Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)
2003-06-15 / 24. (2863.) szám
m Beer Miklós váci püspök beiktatása június 21-én 10 órakor lesz a váci székesegyházban. http://ujember.katolikus.hu Tanév végi Te Deum — ötvenöt éve és ma Mészáros István írása 3. oldal Egész egyszerűen az Úr előtt lenni Klarissza nővérek Szécsényben 7. oldal „Az alkohol rabságából Jézus a szabadító" Gyógyulás és a közösség ereje 8. oldal Június — a tanév vége. Ilyenkor fejezik be tanulmányaikat a papnövendékek is — ezért ilyentájt kerül sor a legtöbb papszentelésre, és ebből következik, hogy ilyenkor jubilálnak az idősebb papok. Szentelésekre, primiciákra, ezüst-, arany-, gyémánt-, rubin- és vasmisére szóló meghívók kelnek szárnyra — a hívek és a paptársak együtt ünneplik az újmiséssel és a jubilánssal a meghívottság titkát. Azt a tényt, hogy egyeseket Isten — nem személyes érdemeik okán, sőt emberi gyarlóságaikkal együtt — arra hív, hogy az ő jelei legyenek a világban. Hatalmat kapnak rá, hogy — a Meghívó nevében — megbocsássák a bűnbánók bűneit, oldjanak és kössenek, és hogy átváltoztassák a kenyeret és a bort. Erényeikért adjunk hálát az Istennek, emberi gyarlóságaik növeljék bennünk a türelmet és a megbocsátást. Pap nélkül nincsen egyház, a pappal együtt teljes csak a keresztény közösség. Amikor értük imádkozunk, magunkért is imádkozunk. (-et) Kevesebb magyar lelkészség a világban Ülésezett a püspöki konferencia A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia június 3. és 5. között megtartott rendes nyári ülésén a testület ünnepélyesen köszöntötte a közelmúltban nyugalomba vonult tagjait: Takács Nándor, volt székesfehérvári és Keszthelyi Ferenc, volt váci püspököt. Ugyancsak köszöntötték a két újonnan kinevezett főpásztort, Spányi Antalt és Beer Miklóst. A nyugállományba vonult főpásztorok helyére új elnökök kerültek néhány püspökkari bizottság élére: Erdő Péter érsek a teológiai, Spányi Antal püspök a kateketikai, Bíró László pedig a karitász bizottság vezetője lett. A szerzetesközösségekkel kapcsolatot tartó Megszentelt Élet Bizottsága élére Várszegi Asztrik püspök, főapát került. Az Országos Lelkipásztori Intézet főtitkára, Györgydeák Márton, lelkipásztori elfoglaltsága miatt felmentését kérte, utódául Nobilis Mária tököli plébánost nevezték ki. Az MKPK újabb öt évre titkárává választotta Veres András püspököt. A személyi döntések mellett a konferencia nyári ülésének fő témája a külföldi magyar katolikus lelkészségek helyzete volt, amelyről Miklósházy Attila, a világban szórványban élő magyarság püspöke tájékoztatta a konferenciát. Általános tapasztalat, hogy a szórványmagyarság lélekszáma a természetes asszimiláció miatt csökken, s kevesebben vannak, magas életkor, halálozás következtében a lelkipásztorok is. A püspöki konferencia a jövőben erőteljesen csökkenteni fogja a világban a magyar katolikus lelkipásztori állomáshelyek számát, arra törekedve, hogy a megmaradók megfeleljenek a jelenkor támasztotta új igényeknek. Magyarországról ma, hála Istennek, senki sem kényszerül menekülni, az uniós csatlakozás kapcsán viszont kialakulnak majd magyar közösségek, amelyek katolikus lelkigondozása kívánatos. A következő időszak feladata, hogy ezek számára biztosítsák a lelkész utánpótlást. Az elkövetkező évek során a világban lévő magyar lelkipásztori állomáshelyek száma, amely ma közel százötven, nem sokkal több mint tizedére csökken. A továbbiakban a konferencia tagjai beszámoltak nemzetközi tevékenységükről, az Ifjúsági Bizottság vezetője, Balás Béla kaposvári püspök pedig az áprilisi II. Keresztény Ifjúsági Találkozó tapasztalatait osztotta meg a püspökökkel. Veres András a sajtótájékoztatón elhangzott kérdésre válaszolva elmondta: a konferencia örömmel nyugtázta a rádió frekvenciapályázat-kiírását. A püspöki konferencia abban a reményben készíti pályázatát, hogy mihamarabb országszerte hallható lesz a Katolikus Rádió. Az MKPK sajnálattal értesült arról, hogy az Európai Konvent által előterjesztett előzetes alkotmánytervezet nem tartalmaz sem Isten személyére, sem a keresztény értékrendre történő utalást. Annak dacára, hogy a Szentszék és más egyházi szervezetek, s a konventbe delegáltak közül is számosan, így a magyar Szájer József is érveltek amellett, hogy az Európa történelméhez, kultúrájához természetesen hozzá tartozó keresztény értékrend említést nyerjen a földrész alapdokumentumában. Sz. H ajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a boszniai háború előtt már létezett egy háború Horvátországban. Szarajevó ostromát, mely 1992—95 között volt, megelőzte a Vukovár elleni nem kevésbé véres támadás 1991-ben, valamint Eszék és a környék városainak szörnyű lerombolása. Ebbe a halálra sebzett térségbe látogatott századik külföldi lelkipásztori útja alkalmából a Szentatya, ahol egymással farkasszemet néz Horvát-Szlavónia és Szerbia, katolikus és ortodox világ. Annak idején a nacionalista háború, mely fölőrölte Jugoszláviát, figyelmen kívül hagyta a vallásokat. A kereszténységhez tartozás tudata nem tudta megfékezni a politikai vetélkedést. A vukovári harcokban egymásra tüzeltek az ortodox felekezetű szerb nacionalisták és a nagy többségükben katolikus horvátok. A katolikus ünnepeken a szerb katonák különös élvezettel vették még nagyobb tűz alá Eszék városát... Nem véletlen tehát, hogy II. János Pál pápa a szlavóniai városok közül éppen Eszéken akart találkozni keleti és nyugati keresztényekkel, hívekkel és főpapokkal, hogy ott folytatódjék az ökumené, ahol a közelmúltban az egyik legnagyobb sebet ütötték rajta. Ha csupán a Szentatyán múlna, az Evangélium Zarándoka 101. lelkipásztori látogatásának végcéljaként legszívesebben Oroszországot választaná. Ez az a föld, amelyet még nem tudott, bár régóta nagyon szeretett volna megcsókolni. A lengyel pápa számára minden betegsége és fájdalma közepette talán a legsúlyosabb seb, a katolikus és az ortodox világ megosztottsága. Nehéz lenne a volt Szovjetunió utódállamaiban — Azerbajdzsánban vagy akár Kazahsztánban — tett látogatásait nem úgy értelmezni, mint bebocsátásért folyamodó alázatos és következetes kopogtatást az orosz ortodox egyház ajtaján. Az 1054-es egyházszakadástól vajon kénytelenek leszünk ezer évet várni, hogy 2054-ben végre ajtót nyisson egymásra a két egyházfő? II. János Pál pápa sürgetni szeretné az éveket, de mindhiába. Erőfeszítéseit mintha értetlenül szemlélné az orosz ortodox vezetés, keresve, hogy miként lehetne megvádolni erőszakos hitterjesztéssel. A XXI. század elején, katolikusok és ortodoxok között nehezen szűnik a gyanakvás. Szerbek és horvátok között, bár a köztük lévő ellentét elsősorban politikai jellegű volt, szintén nem könnyű újjáépíteni a találkozás hídjait. A vallás csak érintőlegesen keveredett a konfliktusba, mint a nemzeti önazonosság egyik tényezője. Nem a teológiai dogmák, hanem a nacionalista ellentétek ütköztek meg egymással. Ezért is volt jó látni, hogy az eszéki pápai szentmisén, a több százezres tömegben, az első sorban ült Pavle metropolita, és ott foglaltak helyet a szerb ortodox egyház méltóságai. Egy kis balzsam volt ez II. János Pál pápa talán legfájdalmasabb sebére. Papp Tamás Balzsam a pápa sebeire 2003. június 15. LIX. évf. 24. (2862.) Június 15.: Szentháromság vasárnapja Az evangelizáció új útjai Bécsben Erdő Péter érsek előadása 9. oldal „Nagy makacsság kell a megmaradáshoz" Mindennapi csodák Déván 9. oldal „Egyetlen keresztény sem maradhat tétlen..." A Szentatya századik útja Horvátországba vezetett 11. János Pál pápa június 5-én délután érkezett meg Fiumébe, horvát nevén Rijekába. A repülőtéren a város érseke, Ivan Devcic és a horvát püspöki konferencia tagjai, valamint Stipe Mesic köztársasági elnök és Ivic Racan kormányfő fogadta. A köztársasági elnök köszöntésében kifejezte: a demokratikus, békés úiton elindult horvát nemzet azt várja a pápától, hogy megerősíti hitében, lelkében az ország népét. Szentatya válaszában hangsúlyozta: „Azért jöttem, hogy eleget tegyek Péter utódja küldetésének, és az ország minden lakosának elhozzam a béke köszöntését és jókívánságait." Megemlítette: „A kereszténység a múltban jelentősen hozzájárult Horvátország fejlődéséhez, és továbbra is hatékonyan alakítja jelenét és jövőjét." Kifejezte azt a reményét, hogy Horvátország gazdag örökségével biztosan hozzájárul majd az Európai Unió megerősítéséhez is. Örömmel említette, hogy Horvátország tizenhárom éve a szabadság és a demokrácia útjára lépett, bár még láthatók a közelmúlt fájdalmas jelei. Bizalommal és reménységgel előrenézve — személyes és közösségi felelősségtudattal — olyan társadalmi biztonságot kell teremteni, amely elősegíti az új munkahelyek létesítését, a minden fiatalra kiterjedő oktatást, nevelést, a szegénység és az egyenlőtlenség megszüntetését és a szomszédos országokkal való szívélyes kapcsolatok kiépítését. Mindezekre a reményekre a pápa a horvát nemzet védőszentje, a Szent Szűz oltalmát kérte. Boldoggá avatás Horvátországi zarándokútának második napján II. János Pál pápa Dubrovnikban boldoggá avatta a Keresztre feszített Jézusról nevezett Marija Petkovic nővért, aki az első horvát nő a boldogok sorában. A kommunizmus alatt Marija nővér az evangélium értékeire, az emberi méltóságra nevelte a fiatal lányokat. Tizenöt évvel ezelőtt pedig egy tengerész fohászai nyomán megmentette huszonkét ember életét, akik egy perui tengeralattjárón viharba kerültek. (Folytatás az 5. oldalon.) Ortodox főpapok a pápa előtt, Eszéken (MTI-fotó)