Új Ember, 2009 (65. évfolyam, 1/3151-52/3202. szám)

2009-08-16-23 / 33-34. (3183-3184.) szám

2009. augusztus 16-23. Fórum Üdvözlőlapok a nyári vakációból A nyár, a szünidő a gye­rekkortól kezdve össze­nő egy különleges han­gulattal - a szabadság érzésével, a kirándulá­sok, táborok vidámsá­gával, a vízpart illatá­val. „Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz..." - írta Radnóti Miklós a derűs nyári égről. Az idén átélt „csodákról" kérdeztünk néhány fiatalt. Beszélgetni Istenről Valójában nem szeretek tá­borozni, de egyre most már harmadik éve elmegyek: a ministránstáborba, amit a templomunk szervez. Hét­éves koromtól kezdve minist­­rálok, ami nagyon sokat jelent a számomra - segít, hogy job­ban megismerjem Jézust, és hogy megőrizzem a vele való kapcsolatot. Hiszen az, hogy szolgálhatok a miséken, ak­kor is behív a templomba, amikor egyébként esetleg lus­ta lennék misére menni. Per­sze járok hittanra is az iskolá­ban, de jó, hogy van a temp­lomban is egy olyan csoport, ahova tartozhatok. A táborok is ezért jók. Egy­részt lehet tanulni, beszélget­ni Istenről. Idén is, mint ed­dig minden évben, naponta volt egy „ministráns-óra". A mostani táborban a liturgia részeit ismertük meg köze­lebbről. Azt hiszem, ez hasz­nos lenne mindenkinek, azoknak is, akik nem minist­­rálnak, mert így sokkal job­ban értenék a szentmisét, hogy milyen fontos dolgok történnek a templomban. Voltak nagyobb és kicsit ki­sebb gyerekek nálam, de ez nem volt baj, és mindenki el­mondhatta, amit gondolt. Másrészt pedig nagyon sokat nevettünk együtt. Ki­rándultunk, volt tábortűz, el­mentünk strandra, fociztunk, társasjátékoztunk. Ilyenkor még az is jó szórakozás, ami­kor beosztanak konyhai segí­tőnek. Szabó Tünde 12 éves tolikus lányok számára rendez programokat, de a váci tábor­ba ezúttal fiúk is eljöhettek. A táborban a sokféle játék mellett a kézműves foglalko­zásokon különféle mestersé­geket, többek közt kendőfes­tést, faesztergálást is lehetett tanulni. Faesztergálásból se­gédlevelet kaptam, és Gizella­­keresztet is készítettem. Hét­köznap pizzériában ebédel­tünk. S mielőtt elfelejtem, a tábor nem volt ottalvós. Csermák Bence 9 éves A Gyergyói-havasok között A nyár folyamán többek között részt vettem az egy­házközség által Gyergyóba és környékére szervezett úton a szüleimmel és a testvérem­mel, így ez egyben családi nyaralás is volt. Persze rengeteg helyet meglátogattunk: a szállásunk Gyergyószentmiklóson volt, de jártunk például a Békás­szorosban, Szárhegyen, el­mentünk Szovátára, Parajd­­ra, sőt hazafelé megálltunk Csíksomlyón is. Azt mond­ják Gyergyó Erdély legzor­dabb éghajlatú vidéke, és bi­zony annak ellenére, hogy szép nyári időnk volt, regge­lente látszott a lehelletünk. Nekem a legnagyobb él­mény az volt, amikor egysze­rűen csak megálltunk az út szélén a busszal pihenni, és körülvett az a hihetetlen táj. Az embert rögtön megfogják a rettenthetetlen hegyek és a sűrű fenyőerdők, a völgyek­ben előbukkanó, csupán né­hány házból álló falvak. Azt hiszem, azt a tájat nem lehet megunni. Horváth Krisztián 14 éves KALÁSZ-tábor - fiúkkal Vácott ismét megrendezték a Katolikus Asszonyok és Lá­nyok Szövetsége (KALÁSZ) nyári táborát. Mint a neve mu­tatja, a szövetség általában ha­ Nem elvesztegetett idő Fiatalok gyalogos zarándoklata a pócsi Szűzanyához Hetedik alkalommal indult útnak gyalogo­san több száz fiatal, hogy közel egy hét alatt elzarándokoljanak ez alkalommal nem Mária­­pócsra, hanem Hajdúdorogra, ahol a pécsi kegyképet ideiglenesen elhelyezték. Hét évvel ezelőtt, az első zarándoklaton mintegy hetven fiatal indult útnak. Idén már ötszázra nőtt az elsősorban görög rítusú fia­tal zarándokok létszáma, akik úgy érzik, egy hét a nyárból imádsággal, vidámsággal nem elvesztegetett idő, hanem közeledés Isten­hez, embertársaink jobb megismerése. A za­rándoklat, amely minden évben más útvona­lat jár be, immár országossá, sőt nemzetközi­vé szélesedett, hiszen határainkon túlról is érkeztek fiatalok. A szervezők minden esz­tendőben választanak egy mottót. Idén ezt: Másképp. Zöld, kék, piros és sárga csoportokba lehe­tett jelentkezni, hogy mindenki kicsit más­képp, de ugyanazzal a végcéllal és ugyan­azért a célért zarándokoljon néhány napon át. A Kisvárdáról induló útvonal idén Baktaló­­rántháza, Máriapócs, Balkány, Újfehértó érin­tésével jut el a végcélhoz­­ Hajdúdoroghoz. Talán sokan nem is tudják, miért, de érzik, hogy egy ilyen gyalogos zarándoklaton vala­mi egészen különös történik az emberekkel, amely kihat további életükre is. Ma már szin­te közhelynek számít: a keresztény ember egész élete zarándoklat Isten felé. E nagy za­rándoklat kicsinyített másán vesz most részt ez az ötszáz fiatal, akik augusztus 9-én elin­dultak, hogy a napi gondokat hátrahagyva, fáradságot, alkalmazkodást vállalva imád­kozzanak, esőben, melegben vidáman úton legyenek. Az egyik csoport vezetője így fogal­mazott: Bízom benne, hogy együtt sikerül le­lassítani, végiggondolni, eszmélni, csendben lenni, nevetni, játszani, megnyugodni, önma­gunkra találni, barátot találni. 1. b. Hívom a családokat 2009 szeptemberében Kedves családok és házas­párok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptest­vérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mel­lett álltak! Új emberi jogok? Amikor az emberi jogokat 1948-ban deklarálták, abból indultak ki, hogy minden ember azo­nos méltóságúnak születik, és azonos jogokkal rendelkezik, kezdve az élethez való joggal. Mindez az emberi természet igazságából következik. Újab­ban azonban kétségbe vonják, hogy van igazság, hogy el­dönthető, hogy mit kell igaz­ságnak tekinteni. A demokrá­ciára hivatkozva a kényes kérdéseket sokszor nem is il­letékes testületek elé viszik, mondván: döntsön a többség, így igazságtalan, a társadalmi fejlődést károsan befolyásoló törvények születnek. A testü­letek érdekek mentén, leg­többször gazdasági szempon­tokat figyelembe véve dönte­nek, az erkölcsi értékek nem játszanak szerepet. Ezáltal olyan „emberi jogok" jelen­nek meg, amelyek épp a leg­alapvetőbb emberi jogot, az élethez való jogot sértik. Iszonyatos pusztítást vég­zett a második világháború az egész világon, de különö­sen Európában. Emberek mil­liói haltak meg értelmetlenül, anyagi és erkölcsi értékek semmisültek meg. Kiábrán­dultság lett úrrá sokakon: va­lóban nincsenek tartós érté­kek, nincs határa annak, amit az ember az emberrel megte­het? Úgy látszott, hogy már a „tékozló fiúknak" sincs hova hazatérnie, az atombomba korában nincsenek már sem békés otthonok, sem jóságos apák (vö. Lk 15,11-32). Meg­érlelődött az idő, hogy az em­ber megfogalmazza: minden­kinek joga van emberhez méltó életet élni. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1948. december 10-én Párizsban ki­adta az Emberi Jogok Egyete­mes Nyilatkozatát, amelynek 1. cikke kimondja: „Minden emberi lény szabadnak, egyenlő méltósággal és jo­gokkal születik. Értelemmel és lelkiismerettel bírván, test­véri szellemben kell egymás iránt viseltetnünk." Kétségtelenül történelmi jelentőségű dokumentumról van szó, hiszen az egész em­beriséget érinti, és összhang­ban van az evangélium szelle­mével. XXI. János pápa üd­vözölte és továbbfejlesztését szorgalmazta (Pacem in Terris, 143, 144). VI. Pál pápa az ENSZ-közgyűlésen, 1965-ben mondott beszédében méltatta jelentőségét, II. János Pál pápa mérföldkőnek nevezte, az ez­redforduló alkalmából mon­dott egyik beszédében sürge­tett, hogy szerezzünk neki ér­vényt: „Mentsük meg az em­bert, mentsük meg együttes erővel!" A nyilatkozat megfogalma­zóinak nem volt könnyű dol­ga, mert egy sor nehezen ösz­­szeegyeztethető álláspont kö­zött kellett kompromisszu­mot találniuk. Három fő kér­dést végül megkerültek: az ember Istenhez való viszo­nyát, a jogok határait és ab­szolút alapját, valamint a jo­gok és kötelességek egymás­hoz való viszonyát. Ez a há­rom hiányosság a mai napig megnehezíti a nyilatkozat szellemének megfelelő állami alkotmányok és törvények al­kotását, és ezek alkalmazását. A 16. cikk egyértelműen rögzíti: a nagykorú férfiaknak és nőknek joguk van házassá­got kötni, de csak a házasulan­dók szabad és teljes beleegye­zésével; a férfiaknak és a nők­nek a házasság tekintetében egyenlő jogaik vannak; továb­bá, hogy a család a társadalom természetes és alapvető közös­sége, jogosult tehát a társada­lom és az állam védelmére. Hogyan érintette családotokat a világháború rombolása, hogyan tudták felmenőinek megőrizni az emberi méltóságba vetett bizal­mukat? Az emberi jogok milyen megsértéséről tudtak rokoni, ba­ráti, ismerősi keretökben? Az Emberi Jogok Egyete­mes Nyilatkozata az emberi értelmet és lelkiismeretet te­kinti a jogok alapjának. Hivat­kozik az ember méltóságára, e méltóság forrásáról azonban nem tesz említést. A korunk­ban terjedő erkölcsi relativiz­mus tagadja azonban, hogy az emberre vonatkozó bár­mely általános igazság meg­fogalmazható lenne, ez pedig maga után vonja a házasság és a család igazságának taga­dását is. A jog és a törvények alapjául a közmegegyezést te­kintik, azt tartják általános ér­vényűnek, amit a többség jó­váhagy. Az igazság így attól függ, amit a többség akar. Azok, akik tagadják az objek­tív erkölcsi igazság létét, megvesztegetéssel, manipu­lációval, erőszakkal rákény­­szeríthetik akaratukat a dön­téshozó testületekre, és de­mokratikus úton szentesítik az áligazságokat; így jöhetnek létre olyan törvények, ame­lyek emberek csoportjaitól megvonják a legalapvetőbb jogot, az élethez való jogot, és engedélyezik az abortuszt és az eutanáziát; így történhet meg, hogy egyesek önkénye­sen dönthetnek nemi hovatar­tozásukról, vagy hogy egyne­mű párok olyan jogokat köve­telhetnek maguknak, ame­lyek csak a társadalom egé­szének javát szolgáló házas­párokat illetnek meg. Az ilyen jogok emberi jogok közé való beemelése súlyos tévedés, és ellentmond az emberi termé­szet igazságának. A döntések­­alapja nem lehet időleges és változékony »többségi« véle­mény, hanem csak egy objek­tív erkölcsi törvény elfogadá­sa, amelyben az emberi szív­be írt »természeti törvény« az irányadó a polgári törvény számára. Amikor a kollektív lelkiismeret tragikus elhomá­­lyosodása miatt a szkepticiz­mus odáig ért, hogy kétségbe vonja az erkölcsi törvény alapvető elveit is, maga a de­mokratikus berendezkedés rendül meg alapjaiban, és az ellentétes érdekek gyakorlati szabályozásának puszta me­chanizmusává silányul." (Evangelium vitae, 70.) Hogyan tudjátok gyermekei­teket az objektív erkölcsi törvé­nyek tiszteletére nevelni? Ho­gyan tudjátok az erkölcsi alapot nélkülöző, „többségi" határoza­tok okozta erkölcsi és anyagi ká­rokat kivédeni? Minthogy az 1948-as nyi­latkozat korántsem tökéletes, szükséges és fontos a tovább­fejlesztése. Tudjuk, hogy az ember méltósága ad alapot jo­gainak, fontos tehát kimonda­nunk az igazságot: e méltóság alapja teremtettségünk, az, hogy Isten a saját képmására teremtett mindnyájunkat. A jogoknak a teljes embert kell tekinteniük, vagyis a sze­mélyt, a test, lélek és szellem egységét. Nagy hiba az em­bert aszerint megítélni, amit produkál, és nem aszerint, aki. Az ember szabad és érte­lemmel bír, a világban él, tér­ben és időben a világhoz tar­tozik, de meg is haladja azt - végső hivatása nem e világi. Meg tudja különböztetni a jót és a rosszat, mert van igazság, és így az emberi jogoknak a jót kell támogatniuk. Az em­beri jogok azt sem hagyhatják figyelmen kívül, hogy az em­ber közösségi lény, az emberi­ség nem egymástól független egyedekből áll. Arisztotelész mondta: az emberi élet a csa­ládi közösségben kezdődik, ez a legmegfelelőbb hely az embernek mint személynek. A nyilatkozat értékes kiegé­szítése II. János Pál pápától származik. 1983-ban megje­lentette a Családjogi Chartát. Ennek első mondata: „Az em­beri jogoknak alapvetően fon­tos társadalmi dimenziói van­nak, amelyek a családban jut­nak kifejezésre." Hogyan érvényesül családo­tokban kicsik, nagyok, fiatalok és öregek, gyerekek és szülők emberi méltósága? Hogyan szolgálhat­játok más családok javát, miként mozdíthatjátok elő a közjót? A keresztény ember tör­vénytisztelő, szeret törvényes rendben élni. Az állami törvé­nyeknek az a feladata, hogy a közjót szolgálják, védelmez­zék az emberek alapjogait, tá­mogassák a társadalmi békét és a közerkölcsöt. Igazságtala­nok viszont azok a törvények, amelyek kizárólag az embe­rek személyes vagy magán­életére vonatkoznak, mert e területen az állam nem illeté­kes. „Az életnek egyetlen te­rületén sem helyettesítheti a polgári törvény a lelkiismere­tet, sem olyan szabályokat nem diktálhat, melyek kívül esnek illetékességi körén." (Evangelium vitae, 71.) Ugyan­csak igazságtalanok azok a törvények, amelyek a közjó el­len irányulnak, például sértik a szabadságjogokat, ellene hatnak a közbiztonságnak. Nem elfogadhatók azok a tör­vények sem, amelyek nem jo­­gyan szabályos úton jöttek lét­re, valamint azok, amelyek a polgárok terheit vagy támoga­tásukat igazságtalan kritériu­mok alapján állapítják meg. Soroljatok fel néhány olyan törvényt, amely ellenkezik a ke­resztény erkölcsi elvekkel! Ho­gyan tudjátok gyermekeiteket törvény­tiszteletre, ugyanakkor a helyes erkölcsi magatartásra ne­velni? Az Emberi Jogok Egyete­mes Nyilatkozatának alkotói a közjót akarták szolgálni, az egész emberiség javát. A nyi­latkozat megújítására két el­lentétes irányzattal találko­zunk: az egyik a „konszenzu­sos" megoldásokat támogatja, azaz pillanatnyi csoportérde­keket próbál érvényesíteni, a másik az igaz értékekért száll síkra, a személy méltóságát, a teljes embert akarja szolgálni. Életünkkel és példánkkal se­gítsük ezt az irányzatot ér­vényre jutni, hiszen ezzel sa­ját családunkat is erősítjük! (Levelem kiegészítéseként fi­gyelmetekbe ajánlom az MKPK Boldogabb családokért című körlevele 2. pontját.) Bíró László, az MKPK családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Next