Nemzeti Sport, 2021. március (119. évfolyam, 73-88. szám)

2021-03-16 / 73. szám

MALONYAI Péter B­ iztos vagyok benne, még öt esztendő múlva sem vallják be a Puskás Akadémia háza táján, hogy 2021 márciusában, nyolc ponttal a Fehérvár előtt járva sokat gondoltak a várható ezüstéremre, ám ez - ismerve a futballnyilvá­­nosság protokollját - megbocsátható. Főként azért, mert van mire szerénynek lenniük. Nekem például meggyőződésem, hogy a dobogón végeznek, újra megmutathatják magukat Európá­nak - megérdemelten. Engedelmükkel nem megyek bele abba a vitába, hogy kell-e egy alig kétezer lakosú községnek első osztályú futballcsapat, már csak azért sem, mert nem az össznépesség futballozik, hanem azok, akik pályára lépnek, s akik mögött sikerekre esélyt adó háttér van. Mert kétségtelen, hogy például Szeged minden szempontból más kategória, 160 766 polgár, megyei jog, 0 AZ ÚR, ilyen és olyan AMI NÁLAM centrum­ még ELENGEDHETETLEN "A ,napfény EGY CSAPATNÁL s gsem valószínű, hogy egyhamar NB I-es csapata lesz. Felcsútnak viszont van. És sikeres. Ha engem kérdeznek, miért, egyértelműen Hornyák Zsolt főszerepét emelem ki. Figyelve az edző nyilatko­zatait, feltűnő, hogy nem beszél mellé. Amikor például még novemberben a Paks kiütötte csapatát, magától értetődően jelentette ki, hogy a kudarc az ő munkáját tükrözi, ezért elgondolkozik önmagáról és a jövőjéről egyaránt. De akkor is őszintén beszélt, amikor zavar volt az öltözőben, megengedhetetlen irigységet, féltékenykedést említett. Fogalmam sincs, most mi a helyzet a négy fal között, leszámítva persze, hogy legjobban a sikerek képesek békét teremteni, az viszont több mint sejtés, hogy Hornyák szabad kezet kapott. Nem első az egyenlők közt, hanem egyértelműen ő az úr, ami nálam elengedhetetlen egy csapatnál, ám tudjuk jól, nem vagyunk egyformák (jelzem finoman). A produkció őt igazolja, enyhén szólva. És,az is, hogy a játékosokra figyelni kell. A kapus Tóth Balázs válogatott kerettag lett, Kiss Tamásnak új lendületet adott, s tudta, mi a dolga az éppen Fehérváron feles­legessé lett Géresi Krisztiánnal. És akkor még nem beszéltem a mezőny egyik legképzettebb bekkjéről, Szolnoki Rolandról, a kétszeres válogatott Nagy Zsoltról vagy a szlovákiai magyar Urblík Józsefről. Nemcsak azért említem őket, mert a honfitársaimra makacsul jobban figyelek, hanem azért is, mert mindegyikükről van emlékem­­ a pályáról. Persze a (futball)siker múlandó, sohasem lehet tudni, mit hoz a jövő, ám Hornyák edzőtől, főként csapatépítő produkciója kapcsán, érdemes tanulni. Mármint annak, aki fogékony az ilyesmire. Nyolc pont előny nem nyúlfarknyi és nem a vélet­len műve. A LABDARÚGÓ NB I 26. FORDULÓJÁBAN A FE­RENCVÁROS HAZAI PÁLYÁN 5-2-RE NYERT A PAKS ELLEN. AZ INTERNETES PORTÁLUNK­RA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Világbajnok55 „Nézhető meccs volt, mindkét csapat támadó focit játszott. A szakértők belemagyarázhatnak mindent, a nézőket a for­dulatos, gólokban gazdag mérkőzés érdekli. ” Kovácsbalázs jó meccs volt. Élvezetes. Szerencsére mindkét csapat erre törekszik szinte mindig. A 11-esek?! Hagyjuk. Nincs értelme. Nincs most az elitben magyar bíró. Vajh, miért?!’ n jiratori „A Fradi sokkal jobb volt, de Rácz kapus és a bíró megsegítette a hazaiakat." verhetetlent ! „A tiszta magyar Paks közel sincs olyan erős, mint az FTC külföldiekből összerakott csapata. Az FTC könnyedén ját­szogatott. A topcsapatokban sehol sem azok a legjobb focisták, akik saját nemzetük szü­löttje. A németeknél Lewandowski, Haaland a legjobb, a spanyoloknál Benzema, Messi, Modric, az olaszoknál Cristiano Ronaldo. Úgy gondolom, örüljünk, ha olyan külföldi focistá­kat sikerül igazolni, akik emelik a színvonalat. Nem véletlen, hogy közülük jó néhányat sike­rült honosítani. A rajnai23 „Ne menjünk el a fontos tény mellett: Hahn megdöntötte Radó 2020-as gólrekordját. ’ Gólzáporos meccsen fordított és nyert a Fradi a Paks ellen ■BBBif 'TS*'~‘*rr­­:» 2021. március 16., kedd nem­zeti sport­ ot a publicisztikát egyszer már félig megírtam. 2020. február 9-én, több mint egy esztendeje, még egy másik világban, a koronavírus-járvány valós veszélyeinek, hatásainak, szinte létének felisme­rése előtt. Az apropót akkor is a női kézilabda olimpiai selejtező adta, amelyet aztán a ránk szabadult pandémia miatt egy évvel elhalasztottak, miként a tokiói játékokat is. Utóbbit illetően még teljes a bizonytalanság, a kvalifi­kációs tornát azonban minden jel szerint megrendezik, péntektől vasárnapig Győrben. A magyar, orosz, szerb, kazah négyesből ketten jutnak tovább, a régi szófor­dulattal élve hajlamosak lennénk úgy fogalmazni, a női szakág és a sportág számára élet-halál kérdése a siker. Az elmúlt hónapok azonban megtanítottak minket felmérni és tisztelni e kifejezés tartalmát. A tavaly mondottak jelentős része ettől még ma is érvényes, valóban a magyar női kézilabdázás történetének egyik legfontosabb hétvégéje köszönt ránk. Hogy miért, arról elegendő felidézni az akkor leírtakat: „csapatunk vívott már olimpiai, világbajnoki és Eb-döntőt is. Kétségtelen, hogy ezen alkalmakkor fel lehetett - vagy lehetett volna - jutni korábban soha meg nem hódított magasságokba, de a mélybe szédü­léstől nem kellett tartani. Mert bár tíz-egynéhány játé­kos, egy edzői stáb és néhány millió szurkoló napokon át okkal siratta az aktuálisan elvesztett aranyat, de az olimpiai vagy vb-ezüst semmiképpen sem a gyenge­ség, a sebezhetőség, hanem az elemi erő jele. Most más a helyzet. Egyszerre lehet nagyon sokat nyerni és veszíteni, ezért abszolút értékben, a pozitív és a negatív tartományt összegezve hatalmas a kilengés. Nagyobb, mint eddig bármikor. Ha a válogatott kijut Tokióba, nagy valószínűséggel továbblép a csoportjá­ból, és ha a negyeddöntőben sikerrel jár, a magyar női kézilabdázás visszatér oda, ahová mindig is álmodtuk, képzeltük. Ráadásul büszkén hirdethetjük, hogy ez az elmúlt évek szisztematikus munkájának az ered­ménye. Ha ellenben kudarccal zárul a kvalifikációs torna, több okból is úgy érezzük majd, itt a vég. Női nemzeti együttesünk legutóbb 2008-ban járt olimpián, a fiúk 2012-ben, így Rio de Janeiro után Tokióból is hiányozna a magyar kézilabda, és h­a egymás után két­szer nem adunk életjelet, az már tetszhalott állapot. Épülhet szépen a piramis alja, de ha a tetejét mindig leromboljuk, az nem piramis, hanem torzó.” A tétet az eltelt egy évben részben csökkentette, részben emelte a világjárvány. Csökkentette, mert a sportot, miként minden egyéb, nem létfontosságú terü­letet, más dimenzióba helyezte. Ugyanakkor emelte is, mert a sportban, a sportból élők számára ez továbbra is létfontosságú szféra maradt, és mivel a nemzetközi és a nemzeti gazdaságok visszaesése miatt a források általánosan egyre apadnak, változatlan nívót csupán a kiválasztott kevesek élvezhetnek. A győztesek. Ezt a kategóriát pedig a versenyeken, a mérkőzéseken a legkönnyebb körülhatárolni, hiszen rendelkezésre áll a számszerű végeredmény. Miként a győri kvalifikációs tornán is, amelyen az első és a második helyezés a minden, a harmadik és a negye­dik a semmi. Nem is elsősorban az aktuális válogatot­taknak; a kerettagok Tömöri Zsuzsanna kivételével nem jártak még olimpián, azaz nem is tudhatják pontosan, mit nyernének vagy veszítenének vele, és Tokió egyéb­ként sem minden idők legönfeledtebb hangulatával, legmaradandóbb élményével kecsegtet. A sportág egé­szének azonban a részvétel önmagában győzelemmel ér fel. Ha a legjobb ezer vagy száz magyar játékos kerülne szembe a legjobb ezer vagy száz szerbbel, aligha lenne »MOST MÁS A HELYZET. EGY­SZERRE LEHET NAGYON SOKAT NYERNI ÉS VESZÍ­TENI. HA A VÁLOGA­TOTT KIJUT TOKIÓBA, NAGY VALÓSZÍNŰ­SÉGGEL TOVÁBBLÉP A CSOPORTJÁBÓL, ÉS HA A NEGYED­DÖNTŐBEN SIKERREL JÁR, A MAGYAR NŐI KÉZILABDÁZÁS VIS­­­SZATÉR ODA, AHOVÁ MINDIG 15 ÁLMOD­TUK, KÉPZELTÜK.« Kétséges a sikerünk, de a csatát tizenegynéhány főnek kell megvívnia mindkét - azaz mind a négy - oldalon, ők képviselik a teljes hátországot, rövid távon tőlük függ a többi száz és ezer sorsa. Ezt a tétet fel kell fogni, el kell fogadni és fel kell dolgozni. A pandémia mindenkire kirótta a maga meg­próbáltatásait, ha nem is azonos mértékben. A mi legfrissebb gondunk, hogy Elek Gábor szövetségi kapitány is megfertőződött a vírussal. A Ferencváros edzőjeként az előző fél évet úgy vészelte át, hogy körülötte szinte senkit, még a feleségét, Szucsánszki Zitát sem kímélte a Covid, de most pályájának eddigi legfontosabb napjaiban őt is elérte. Ki kellett hagynia az FTC-Buducsnoszt Podgorica BL-nyolcaddöntő vis­­­szavágóját, és bár emiatt nyilván kétszeresen nehezen élte meg, hogy kiesett a Fradi, a magyar kézilabdázás egészét tekintve ez elviselhető veszteség. Ellentétben az olimpiai selejtezővel. A tavaly decemberi balsikerű Eb más egyebek mellett azt is megmutatta, hogy a társkapitányi rendszer nem működik, ezért a szövet­ség elnöksége tisztább helyzetet teremtett: Eleket meghagyta addigi minőségében, Danyi Gábor edzői, Görbicz Anita szakmai tanácsadói titulussal folytatta a közös munkát. Csakhogy a Győr mesterének most mégis újra előre kell lépnie, amíg Elek vissza nem térhet - feltételezve és remélve, hogy igen -, és az ő feladata, felelőssége felvértezni a tizenegy fradistára épülő együttest a tornára. Elek Gábor a megteremthe­tő optimális technikai, informatikai feltételek mellett természetesen addig is részt vesz a felkészülésben, de jobb híján távirányítással, így Danyi, aki testközelből látja, éli meg a helyszíni és pillanatnyi állapotokat, akár azt is, ki mennyire görcsöl, nem cövekelhet le az üzenetrögzítő szerepkörében. Újabb megoldandó, korábban még nem tesztelt feladat, nehézség, mintha nem lenne enélkül is éppen elegendő. Ugyanakkor ne feledjük és becsüljük meg a szeren­csesorozatot, amelynek hála így várhatjuk e hétvégét. Csapatunk sem a legutóbbi vb-n (2019, H. hely), sem a legutóbbi Eb-n (2020, 10. hely) nem szerzett jogot az olimpiai selejtezőre, még a 2018-as Eb­ 7. helyének köszönheti az esélyt. Valamint a nemzetközi szövetség rugalmatlanságának, hiszen az IHF 2021- ben a 2020-as helyett a 2018-as eredményt tekinti mérvadónak, mintha úszásban sem a friss, hanem a túlhaladott világranglista kvalifikálna Tokióra. Emel­lett ölünkbe hullott a rendezés, amely eredetileg a vb-bronzérmes oroszokat illette volna meg. Továbbá, a csoportbeosztáskor a második kalapból a legkevés­bé erős riválist, Szerbiát fogtuk ki Montenegró vagy Svédország helyett. Emellett a mérkőzések sorrendje is ideális nekünk. Az első napon a sokkal veszélyesebb kínaiak helyére beugró kazahok ellen a bemelegítés a program, a szerbek ekkor az oroszokkal csatáznak. Vagy eleve feladják a meccset, kockáztatva, hogy ha a mieinket le is győzik, legrosszabb gólkülönbségükkel akár körbeveréssel is kieshetnek, ahogyan vasárnap a horvát férfiak a franciák és a portugálok mögött. Vagy erejük jó részét felemésztve kezdhetik szombaton a magyarok elleni, a papírforma alapján döntő össze­csapást. Kísértetiesen úgy, mint a tavaly decemberi Eb-n, amikor az ellenfél törődöttségét kihasználva csapatunk 38-26-ra tarolt. A magyar keretet ráadásul nem . A a négy égtáj felől kellett összever­­­­buválni, az egyes országok külön­­­­féle korlátozó intézkedéseinek figyelembevételével, ugyanis mindenki itthon játszik. Sőt, holland és norvég klasszi­­syu­sok törekednek rá, hogy­­ hozzánk igazolhassanak.­­ Ez is a magyar kézilabda erejét mutatja, mármint a pályán kívülit. Péntektől viszont a pályán belülit is meg kell villantani - mert a kettő nem létez­het sokáig egymástól függetlenül. Piramisépítés BÁLLÁ­ Attila A kamerámon élete sem fenékig tejfel: az amerikai egyetemi kosárlabda-bajnokságban láthatóan még a játékosok is megrökönyödtek a biztonsági őr szakszerű akcióját látva.

Next