Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-10-14 / 41. szám
Luther őtet ezentúl kevesebbre becsülte, és igy fejezé ki magát felőle a' Karlstadthoz és Spalatinhoz irott leveleiben: „ha az egyház'oroszlányai is illyenek, mit fognak velem a' nyulak tenni? a' kárdinál, úgymond, rossz theologus, és az egyházi dolgok' vitelében ügyetlen , őt és Sylvester Priebiust tartotta a' világ legtudósabb dominikánusoknak : gondolhatjátok, mit tudhat a" többi"? Luther most csak azt kívánta, hogy ellenei hallgassanak el, és ígérte , hogy ez esetben ő is hallgatni fog, de ezen feltételt a kardinál el nem fogadta Más napon ismét megjelent előtte Luther, de most már ünnepélyesebb kísérettel, a' v. fejedelmi tanácsnokok, a'császár'négy tanácsnokai, az ágostai dominicanus prior és Staupitz, kisietve jött barátjának a' nehéz órákban segítségére. A' kardinál most hidegebben fogadta őt, és kérdezte tőle, megváltoztatta-e már előbbi gondolatait? Luther ismét válaszul adta , hogy ő tanításait vissza nem vonhatja , kész azokról számot adni és magát a' bázeli, freyburgi, löweni és párizsi egyetemek' itéletek alá bocsájtani, majd pedig miután a' kardinál őt makacssággal vádolta, elhatározottan mondá: „én vissza nem vonhatok semmit, mig jobbra nem tanítatom, én a' szent Írástól el nem térhetek." — Majd ismét az extravagansnak neveztetett tiementinák felett folyt a versengés, végre nyilvánítá Luther , hogy mivel szavakkal czélt nem érhetni, ő kész írásban adni értelmét, mit meg is nyervén ismét eltávozott. 4 Harmadnapon utószor jelent meg a' kárdinál előtt a' nevezett tanúk' kíséretiben, és benyújtá írásban védelmét. A' kárdinál elvevé azt, és hangosan felkaczagott, félrevezette, mondván, hogy az, a' dologra nem tartozó szentirásbeli frosculusokkal kiczifrázott haszontalanság: erős hangon kiáltozá: „revoca! revoca!" Luther szólani akart, de szóhoz nem juthatott, a' kárdinál menydörgött, uralkodott! majd Luther is kiabálta, hogy ő a' szent Írástól el nem távozik; végre a' kárdinál bosszús haraggal elutasította, és megtiltotta, hogy többé előtte megjelenni ne merészeljen. Azonban a' kárdinál még az napon hivatta Staupiczot, utasításul adván neki, hogy Luthert más értelemre bírni törekedjék. Staupitz pedig ismervén Luthert és a' körülményeket, igérte ugyan közbenjárását, de kérte a' kardinált, hogy még egyszer maga szólana Lutherrel; a' kardinál felpattant: „Ego ndo amplius cum hac bestia colloqui, habet enim profundos oculos , et mirabiles speculationes in capite suo." — Majd a' Stupitz' szavára még egy alázatos levelet irt Luther a'kárdinálhoz, mellyben szívességét, leereszkedését megköszönte , indulatosságáért engedelmet kért, de ismét kijelentette, hogy ő meggyőződése' ellenére a' szent Írástól el nem távozik. A' kárdinál nem felelt. Luther' barátjai aggódtak , hogy a' kárdinál csak tartóztatni akarja őtet addig, mig Rómából újabb utasítást veend A' császár is már megintette a' kárdinált, hogy Lutherrel olly keményen ne bánjon; mire amaz válásul adta, hogy a'szerént cselekedend, miként Rómából parancsolják: ez jövendőre jelszónak vétetett. Az előkészületek megtétettek Luther' sürgető eltávolítására; ő egy levelet hagyott a'kardinálhoz, mellyben jelenté, hogy ő a'pápa' rendeletének eleget tevén, miután a' kardinál őtet eltiltotta , költség' hiánya miatt pedig a' városban tovább nem mulathat: ez okokból elutazni kénytelen volt. El is utazott lóháton olly sebességgel, hogy egy nap alatt nyolcz német mérföldet haladott. A' város-tanácsnokok éjjel a' város' kőfalán szerettek útat, pénzzel és kísérettel ellátták. Útjában találkozott a' mansfeldi gróf Alberttel, ki őtet szemmel tartotta, és jó ízűen kacagott a vándoron, majd Luther maga is tréfásan enyelgett zarándoksága felett, mondván, hogy a kardinálnak nagy kedve lett volna őt Rómába követségbe küldeni. Norinbergában tudta meg Luther, mély nagyveszély között forgott Agostában ; a pápai brevén, melly 1518. aug. 23-án Sadoletus Jakab kárdinál és titoknok aláírásával kelt, álmélkodva panaszkodott, hogy ő aug. 7-én hatvan nap alatti megjelenésre idéztetvén, tizenhat nap múlva mégis már elfogató s marasztó ítéletet kapott. Igy készítette ama' nevezetes apellatióját. ..a male in formato Papa ad melius informandum." Kétség van, vájjon 10-dik Leo tudott-e a' második bréve felől? ez a'szabad elmü férfiú, miként róla Cornelius Agrippa emlékezik. A' császár' viseletét láttuk 's Bayle Dict. II. 923. bővebben ir e' derék fejedelemi jelleméről, 2-ikJulius és 10-ik Leo pápákkali viszonyairól Marhennecke — Geschichte der deutschen Reformation s. 95. mentségére szól Kajetánnak. Riederer pepig,Nachrichten zur Kirchengeschchte. 11. s. 178. azon véleményben van, hogy az említett brévét Kajetán, a' dominicánusok, a' löweni és kölni teologusok, és különösen az ágostai pénztőzsér Fugger eszközlötték, miként ezen véleményt Goldast Const. hnp. 1. S. 391. 401. okokkal bővebben támogatja. Igy készült a' világ-historiai nagy esemény időről időre, a' nagy hit- és egyház-szakadás, mellyért bármit mondottak is hajdan Erasmus és Leibnitzg az örök igazság széke előtt nem Luther, de azok maradnak felelősek, kit azt rész bánásmódukkal előidézték, és annyi századokon át fentartották, sőt feltehetjük azt, hogy a'nevezett tudósok is már ma véleményeiket megváltoztatnák. Ha élek, és e' lapok' t. szerkesztőségének és olvasóinak alkalmatlan nem leszek , még néhány históriai töredékeket közlendek, és azután