább valaki a Balkánról vagy MEGÉRTE A VÁLTÁS, MŰKÖDIK A RENDSZER, DE TALÁN MÉGSEM VÉLETLENÜL KEZDŐDÖTT AZ ELMÚLT HÓNAPOKBAN PÁRBESZÉD ARRÓL, HOGY ESETLEG ÚJRA 16 RÉSZTVEVŐNEK KELLENE ALKOTNIA A LABDARÚGÓ NB I MEZŐNYÉT. Afrikából, mert olcsó és még be is válhat. Kettő: az után­pótlásműhelyek munkájában van a hiba, amelyekből nem érkeznek olyan minőségű fiatalok a felnőttmezőnybe, akik azonnal bevethetők lennének. Ha néhány éve kérdeznek, azt mondtam volna, fifti-fifti a felelősség kérdése, most inkább már arra hajlok, hogy hiába jön ki egyre több tehetség az akadémiákról, a feszített tempó és állandó eredménykényszer miatt nem tudnak utat törni maguknak, nincs irántuk konstans bi­zalom, és ha el akarnak jutni az élvonalba, rögös kerülő utakat kell tenniük, ami időveszteséggel, mentális törés­sel, fejlődésbeli megtorpanással járhat. Ha érvelni kel­lene a 16 csapatos magyar bajnokság mellett, elsőként azt írnám, hogy talán a létszámemelésnek köszönhetően több helyet találna magának egy-egy ifjú, persze csak ha egyre több klub vallaná azt az elképzelést, hogy nem kell minden olyan ingyen megszerezhető légióst idehozni, akiről van egy ötperces összefoglaló a legnépszerűbb videomegosztón. Amin még feltétlenül gondolkodni érdemes: úgy tetszik, a másodosztályban is egyre több az olyan gaz­daságilag és infrastrukturális szempontból is erősnek tekinthető klub, amely a nagyobb létszámú élvonalnak már bátrabban futna neki, és vélhetően felszívna a fiatal, ügyes magyar játékosokból is néhányat. A kontraszt az NB I és az NB II között még akkor is óriási, ha látjuk a második vonalban a Debrecen és mondjuk a Vasas lehetőségeit, amelyeknek az esetleges visszajutás után további áldozatokat kellene hozniuk, hogy a következő évadban egy tizenkettes létszámú élvonalban ne úgy tervezzenek, hogy csak kerüljék el a kiesést. Ha ennél is tovább megyek, történelmi, évtizedek óta várt helyzetben van idehaza a sportág, amelynek néhány termékét, azaz játékosát jegyzik az európai futballban, ők azok, akik megágyazhatnak további tehetségeknek a szintlépéshez. A nemzetközi kupákban induló csapatokra, a válogatottra, az öreg kontinens nívós bajnokságaiban szereplő futballistákra figyelnek, tudják, honnan jöttek, a szereplésük akkora bizalmat előlegezhet meg a magyar­­országi piacnak, amelyet tilos lenne most elherdálni. Csak ehhez az kell, hogy a fiatal tehetségek pályára lépjenek az élvonalban, legyen legalább két olyan idényük, amely során kiemelkedő produkcióikról is lehet beszélni, és máris tárulhat az aranykapu, csak be kell bújni rajta. Nem részletezném, hogy ez a kluboknak anyagi és erkölcsi ja­vakat eredményezne, a honi futballnak és a válogatottnak meg olyan merítési lehetőséget, amellyel megfontoltan tovább lehetne egy kicsit lépni vagy legalábbis tartani a jelenleg elismerésre méltó szintet. És ha minden jól megy, a 16 csapatos mezőnnyel egy másik áhított célt is tovább lehetne kergetni, néhány éven belül a vidéki végvárak közül lehetne esélye Győr­nek, Pécsnek, Békéscsabának, Szegednek vagy éppen Nyíregyházának újra az élvonalban elindulnia. Ha felelős gazdálkodású, megfelelő szakmai hátterű, tehetséges fi­atalokkal felálló, szerethető egy csapat, bizonyosan egyre több szurkoló megy majd ki a stadionokba. Azt sem kell nagyon ecsetelni, hogy a nézőszám-emelkedés mekkora haszonnal járna a kluboknak, a szövetségnek, és a presz­tízsen, az erkölcsi sikereken túl gazdasági szempontból is lehetne tovább erősödni. Azzal egyetértek, hogy most minden döntés, esetleges kiírásbeli változtatás előtt nagyon sok konzultáció, monitorozás, akcióterv szükséges, mert nem lenne jó esztendők múlva azzal i­s? •C szembesülni, hogy a mostani szisztémát nem egy jobb, minden­­ szempontból kamatozóbb váltotta fel. Oda jutott a magyar labdarúgás, hogy szélesebb, erő­sebb bázist alakíthat ki, csak a módsze­rét kell pontosan kiválasztani és konzekvensen, megalkuvás nél­kül végrehajtani. Sok erőt kívánok a döntéshozóknak! BOBORY Balázs Nincs könnyű dolguk a belgiumi Oostendében zajló cyclo-cross­­világbajnokságon rajthoz álló versenyzőknek, hiszen ők ott tekerik a kétkerekűt, ahol mások - persze nyáron - strandolnak, fürdőznek és „igazi" vízibiciklit bérelnek.

Next