Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)

1958-11-02 / 31. szám

8. oldal SZABAD MAGYARSÁG 1958. november 2 most már, ma már nem iga­zak. De a kesergés hiába­va­ló! Nézzük, jelenleg hogyan áll a helyzet. Ami már megszűnt. . . Az Iselbergi Königin Juli­anna Reálgimnázium már csak a VI—VII—VIII-ik osz­tályosokból áll. Megszüntették a wiesenhofi, a Kammer Am Attersee-i magyar közép­is­kolákat. Az innsbrucki még áll... végvári vitézként. Ez év ok­tóberétől háromszáznál felüli ifjúságból 100-at a svédek tartanak el, 147 tanuló, a há­rom felső osztály, után kap­nak 1959 január elsejéig az osztrák belügyminisztérium­tól, ezután a­z USEP-től napi 20 Schillinget a bennlakás ré­szére és napi 8 Schillinget az iskola fenntartására. Ellátat­lan gyermek körülbelül 50. Ez évenként fokozódni fog, hisz jövőre már csak a VII és VIII osztály kap segélyt, míg az 1960—61 iskola­évben már csak az utolsó, éretségiző osz­tály. És ezzel egy kényelmet­len feladat a VI számára be­fejeződött. Nincs több magyar gyermek-probléma. Ha engedjük ... Hozzátok fordulok elsősor­ban magyar édesanyák és a­­pák! Ne mondjátok most az egyszer, hiszen az én gyer­mekem sem járhat magyar is­kolába, mert nincs. A mi a­­merikai magyar gyermekeink otthon megkaphatják azt a nevelést, ami jó magyaroknak tartja őket. De itt, most több­ről van szó! Még csak nem is az elvről, hogy velünk magyarokkal azt csinálhatnak, amit akar­nak! Többről! A keresztény hu­manitásról. Mert ezek a tizen­hat éven aluli menekültek két éve vesztették el hazájukat, szüleiket, testvéreiket, ottho­nukat a Nyugatban bízva. Mert hittek Istenben, Hazá­ban, főleg a Szabadságban és Igazságban, lettek hontalan árvák. Ezek lelkén a meg nem segítés által ütött seb még be sem hegedt! A szép német példa . És most két év múlva sza­kítsák ki őket abból az új környezetből, ahol kezdtek új­­ra gyökeret ereszteni! Veszít­sék el társaikat barátaikat, tanítójukat is. Mert senki se áltassa magát abban a hiú áb­rándban, hogy az osztrák kormány majd valami árva­­házba utalja ezeket a szülő nélküli gyermekeket, ahol e­­gyütt maradnak. Oh dehogy, majd szétszórja őket nevelő­szülőkhöz néhány fillér éhbér­­ért, a nagyobbakat meg kiad­ja munkára a “Bauerhez”. És felnő tovább­tanulás helyett Istennel meghasonlott, ma­gyarságot, de főleg a Nyuga­tot gyűlölő emberré. Nyugat-Németország felfo­gása a helyes és a követendő példa, ők nem mondják: szűn­jön meg, olvadjon be. A Kastl-i Realgymnázium május 18-án történt felszentelésén dr. Joseph Schöffer püspök ezt mondotta: Készüljön fel ez az ifjú­ság szellemi téren erősen, mert egy súlyos szenve­désektől meggyötört nemzet vár rá... Stain miniszterelnök-helyet­tes beszédét azzal az óhajjal fejezte be: az itt nevelkedő magyarok ebben az iskolában még jobb magyarokká válja­nak, ami záloga lesz annak, hogy hazájuk felszabadulása után, mint hivatott vezető ré­teg, jóbarátai és szövetségesei lesznek mostani vendéglátó országuk népének. Magyar feladat Mi hát a magyar emigráció kötelessége a jelenlegi hely­zetben ? A Szabad Magyarság és Budaváry Vilmos testvé­rünk már megmutatta a segí­tés egyik módját. De az egyé­ni adakozás 50 magyar gyer­mek iskoláztatásának költsé­geit szerintem nem tudja fe­dezni. Hisz nem egy hónapról, nem átmenetről van szó! Napi 50$ egy hónapban 1500$. Ezt közadakozásból összehozni le­hetetlen, hiszen évente 18.000 $-ra volna szükségünk. Oda kell hat hassunk, hogy az M­ 8 A Szt. Imre Amerikai Magyar Ifjúsági Egyesület, 350 E. 81 St. N.Y.C. 3-ik em. Tel.: LYceum 6-9658 1958. november 8.-án este 9 órai kezdettel Hagyományos zártkörű IMRE - BÁLT rendez, melyre meghívó az egyesület fenti címén igényelhető. A III. emeleti táncteremben a közkedvelt “Bolygó” - zenekar , a II. emeleti étteremben pedig Nyári Rudolf és zenekara muzsikál. vagy az USEP továbbra is fo­lyósítsa az alsó osztályosok részére ezt a segélyt. Minden magyar egyház és egyesület forduljon ezirányú kéréssel az UN-hoz és Loodge U.S.A. de­legátushoz, s kérje a segélye­zés további folyósítását. De minden magyar! Hiszen nincs különbség köztünk! Hogy negyven éve vagy tíz, vagy két éve érkeztünk ide, egység­be kovácsol az egyformán ér­zett haza­szeretet, az egyfor­mán fájó honvágy! És ez a hazaszeretet mindannyiunk­ban át kell alakuljon izzó faj­szeretetté, hogy hazánknak és nemzetünknek hasznára le­hessünk. Minden egyház, min­den egyesület forduljon kérel­mével az UN-hoz. New York tüntessen! Vo­nultassa fel a menekült, má­sod, harmad generációs ma­gyar gyermekeit, cserkészeit, veteránjait az UN elé. És most nem lehet kifogás. Nem lehet félni a harmadik világ­háború kirobbantásától, atom­tól. Jelképes örökbefogadás A segély további folyósítá­sa az NN belügye. Úgy hatá­rozhat, ahogy akar. Ha több delegátus kéri, teljesíteni fog­ja. És ha nem? Nos, akkor tudjuk, tényleg “bűnösök” va­gyunk, mert magyarnak szü­lettünk ! Akkor megmutathat­juk mire vagyunk képesek, ha eggyé kovácsol a balsors. A Magyar Központi Tan­könyv Bizottság törvény által elismert és engedélyezett e­­gyesület. Kizárólag arra a cél­ra alakult, hogy kulturális se­gítségére legyen magyar me­nekült­­ifjúságunknak. Min­den magyar telepen megala­kulhat fiókja. Akár két em­ber csak a helyi magyar egy­házak, egyesületek által kine­vezve. Gyűjtsék össze azokat, akik minden hónapban 10 centtől felfelé megajánlják hozzájárulásukat. És gondos­kodjanak, hogy a megajánlott összeg minden hónapban ösz­­szegyűljön. Ahol harminc dol­lárt havonta biztosítanak, ott jelképesen örökbe fogadnak egy gyermeket. Tehát lesz havonta Cleve­­land-nak, New York-nak stb. egy-egy gyermeke, akit Ausztriában iskoláztat, így, csakis így tudjuk iskolásain­kat tovább taníttatni. Január elsejével a Magyar Központi Tankönyv Bizottságnak birto­kában lesz e gyermekek név­sora, fényképe, adatai és a városok válogathatnak közöt­tük. Internátusi és iskolai költségeiket meg egyenesen az iskolának, utalják át. Szebb jövőt kívánva min­den magyarabb magyarnak, várjuk az emigráció igaz szí­vének megnyilvánulását. Ne csak olvasd, — Terjeszd is !a SZABAD MAGYARSÁG-ot KÖZÉRDEKŰ LEVELEK (Folytatás a 3. oldalról) szony és marxi-idiotizmus,­­ kínaiul szövegezve... ön és társai tovább hazud­­ják rendületlenül a népnek a “szocialista kultúrát”, népjó­létet és haladást. A drámai igazság pedig ez: most októ­ber 17-én, egyedül Budapes­ten megnyitottak három am­bulanciát és egy elvonó inté­zetet a pusztító alkoholizmus leküzdésére! És mit gondol ön, mikor és miért keresi a munkás a vigasztalást a pá­linkásüvegben? Tán akkor, ha elég a bér, ha öröm az élet? Vagy a fordítottja áll? Per­sze, hogy erre ön válaszolni tudjon,­­ ehhez szociológiai és tömeglélektani tanulmá­nyokat kellett volna folytat­nia. Azt hiszem azonban, hogy önnek elég volt Marx, Engels és Lenin,­­ tovább máig sem jutott: eltelt a vörös mákony­­nyal és ezért is látja, két év­vel a nagy robbanás után, is­mét fehérnek a feketét, élet­örömnek a pálinkásfiaskót, “újarcú” ifjúságnak a 15­ éves utcalányt és a 16 é­­ves kasszafútót... Szeretném ezt a levelemet stílusosan befejezni, ön mó­dot is ad erre, amikor cikke végén az önök költő bálványá­nak, a szerencsétlen sorsú Jó­zsef Attilának verséből ezt i­­dézi: “Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozók­nak!” Nos, ennek a József Attilá­nak ma egy pesti utca és szo­bor hirdeti költői nagyságát. Én ismertem őt jól, — és éve­kig, még amikor csak bonto­gatta szárnyait. Valóban ha­lálosan gyűlölte a kapitaliz­must, — de csak a verseiben. A valóságban már kevésbbé: a harmincas években ugyanis örömmel vette fel a cukor­báró Hatvany-Deutsch Lajos, kapitalista mecénástól, a havi 100 pengős juttatásokat,­­ a selypi­ cukorgyári munkások és répa­termelő parasztok ve­rítékéből esett 100 pengőcské­­ket. A báró úr még ma is ott irodalmárkodik Pesten, kissé kivénhedetten, foghíjjasan, vagyonától megkönnyítetten, — de újból és rendületlenül az élen harcolva... Ma eset­leg másért, mint 25 év előtt. Élő tanú tehát, — kérem, for­duljon hozzá. Hát valahogy így vannak önök, balra­ sikeredett mai pesti tollforgatók mindnyá­jan: a kapitalizmust hango­san szidják é­s némán vág­ják zsebre a judás-pénzeket. Mostanában a vörös rubel a divatos valuta. Lelkiismeretvizsgálatot me­legen ajánlva, üdvözli az öreg magyar író, Dr. R. K. T­o­b­o­r­z­ó Tollas Tibor: Harsonáink: a tankok torka, Virágaink: sok holt diák. Tapossatok csak le a porba, mégis mi győzünk! — s toborzónkra sorakozik a fél világ! Lobogóink: lángoló falvak felett fekete korom. Dobban a föld s új diadalnak vagytok tanúi, — Nero hallgat s mossa kezét, mint egykoron. De kapujában a poroszló barbár szive is megremeg... míg vadállatok szomját oltó ének csendül... e halk toborzó . .. s földre hullnak a fegyverek. Biztos állás és nagy kereseti lehetőség! KERESÜNK szorgalmas, becsületes és eladóképes képviselőket, az USA, Kanada, Venezuela területére 100%-os tiszta gyapjú szöveteinkből, magyar kisipari munkával készített férfiöltönyök, téli­kabátok, trencskok, női kabátok, modern kosztümök, női ruháknak, bőrkabátoknak, bundáknak, stb. Magánfelek részére való eladására. MINDEN DARAB MÉRETRE KÉSZÜL, magyar munka, magyar sikk, magyar ízlés. Minden öltöny mellbedolgozása dupla lószőrszita. Képviseleteinket 600 (hatszáz) szövetmintából áll kollekciónkkal szereljük fel. Ma­gyarországi szeretetcsomag akciónk keretében pedig szállítunk otthoni szeretteinek, férfiak részére 3 méter gyűrhetetlen férfi­szövetet, teljes hozzávalóval együtt 18 $-ért, hölgyeknek 1 kosz­tümre, 1 ruhára - szoknyára, 1 blúzra való anyagot jó minőségben 17 $-ért, Magyarországra való szállítás postaköltségével együtt. Magyar Szabóiparosok és Szűcsök Munkaközössége 16. Wiesbaden, Roonstrasse 15. Hinterhaus, West-Germany.

Next