Nemzeti Sport, 2021. november (119. évfolyam, 311-325. szám)

2021-11-16 / 311. szám

Robert Lewandowski a kispadról PIETSCH TIBOR, VÉG ÉS TÖRÖK ATTILA (Föld) HELYSZÍNI JENÍSZTÉSE i­s ki nem jár­Robert Lewando szott, de a Bayern München klasszisa mégis a csapat mellett maradt­­ szurkolónak. „MEGJELENT A PRZEGLAD SPOR­­TOlillY legfrissebb száma!” - kurjantot­ta el magát a rikkancs. Jó, ebben volt némi túlzás. Mármint abban, hogy a legfrissebb számot kí­nálta, a címlap ugyanis arról árulko­dott, hogy már száz éve, napra pontosan 1921. december 24-én, szombaton piac­ra került az újság. Ettől függetlenül vit­ték, mint a cukrot, és nem azért, mert ingyen volt, sokkal inkább azért, mert valóban kuriózumnak számított. Mert­hogy a Przeglad Sportowy tíz évtized múltán újranyomott kiadása a lengyel labdarúgó-válogatott első mérkőzésé­ről számolt be­­ arról a mérkőzésről, amelyet 1921. december 18-án Budapes­ten játszottak le (a végeredményről rö­viden, az akkor történtekről hosszab­ban ugyanezen az oldalon olvashatnak). A 2021. november 15-én megjele­nő lapokat már nem a száz esztendő­vel ezelőtti hősök egyikével, a futball mellett atlétikában és öttusában is je­leskedő Waclaw Kucharral, hanem Ro­bert Lewandowskival próbálták eladni, a fő témát természetesen a legnagyobb lengyel sztár hiánya jelentette. Abban persze össznépi egyetértés volt,­ hogy a szezon eddigi részében jelentős ter­helésnek kitett­ Bayern-támadó játé­kát felesleges kockáztatni egy valójában tét nélküli mérkőzésen, és­ att i­s nagyon őszinték akarunk lenni, mi, magya­rok sem bántuk, hogy a címeres mez­ben 128/74-es mutatóval büszkélke­dő klasszis hétfő este nem futott ki a Nemzeti Stadion gyepére. Igaz, a Var­sóban töltött szabadnapja után vissza­tért a csapathoz, és a kezdés előtt már a cserejátékosokkal és a szakmai stáb­bal együtt énekelte a lengyel himnuszt. Hogy előzőleg értesült-e arról, hogy hozzá hasonlóan Szoboszlai Dominik is lemarad az utolsó világbajnoki selejte­zőről, már nem érkezett jelentés. A Ma­gyar Labdarúgó-szövetség ugyanakkor tájékoztatást adott arról, hogy a múlt pénteki, San Marino elleni találkozón már a tavalyi önmagát idéző futballis­ta a vasárnapi edzést követően izomfáj­dalmat érzett a combjában, és mivel az állapota huszonnégy óra elteltével sem javult, elővigyázatosságból visszatért Lipcsébe, hogy a kezelését minél előbb megkezdhessék. Szoboszlai Dominik ment, a ma­gyar szurkolók pedig jöttek - annak ellenére, hogy a Nemzetközi Labda­rúgó-szövetség nemrég egy idegenbe­li meccstől eltiltotta őket. Amit sejteni lehetett, végképp bizonyságot nyert: a lengyel és magyar drukkerek közötti kapocs jóval erősebb annál, mint hogy egy FIFA-verdikt megtörje. Sokan kel­tek útra, méghozzá abban a tudatban, hogy két nemzet ezeréves barátsága okán (is) a lehető legszívélyesebb fo­gadtatásban lesz részük, és nem­ is kel­lett csalatkozniuk. A vb-selejtező pedig... Nos, a meccs­re megjelentett 90 oldalas (!) kiadvány­ban ha nem is bőségesen, de találtunk magyar vonatkozású anyagokat: a szer­kesztők megszólaltatták Marco Rossit, csodagyerekként írtak Szoboszlai Do­­minikról és terjedelmes beszélgetést közöltek az 1987. május 17-én lejátszott Magyarország-Lengyelország mérkő­zésen (5-3) bámulatos gólt szerző Détári Lajossal. Az utolsó szó joga természete­sen Döméé volt, aki mi mással is fejezte volna be az interjút, minthogy „...Polak, Wegier­­ dwa bratanki...” Úgy ám, lengyel, magyar, két jó barát­­ együtt várta a meccs javát. Az első len­ JANUS Ugyan Robert Lewandowskit nem nevezték a mérkőzésre, a lengyel világklasszis nem ment vissza Münchenbe, leült a kispadra, és fagyoskodva támogatta társait a magyarok ellen A közmédia lesz 2028-ig a magyar válogatott otthona r I M4 tett, hogy a­­ sport az M­­4 Sport nagy beje­­lentésre ké­szül, hétfőn, a Lengyelország elleni selej­tező előtt pedig lehullt a lepel: az MTVA megállapodott az UEFA-val abban, hogy 2028-ig kizárólag az M4 Sporton és az m4sport.hu-n lesz látható élőben a ma­gyar labdarúgó-válogatott összes mérkő­zése, legyen szó Európa-bajnoki vagy vi­lágbajnoki selejtezőről, illetve Nemzetek Ligája-mérkőzésről, továbbá a csatorna egyedüliként közvetíti majd a 2024-es és a 2028-as Európa-bajnokságot, illetve a Nemzetek Ligája döntőjét is. B. L. Szerda óta tudni leh­e­ Százéves futballmúlt, történelmi siker Egy évvel azután, hogy 1918. november 11-én Lengyelország visszanyerte füg­getlenségét, 1919. december 20-án Var­sóban egy asztalhoz ültek a futballklu­­bok vezetői - a megbeszélés végén már úgy köszöntek el egymástól, hogy időköz­ben megalapították a Lengyel Labdarú­­gó-szövetséget. Mivel Lengyelországnak az első világháború lezárultával is több csatát kellett még megvívnia önállósága megőrzéséért, a válogatott első mérkő­zésére 1921 végéig várni kellett. A feljegy­zések­­ szerint a lengyel szövetség vezér­kara hosszasan keresgélte az ellenfelet, egy-két szomszédos nemzet a rendezet­len politikai viszonyok miatt nem jöhetett szóba... A legjobbkor futott be az ajánlat Budapestről: a Magyar Labdarúgó-szö­­vetség megírta, barátságos mérkőzés ke­retében örömmel fogadná a lengyel válo­gatottat. A meghívott fél boldogan kapott az alkalmon, postafordultával bólintott rá a felkérésre. Hírlik, némi szerepe volt­ ebben a Cracovia Krakow akkori edzőjé­nek, a korábbi egyszeres magyar váloga­tott fedezet Pozsonyi Imrének, akit aztán a lengyelek fel is kértek, hogy a Hungá­ria körúti találkozón vezesse csapatu­kat. A később a Barcelonát és az Újpestet is irányító Pozsonyi onnantól fogva el­mondhatta magától, hogy válogatott fut­ballistaként és szövetségi kapitányként egyaránt az első meccse volt az utolsó. Magyarország első hivatalos mérkőzésén pályára lépett, Lengyelországon a kispa­­don ült - éppenséggel szülőhazája ellen. Az egykoron még játékvezetőként is tény­kedő szakvezető huszonkét labdarúgó kö­zül választotta ki azt a tizenhármat, aki 1921. december 16-án reggel felszállt a Varsóból Budapestre induló vonatra, hogy a harmadosztályon ülve megtegye a két város közötti 36 órás utat. A 18-án, dél­után kettőkor kezdődő találkozó kapcsán a tudósítások nyolcezer nézőről, továbbá nehéz és sáros, a lengyeleknek kedve­ző pályáról számoltak be, no meg arról, hogy a mérkőzés egyetlen gólját Szabó­­­ Jenő szerezte a 18. percben. A különb­ség állítólag lehetett volna nagyobb is, ha Fogl Károly nem ront büntetőt, vagy­­ ha a Polonia Warszawa kapusa, Jan Loth­­ II nem bravúrokkal hálálja meg Pozso­­­­nyi Imre bizalmát. Ami száz éve történt, s mindmáig nem feledik Lengyelország­ban, sőt a centenáriumról a két nem­­­­zet 34. összecsapásán is méltó módon megemlékeztek. Hogy mást ne mondjunk, a VIP-lelátóhoz vezető bejárat bal, illet­­­­ve jobb oldalán Robert Lewandowskit és­­ Wojciech Szczesnyt is korabeli szerelés­be „öltöztették” - meglehet, a Hungária­­ körúti meccs nem 1:0-s hazai sikert ho­­­­zott volna, ha akkor mindketten pályára lépnek.

Next