Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-13 / 37. szám

pelődnek, de a vallásos és erkölcsös életre hatni nem csekély a gondjuk. Legalább is ezt bizonyítja az, hogy éppen a főtanácsi gyűlés előtti napon, az egyház első püspökéről elnevezve »Dávid Ferenc-Egyletet« alakítot­tak a valláserkölcsi életnek híveik között leendő ápolá­sára. A célt, mint az alapszabályok mutatják, egy meg­felelő irodalom és kivált közgyűlések alkalmával tartandó felolvasások, értekezések és tanácskozások segítségével akarják elérni. Hogy törekvések célra vezet, az bizonyítja, hogy a mozgalmat éppen nem a kormányzó közegekből indították meg, hogy a közgyűlésen az ország minden ré­széből vettek részt, nemcsak egyházi emberek, hanem vi­lágiak is, a­kiknek száma igen tekintélyes volt ez alkalom­mal. Már az alakulás napjáig több mint kétszázan sora­koztak, több mint 600 forint aláírással, s mintegy 30—40 előljáró ember küldött be nyilatkozatot a közhangulat illusztrálására, a­mi mindenütt biztató és reményre jogo­sító. Ez egyleti mozgalomban az a nevezetes is meg­van, hogy a férfiakkal a nők is sorakoznak, a­mi eléggé ki­tűnik abból, hogy a központi választmány tagjainak felerésze nőkből állíttatott össze Annyi mindezekből látszik, hogy az unitáriusok, nemcsak egyházukért, ha­nem vallás-erkölcsi életükért s általában a közmorál eme­léséért is igyekeznek tenni. Hogy a valóságban mit vi­hetnek ki, tudniuk nem lehet, de hogy jó irányú törek­vésük célravezessen, azt az emberi művelődés érdekében is kívánnunk kell, mert bizony az egyházak életében sem volna felesleges egy kissé több élénkség. Amicus. A gömöri ev. ref. egyházmegye egy határozata. A gö­möri ev ref. egyházmegye folyó év szept. i-sején O.-Kisfaludon tartott közgyűlésében e következő, alább szóról-szóra közölt határozatot hozta : »A felolvasott esperesi hivatalos jelentés folytán Szentpétery Sámuel pelsőci lelkész, s egyházmegyei s kerületi tanácsbíró következő indítványt terjeszti elő : »Tekintettel arra, hogy a folyó évi junius 29 — 30 napjain Sárospatakon tartott egyházkerületi gyűlésen a ref. püspökök és főgondnokok főrendiházi tagsága és kö­zépiskoláink állami segélyezése tárgyában hozott határo­zatok ugy­alaki mint érdemi tekintetben alapos aggo­dalmakra adnak okot, és pedig,­­tekintettel arra, hogy azok egyetemes anyaszent­egyházunkat oly mélyen érdeklő ügyekben, ezeknek napirendre lett előleges kitűzése nélkül s oly közgyű­lésben hozattak, melyen főleg csak a főiskolai, különösen oda utasitott ügyek szoktak tárgyaltatni, s a hol ezen okból s a szorgos nyári munka­idő miatt is az egyház­megyék a szokott számban képviselve nem voltak ; »tekintettel arra, hogy e határozatok az ev. ref. egyházunkban a zsinat által elérni kivánt rég­egység helyett kiszámithatlan káros következésű óhajtott visszavo­nást, sőt szakadást is idézhetnének elő , hogy az egy­házkerület az egyetemes convent illetékességi felsőbbsége iránt az elismerést megtagadván, ezen és hasonló esetek az egyházi hatóságok egymáshozi törvényes viszonyának a zsinati törvényekkel egyenes ellentétben álló, a köz­rend és kormányzat nyilvánvaló hátrányára szolgáló meg­zavarására vezethetnek, e mellett egyházi közügyeink körül megbecsü­lhetlen érdemeket szerzett egyházkerületi elnökeink iránt bizalmatlanságot fejeznek ki s őket szemben a conventi határozattal s a szentesített orszá­gos törvén­nyel követendő magatartásukra nézve igen nehéz és ellentétes állásba terelik;­­tekintettel arra, hogy bármely más szempontokból vizsgálva is, ezen határozatokban úgy a főrendiházi tag­ságra mint a középiskolai államsegélyre nézve az egész egyetemes ev. ref. egyháznak jelenére és jövőjére, kivá­lóan pedig ezek által legközelebbről is érdekelt egyház­kerületünkre nézve nyilvánvalóan káros és ellenérvekkel nem igazolható joglemondások foglaltatnak, e­mellett né­mely középiskoláink további fennállhatását kérdésessé, talán lehetetlenné is teszik ; »ezen és számos más bővebb kifejtést nem igénylő okokból mondja ki egyházmegyei közgyűlésünk, hogy a sárospataki egyházkerületi gyűlésen mindkét tárgyban hozott határozatokat megnyugvással nem fogadhatván, egyházunkra nézve üdvöseknek nem tekinthetvén, sőt egyenesen károsoknak és válságos következésüeknek tart­ván, felkéri a főtiszt, egyházkerületet, miszerint ezen ha­tározatokat, a közelebb Sajó-Szentpéteren tartandó őszi­­ közgyűlésen újabb beható tárgyalás alá vegye s azoktól­­ eltérőleg, az egyetemes convent határozatait alkalmazko­dásul fogadja el; »egyszersmind tegyük indítványba azt is, hogy jö­vőre a Sárospatakon tartandó nyári egyházkerületi gyűlé­seken, ha azok végkép meg nem szüntethetnének, csu­pán a főiskolai és a tavaszi közgyűlésről oda áttett más ügyek tárgy­altathassanak.« Egyházmegyénk ezen indítványt komoly tanács­kozás után, annak lényegében egyhangúlag elfogadja és magáévá teszi s érdemleges tárgyalás végett a főt. egy­házkerületre oly kérelemmel terjeszti fel, hogy az ebben érintett nagyfontosságú tárgyakat a most legközelebb Sajó-Szentpéteren tartandó őszi közgyűlésén ujabb tanács­kozás alá venni s azok felett a sárospataki határozatok­tól eltérőleg, jelen iditványunkban kifejezett irányban és értelemben határozni méltóztassék. Kovács László, egyházmegyei főjegyző: Adózási viszonyok a budapesti ref. egyházban. A ki az utolsó népszámlálás adataiból látja, hogy Budapesten ezelőtt 4—5 évvel huszonkétezer református vallású ember találtatott és hiszi, hogy ezek között nagy­számmal vannak a jómódúak, a gazdagok és dúsgazda­gok , az erősen meg van győződve, hogy a pesti ref. egyház pénztárába az évi adóból tetemes összeg foly be. Igy hittem én is, mielőtt pesti lelkésszé lettem s mielőtt az adószedők könyveit megvizsgáltam volna. De midőn itt a viszonyokat ismerni kezdettem, s az adószedők köny­veit megvizsgáltam, megdöbbenve tapasztaltam, hogy ha a pesti egyház fennállásának fő alapja — mint a pro­testáns egyházközségek nagy részében — a hívek által befizettetni szokott évi adó lenne, ez az egyház egy évig sem állhatna fenn. A pesti ref. egyházban ez ideig az önkénytes adó­zás divatozott. Adott ki ki annyit, amenyit egyháza iránti szeretete és buzgósága javasolt. Egy-két kiválóan vagyo­nos egyháztagra nézve jelöltetett meg csak azon összeg, melyet az egyház tőlük megválna, a többi fizetett, ha akart, és annyit, amennyit magára nézve terhesnek nem tartott. De mivel az embernek, még a buzgó kálvinista embernek is, ha fizetnie kell, szűkszájú zsebje van, ezerféle okokkal tudja maga előtt támogatni a nem fize­­­tésnek, vagy a fizetendő összeg lejebbszállításának kény­szerűségét : az egyházi adóból befolyt összeg aránylag mindig csekély maradt. Az évi adó csekélységének oka keresendő a fővá­rosi viszonyokban is. Kis városban és falun igen csekély kivétellel, meg van mindenkinek a maga állandó lakhelye,

Next