Új Ember, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-01-06 / 1. szám

A történelmi nagy erőlénye­ik *a­­rábait a legifjabb a Gép. Bizonyos irá­nyú és fokú technizálódás már a kü­lönböző régi kult­úrákban is ismerhető, de a modern gép, mint a világban szunnyadó energiák keltegetője, újkori jelenség. A Gép köré szövődik szemünk előtt a szellemtörténet legújabb mitoló­giája. Ennek az új mitológiának papja a Gépember. A Gépember vagy másfél százada az ifjúság tüzével, lendületével lépett a történelem színpadára. Azzal az ígéret­tel jött, hogy új, boldogabb világot te­remt. A történelem új jövevénye való­ban sok csodával lepte meg a világot, sok áldást is árasztott az emberiségre, messiási küldetésében azonban hinni mégsem tudunk. A népember történel­mének még csak az elejét járja, de már eddig is nemcsak meglepte, hanem sok­szor aggodalomba is ejtette a­ világot. Különösen a második világháború kényszerített bennünket annak a tény­nek fölismerésére, hogy a gépben félel­metes, démonikus erők is lappanganak. Csak vissza kell gondolnunk az ameri­kai nagybombázók ijesztően szép föl­­vonulására, a kondenz-csíkokkal behá­lózott égboltra, a nagy bombázások szörnyű éjtszakáira, hogy e megálla­pításunk igazságát bizonyítva lássuk. E meggyőződésünk félelmetesen meg­erősödött akkor, amikor a népember az atombombával a kezében mutatkozott be a világnak. Az Arany s a Vér mítosza az újkori nagy drámának két véres fölvonását ik­tatta bele a történelembe. Ennek a két fölvonásnak a Gépember még nem fő-­­hőse, de már fontos szereplője volt. A nagy dráma harmadik felvonásának elején állunk. Minden jel arra mutat, hogy ennek a fölvonásnak hordozója, főhőse már a Gépember lesz. Vajjon mi­lyen lesz ez a fölvonás? Minduntalan hallunk illetékes tényezők ajkáról jós­latokat. Ezek a jóslatok nagyon külön­bözők. Némelyek a technika felől fe­nyegető pusztulás rémét vetítik elénk, mások a Gépemberben egy új paradi­csom hírnökét, zálogát látják. Nem hi­szünk a második paradicsomban, azt azonban valljuk, hogy a technikából tengernyi áldás áramolhat az emberi­ségre. Ennek azonban feltétele van. Közvetlenül a háborút megelőző években egyre sűrűbben hallatszottak hangok, amelyek az emberiség erkölcsi erőállományának fokozását sürgették. Etizálni, erkölcsi erők hatáskörzetébe állítani ezt a szövevényes, veszedel­messé vált modern életet — hallottuk ismételten legégetőbb korigényként hangoztatni. Véleményünk szerint ebben­­ csak ebben az irányban szabad és kell keresnünk annak zálogát, hogy büszkeségünk, a nép ne váljék a szó teljes értelmében pusztulásunkká, ha­nem történelmünknek valóban korsza­kos fordulót adjon a boldogabb, szebb, könnyebb világ felé. A neves francia bölcselő, Bergson utolsó munkájában ezt az igényt úgy fejezte ki, hogy ..a technikában veszedelmesen megnöve­­kedett test várja a hasonló mértékben megnövesztendő lelket“. Viszont er­kölcsi erőállományt fokozni, „lelket növeszteni — még ha az e gépember lelke is — nem lehet másként, mint a vallásból kiáradó légkörben. Így jutunk el végső következtetésünkhöz: a Gép* embernek „homo religiosus“-nak, azaz Isten emberének kell lennie, különben a Gép mitológiája ugyanoda vezet, mint az Arany s a Vér mitológiája — az­zal a komor különbséggel, hogy a naiv dráma harmadik föl­vonása még pusz­títóbbb, még megrendítőbb lesz, mint az első kettő volt. Ismeretes, hogy Mindszenty József, Magyarországnak ma már bíboros hercegprímása, december hó első felé­ben Olaszországban tartózkodott. Több mint két hétig tartó olasz útjára vonatkozóan néhány közérdekű, ké­réssel kereste fel őt az Új Ember szerkesztősége. — Mi­ vénnek tapasztalta a­­ tikári éretek ötését Magyarország iránt? — volt az első kérdésünk. A bíboros­prímás ezt válaszolta: — A Szentséges Atya érdeklődését Magyarország iránt 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus kel­tette fel, amikor mint pápai legátus elnökölt a Kongresszuson. Ahogy ak­kor megnyilatkozott, mutatta, meny­nyire megszerette népünk lelkét, múlt­ját, amellett legértékesebb kincsét a Szent Koronát. — A háború megszakította azt a szent kapcsolatokat, mely a pápává választott Pacelli bíboros és hazánk közt oly erősen szövődött. Most a leg­teljesebb érdeklődéssel fogadta mind­azt, ami népünket érte a háború vég­kifejletében és azóta is. A pápai ud­var is a legnagyobb fokú érdeklődés­sel van irányunkban. Második kérdésünk a Vatikán és Magyarország közti dip­omá­­kapcso­lat ügyei­ől szólt. Erről a következőket mondta a bíboros-prímás: — A Szentséges Atya nagyon örült annak a jelentésnek, hogy Magyar­­ország kéri a diplomáciai kapcsolat felvételét a Szentszékkel. Még inkább örült, hogy ezt a kormány megbízá­sából is jelentettem. — A diplomáciai kapcsolat elő­nyeit át sem lehet egyszerre­ tekinteni. Át kellene lapozni az olvasónak Fraknói Vilmos püspök vonatkozó hatalmas történelmi munkáját, hogy lassa minő előnyei voltak a Szent­székkel való kapcsolatnak: a Szent Korona békeszerzése trónviszályok idején, továbbá király és nemzet­közi függetlenségünk megóvása Bizánc és a német-római császárság ellenében, leírhatalan mérvű támogatás a török ellenében, a felszabadító háború stb. idejében, és így tovább. Cesarini, Carvajali Burgio, Possevina, Buon­­visi pápai követek neve és tettei di­csőséggel ragyogják be történelmünk lapjait. Innét van az, hogy az egész nemzet ragaszkodását vívták ki ma­guknak. Possevino-t Nagyszebenben a protestáns lelkészek, Váradon a protestáns Zichy János főkapitány 130 főnyi lovasbandérium élén kö­szönti. 1920-ban elsőnek jelent meg a pápa követe hazánkban, mélyítette az Atya és magyar gyermekei közt a kapcsolatot, rajta keresztül segített nemzetünk nyomorán; a legutóbbi években a Szentszék utasítására nagyszabású mentő tevékenységet végzett az üldözöttek érdekében jogi és karitatív téren. Amikor Budáról kivonultak a német hadsereg köte­lékei, a nuncius vállalta a sebesült ka­tonák, köztük a sebesült magyar ka­tonák kórházi ápolását és védelmét. Ha visszatér a nunciatúra, folytatja közel évezredes tevékenységét ott, ahol kénytelenségből abbahagyta. Hozza azt is, amit ma — a kapcsolat az idegenbe hullott magyar falevelek megmentése érdekében szívvel, erőtel­jesen és nagyban. És most nagy me­zőt kapott itt minderre ... megszűntével — Vatikán maga végez — A Vatikán válaszát, amely — mint mondottam — igenlő, eljuttattam a miniszterelnök úrhoz. A közvéle­mény a továbbit a kormánytól várja. — Meglát­zanak-e a háború nyo­mai a Vat­kán felett ? — A háború nyomai Rómában és a Vatikánban — hála Isten! — nem jelentősek. Az a Róma, amelyet én kerestem, épületekben keveset szen­vedett. Áll impozánsan a Szent Pé­ter, a Vatikán, dolgoznak a hivata­lok, a Kongregációk és lendületes munkára készül a Propaganda Fi­des, ahová már futnak be Kínából a szigetekről, Afrikából, Alaszká­ból az első jelentések ... — Hogy m­­i a szenn­yis úti benyo­másaim Olasz­országról ? — Kerestem a legyőzött, sebek­kel teli országot, valamint az át­alakulás sistergéseit és zökkenőit. A háború vége előbb ért el olasz földre, a közéleti átalakulás is előbb bekövetkezett. A legyőzött nagyhatalom sebeit nem kicsinylem. Nincsenek meg a gyarmatok. Bari­ban láttam egy házban menekült ta­nyát. Élelmiszer tán több van, mint máskor. A búja olasz kertek terem­nek minden háborús gátlás nélkül, a mezőgazdasági telepek élő és holt felszerelés terén érintetleneknek látsz­znak. A városok tele az MNRA teherkocsikkal, Nápolyban 27-et ol­vastam össze a főtéren; a mészáro­sok reggel, este friss váltással egész állatokat aggatnak ki. A drágaság megvan, de nem jelentős. Az angol és amerikai katonák külön sátor­táborokban élnek Caserta, Nápoly stb. táján. A nép nem panaszkodik rájuk. A Tízparancsolat közepe kö­rül nem hibáztatja őket, nem is el­lenszenvesek nekik. — A kedélyek lehiggadtak, a po­litikai üldözés nyomait nem talál­juk. Egyik 200.000 lak­osú városnak és jelentős vidékének 800 körül van a fogházban foglya, ez se mind a politika miatt. A hely nem zsúfolt és pótbörtönök nincsenek. — Gasperi, a katolikus oldal ve­zére a miniszterelnök. Csend és béke van minden fojtott légkör nélkül. Gyűlölet, bosszú, nem dolgozik. A sajtó általában tekintélytisztelő, a világa erkölcsileg tiszta és nem uszító, nem is rágalmazó. — A Vatikán határtalan tisztelet­nek örvend. Tudják, hogy Rómát a Vatikán mentette meg. — Nemzetünkkel szemben min­denütt megértését és melegséget ta­pasztaltam. Ebben természetesen elől jár a Vatikán. Az a melegség, amely itt fogadott az Eucharisztikus Világkongresszuson előnyeit meg­ismert és most szenvedő magyarság­nak szólt... — fejezte be rendkívül érdekes nyilatkozatát Magyarország bíboros hercegprímása. Mindszenty József úra,... római útjának benyomás­áról, a­ Magyar­­ország és Vatikán közötti diplomácia­ kap­csolatról, a háborúnak a Vatikán feletti nyomairól, olaszországi úti élményeiről ,íreiért a magyar katolikus társadalom*4 Karácsony előtt megindított akciónk, amelyet katolikus íróink téli megsegítése ér­dekében hirdettünk meg az Új Ember hasáb­jain visszhangra talált a társadalom minden rétegében. A pénzlebélyegzés okozta pillanat­nyi zavar és tájékozatlanság egy időre vissza­vetette akciónkat, hogy most már annál erő­teljesebben és bensőségesebben jelentkezzék a különböző megajánlások útján katolikus társadalmunk imponáló segítő­készsége. Akciónkat tehát változatlanul tovább folytatjuk, bízva abba, hogy az Új Ember hatalmas olvasótábora és azon túl az egész magyar katolikus társadalom továbbra is vállalja katolikus íróink megsegítésének súlyos gondjait. Pénzbeli megajánlásokat és természet­beni adományokat az Actio Katholica szociá­lis és karitatív szakosztálya veszi át „kato­likus írók téli megsegítése“ jelzéssel. Buda­pest IV., Ferenciek­ tere 7. 1946 JANUÁR 6 VILÁGEGYHÁZ „Félelen nélküli katolikusokra van szükség“ — mondotta XII. Pius pápa. Most volt 50 esztendeje annak, hogy XII. Pius pápa az egyik Mária Kon­gregáció tagja lett. Ebből az alkalom­ból az egész világ Mária Kongregációi­nak képviseletében több mint négyezer kongreganista férfi jelent meg előtte. A pápa beszédet intézett az összesereg­­lett kongreganistákhoz, megköszönve nekik, hogy megemlékeztek életének er­ről a kedves emlékéről, majd azon meg­győződésének adott kifejezést, hogy a mai kongreganisták követni fogják a régi kongreganisták örökké világító példáit­. — A mai idők férfiakat köve­telnek — folytatja ezután a Pápa —, akik nem az élvezeteket, hanem a cse­lekvést keresik, akik nem félnek a mai nyomorúságos gazdasági viszonyok ös­vényein járni és készek fönntartani azokat is, akiket a Gondviselés rájuk bízott,­­ akik hivatásuk teljesítésében nem elégszenek meg a középszerűség­gel, hanem arra a tökéletességre törek­szenek, amelyet az újjáépítés munkája mindenkitől ma megkövetel. A mai idők — hangoztatta a Pápa — olyan kato­likusokat követelnek, akik koraifjúsá­guktól kezdve belegyökereztek a hitbe, szemüket a keresztény erények, a tisz­taság eszményére szegezik, tisztába vannak az áldozatokkal, melyeket ez követel, tehát hősiességre, amely talán homályban maradt, de éppen olyan ér­tékes, mint a véres mártíromság. Félelem­­nélkül való katolikusokra van szükség — fejezte be beszédét a Szentatya — nyitt hitvallókra és ilyeneket formált mindig és formál most is a Mária Kongregáció.“ A Szentatya beszédét nagy meghatottság­gal fogadta az egybegyűltek serege. Amerika első szentjének tisztele­tére templomot építenek. Amerika első szentje limai Szent Róza domonkos rendi apáca volt, aki 1586—1617 között élt. Tisztelete szülőhazájában és egész Délamerikában nagyon elterjedt. Limá­ban, a fővárosban most hatalmas temp­lom épül a város szülöttének tisztele­tére. Az új templom alapkövének meg­­áldási szertartásán, amelyet az érsek végzett az ország több püspökének se­­gédkezésével, részt vett az államelnök, a kormány tagjai, a hatóságok fejei és a diplomáciai testület képviselői. Az egyházi szertartás után több beszéd hangzott el, köztük az államelnöké, aki nyílt hitvallást tett a katolikus vallás mellett és Mgr. Cento apostoli nun­­ciusé, ki felolvastatta a Szentatya táv­iratát, amelyben örömét fejezte ki a templom építése felett. A templomot nemzetközi pályázat döntése alapján a spanyolországi származású José Musica venezuelai építész tervei szerint, a régi gyarmati templom stílusában építik, de teljesen modern belső kiképzéssel. Katolikus pap érdekes nyilatkozata Moszkváról. Antione Laberge 40 éves Rhode Island-i származású katolikus pap, mint franciaországi Szent Lajosról elne­vezett templom papja az egyetlen kato­likus pap Moszkvában. Laberge napok­ban interjút adott a New­ York Times tu­dósítójának, Brooks Atkinsonnak. Az interjú folyamán kijelentette, hogy rá Moszkva különösen annak építészeti stílusa igen kedvező benyomást gyakorolt. Az emberek mindenütt szokatlanul szívé­lyesek és úgy bánnak az emberrel, mint egy gyerekkel. Az autóbusz-kalauznő látva azt, hogy külföldivel van dolga, gondját viselik az utasnak és gondoskod­nak arról, hogy jó helyen szálljon le. A katolikus filmközpont újból meg­kezdte működését. A Centro Catholico Chinematografico, a római katolikus filmközpont újból megkezdte működé­sét. Megint osztályozzák a filmeket er­kölcsi szempontból. A római filmköz­­központ három csoportra osztja a világ összes filmjeit. Első csoportba tartoznak a mindenki számára megnézhető filmek, a másik csoportba azok a filmek, ame­lyeket csak felnőttek nézhetnek meg. A harmadikba pedig a megnézésre nem ajánlott filmek. Mérlegének készítését, könyveléseinek, adóügyeinek ellenőrzését mérsékelt díjazásért vállalna GRAFF, XIV., Thököly­ út 154. n. PUTNOKI-féle rumok, gyümölcspárlatok — minőségek GYÁR: BUDAPEST, IX., FERENC­ KÖRÚT 22. SZÁM.­.

Next