Protestáns Szemle, 1938
Kritikai szemle - Molnár Antal: Kodály Zoltán. Gárdonyi Zoltán
belépett, kifejezetten azért más, mert belépett oda és más az ember, kifejezetten azért más minden újabb lépten, mert annyi helyen járt és annyi mindent látott. Néhány háborús „tájkép" komolyítja el a könyv mondanivalóját mindjárt induláskor. Szinte magától értődő az elmélyült tekintet annál, aki félig gyermekkorban így kezdte vándoréveit. A folytatás is ígéretes: skót református környezetben megszokja az élet értelmét keresni a felületek alatt, a háttér mögött az ifjú theologus. Nem csoda, ha Oberammergauban és a nagy Münsterben és azontúl mindenütt, ahol a katholikum elé tárul, ment marad mind a két kísértéstől és sem a negáció, sem a hyperloyalitás nem színezi magatartását még a könyvet befejező olasz katholicizmus képével szemben sem. A fiatal papra nem hoz szégyent a globetrotter fiatal magyar sem. Higgadt marad a diplomaták közt, a másajkú ifjúság táborában és a velünk szemben idegenül, vagy közönyösen érző francia tudósok szavának hallatára egyaránt. A vonat zakatolásának ritmusából nem az ölési szándékot hallja ki, hanem az előrehaladásét, ifjúkora ellenére is elég érett arra, hogy a nálánál fiatalabb külföldre induló magyar pályatársait értékes tanácsokkal érlelje. Korán megnyílik szeme felelős látásra is, felfedezi és szolgálja a külföldön rekedt vagy idegenbe szakadt árva magyarok ügyét Fiuméban is, Bécsben is. Talán a vasárnapi iskolás gyermekek szolgálatának különleges alkalma teszi, talán az északi országok kiváltképen magas színvonalú életmódja, de ennek a könyvnek mindenesetre legértékesebb közlései egy ilyen északi útnak egyes állomásai rendjén hangoznak el. Még aránylag leghalványabb képet egy birminghami konferenciáról s Északolaszország néhány városáról kapunk, igaz, hogy rendkívül nehéz maga a feladat is: egy merőben új és egészen lelki helyzet utánérzése is, a konvenciók kézzelfoghatósága, is egyformán makacs ellenállású közegek. Karácsony Sándor Képes Géza: Napnyugati madarak. (Műfordítások. Budapest, 1938. Cserépfalvi-kiadás.) Vannak korszakok, amelyekben stílusindítók a műfordítások, mint Kazinczyék idejében, vagy a Nyugat hőskorában. Szerepük ekkor forradalmi, tudatos bravúrból születnek, nagyszerű ürügyek, hogy a változott formaigény kipróbálja rajtuk erejét és idegen példákkal szentesítse a maga belső megújhodását. Máskor értelmük a stílusmegtartás, kész formai hagyományokba ágyazása a megkívánt távoli szépségeknek; ez volt Szász Károlyék munkája és ez a most fellépő fordító nemzedéké. Az elsők a hódítók, az utóbbiak a békés gyarmatosítók, ott a szenvedély, itt az áhítat találja meg feladatait.