Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-22 / 16. szám

16. PROTEITII EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. HKdsodite évi folyamat. PESTEN, 18/13. April 22kén. Numa regno potitus , urbem novam conditam vi et armis, jure eam legibusque, ac moribus de integro condere parat. Livius. Tartalom. Első István királynak, a' magyar ősanyaszent­egyház­ alkotójának emlékezete. Hetényi János. — Háromszékről, Erdélyhonból: Egyházi reform, közönség' gyűlése, Kézdi Martonfalván. Biró Sándor. — Vegyes közlemények. Első István királynak, a' magyar és an­yaszentegyh­áz' alkotójának emlékezete. A' magyarok' keresztyén hitre térítetések' tör­ténetei és körülményei még most sem derengnek olly kellő fényben, mint némellyek vélik. Ha a' régibb, jobbadán idegen tollból folydogált kútfő-ívet megtekintj­ük, ezek sokfelé vezetnek , és sa­ját nemzeti hiuságuknak áldozva, magyar hitbaj­nokain­at háttérbe szorítva, elvégre is olly bizony­talanságban, 's homályban hagynak bennünket, minőkben borong jelenkorunkig magyar néptör­zsökünk' eredete , és Európába költöztünk előtti őslakhelye. Szász, bajor, cseh, görög, lengyel írók saját nemzetekbeli hitbajnokoknak tulajdoníták, öntetszőleg, és határozottan a' magyarok' meg­térítésének dicsőségét, és érdekes látni, milly ellenkező fényben és világításban tüntetik elő em­litettem nemzetek' évkönyvei ezen nagyszerű eseményt, hízelegve népöknek, mellynek, nézetök szerint, illy nagyvállalatot végrehajtani sikerült. Hogy ezen érdekes tárgyat fölvegyem­­ és e­ kérdést: mellyik nemzetbeli hitbajnokokat illeti a' magyarok' keresztyén hitre vezérlésinek dicső­sége? magamnak föladatul kitűzzem - erre alkal­mat nyújtott az , hogy könyvtáromban mostaná­ban egy külsőleg igénytelen könyvemben, egy régi emlékre akadtam, melly mint megfejtést váró rejtény, késztető engem e­ felett komolyan gon­dolkozni , és apránként jelen értekezésbe bonyo­lódni, mellynek tárgya, ugy vélem, minden igaz magyar előtt Tőérdekü; mert nemcsak egyházi életünk­ főbb kérdéseit világítja föl, hanem büsz­kékké is tehet magyar Numánkra, első nagy ki­rályunkra, ki nélkül népvándorlásunk' stadiumai aligha megszűntek volna, derék kája által. Most tehát a' dologra. Árpádunk'min-Elsőben is, a' bajor írók saját nemzetöknek­ ragadják népünk'megtérítése'érdemét, tulajdonít­­j­ván ezt 2 -dik Henrik császárnak, ki bajor ház­ból eredve diadalmas fegyvereivel útat nyita ma­gának a­ római királyságra 1002-ben; de ezt megunván, 12 év múlva önkényt zárdába ment, és itt 10 évig áhítatoskodván, elvégre szent nevet érdemlett. Ennek nővére volt Gizela, I. István királyunk' kegyes neje, a' ki említett testvére' ta­nácsára nyújtá kezét nagy királyunknak, magát hitzálogul, és mintegy kezesül — Geiszel, innen Gizela, mint Hermannus Contractus irja !) — adván, hogy munkás leend a' magyarok' megtérítésében, mit érdemteljesen, férjével együtt, végre is haj­tott. Freysingeni Ottó szerint 2), II. Henrik volna tehát az a' hitbajnok, kiben magyar egy­házunk' első hősét kellene tisztelnünk; mert a' bajor évkönyvek,­­ tudatlanságból-e, vagy Hús­­­ből ? pogánynak és keresztezetlennek írják Istvánunkat még akkor, midőn kedves Gizeláját nőül kéré ma­gának , és gemblouri Siegbert, évkönyvíró, az 1010-dik évre, illyen jegyzetet tesz: „Az eddig bálványokat imádó magyarok ekkor tájban térnek a' Krisztus' hitére, a' császár' nővére Gizela által, a' ki a' magyar királynak nyújtva kezét, ezt ké­réseivel arra vette , hogy magát, és népét megkereszteltetni kérné , István nevet nyerve a­ keresztségben." — Egybehangzólag nyilatko­zik Arentinus is 3), és egy nevetlen, Canisius­ 1) Chronicon ad a. 995. „Hujus — Henrici 2-i im­peratoris — soror Gizela , Stephano , regi Un­garorum cum se ad Christi fidem converteret, quasi vere juxta nornen suiim , fidei obses, in conjugium data, eleemosynis, caeterisque bonis operibus inibi intenta, consenuit." 2) Chronicon de Henrico II. I. I. c. 27. „Sororeque sua Gizela Stephano , Ungarorum regi, in uxo­rem data, tarn ipsnm, quam lotum eius reg/mm ad fidem vocavit." 3) Annales Bojorum, L V. c.ö. 8, „Adsunt legati Bojornm — Hungarorum — pacem cum Hen­rico , perpetuumque foedus componunt. Rectori eorum , filio Geizonis , qui obierat anno Christi, 996- Gispala, soror Henrici despondetur, hac

Next