Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-06-11 / 24. szám
Minélfogva mind a' patriarcha-választás, mind a' mód, mellyel az tétetett, törvénytelennek és érvénytelennek, ezennel kimondatván, nagyméltóságodnak rendelem, a' mint következik: 1) Hahogy az egyházi gyülekezetnek Temesvárra juniusnak eszerinti 15-ére történt áttételét , a' nádor királyi helytartó ö fönsége által, az én előterjesztésemre f. évi május 15-ről kiadott rendelet értelmében még ki nem hirdette, azt haladéktalanul 24 óra alatt, a legszorosabb felelet terhe alatt, saját költségén küldendő sürgönyök által hirdesse ki. És eszerint 2) Nagyméltóságod azon kivánatának, hogy az egyházgyülekezet még junius 15-röl is elhalasztassék, és Temesvárról Karloviczra visszatétessék, hely nem adatik, annyival inkább, mivel a' karloviczi törvénytelenségek még szaporították azon okokat, mellyek az egyházi gyülekezet áttételét kívánták. 3) Ő felsége, a' Magyar- és kapcsolt országok királya, már az 1779. julius 16-án a' keleti egyházhoz tartozó magyarföldiek biztosítására kiadott nyilatkozványában is, kiszabta azon formákat, mellyek szerint ezen egyház kivánatai előterjesztessenek; midőn pedig a' legújabb törvényeket szentesítette, sanctiókép kimondotta — a' mit nagyméltóságod tudtul adand híveinek., — hogy ő fölségének rendeleteit mindenkoron és minden kivánataik iránt a' ministerium utján veendik. **( 4) Miután az ország gyűlése 1. évi julius 2-ára ki van hirdetve, egygyel több az ok, miszerint az egyházi gyülekezetet — a' már kijelölt helyen és időben — megtartani kell; a' minthogy az valósággal is meg fog tartatni azok által, kiknek ottan törvényesen helyök van, 's kell, hogy jelen legyenek. Minden más törekvések, mellyek e' congressus kebelén kivül keresnek létest, törvényteleneknek 's a1 rendbontás fokozatához képest megbüntetendöknek nyilváníttatnak, és ollyanoknak ki is hirdettessenek. A' kormány minden, a' koronához tartozó népfajnak 's igy a1 szerbajkuaknak is jogait őrizni fogja, de nem fogja tűrni, hogy a magyar földön egyik népfaj a másik fölött, sőt ugyanazon fajnak egy része a másik rész felett, mint Karloviczon történt, ugyanazon egyházban előnyökkel éljen; a kormány igyen elnyomatottnak pártjára kél, és minden engedetlenség ellen tudand a' maga rendelvényeinek foganatot szerezni. — Budapest, junius 3-án 1848. A' nevelési ministerium teendői. (Folytatás lásd 21. szám.) 12. A' népiskolai tanulmányok tanmódszere. Minden tanításnál tanító, növendék és tantárgy jönek tekintetbe. A' tanító viszonya a tantárgy inkább külsejéhez növendéke irányában szüli a tanmódot, melynek nyilatkozata a tanalak. A tanító viszonya a tantárgy inkább benső fölelemezésére irányozva szüli a tanmenetet. A tanító viszonya a tantárgy és növendéke iránt a tanító lelkületében nyilatkozik. A tanmód, tanmenet és tanlelkület teszik együtt a tanmódszert. A tanításnál hogy a növendék lelkeismeretileg képeztessék, a tanítónak mint nevelőnek bírni kell növendéke teljes lelkületét, hogy azt magához emelhesse. Ezen szabályok összege teszi a sajátlagos nevelés módszerét. A' nevelés és tanítás módszerét itt hosszas részletességben nem adhatjuk, mert azt az egyetemes és különös neveléstan adja. Azonban a' népiskolákra vonatkozólag mind a' sajátlagos nevelés mind a' tanítás módszereinek elveit itt is adhatjuk. 1. A' nép gyermeke különösen testben erőssé 's munkakitartóvá neveltessék. Ezért taníttatása is, a' mikor lehet, inkább az szabadban, mint zárt szobában történjék. 2. Vallásos erkölcsiség legyen azon irány, mellyre a' nép gyermekének kedélye sejtetik, vagy ugy neveltessék, hogy minden cselekedetét az Istenre vigye, de ezen istenhezi viszonya ne külsőség, hanem belső meggyőződés legyen, máskint veszve van a' nép erkölcsi világa. 3. Az értelmi nevelésre irányzólag nem annyira azon kell törekedni, hogy a' nép gyermeke minél több, bár elemi ismereteket szerezzen, hanem lelke köréhez képest inkább alakilag képeztessék; ne magába szedje az ismeretet, hanem azt inkább önmunkásság által szerezze, az életből merítse és abban alkalmazza. 4. Ízlésileg egyszerű csín, természeties tisztaság és fesztelen illedelem legyenek azon irányok, melyek felé a' nép ízlését fejteni kell. Mi a' tanmódszer elveit illeti, jelesül: 5. A' tanmódot. Ez legyen minden tantárgyra vonatkozólag szemléltetési mindig az egyszerűbbről, a' közeliről, az ismeretesről lépő az összetettekre a' távolra, és az ismeretlenre, ezen módon elemeztessék föl minden tantárgy, így vegye föl azt a' növendék saját lelkébe, onnan alkalmazza 's az alkalmazásban pusztán segíttessék. A' tanmód nyilatkozata a' tanító és népiskola növendéke közt beszédfejtés tekintetéből is egyedül elbeszélő legyen. 6. A tanmenetet mi illeti. Erre nézve tudományos rendszerhez a tanítónak magát nem szabad kötni, hanem emeltessenek ki a tárgyalás alatti tanulmány főbb pontjai, ezek fogattassanak föl, és függesztessenek össze, hogy azok mégis egy egészet képezzenek. A főbb pontokról, mint a tanulmány főbb fokairól, a növendék később maga alkalmazásilag szélesítse ismeretét. 7. A tanlelkület olyan legyen más iskolákban is, hogy az előadandó tárgyat a tanító ne adja, hanem lelkéből merítve tárja ki. Ez főleg megkívántatik a népiskolákban, hol a tanulás fogalmára 's annak hasznaira emelés által lasz-