Pajtás, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-09 / 1. szám
Úgy emlékszem rá, mintha ma történt volna, pedig jó háhárom évtizeddel ezelőtt akasztottam nyakamba először az iskolatáskát, hogy jóanyám kezét fogva elinduljak vele a tanító néni elébe. Nem azért mondom, de mintha édesanyámat jobban megviselték volna az ilyenkor szokásos bonyodalmak, mint engem. Útközben kétszer is elsírta magát és mindenkinek, akivel csak találkozott azt hangoztatta: — Szegény fiam, neki is megkezdődött az élet, a gond, a kötelesség. A gyerekek szerencsére kezdetben édeskeveset éreznek ezekből a gondokból, hisz csak az első osztály befejeztével kapják meg az első hivatalos bizonyítványt. A félév azért mégiscsak a számadás ideje. Az első komolyabb alkalom arra, hogy minden kisdiákról véleményt mondjon az iskola. Prózai rövidséggel ugyan, talán nem is mindig a teljességre törekedve, de mindenképpen valós tükröt tartva eléje: ez van, ennyit érsz, ennek alapján kell a következő hónapokban dolgoznod, ha boldogulni akarsz az iskolában és az életben. A félévi bizonyítvány nem mindenki számára egyformán fontos. Az esetek többségében jelentős mértékben módosulhat is még az év végéig, de azért mindenkinek oda kell rá figyelni, akár kedvező, akár nem a minősítés. Jól ismertek az ilyenkor szokásos intelmek. Aki jó bizonyítványt visz haza, annak szülő, tanár, kedves rokon egyaránt arról beszél, hogy ezt aztán nem szabad lerontani! Ha az év első — tehát nehezebb részében sikerültek a négyesek és ötösök — igazán kár volna értük a második félévben. A közepes és gyengébben sikerült bizonyítványok tulajdonosai is jól tudják, hogy számukra viszont azért fontos a következő időszak, hogy javíthassanak. Nem vagyunk egyformák, képességeink, felkészültségünk, érdeklődésünk sem egyforma. Egészen jó bizonyítványba is becsúszhat — kiváltképp a félévben — egy-egy közepes jegy még akkor is, ha nem pikkel az illetőre senki. Kézenfekvő ilyen esetben is a feladat: ki kell javítani a bizonyítványt elcsúfító közepes, vagy annál rosszabb jegyet. Az általános iskolában — jellegénél fogva — a legtöbb tanuló képes arra, hogy eredményesen elsajátítsa a tananyagot és a kevés kivételtől eltekintve jó eredményeket érjen el. A kevés kivétel félévben rendszerint több, mint a „sokévi átlag”, dehát ilyenkor természetesen vastagabban fog a tanárok ceruzája, a vitás esetekben rendszerint lefelé kerekítenek még akkor is, ha erre semmiféle írott szabály, vagy különösebb „pedagógiai” szempont nem készteti őket. Nem végleges tehát félévkor még sem az ötös, sem az egyes. Hosszú-hosszú hónapok vannak még hátra a tanév befejeztéig. Rontani és javítani egyaránt lehet még, hiszen a félévi minősítés tulajdonképpen csak egy előzetes felmérés eredménye, amit még oly sokszor módosíthat a szorgalom vagy éppen a lustaság. Különösen a nyolcadikosok számára fontos ezt tudni, mert ők ebben a tanévben befejezik általános iskolai tanulmányaikat. Senkit sem tévesszen meg az, hogy a továbbtanulási, pályaválasztási jelentkező lapokra a félévi érdemjegyek kerülnek. Az év végi bizonyítványt mindenütt figyelembe veszik a végleges döntésnél. Vitás esetekben különösen. Jól tudja minden illetékes, hogy a félévi osztályzatok a nyolcadikban sem véglegesek. Nem adnak ugyan bizonyítványt róla, mégis sokat „bizonyít” az, hogy kinek milyen az úttörő próbalapja, hogy őrse, vala mit teljesített a tanév elején közösen megbeszélt és vállalt feladatokból. Egy kicsit a próbalapok is odatartoznak a félévi bizonyítványok mellé. Hivatalosan a félévi bizonyítvány osztályzataiban nincs rá rubrika, de az osztály, az őrsi közösség, a tanárok azért számontartják, hogy ki, mit végzett az úttörőközösségben. Elsősorban azért, mert ezt a munkát mindenki önként vállalja. A forradalom lángjai mozgalom meglehetősen sokoldalú kötelezettségeket jelent minden csapat, őrs és az egyes úttörők számára. Bőven jut feladat a következő hónapokra is belőlük, de a „ronthatunk-javíthatunk” elv itt is érvényes. Elő tehát az őrsi- és rajmunkatervekkel, próbalapokkal — az úttörőmunkában is azzal kezdjük a második félévet, hogy pótoljuk az elmulasztottakat! Megtartani és javítani az első félévi eredményeket! Ez legyen a következő hónapok jelszava és akkor jöhet az év végi osztályzókonferencia! VASVÁRI FERENC