Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-16 / 20. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI 20. szám. Hatodik évi folyamat. Május 16. 1847. Megjelenik e' Lap 4 »igen minden héten egyszer : vasárnap. — Előfizetési ár félévre Buda-Pesten házhozhordással 2 ft 40 kr, borítékban 3 ft 40 kr., postán küldve 3 ft 40 kr. pgő pénzben. Előfizethetni Pesten hatvani-utczai Horváth-házban 483. sz. alatt földszint Landerer és Heckenast könyvnyomdája ügyszobájában és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivatalnál TARTALOM : A1 protestáns isteni tisztelet, aesthetikai szem­pontból tekintve. Sztehlo Andor. — Az életbiztosító intézet, mint alapító. Boross Mihály. — Őrségi re­form. egyházmegye közgyűlése. Szíj György. — Is­kola-ügy: Az eperjesi kerületi ev. collegium belső rendezése. Vandrák András. — Egyházi rég­i­s­ég­e­k: Egyházszentelési szertartás a­ XVII-ik század ele­jéről. Lugossy József. — A' protestáns isteni tisztelet, ae­sthetikai szempontból tekintve. „Natura hominum ea est, ut noo facile queat sine adminiculis exterioribus ad rerum divinarum meditationem sustolli. Conc. Trident. Sess. XXII. cap. 5. A' vallási öntudat az egész szellemi ember bel­sejében fejlik ki. ,,Der Ursprung der Religion ist die Einheit des Gemüths, das sich im Führen, Wollen und Erkennen nothwendig offenbart." „Die Frömmigkeit als Act der Hungarie an Gott durchdringt gleichmássig Erkennen, Handeln und Fühlen.u 2) Mint az egyházi társaságban való­ban létező pedig, ezen vallási öntudat, az isteni tisztelet külső alakjában, a'cultusban, jelenik meg. Ez nem egyéb, mint a' vallási eszmék és érzések rajzolata 's ezeknek éltető és erősítő eszköze. Ő a' vallási képzeményeknek mintegy valódisága, a' szent eszméknek külsőleges fölvilágosítása, — melly, ha aesthetikus létrészekből áll, az ember érzéseire szükségkép erősen hatékony. Isten a' belső vallási élet, egy, mással közölhető tétellé válik, a' mennyiben tudniillik külsőleg feltűnik. Mivel tehát a' vallás az egész szellemi ember tulajd­na , szükség, hogy az isteni tisztelet lét­részeket foglaljon magában, mellyek nem egye­dül az emberi lélek egyes munkálatira, de az egész emberre, 's igy érzelmére és képzelmére is egyiránt hassanak. Ezt csupán a' művészet ál­tal érhetni el, azaz, mindenkor midőn valami belső egy külsőben létesül 's előállíttatik : az előállítás nem lehet önkényes és szabálytalan, hanem bizo­nyos mérték 's szabályok megtartása megkíván­tató. Az Isten ugyan, a' keresztyénség főelve szerint, szellemben és igazságban imádandó. 3) „Fürwahr, der rechte Gottesdienst liegt innen— dig im Vertrauen und Lieben." 4) Sőt erről már a­ pogányok is józanul gondolkoztak ; Cicero azt mondja tudniillik : „Cultus autem Deorum est optimus, idemque castissimus atque sanctissimus^ plenissimusque pietatis, ut eos semper pura, in— tegra, incorrupta et mente et voce veneremur." A' mennyei vallás szellemének azonban szüksége van földi öltönyre, mellyben magát ezen érzék­világban (Sinnenwelt) előállíthassa; és Luther meg nem fontolta, hogy egy külső igazi isteni tisztelet is van, 's hogy ennek hibáznia nem szabad. Ezen vallási szellem öltönye azonban 's a' mű­vészet alakjai az isteni tiszteletben szorosan lesz­nek meghatározandók, hogy a' vallásos oldal az aesthetikai által ki ne küszöböltessék, 's az isteni tisztelet csupa művészi éleménynyé 's külső ér­zékek táplálékává ne váljék. Megeshetik, hogy a' szép az isteni tiszteletben födologként lép föl, minden egyebet végképen kiszorít's belőle egye­dül művészi éldeletet alkot; s ez épen olly ká­ros, mint midőn az isteni tisztelet minden művé­szettől elhagyatva jelenik meg. Midőn az illyen isteni tisztelet a' külső érzékekre szerfelett hat, a' belső vallási élet szenved mellette. Az égi szellemi, nagyon is földi­ 's testivé válván, az­ érzékek világába aljasodik le's szellemileg holttá lesz. A' vallás égbe-nyúló oszlopa, fölötte sok czifrától elborítva, láthatatlanná válik. Itten tehát a' közepet választani 's azon vi­szonyt, mellyben az isteni tisztelet a' művészet­hez áll, szorosan meg kell határozni; ugy, hogy a' szép­el ne mellőztessék, de ne is váljék fö­lötte uralkodóvá; hogy a' szép — eszköz legyen, nem pedig czél, és a' vallási elemek körülvéte­lére szolgáljon, nem pedig azoknak elfojtására. Ezen közepet a' protestáns egyház el nem ta­lálta. Az aesthetikai oldal hiánya azon föszemre— hányás, melly isteni tiszteletünkön fekszik. Ez kiváltképen a' reformátusoknál látható. A' hel­vetziai hitvallás az aesthetikai szellemet az isteni tiszteletből végképen kizárta, meghatározván : „Cerimoniarum ambages inutiles ac innumerabi­tes, vasa, vestes, vela, faces, aras, aurum, argen­tum, quatenus pervertendae religioni serviunt. ') Hasa, ev. Dogmk. 2 Ausg. 3) Steudel. 3) János 4. 23. 24. *) Luther, W. K. T.X. 236 lap. s) Cicero de natura Deor. L. II. c. 28. 20

Next