Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)

2003-06-15 / 24. (2863.) szám

m Beer Miklós váci püspök beiktatása június 21-én 10 órakor lesz a váci székesegyházban. http://ujember.katolikus.hu Tanév végi Te Deum — ötvenöt éve és ma Mészáros István írása 3. oldal Egész egyszerűen az Úr előtt lenni Klarissza nővérek Szécsényben 7. oldal „Az alkohol rabságából Jézus a szabadító" Gyógyulás és a közösség ereje 8. oldal Június — a tanév vége. Ilyenkor fejezik be tanulmá­nyaikat a papnövendékek is — ezért ilyentájt kerül sor a legtöbb papszentelésre, és ebből következik, hogy ilyenkor jubilálnak az idősebb papok. Szentelésekre, primiciákra, ezüst-, arany-, gyémánt-, rubin- és vasmi­sére szóló meghívók kelnek szárnyra — a hívek és a paptársak együtt ünneplik az újmiséssel és a jubiláns­sal a meghívottság titkát. Azt a tényt, hogy egyeseket Is­ten — nem személyes érdemeik okán, sőt emberi gyar­lóságaikkal együtt — arra hív, hogy az ő jelei legyenek a világban. Hatalmat kapnak rá, hogy — a Meghívó ne­vében — megbocsássák a bűnbánók bűneit, oldjanak és kössenek, és hogy átváltoztassák a kenyeret és a bort. Erényeikért adjunk hálát az Istennek, emberi gyarló­ságaik növeljék bennünk a türelmet és a megbocsátást. Pap nélkül nincsen egyház, a pappal együtt teljes csak a keresztény közösség. Amikor értük imádko­zunk, magunkért is imádkozunk. (-et­) Kevesebb magyar lelkészség a világban Ülésezett a püspöki konferencia A Magyar Katolikus Püs­pöki Konferencia június 3. és 5. között megtartott rendes nyári ülésén a testület ünnepé­lyesen köszöntötte a közel­múltban nyugalomba vonult tagjait: Takács Nándor, volt szé­kesfehérvári és Keszthelyi Fe­renc, volt váci püspököt. Ugyancsak köszöntötték a két újonnan kinevezett főpásztort, Spányi Antalt és Beer Miklóst. A nyugállományba vonult főpásztorok helyére új elnö­kök kerültek néhány püspök­kari bizottság élére: Erdő Pé­ter érsek a teológiai, Spányi Antal püspök a kateketikai, Bíró László pedig a karitász bizottság vezetője lett. A szer­zetesközösségekkel kapcsola­tot tartó Megszentelt Élet Bi­zottsága élére Várszegi Asztrik püspök, főapát került. Az Or­szágos Lelkipásztori Intézet főtitkára, Györgydeák Márton, lelkipásztori elfoglaltsága mi­att felmentését kérte, utódául Nobilis Mária tököli plébánost nevezték ki. Az MKPK újabb öt évre titkárává választotta Veres András püspököt. A személyi döntések mel­lett a konferencia nyári ülésé­nek fő témája a külföldi ma­gyar katolikus lelkészségek helyzete volt, amelyről Miklósházy Attila, a világban szórványban élő magyarság püspöke tájékoztatta a konfe­renciát. Általános tapasztalat, hogy a szórványmagyarság lélekszáma a természetes asszimiláció miatt csökken, s kevesebben vannak, magas életkor, halálozás következté­ben a lelkipásztorok is. A püs­pöki konferencia a jövőben erőteljesen csökkenteni fogja a világban a magyar katolikus lelkipásztori állomáshelyek számát, arra törekedve, hogy a megmaradók megfeleljenek a jelenkor támasztotta új igé­nyeknek. Magyarországról ma, hála Istennek, senki sem kényszerül menekülni, az uniós csatlakozás kapcsán vi­szont kialakulnak majd ma­gyar közösségek, amelyek ka­tolikus lelkigondozása kívá­natos. A következő időszak feladata, hogy ezek számára biztosítsák a lelkész utánpót­lást. Az elkövetkező évek so­rán a világban lévő magyar lelkipásztori állomáshelyek száma, amely ma közel száz­ötven, nem sokkal több mint tizedére csökken. A továbbiakban a konfe­rencia tagjai beszámoltak nemzetközi tevékenységük­ről, az Ifjúsági Bizottság veze­tője, Balás Béla kaposvári­ püs­pök pedig az áprilisi II. Ke­resztény Ifjúsági Találkozó ta­pasztalatait osztotta meg a püspökökkel. Veres András a sajtótájé­koztatón elhangzott kérdésre válaszolva elmondta: a konfe­rencia örömmel nyugtázta a rádió frekvenciapályázat-ki­írását. A püspöki konferencia abban a reményben készíti pályázatát, hogy mihamarabb országszerte hallható lesz a Katolikus Rádió. Az MKPK sajnálattal érte­sült arról, hogy az Európai Konvent által előterjesztett előzetes alkotmánytervezet nem tartalmaz sem Isten sze­mélyére, sem a keresztény ér­tékrendre történő utalást. An­nak dacára, hogy a Szentszék és más egyházi szervezetek, s a konventbe delegáltak közül is számosan, így a magyar Szájer József is érveltek amel­lett, hogy az Európa történel­méhez, kultúrájához termé­szetesen hozzá tartozó ke­resztény értékrend említést nyerjen a földrész alapdoku­mentumában. Sz. H­­ ajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a boszniai háború előtt már létezett egy háború Hor­vátországban. Szarajevó ostro­mát, mely 1992—95 között volt, megelőzte a Vukovár elleni nem kevésbé véres támadás 1991-ben, valamint Eszék és a környék városainak ször­nyű lerombolása. Ebbe a halálra sebzett térségbe lá­togatott századik külföldi lelkipásztori útja alkalmá­ból a Szentatya, ahol egy­mással farkasszemet néz Horvát-Szlavónia és Szer­bia, katolikus és ortodox világ. Annak idején a naciona­lista háború, mely fölőröl­te Jugoszláviát, figyelmen kívül hagyta a vallásokat. A kereszténységhez tartozás tudata nem tudta megfékezni a politikai vetélkedést. A vukovári harcokban egymásra tüzeltek az ortodox felekezetű szerb nacionalisták és a nagy többségükben katolikus horvá­­tok. A katolikus ünnepeken a szerb kato­nák különös élvezettel vették még na­gyobb tűz alá Eszék városát... Nem véletlen tehát, hogy II. János Pál pápa a szlavóniai városok közül éppen Eszéken akart találkozni keleti és nyugati keresztényekkel, hívekkel és főpapokkal, hogy ott folytatódjék az ökumené, ahol a közelmúltban az egyik legnagyobb sebet ütötték rajta. Ha csupán a Szentatyán múlna, az Evan­gélium Zarándoka 101. lelkipásztori láto­gatásának végcéljaként legszívesebben Oroszországot választaná. Ez az a föld, amelyet még nem tudott, bár régóta nagyon szeretett volna megcsókolni. A lengyel pá­pa számára minden betegsége és fájdalma közepette talán a legsúlyosabb seb, a kato­likus és az ortodox világ megosztottsága. Nehéz lenne a volt Szovjetunió utódálla­maiban — Azerbajdzsánban vagy akár Ka­zahsztánban — tett látogatásait nem úgy értelmezni, mint bebocsátásért folyamodó alázatos és következetes kopogtatást az orosz ortodox egyház ajtaján. Az 1054-es egyházszakadástól vajon kénytelenek leszünk ezer évet várni, hogy 2054-ben végre ajtót nyisson egymásra a két egyházfő? II. János Pál pápa sürgetni szeretné az éveket, de mindhiába. Erőfe­szítéseit mintha értetlenül szemlélné az orosz ortodox vezetés, keresve, hogy mi­ként lehetne megvádolni erőszakos hitter­jesztéssel. A XXI. század elején, katolikusok és or­todoxok között nehezen szűnik a gyanak­vás. Szerbek és horvátok között, bár a köz­tük lévő ellentét elsősorban politikai jelle­gű volt, szintén nem könnyű újjáépíteni a találkozás hídjait. A vallás csak érintőlege­sen keveredett a konfliktusba, mint a nem­zeti önazonosság egyik tényezője. Nem a teológiai dogmák, hanem a nacionalista el­lentétek ütköztek meg egymással. Ezért is volt jó látni, hogy az eszéki pá­pai szentmisén, a több százezres tömeg­ben, az első sorban ült Pavle metropolita, és ott foglaltak helyet a szerb ortodox egy­ház méltóságai. Egy kis balzsam volt ez II. János Pál pápa talán legfájdalmasabb se­bére. Papp Tamás Balzsam a pápa sebeire 2003. június 15. LIX. évf. 24. (2862.) Június 15.: Szentháromság vasárnapja Az evangelizáció új útjai Bécsben Erdő Péter érsek előadása 9. oldal „Nagy makacsság kell a megmaradáshoz" Mindennapi csodák Déván 9. oldal „Egyetlen keresztény sem maradhat tétlen..." A Szentatya századik útja Horvátországba vezetett 11. János Pál pápa június 5-én délután érkezett meg Fiumébe, horvát nevén Rijekába. A repülőtéren a város érseke, Ivan Devcic és a horvát püspöki konferencia tag­jai, valamint Stipe Mesic köztársasági elnök és Ivic Racan kormányfő fogadta. A köztársasági elnök kö­szöntésében kifejezte: a demokratikus, békés úiton elin­dult horvát nemzet azt várja a pápától, hogy megerősí­ti hitében, lelkében az ország népét. Szentatya válaszá­ban hangsúlyozta: „Azért jöttem, hogy eleget tegyek Péter utódja küldetésé­nek, és az ország minden la­kosának elhozzam a béke kö­szöntését és jókívánságait." Megemlítette: „A keresztény­ség a múltban jelentősen hoz­zájárult Horvátország fejlődé­séhez, és továbbra is hatéko­nyan alakítja jelenét és jövő­jét." Kifejezte azt a reményét, hogy Horvátország gazdag örökségével biztosan hozzá­járul majd az Európai Unió megerősítéséhez is. Öröm­mel említette, hogy Horvát­ország tizenhárom éve a sza­badság és a demokrácia útjá­ra lépett, bár még láthatók a közelmúlt fájdalmas jelei. Bi­zalommal és reménységgel előrenézve — személyes és közösségi felelősségtudattal — olyan társadalmi biztonsá­got kell teremteni, amely elő­segíti az új munkahelyek lé­tesítését, a minden fiatalra kiterjedő oktatást, nevelést, a szegénység és az egyenlőt­lenség megszüntetését és a szomszédos országokkal va­ló szívélyes kapcsolatok ki­építését. Mindezekre a remé­nyekre a pápa a horvát nem­zet védőszentje, a Szent Szűz oltalmát kérte. Boldoggá avatás Horvátországi zarándokú­tának második napján II. János Pál pápa Dubrovnikban bol­doggá avatta a Keresztre feszí­tett Jézusról nevezett Marija Petkovic nővért, aki az első horvát nő a boldogok sorában. A kommunizmus alatt Marija nővér az evangélium értékei­re, az emberi méltóságra ne­velte a fiatal lányokat. Tizenöt évvel ezelőtt pedig egy tenge­rész fohászai nyomán meg­mentette huszonkét ember életét, akik egy perui tenger­alattjárón viharba kerültek. (Folytatás az 5. oldalon.) Ortodox főpapok a pápa előtt, Eszéken (MTI-fotó)

Next