Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-22 / 16. szám

nála), kik kik Henriknek nyújtják az általa honunk­ban kivívott hitpálmát, meg nem említve az előz­ményeket , mellyek e' nagy fordulat' útját egyen­getni segéllették. Szent Henrik' dicséretét énekli említettem emlék is, mellyet a' derék Leibnitz' szorgalma hozott napfényre, és a' mellynek ide illő része így hangzik 5): Van öme segt inén dögét vil, Korter rede ek bruken wil, Des mot ek es vil verdragen. Wo he bekarde bi sinen Dagen. Ungern , Polen, unde meren, Alsó uns de Boke jehen Unde vilmer der Heidenschap Unde wohe Koning Stephane gab Der do to Ungern Köning was Siue süster Gisselen alsó eklas. Mi, a"derék Adelung" szótárából kitanulta, hogy Dögét annyi mint Tugend, kort , Iui­z , bruken e= brauchen, mot­t wort, ek=ich, verdra­gen , vortragen, bekorden , kennen, jehen , lehren, "stb. ekkép magyarosítottuk meg ezen emléket. Róla sok erényt beszélnek, Nekem szólnom röviden kell, És még­is sokat mondanom. Életében mint ismerték, Magyarok, lengyelek 's morvák, Ezt a' könyvek is tanítják. De még jobban a' pogányság, Mint add István királynak, % > Ki ekkor magyar király volt, Saját nővérét Gizelát, így hittek és írtak a' bajorok, csak az a' nagy baj, hogy a' szászok karddal sem engedik ne­ktek a' dicsőséget, és valóban ezeknek tagadhat­lan érdemök van itt, mit hálásan el kell ismernünk. A' szász nemzet' csillagai, az Ottók, kezdették meg komolyan e' nagy munkát, és bizonnyal a'sikerrel koronázott kezdemény­ dicsérete őket illeti. Olvas­sátok csak kérlek, első vagy nagy Ottó császár' alul idézett levelét 6), és győződjetek meg róla, hogy ezen apostoli királynak jóval több érdeme tündöklik itt, mint akármelly más külföldi fejede­lemnek, nem véve ki, a' bársonyban született Constantint is; kire 's patriarchájára, Theophy­lactusra — kit mellesleg megemlítve hivei Hip­pophylactusnak neveztek, mert a'húsvéti nagy mi­sét félben hagyva , kiment a' templomból, értvén , hogy kedves kanczája épen elleni meg­akar — 's ennek küldöttjére Hierotheusra ruházza honi tudósunk Schwarz Gottfried 7) a' magyarok' megtérítésének első érdemét; de őt Stilfing B), és Kollár 9) meglehetősen visszaigazíták. Hanem első Ottót illetőleg, ámbár ő sokat tett e' részben, és Hansiz, hiteles német író, őtet vallja a' ma­gyar anyaszentegyház' első alapítójának 10) , és bár ő küldötte a' verdeni püspököt Brúnót fé­nyes követséggel honunkba 972. táján, mellynek sikere az lett, hogy a' magyar nemesek közül mindjárt 5000-en lettek keresztyénekké 11), de mivel a'magyarok, vezéreikkel együtt, mégek­ 6) Mahillonii acla S. S. ord S. Bened. Sec. VI. parte I.pag.81. ,,Olto} dei gralia imperátor Au­gustus PÜigrino, venerabili Pataviensis eeelesiae episcopo salutem et gratiam- Bnmonem episco­pum vestrae mitlimus, et committimus dilectioni, ut, quibuscunque apud vos indiguerit utensili­bus , abundantissime adjuvetur; et tam vestris hominibus , quam et caballis, aliisque in itinere rebus necessariis .quanto propius possit Ungro­rum eonfinio honorifice, et caulissime perduca­tur. Nobis enim illuc érit delegandus, quo rex eorundem nostro quam propere arbitrio sit col­ligandus. Yobis ergo magnopere sit studium , hanc citissime fieri legationem. Valete." 7) Gabrielis de juxta Romád, Initia religionis chri­stianae, inter Hungaros eeelesiae orieutali as­serta. Franeof. 1740. 4. 8) Vita S. Stephani. Jaurini. fol. 93 História Diplom. Juris patronatus apóst. Hung. Regg. Yindob. 1762. 4. 10) Germania Sacra. ,,Hune igitur — Brunonem Ver­densem — existimem ab Ottone magnó delectum, qui conciliata cum Hungarorum rege concordia, viam sterneret religioni- Is erat Ottó, in quo mi­rifieum religionis propagandae studium passim celebrant seriptores. Ei Bohemorum, eiPolono­norum ad ehristiana sacra traduetio maximam partém debetur. Id ipsum igitur conatus in Hun­garis, memorati Branonis episcopi opera eos fle­xit ad consilia pacis, eoque adduxit, ut ipsi pariter legatos ad se mitterent." 11) Diploma Piligrini ad Bened. pont. román. Stíl­ting. p. 33. lege, atque omine, ut ille, explosa falsorum deorum superstitione, Christi unius , et veri Dei et summi cultum reciperet cum suis populari­bus. Accepit conditionem princeps Ugrus. Statim aqua lustrica tingitur, Stephanus appellatur7 et a caesare rex nuncupatur. Gisela igitur fatale sortita nomen, tamquam obses, et fidei vinculum nuptum datur. Gujus ope et consilio Ugri Chri­stianam tthiam sectari coeperunt." 4) Canisii Lect. antiquae, p, 390. „Heinricus victor rMarum nalionum, apostolus fit Hungarorum. Cum enim omnes adhuc infideles essent, ad fidei ca­tholicae attraxit confessionem. Quod ut facilius fieret, sororem suam Giselam Stephano regi in matrimonium copulavit, secundum apostolum di­centem, I. Cor. VII. „Sanctificatur vir infidelis per uxorem fidelem." 5) Chronieon principum Brunsvicensium rhythmicum. Tomt Ili.

Next