Protestáns Szemle, 1938

Kritikai szemle - Molnár Antal: Kodály Zoltán. Gárdonyi Zoltán

vele együtt és idegen cseléd tartására nem szorul úgy, mint az egykés gazdák. Földes könyve rövid összefoglalásban mindent le­ír, ami érdekes és tanulságos s gyakorlati tanácsokat is ad a hiá­nyok pótlása s a beteges tünetek orvoslása tárgyában. Más köz­ségek is okulhatnak belőle s kívánatos, hogy minél többen köves­sék a példát. Bodor Antal Molnár Antal: Kodály Zoltán. („Népszerű Zenefüzetek" 4. szám. Somló Béla könyvkiadó, Budapest, 1936. 58 oldal és 5 oldal kottapélda.) Világviszonylatban is elismert, jellegzetesen magyar nem­zeti zeneművészetünk egyik vezéralakjáról írt könyvet Molnár Antal, a zenei esztétika kiváló mestere. Molnár Antalt a tudós higgadtsága megóvta azoktól a túlzásoktól, amelyekre egyes ra­jongó kortársak még ma is oly könnyen ragadtatják magukat. Mindamellett a könyv minden fejezetéből a szerzőnek Kodály élete munkája iránti őszinte lelkesedése sugárzik. Molnár Antal írása pompásan egyesíti magában a részleteket kutató, elemző, és a szintetikus, összefoglaló módszereket. Kodály művészetének egyes részletkérdéseit ugyanolyan sikerrel boncolgatja, mint ami­lyen meggyőzően bele tudja állítani Kodály egyéniségét az új magyar zeneművészet tengelyébe. Kodály munkássága ma még nem tekinthető át teljes egé­szében, tehát még nem mondható róla végleges ítélet. Bármit hoz­zon is a jövő, annyi mégis bizonyos, hogy a mai magyarság szel­lemi kiválóságainak a sorában Kodály Zoltán előkelő és fontos szerepet tölt be. Kodály kompozícióit értékelni, valamint zene­élet-irányító tevékenységét becsülni egyaránt megtanulhatjuk Molnár Antal könyvéből. Gárdonyi Zoltán Incze Gábor: Túl az országhatáron. — 1917—1937. — (Budapest, 1937. Sylvester nyomda.) Incze Gábor immár negyedik kis kötetében gyűjti össze és adja közre nagyszámú és gyakori utazásai alkalmából szerzett benyomásait és még mindig, változatlanul, sőt egyre jobban ér­dekel bennünket az a sajátos, egyéni szög, amely alatt a képeket visszaveri. Nagyon szerencsésen egyensúlyozott a lelke, az az oka ennek a sikernek. Egyfelől sohasem merül el csupa szubjektivi­tásba, mikor a tájat, vagy benne az embert, vagy a kettő relá­cióját, a műveket szemléli, másrészt mindig ráömlik egyéniségé­nek őszinte líraisága mindenre, amit észrevett és megjegyzett ma­gának. Bennünket, olvasókat éppen ez az érdekes csereviszony fog meg: más a világ, amelybe ez az egy ember most egy kis időre

Next