Mértékadó, 2015. január 5. - december 21.
2015-01-05
hivatal nem vállalta, s erre a munkára Lechnert kérték fel, aki a tervet meglehetősen átdolgozta, az eredetileg négyszögletes tornyot hatszögletűvé változtatva, vastagságát megnövelve, s az egészet monumentálissá téve. A szokásos kőfaragványok helyett szabadon formált kerámiaelemeket helyezett el a templomon. Jó részük távolról megidézi a középkort, van, amelyik a népi ornamentikára vezethető vissza, többségük viszont biomorf vagy amorf alakzat. Az épület leglátványosabb része a színes tetőzet, illetve annak kerámiaelemei és mázascserép-héjazata. A templom belsőépítészeti részét Lechner mester hat hónapra vállalta, ezt a megbízók nem fogadták el, így ezt a munkát más készítette el meglehetősen szokványos formában, az oltárokkal és egyéb berendezési tárgyakkal együtt. A kiállításon a tervrajzok, vázlatok, kiviteli tervek mellett láthatunk pirogránit tetőcserepeket, állatformát idéző mázas díszítményeket, madárfejű, kiégetett tetőtéri alakzatokat. Lechner Csigavonalas kerámiaelem az Iparművészeti Múzeum tetejéről, mázas pirogránit építészeti munkásságát átlátni, befogadni is nehéz, hosszan lehetne írni róla. A Budapesti Földtani Intézet vagy a Postatakarékpénztár mesésen lenyűgöző háza ámulatba ejti az utcán sétálgató embert. A mai modern, üvegezett irodaházas építési lázban rendkívül üdítően hatnak a nézőre. De nem feledkezhetünk meg az 1890-es évek elejéről származó épületeiről sem, a szegedi és a kecskeméti városházáról vagy a budapesti Thonetházról. A századfordulón Budapest a kávéházak városa is volt. Évtizedekig például a Japánban találkoztak a művészek, törzshelyüket nem véletlenül hívták művészasztalnak, így ír erről az időszakról az egykori koronatanú, Herman Lipót: „Talán Lechner Ödön szívügye volt, hogy ez a művészasztal az Andrássy útra néző ablak mögött legyen. ” Az Iparművészeti Múzeum makettje A kőbányai Szent László-templom tervrajza A szegedi városháza tornya Műteremmmmmmmmammammmr