Mértékadó, 2020
2020-05-04
Portré 2 _______________________________________________________________________________________________ A diósgyőri vártól Akkorig Trux Béla XIII. százada Lassan sorozat áll össze azokból az Új Emberben és a Mértékadóban közölt beszélgetésekből is, amelyekben kortárs történelmiregény-íróink vallanak szépirodalmi ambícióikról, kedvenc korszakaikról, hőseikről. A II. világháborút követő kényszerű csöndesülés, illetve a szocialista realizmus jegyében fogant osztályharcos irodalom évtizedei után egy fiatal írógeneráció lépett fel és teremtett - immár itthon is - divatot azzal, hogy a beszédes, fantáziadús XIX. századi romantikusok feladatkörét átvéve, sok esetben a legfrissebb tudományos kutatások eredményeit is felhasználva, újra feldolgozza a múlt nagy történéseit. Újra vagy éppen elsőként, hiszen eddig érintetlen, alig dokumentált helyszínek, korok, személyek is az érdeklődés középpontjába kerültek. Az 1976-ban, Miskolcon született Trux Béla a XIII. századot választotta vadászterületnek, amely a drámai, hősies, sors- és történelemfordító események kimeríthetetlen tárháza lett számára. Kedvteremtő, hangoló, majd ihletadó középkori terepe, ősforrása a diósgyőri vár volt... - Ott nőttem fel a környéken, pár utcával arrébb. Gyerekként rengeteget csatangoltunk, játszottunk a várban. Akkor még könnyen le lehetett menni a várárokba is. Most már, azt hiszem, le lett zárva a rekonstrukciós munkálatok miatt. Nagyon más ma a vár, mint ahogy egykor megismertük. Azóta szépen felújították, új szinteket húztak fel, a lovagtermet is visszaépítették. Belépve oda, jól emlékszem, hogy milyen volt. Egy üres, szabad tér, hiszen a saroktornyok közötti falszakaszoknak csak a romjai maradtak meg. Ezt viszont nagyon élveztük, ott rohangáltunk, és mindig azt vizionáltuk, hogy ostrom van. Megpróbáltuk elképzelni, milyen lehetett, mit érezhettek a védők. Én pedig jól elvoltam ebben a képzelgésben. Valamilyen szinten később ezek az élmények inspirálták a regényeimet. Az Akkon I—II.: A templomos lovag és az Akkon ostroma 2012-ben jelent meg. Hogyan és mikor jött az inspiráció az íráshoz, amelynek az eredménye egy ilyen nagyszabású regény lett? - Ez egy hosszú folyamat eredménye. Először nem is gondoltam arra, hogy egyszer kiadják. Informatikusként dolgoztam Miskolcon, a megyei börtönben. Eszembe sem jutott, hogy írjak; friss házasként nem is volt erre lehetőségem, időm. Aztán kialakult egy betegségem - később derült ki, hogy ételintolerancia, ami lázzal és persze otthon maradással járt. Akkor vetette föl a feleségem, miért nem írom meg most azt a történetet, amelynek a terve már régóta ott motoszkált bennem. A regény megszületése végül bő hét évet vett igénybe. Amikor már komolyabbra fordult a dolog, nagyjából a felénél tartva felmerült bennem, hogy talán majd át is kellene írnom. Végül úgy fejeztem be, hogy ezzel kezdeni kellene valamit; jó volna, ha egy kézzelfogható produktum lenne belőle. Ami végül két vaskos kötet lett: az első közel hétszáz, a második több mint nyolcszáz oldal... - Azt hiszem, két és fél millió leütés, de talán annál is több, még úgy is, hogy a szerkesztés során pár mondat kikerült belőle. Kik voltak a mintaadók? Hiszen a regényt azzal egy időben vagy inkább még azelőtt írta, hogy itthon is felélénkült a nagy történelmi sagák iránti érdeklődés. Én Bán Mór (a népszerű Hunyadi-sorozat írója) könyveit akkor még nem olvastam. Az idő tájt ismertem meg az első regényét, amikor az enyémet már nagyjából befejeztem. Az ihletőim jóval korábbiak: gyerekkoromból a Mozaik és a Kockás képregényújságok történelmi kalandozásai, az Alfa, az Interpress Magazin (IPM) ismeretterjesztő ifjúsági melléklete, benne többek között vikingekről, lovagokról szóló írások... Faltam ezeket a témákat. És valahogy fokról fokra, kőről kőre, lépésről lépésre alakult ki bennem a történelmi érdeklődés, különösképpen a középkor iránt. A diósgyőri emlékek, az olvasmány-, illetve a látványélmények mind összeadódtak. Az új magyar történelmi regények hiánycikkek voltak, csak a Móra kiadó Delfin könyvek sorozatában jelent meg egy-két érdekes feldolgozás. Később a brit David Gemmell fantasyjét, a Legendát olvastam el többször is, ami szintén egy ostromról szól, igaz, nem a mi világunkban. Nagyon szép, epikus, hősies történet. Az biztosan erősen inspirált. Ha az eddigi munkáit nézzük, ahogyan Bán Mór nevéhez Hunyadi Jánost, illetve a Hunyadi család fénykorát társíthatjuk, úgy az önéhez a XIII. századot. De miért éppen ezt? - A legjobban mindig is a templomosok érdekeltek, és róluk akartam regényt írni. A lovagrend 1118-as alapításától az 1312- ben történt feloszlatásig tartó időszakban a XIII. század az övék. Aztán ostromban is gondolkodtam, így a szentföldi keresztes hadjáratok kimenetelét végleg eldöntő eseményeket választottam témának. 1291-ben Al-Asraf Khalil egyiptomi mameluk szultán elfoglalta Akkont. A következő regényem, az Eretnek pedig azért maradt a XIII. században, mert a cselekménye tulajdonképpen párhuzamos az akkorával. Jóllehet különálló, önállóan is olvasható regényekről van szó, az Eretnek következő részeiben ez a két történetszál találkozik majd. Úgy tudom, hogy az első kötet, Az inkvizítor már nagyrészt itthon, a történelmi Magyarország területén játszódik...