Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-05-04 / 18. szám
meggondolt, segítségül hívása, úgy, hogy ha mi nem az igazságot mondjuk, vagy fogadásunkat meg nem tartjuk, ő meg büntessen bennünket. Eskü által állítunk, bizonyítunk s ígérünk valamit. Mindegyiknél Isten, mint mindentudó, tanúnak 1. Más. 31, 50; Bir. 11, 10; 1. Sám. 12, 5. ki azon esetben, ha az esküvő az igazságot eltitkolja, azt világosságra hozza és boszuállóul hivattatik föl,hogy mint igaz biró, ha hazugság, ravaszság, csalárdság vagy hamisság történik, azt itt a földön és amott mennyben megboszúlva büntesse meg. 1. Sám. 20, 12. 20. 42; l.Kir. 8: 31. ; 2. Kron. 6, 22; Jakab 5, 12. 3) Hitszegésen Isten átka fekszik! 1. Mós. 26, 28. 4) Maga Isten is, szent bizonyításául annak, hogy szája igazságot szól, önmagára esküszik! 1. Mós. 22, 16; 'Líd. 6, 13. Az ö szentségére 'Solt. 89, 36; nagy nevére Jer. 44, 26; életére Ezék. 33, 11. 5) A' régiek igy esküitek: „Valaminthogy az Úr, Izraelnek Istene él! az élő Isten! 2. Sám. 2, 27; 1. Kir. 18,10. Jer. 5, 2.stb Az egyházi atyák szerint mindenre csak igen! igen! nem! nem-mel kellett felelni, és ez volna keresztyénileg! Ez nem lévén későbben a'látható egyházban elegendő, ezen formula vétetett föl: Ugy segéljen engem Isten a Jézus Krisztus által, az ő szent evangyélioma által; a' millyen igaz, hogy él az Isten, ki tanúbizonyságom! Ezért, mindenkor az igaz Istenre kell eskünni, 5. Más. 6. 13. és Isten megtiltja az esküvést 's nem akar kegyelmes lenni ahoz, ki teremtett állatra esküszik. Jerem. 5, 7. Igen, bálványozásnak nevezi ő ezt. Jerem. 12,16 és 17. Amos 8,44. Igy hát minden eskünek hitteljes ünnepélyes imának kell lenni, az Isten dicsőségére. Máté 5, 34. Az egyházi történettanból is megtetszik, hogy a* legelső keresztyének a' legnagyobb szigorral óvakodtak mindattól, mi csak árnyékát viselhette volna is az egy Istenen kivül, valami más imádása helyeslésének. 1) Ők semmi bálványnak tett áldozatnál nem voltak jelen. 1. Kor. 8, 1. 4, 10. 2) Nem ettek a' bálványoknak áldoztatott eledelekből. Ap. Csel. 21: 25; 15: 29. 3) Nem hívták a' bálványokat segítségül. 1. Kor. 10: 14. 4) Ha a' császárnak áldoztatok, nem mondák tiszteletére az áldozattételeknél szokásban volt mondókákat (formulákat). Inkább meghaltak, mint vértanúk. Hány vértanú szabadulhatott volna meg a' haláltól, ha csak egy maroknyi tömjént is vetnek a'császár oltárára, vagy csak a'császár vagy más bálványának nevét segítségül hijják? Hiszen ez csak formula lett volna! — Nem ! Ők dicsérék Istent, imádkoztak a' császárért és—meghaltak. Hányan menekülhettek volna meg őseink közöl illyen formulázás által a máglyától!? Mindezekből világos, hogy az evang. egyházban senkit sem formulákkal, sem tettel imádni nem szabad a' szentháromság Istenen kivül! És ime evang. papnak evang. papok, evang. egyházban Mária és minden szentekrei esketést ajánlanak! Valóban, meg nem foghatom, — illy szörnyet láthatni arra ollyan idő kell, mint a' mienk, melly mindent összezavar! Hogyan, ha országos törvények kívánnának illyesmit tőlünk? Én megvallom, mintsem hogy illy gonoszságra vetemedném , mellyért a' róm. kath. előtt is utálatosokká tennők magunkat, inkább választom a' mártyr-halált a' lángokban ! — Tehát a' bajorok igen helytelenül tették, midőn a' katonai szolgálatban nem akartak a' szentség előtt térdet hajtani! hiszen ez csak katonai formula. Őseink igen helytelenül tették, hogy a' pápától elszakadtak, hiszen lelkiösmeretök szabad volt! hiszen minden szörnyetegek csak formulák voltak! És lehet-e evang. keresztyén elölt még más szörnyűség, ha a' szentek, szűz Mária és képeik segítségül hívása ?stb. nem az ? És én, mint evang. pap, mint ki az élő Isten igéire esküttem, én vigyek 's hozzak esküket, az imádságok legünnepélyesbjeit, a' gondviselésem alá bízott istenházába, a' gyülekezetbe, mellyet hogy a' tiszta evangyé Iiommal tanítom és táplálom, megígértem, megesküttem halandó lényeknek, hit állal az egy Isten 's Jézus Krisztusban kegyelmet nyert elalutt bűnösöknek ? Mit mondana erre Mária, a' szerény nőknek ezen remek képe? Mit mondanának magok a' szent emberek? Ők fogják Jézussal a' föld kerekségét megítélni, Júdás v. 14.15; 1. Kor. 6, 2. 3. és bizonyosan legszigorúbban azokat, kikkel. 19, 10 annyira megfelejtkezének! De hiszen könyvet kellene írnom, hogy megmutassam a következetlenséget, melly ezen eltévelyedésben van. Ez nyilván elhamarkodás, mert következetesen azoknak, kiknek illy abnormis meggyőződésök volna, Rómába kellene menniök. — Tehát csak néhány okot hozok még föl, mellyek mindenkit jobb meggyőződésre vezetnek, ki igazságot keres: 1) Az ev. pap egyszerű, a' kijelentett bibliai ige hirdetője, kinek kötelessége őrködni, hogy semmibe ne csússzék, mi a' tiszta Isten-igével ellenkeznék; tehát nem formulák embere! 1. Kor. 4,1.stb. 1. Pét. 5, 2. 3. Ezék. 3, 17—21. Máté 28, 19. 20. A' mi kötelességünk, tiszta Istenigének hirdetése által, az egész világot a' tévelygésből igazságra téríteni! És íme a legszörnyebb tévelygés előmozdítását, sőt tanítását kívánják tőle! Mert az ev. pap soha sem formuláz. 2) Az ev. pap minden emberi tekintély, minden koholmány, minden babona és bálványozás ellen, már hivatalánál fogva, protestál! 3) A törvény mit sem tud ilyen kívánatról, és én meg vagyok győződve, hogy az apostoli ki-