Mértékadó, 2015. január 5. - december 21.

2015-01-05

hivatal nem vállalta, s erre a munkára Lechnert kérték fel, aki a tervet megle­hetősen átdolgozta, az eredetileg négy­­szögletes tornyot hatszögletűvé változ­tatva, vastagságát megnövelve, s az egészet monumentálissá téve. A szoká­sos kőfaragványok helyett szabadon formált kerámiaelemeket helyezett el a templomon. Jó részük távolról megidé­zi a középkort, van, amelyik a népi or­namentikára vezethető vissza, többsé­gük viszont biomorf vagy amorf alak­zat. Az épület leglátványosabb része a színes tetőzet, illetve annak kerámiaele­mei és mázascserép-héjazata. A temp­lom belsőépítészeti részét Lechner mes­ter hat hónapra vállalta, ezt a megbízók nem fogadták el, így ezt a munkát más készítette el meglehetősen szokványos formában, az oltárokkal és egyéb be­rendezési tárgyakkal együtt. A kiállításon a tervrajzok, vázlatok, kiviteli tervek mellett láthatunk piro­­gránit tetőcserepeket, állatformát idéző mázas díszítményeket, madárfejű, ki­égetett tetőtéri alakzatokat. Lechner Csigavonalas kerámiaelem az Iparművészeti Múzeum tetejéről, mázas pirogránit építészeti munkásságát átlátni, befo­gadni is nehéz, hosszan lehetne írni ró­la. A Budapesti Földtani Intézet vagy a Postatakarékpénztár mesésen lenyűgö­ző háza ámulatba ejti az utcán sétálgató embert. A mai modern, üvegezett iro­daházas építési lázban rendkívül üdítő­en hatnak a nézőre. De nem feledkezhetünk meg az 1890-es évek elejéről származó épülete­iről sem, a szegedi és a kecskeméti vá­rosházáról vagy a budapesti Thonet­­házról. A századfordulón Budapest a kávé­házak városa is volt. Évtizedekig példá­ul a Japánban találkoztak a művészek, törzshelyüket nem véletlenül hívták művészasztalnak, így ír erről az idő­szakról az egykori koronatanú, Herman Lipót: „Talán Lechner Ödön szívügye volt, hogy ez a művészasztal az And­­rássy útra néző ablak mögött legyen. ” Az Iparművészeti Múzeum makettje A kőbányai Szent László-templom tervrajza A szegedi városháza tornya Műterem­mmmmmmmammammmr

Next