Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)

2003-06-08 / 23. (2862.) szám

4­­444 A szeretet jegyében — Karitász-lelkigyakorlat Az Esztergom-budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász bajóti régiója tavaszi lelkigyakorlatot tartott Péliföldszentkereszten mintegy száz résztvevővel május 30. és június 1. között. A lelkigyakorlat vendégei voltak Pokriva Lász­ló, Tóth Bertalan és Nagy Károly plébánosok, valamint dr. Felföl­di Éva belgyógyász. A lelkigyakorlat nyitó szentmiséjét Beer Miklós püspök ce­lebrálta. A szentmise után régi kedves ismerősök köszöntötték a püspököt hatvanadik születésnapja alakalmából. Lengyel Erzsébet 16 filfmfo­Mozaik — 2003. június 8. Jubileumi labdarúgótorna az I. kerületben Kétperces kiállítással büntették a bírók azt a játékost, aki a Budapest I. kerületi egyházak tizedik jubileumi labdarúgó bajnokságán a küzdelem hevében megfeledkezett magáról, és oda nem illő szavakkal „tisztelte" meg a játékot vagy sporttár­sát. A Czakó utcai Sport és Szabadidő Központban május 31-én tíz csapat részvételével, Nagy Gábor Tamás polgármester kez­dőrúgásával indult meg a pontgyűjtés. A hatfős csapatok nem feltétlenül csak egyházi vagy egyházhoz közel álló szemé­lyekből szerveződtek. Bárki, aki úgy érezte, hogy játékával erősíteni képes csapatát, részt vehetett a küzdelemben. A bí­rók mérkőzésenként pontozták a sportszerűséget. A résztve­vőket délben — térítésmentesen — a helyszínen készített vö­rösboros marhapörkölttel, tarhonyával és miseborral látták vendégül. (cser) r :ry S­­JF y / Szeretet-napok a dévai árvákért A Győri Püspökség április 26-án és 27-én első ízben ren­dezte meg a hagyományte­remtőnek szánt Szeretet Na­pokat. A jótékonysági akció­hoz csatlakozott a Lokálpatri­óta Egyesület, majd további tizenkilenc intézmény és hu­szonhat magánszemély. A szervezés hetei alatt örömmel tapasztaltuk a lelke­sedést, az összefogást, a sze­retet erejét. A cégek adomá­nyaikkal, illetve ingyen el­végzett munkájukkal, a város híres vendéglősei ínycsiklan­dó ételekkel, a művészek al­kotásaik, míg mások tombola tárgyak felajánlásával, több tucatnyi szülő a dévai gyer­mekek szeretetteljes fogadá­sával, a kapuvári Páli Szent Vincés diákok, Ferencz Éva énekművész és a Kistemplo­­mos Lovagok Zenekara élveze­tes előadásukkal járultak hoz­zá a sikerhez. A média mun­katársai műsorvezetésükkel és híradással, számos győri és környékbeli polgár pedig lel­kes részvételével támogatta a rendezvényt. A Szeretet Na­pok "Adj örömmel" mottója így valósult meg Győrben, az Isteni Irgalmasság vasárnap­ján. Jó volt érezni, hogy olyan nagyszerű munkát és hivatást támogathatunk a magunk szerény eszközeivel, melyet Böjté Csaba ferences szerzetes és munkatársai végeznek Dél- Erdélyben, a szórványma­gyarság körében. A Szeretet Napok bevétele hárommillió forint, amely összeg Böjté Csaba elmondása szerint harminc gyermek egy éves ellátását biztosítja majd.­­A jótékonysági bál 1.100.000, a Széchenyi téri rendezvény 700.000 Ft-os be­vételt hozott. A Szent Erzsé­bet Karitász Alapítvány számlájára további 1.200.000,­­Ft adomány érkezett. A Győri Püspökség a költ­ségek átvállalásával, 500.000,­­forinttal támogatta a rendez­vényt.) K.A. (Fotó: szikora) Olaszországi emlékek Santa Maria in Galéria Santa Maria in Galéria - Rómához közeli aprócska te­lepülés a Via Cassia mellett, közel a Braccianói-tóhoz. Ol­vasóink közül sokan hallottak már e környékről, hiszen a Vatikán és Olaszország közt komoly vita folyik az itteni vatikáni rádióadók állítólagos rákkeltő hatásáról. (Azt a vi­lági sajtó nem hangsúlyozza, hogy amikor ezek az adók a jezsuita kezelésben lévő föl­dekre épültek, szinte lakatlan volt a vidék. Épp az adók mi­att kiépített infrastruktúra vonzott ide embereket, hogy építsenek házat maguknak.­ Ez a terület azonban egy­kor pálos adománybirtok volt, virágzó városkával, melynek temploma is pálos kezelésbe került II. Gyula pá­pa jóvoltából. Köréje gyönyö­rű kolostor épült. A települést nem a történelem, nem két úr viszálya pusztította el, hanem a malária. Elhagyatott, kihalt vidék lett több száz eszten­dőn át, de temploma épen maradt. Oltára körüljárható, mint minden komolyabb kegytemplom oltára, hogy a fekete Madonnát mindenki nyugodtan megtekinthesse, amely a hagyomány szerint több csodás gyógyulás közve­títője volt. A templom jobb ol­dalfalán, a freskón egy sza­már látható, amint a kegyké­pet viszi a hátán. E kép a tör­ténelemről beszél. A hagyo­mány szerint a pálosok sza­márháton hozatták a képet ide Magyarországról. Azt a Mária-képet, amely ma is az oltár fölött van. A templom többi freskója a kegykép cso­datételeit ábrázolja. Ma a templom esküvőknek ad helyet. A kolostorudvaron kívül hangulatos étteremben tarthatja a násznép a lagzit. Ha magyar zarándokként Ró­mába indulunk, érdemes rá­beszélni a csoportvezetőt, hogy ezt a templomocskát — mint magyar emléket — föl­keressék. A magyarok hitéről, itáliai jelenlétéről, a pálos rend nagyságáról láthatunk itt élő példát. Bókay László Róma Katolikus médiahajó A Tömegtájékoztatás Világnapja alakalmából az idén is ki­futott, immár harmadik alkalommal a katolikus médiahajó. A Rákóczi sétahajó Budapestről Vácra vitte a püspöki konferen­cia vendégeit, az egyházmegyei sajtóreferenseket, a katolikus sajtó és média, valamint a világi sajtó egyházi témákkal is fog­lalkozó munkatársait. A kitűnő hangulatú hajózás házigazdá­ja Veres András püspök, a püspöki konferencia titkára és Ju­hász Judit a konferencia sajtófőnöke volt. Veres András a hajón elmondott köszöntőjében idézte II. János Pál pápa körlevelét, amely szerint „a médiában tevékenykedők hivatásuk, megbí­zatásuk alapján hivatottak arra, hogy az igazság, az igazsá­gosság, a szabadság és a szeretet védelmezőiként lépjenek fel". Bejelentette a Krisztus — Európa reménye mottójú, Kö­zép-európai Katolikus Találkozó kezdetét. Az idei médiaha­jón is bemutattak jó néhány, az utóbbi hónapokban elindított internetes oldalt, amelyek a www.katolikus.hu szerverhez kapcsolódnak. Az újságírói hivatás rangjának emeléséért is­mét meghirdették a Szalézi Szent Ferenc-sajtóösztöndíjat, amelyet egy-egy, az írott illetve az elektronikus sajtóban dol­gozó munkatárs kaphat meg, aki eddigi munkájával bizony­ságot tett a keresztény értékrend követéséről, és azt szakmai­lag igényesen képviseli a magyar tömegtájékoztatásban. Pá­lyázatot a jelölt főszerkesztője nyújthat be a püspöki konfe­rencia titkárságához. A katolikus médiahajó utasait Vácott Varga László, az egyházmegye médiarefense, az OMCE elnö­ke fogadta, s a székesegyház bemutatása után rövid orgona­koncerttel örvendeztette meg őket. A váci program a Holto­miglan — holtodiglan programhoz kapcsolódó kerekasztal konferenciával folytatódott, majd Budapestig tartó zenés mű­sorral zárult a katolikus médiahajó programja. Sz. J . fotó: K. L. Cigánycsuk és mezei nyúl A madarak között a kis rigó­félék, a fülemülék, rozsdafar­­kúak, kékbegy és a többiek a kedvenceim, és ebbe a csoport­ba tartozik a kis cigánycsuk is. Idén március közepén találkoz­tunk először. Pilisjászfalu köze­lében, egy galagonyával borí­tott domboldalon pillantottam meg a száraz ágon őrködő hí­met. Nem sokkal később a pár­ját is észrevettem. Éppen egy pókot csípett el a még alig sarjadó fű között. A fekete fejű, fehér nyakfolttal ékes hím közeledtemre odébb szállt, majd a levegőbe emelke­dett és a magasban egyhelyben röpködve, táncolva énekelni kezdett. Tudtam, hogy a figyel­meztetés nekem szól, oldalt ka­nyarodtam, és csak messzebb­ről távcsöveztem a már újra ko­rábbi leshelyén üldögélő ma­darat. Láthatóan megnyugo­dott, hogy sikerült elkergetnie választott területéről. Legközelebb egy hónap múlva, áprilisban jártam azo­kon a dombokon, és a korábbi helyen ismét találkoztunk. Az idei hideg tavasz miatt a költé­sek általában késtek, a cigány­csókok sem etettek még, a hím egy kinyúló száraz ágon ülve énekelgetett. Párját nem lát­tam. Valahol a közelben, fű kö­zé rejtett fészkében a tojásokat melengette. Ezúttal messzebb álltam, a hím éppen ezért nem sokat törődött velem, nyugod­tan vadászgatott. Félrehajtott fejjel figyelt maga alá, időnként a fű közé szállt és ilyenkor egy­­egy pókkal, apró bogárral min­dig kevesebb lett Pilisjászfalu környéke. Már éppen tovább akartam menni, amikor a ma­dár viselkedése hirtelen meg­változott. Izgatottan csettegni kezdett, farkát idegesen moz­gatta ide-oda, és valahová a bo­kor mögé figyelt. Egy galago­nya mellé húzódtam és vár­tam. A cigány csak egyre izga­­tottabb lett, átszállt egy másik bokorra, és még hangosabban csettegett. Nem lepődtem vol­na meg, ha egy a faluból elkó­borolt macskát látok, de helyet­te a bokor mögül előbukkant egy békésen ugráló mezei nyúl. Megállt, körülnézett, szi­matolt egy kicsit a fű között, aztán rágcsálni kezdett. Való­színűleg közel lehetett a fé­szekhez, mert a cigány csak egyre izgatottabb lett. Fölé re­pült, de hiába lebegett a feje fe­lett, a nyúl nyugodtan tovább majszolt. Talán észre sem vette a hozzá képest parányi mada­rat. Időnként megbillentette hosszú füleit, majd, talán mert meghallott valamit, két lábra ágaskodott. Ezt látva a cigány csak magánkívül volt izgalmában. Vészkiáltásokat hallatva most már szüntelenül a nyúl felett repkedett. Mulat­tam rajta, hiszen ha valakitől, a nyuszitól igazán nem kellett féltenie a fűben lapuló tojáso­kat. Az közben újra rágcsálni kezdett, majd a cigánycsuk nagy megkönnyebbülésére to­vább ugrált. Egy ideig még lát­tam fűből kivillanó hátát és fü­leit, aztán eltűnt. A cigány csak a legmagasabb bokor csúcsára szállt, onnan figyelt utána, majd megnyugodva kedvenc őrhelyére tért vissza. Énekelt néhány strófát, ezzel jelezve párjának, hogy a veszély el­múlt, már semmitől sem kell tartania. Büszkén billegett a szél hintáztatta ágon, meg volt győződve róla, ő volt az, aki a nyulat elkergette. Schmidt Egon Fotó: Bécsy László

Next