Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-10-14 / 41. szám
PESTEN, 41. PROTESTANUS [ ÉS ISKOLAI LAP* « JfMásodik évi folyamat. 1843 October 14bén. Si ju di cas, cognosee. Seneca. Tartalom. Luther és Najetán. Jakabfalvay András.— Pestmegyei á. v. ev. esperességi Közgyűlés. Blásy Lajos. — Palmagonia , vagy: kiküzdött pálya utáni viszonküzdelem. Heténnyi János. — Udvarhelyszéki ev. ref. részletes zsinat' vázlata. Békevölgy 1. Vegyes közlemények. * Luther és Hajetán. Az 1518-ik évi őszelő' havában indult Luther Agosta felé, gyalog, kevés uti pénzzel ellátva a' választó fejedelem Fridrik az ő jó ura által, ki őtet megbiztatta, és az ágostai várostanácsnokoknak is ajánlotta. Barátjai, különösen a mansfeldi gróf Albert igyekezett őt ezen útról lebeszélni mondván, hogy az úton agyon verik, vagy megfojtják. Staupitz Salzburgba hívta, hogy ott vonulnának el a világtól, és maradnának együtt holtig; de hasztalan e' nagy ember' bátorságát semmi sem rettenté el. Weimárban, út közben utasításokat kapott Spalatintól, Norimbergában pedig a' város' derék papjától, egykori barájától Link Venczeltől — elavult rendöltönye helyett ajándékul egy újat, mellyben a' kardinál előtt illendően megjelenhessen. Megérkeztével azonnal bejelentete magát a' kardinálnál, kitől válaszúl kapta, hogy előtte minél előbb és jó reménynyel megjelenhet: ő azonnal menni is akart, de a' várostanácsnokok visszatartóztaták azon okból hogy számára előbb a' császártól, ki az ország' gyűlésén jelen volt, biztos levelet (salvus conductus) szerezzenek; hasonló értelemben voltak a' V. fejedelmi tanácsnokai is Feibilsch Filep és Rühel János, kik urok'rendeléséből Luther után siettek, majd Langemantel Kristóf patrícius és Adelman Konrád kanonok , kiknek egyesült eszközlésök által a' biztos levél ki is adatott. Milly fontos vola ez előkészület Lutherre nézve ? a' kárdináv utasításából ki fog tetszeni: Adelman szemrehányást is tett Spalatinnak, kit majd levelében az iránt tudósított, hogy a'császár' tanácsnokai Luthert erős védelmek alá vevék, midőn ő a' legszükségesebb lépést elmulasztotta. A' kardinálnak nem tetszett, hogy Luther késett, és a' császár'biztosítását kereste, mivel, úgy mondá, a' római udvar' elvei szerént egy szerzetes a' világi hatalom' bírósága alá nem tartozik , ezért, míg a biztosítólevél ki nem adatott, hozzá küldötte ceremóniamesterét Serralonga Orbánt, montferrati oratoit, bírná őket arra, hogy előtte félelem nélkül jelenjen meg. Ez az ügyes ember, miként Luther Spalatinhoz írott levelében nyilvánítá , pénzzel akarta őtet megvesztegetni, azt állítván, hogy haszonért hazugságot is lehet hirdetni, ezért irá felőle átalános előítélettel: „Italus est, etltalus manet." Látván Orbán hogy vele semmire sem mehet, haragosan kérdé, tőle , gondolja talán , hogy a választó fejedelem érette hadat fog kezdeni? hol leend ha senki sem pártolandja ? — Luther e' jelentékeny szavakon megütközött, de csak hamar elhatározottan felelé: ,,a' szabad ég alatt!' végre megjelent a' kardinál elölt — a'császár' és városi tanács' ólalmok alatt, követék őt Link Venczel, és Frosch Leonárd karméinak* priorja. A' kárdinált Serralonga Orbán és számosabb olaszok környezték, kik Luthert látni kívánták. A' fogadás hideg, ünnepélyes, de udvari volt. Luther térden várta, míg a' kárdinál öt felállani parancsolta, ezután nyájasan szólott hozzá és kívánta tőle, hogy thesiseit vonja vissza, nem kíván, úgymond, vele versengeni, hanem azt, hogy tévtanait és hibás tévelygéseit elismervén, azoknak terjesztésétől szűnjön meg. Luther nyugodtan válaszolt , hogy ő mit sem tud a' tévelygések felöl , a' kardinál majd két pontot jelölt ki; tagadod, úgy mond, 1-ör) hogy a' Jézus' érdemei' kincstárából a' bűnbocsánatot árulni lehet, és 2-or állítod, hogy az úr' vacsorájához hittel és bűnbocsánat' meggyőződésével kell járulni. Luther megismerte, hogy ő ezeket tanította, de kivánta, mutattatnék meg a' sz. írásból, hogy ez hibás tanítás. A' kárdinál hangosan felkaczagott, a' scholasticusokból és pápai constitutiokból némelly helyeket felhozott, és azt állítá, hogy a' pápa' tekintélye mindenek felett való; különösen emlité a'6-dik Kelemen' 1312-ik évi constitutióját; Luther azonban megmutatta, hogy ez hibásan magyaráztatik. A versengés közben kivilágosodott, hogy a kardinál a görög nyelvet sem értette, indulatoskodott, és a dolog érdemét illetlen kacagások által kerülgette, miért