Protestáns Szemle, 1938

Kritikai szemle - Molnár Antal: Kodály Zoltán. Gárdonyi Zoltán

belépett, kifejezetten azért más, mert belépett oda és más az em­ber, kifejezetten azért más minden újabb lépten, mert annyi he­lyen járt és annyi mindent látott. Néhány háborús „tájkép" komolyítja el a könyv mondani­valóját mindjárt induláskor. Szinte magától értődő az elmélyült tekintet annál, aki félig gyermekkorban így kezdte vándoréveit. A folytatás is ígéretes: skót református környezetben megszokja az élet értelmét keresni a felületek alatt, a háttér mögött az ifjú theologus. Nem csoda, ha Oberammergauban és a nagy Münster­ben és azontúl mindenütt, ahol a katholikum elé tárul, ment ma­rad mind a két kísértéstől és sem a negáció, sem a hyperloyalitás nem színezi magatartását még a könyvet befejező olasz katholi­cizmus képével szemben sem. A fiatal papra nem hoz szégyent a globetrotter fiatal magyar sem. Higgadt marad a diplomaták közt, a másajkú ifjúság táborában és a velünk szemben idegenül, vagy közönyösen érző francia tudósok szavának hallatára egy­aránt. A vonat zakatolásának ritmusából nem az ölési szándékot hallja ki, hanem az előrehaladásét, ifjúkora ellenére is elég érett arra, hogy a nálánál fiatalabb külföldre induló magyar pálya­társait értékes tanácsokkal érlelje. Korán megnyílik szeme fe­lelős látásra is, felfedezi és szolgálja a külföldön rekedt vagy ide­genbe szakadt árva magyarok ügyét Fiuméban is, Bécsben is. Talán a vasárnapi iskolás gyermekek szolgálatának különleges alkalma teszi, talán az északi országok kiváltképen magas szín­vonalú életmódja, de ennek a könyvnek mindenesetre legértéke­sebb közlései egy ilyen északi útnak egyes állomásai rendjén han­goznak el. Még aránylag leghalványabb képet egy birminghami konferenciáról s Északolaszország néhány városáról kapunk, igaz, hogy rendkívül nehéz maga a feladat is: egy merőben új és egé­szen lelki helyzet utánérzése is, a konvenciók kézzelfoghatósága, is egyformán makacs ellenállású közegek. Karácsony Sándor Képes Géza: Napnyugati madarak. (Műfordítások. Buda­pest, 1938. Cserépfalvi-kiadás.) Vannak korszakok, amelyekben stílusindítók a műfordítá­sok, mint Kazinczyék idejében, vagy a Nyugat hőskorában. Sze­repük ekkor forradalmi, tudatos bravúrból születnek, nagyszerű ürügyek, hogy a változott formaigény kipróbálja rajtuk erejét és idegen példákkal szentesítse a maga belső megújhodását. Máskor értelmük a stílusmegtartás, kész formai hagyományokba ágyazása a megkívánt távoli szépségeknek; ez volt Szász Kár­oly­ék munkája és ez a most fellépő fordító nemzedéké. Az elsők a hódítók, az utóbbiak a békés gyarmatosítók, ott a szenvedély, itt az áhítat találja meg feladatait.

Next