Új Ember, 2020 (76. évfolyam, 1-52. szám)
2020-09-27 / 39. szám
2020. szeptember 27 Egyház Ufímíe^ 3 (Folytatás az 1. oldalról.) A szentmise elején az apostoli nuncius röviden összefoglalta, mi a lényege a pallium fölhelyezésének. Utalt arra, hogy a pallium a nyájat szimbolizálja, amely a Jó Pásztort követi, aki megkeresi az elveszett juhokat, a vállára veszi őket és megvédi az ellenségtől. A metropolita, akire fölhelyezik a palliumot, a Szentatyával közösségben végzi szolgálatát. Michael August Blume imádkozott azért, hogy érseki szolgálata során Udvardy György minél több „elveszett bárányt" vezessen el Krisztushoz. Ferenc pápa 2015. január 12-ei levelében rendelte el, hogy az érsekek a korábbi szokásnak megfelelően jelen legyenek Rómában a palliumok megáldásának szertartásán, ám a palliumok fölhelyezésére ne ekkor kerüljön sor. (Sajnos a járványhelyzet miatt Udvardy György érsek az idei római szertartáson nem vehetett részt.) A palliumot az új érsekre az illetékes egyházmegyékben helyezik föl, a helyi egyház és sajátos módon a szuffragáneus egyházmegyék püspökei, valamint az őket elkísérő hívek jelenlétében. Michael August Blume szavai után Udvardy György érsek a nuncius elé térdelt, elmondta a Hitvallást, majd a kezét az evangéliumoskönyvre helyezve esküt tett, amely a pápához és az Egyházhoz való hűségéről és pásztori hivatásáról, szolgálatáról szólt. Ezután Magyarország apostoli nunciusa fölhelyezte Udvardy Györgyre a palliumot. A veszprémi érsek az ige liturgiájában elhangzott, Szent Jánostól vett evangéliumi részletből (Jn 21,15-17) kiindulva Jézus és Péter párbeszédének kulcsmondataira építette szentbeszédét: Péter, szeretsz engem? - Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek." Homíliájában az érsek elmondta: „Arra készültünk, hogy az egyházmegyék papsága és a hívek együtt tudnak ünnepelni. Erre az ismert körülmények miatt a tervezett módon nem kerülhetett sor. Örülök meghívott vendégeinknek, ők képviselik a világi Krisztus-hívőket. Mégis, ezzel együtt is mondhatom, sajátos találkozás ez nekünk, papoknak, hasonlatos ahhoz, amit az apostolok éltek meg, amikor a Galileai-tó partján találkoztak Jézussal a föltámadása után. A Föltámadottal találkozunk mi, tanítványok. Talán most, ebben az ünnepi szentmisében is részesei lehetünk a föltámadott Krisztus gondoskodásának, amivel akkor, ott tüzet rakott és ennivalót készített az övéinek. Isten rendezte, hogy most így tudjunk ünnepelni: tanít és ünneplésre segít bennünket ez az esemény. Jézus azt mondja: életemet adom a juhokért. És ezt az új gondolatot bízza az apostolaira. Szeretsz-e engem? Szeretsz-e úgy, ahogyan én a népemet? Mert azt akarom, hogy általad tudjam gyakorolni pásztori mivoltomat. A pallium fölhelyezése ezt a kérdést és ezt a választ teszi dinamikussá. Nem csak most, ebben a pillanatban, hanem szolgálatom minden napján, minden döntésemben. Most, ebben az ünnepi pillanatban az én személyes válaszom ez: szeretlek. Szeretlek, és ez azt jelenti, szeretni akarlak. Ez nem kibúvó, nem egy lehetőség, nem gyengíti a »szeretlek« kifejezést, hanem a Fiú magatartását tárja elénk. A Fiúét, aki mindvégig szereti az Atyát. Akinek minden akarata, gondolata az, hogy az Atya akarata megvalósuljon. Akarlak szeretni, Uram! Akarlak készséggel, növekedéssel, akarlak kereszttel szeretni. Szeretlek, Uram! Ez azt jelenti, hogy szolgálom a kicsinyeket, tanulni akarok tőlük. És szolgálni akarom az egységet: Ferenc pápával, a nuncius úrral - hiszen számunkra ő képviseli legfőbb vezetőnket, a pápát -, a püspökökkel, a metropólia püspökeivel. Az egységet akarom szolgálni a népben, a papságban, a szentségek rendjében és a tanítás fegyelmében. Hivatásunk a szentségre szól, és nekem, a pásztornak, ezt a szentséget kell szolgálnom a mindennapok konkrét valóságában. Ferenc pápa ebben a pásztori szolgálatban kiemeli az állandó imádság nélkülözhetetlenségét. Szeretném, hogy mi, püspökök, papok váljunk az imádság embereivé. Szolgálni akarom pásztorként önmagamban, bennetek, a ránk bízott hívekben az állandó megkülönböztetés kegyelmének befogadását. Hogy lássuk, mi az, ami jó, mi az, ami rossz. Fontos, hogy a Szentlélek erejével jussunk el a megkülönböztetésre. Éberen figyelni kell, mit kíván az ember, s legfőképpen, hogy mit kíván az Atya. Arra figyelmeztet bennünket Ferenc pápa, hogy türelmesen hordozzuk egymást. Az indoklása pedig ez: aki türelmes, aki elnyeri a békességet a Szentlélekben, valójában az hűséges az emberhez. Ezt az isteni türelmet, ezt az emberhez való hűséget akarjuk, akarom szolgálni. A pásztori mivolt ugyanakkor az öröm és a derű szolgálatát is jelenti. Hányszor és hányszor tűnik úgy, hogy az eredménytelenségben, az értelmetlen és fölöslegesnek látszó tevékenységek közepette kiszökik az öröm a lelkünkből és a kezeink közül. Pedig öröm nélkül nem lehet örömhírt hirdetni és elhitetni a ránk bízottakkal, hogy van tiszta forrás, jó legelő, biztonság Istenben, igazság, értelem és értelmes küzdés. Csak örömmel és reménnyel hirdethetjük ezt" - hangsúlyozta az érsek. A szentmise végén Udvardy György így biztatott: Isten, a Jó Pásztor az életre vezet minket, fogadjuk kegyelmét örömmel. A szertartáson a főszékesegyház kórusa énekelt, hangszeres kísérettel és Zsilinszky Cecília vezényletével. K. L. Fotó: Merényi Zita A szeretet köteléke, az egység jele Fölhelyezték a galliumot Udvardy György érsekre A városért és közösségeinek megújulásáért, egymásért imádkoztak a katolikus hívek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) eredetileg tervezett időpontjában a szegedi Szent József-templomban. Az egy héten át tartó szentségimádás zárónapján, szeptember 20-án Kiss-Rigó László megyéspüspökkel együtt ünnepelték, hogy az eltelt 168 órában együtt ajánlhatták fel imáikat az Úrnak. Vajon lesznek-e százhatvannyolcan? Vannak-e Szegeden sokan, akik imádkozni szeretnének a városukért és közösségük megújulásáért? Az Adoratio csoport, valamint az oktatási és a pasztorális helynökség szeptember 13. és 20. között 168 órás szentségimádásra hívta a plébániai közösségek, iskolák, szerzetesrendek, baráti társaságok, családok, lelkiségi mozgalmak tagjait. Nem egyesek maratoni imáját kérték, hanem azt, hogy a közösségekhez tartozó hívők töltsenek egy-egy órát a Szent József-templomban a kihelyezett Oltáriszentség előtt. Vasárnap estig bárki bekapcsolódhatott az imába, templom nyitott ajtókkal várata a betérőket. Érkeztek is egész héten át a hívők. „Még az éjszakai és a hajnali idősávokban is húszharminc ember imádkozott a templomban" - mondja Gyuris Galért, az egyik főszervező. „Néhány nap múlva Jézus ismét bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. És olyan sokan gyűltek össze, hogy nem volt már hely még az ajtó előtt sem." (Mk 2, 1-2) Ez a kép jelent meg Serfőző Levente, a kezdeményezés másik főszervezője gondolataiban, amikor esténként ellátogatott a szentségimádásra. „Jézus betért Szegedre, és mi egyre többen jöttünk el hozzá" - fogalmaz. A hét zárómiséje hálaadás volt azért, hogy megvalósulhatott ez a 168 órán át tartó ima az Eucharisztia körül. Kiss-Rigó László volt a szentmise főcelebránsa és szónoka, Serfőző Levente oktatási helynök és a házigazda jezsuita atyák koncelebráltak. Az asszisztencia tagjai között ott voltak a Szent Gellért Szeminárium papnövendékei is. Az eredeti tervek szerint „ma fejeződne be a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, amelynek hetét szentségimádással töltöttük. Hálát adunk érte, és azért is, hogy az Eucharisztia ünneplésére mindennap lehetőségünk van" - köszöntötte a püspök az egybegyűlteket. A főpásztor az evangéliumról tanított, s ehhez a bencés Regula egyik bölcsességét hívta segítségül, amelyre a Pannonhalmi Főapátság egyik bora, a Hemina is utal. Az evangéliumban a szőlőmunkások azon méltatlankodnak, hogy a reggel óta dolgozók is ugyanannyi bért kapnak, mint a később munkába állók. A Regulában pedig ezt olvassuk: „Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg amúgy, (...) és eszerint minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor." A szőlősgazda megadja, amit ígért, a munkások jó bért kapnak a fáradozásaikért. Miért nem tud az ember örülni annak, hogy neki is jó fizetségben van része, és más is jól jár? Jézus ugyanis mindenkit meghív, megszólít. Aki meghallja a hívását, és válaszol, akiben megvan a jó szándék, azt elvezeti az élet céljához, és nemcsak az igazságosság szerint neki járó mértékben, hanem jóval afölött részesíti szeretetben, gazdagságban. Mint tudjuk, a homina bor sem pontos mértékegység, hanem személyre szabott mennyiség. Mindenkinek annyi, amennyi felemeli, megvidámítja, erővel, kreativitással ajándékozza meg, bölccsé és boldoggá teszi. „Isten végtelenül gazdagon megjutalmazza az üdvözülő embert, akit az az érzés tölt be, hogy megkapta Istentől mindazt a jót, amit befogadni képes. Isten gondolkodását kell megértenünk, aki Krisztusban egészen közel kerül hozzánk, és párbeszédet kezd velünk, magához emel minket" - zárta beszédét Kiss-Rigó László. A 168 órán át tartó szentségimádás véget ért, de Serfőző Levente azzal búcsúzott, hogy lesz folytatás. Bejelentette, hogy a jövőben a hétfői adoráció nem ér véget éjfélkor, mint eddig, hanem 24 órásra bővül. „A szemünk előtt pedig ott lebeg, hogy folyamatossá tesszük a 168 órás szentségimádást" - tette hozzá. Az eucharisztikus kongresszus eredeti időpontjára tervezett szentségimádást augusztus elején hirdették meg, és a hónap közepére már megtelt az idősávok kétharmada. Az volt a fontos számunkra, hogy valamiképpen továbbvigyük az előző három év készületét, amikor találkozókkal, imaalkalmakkal, a szentségimádás iskolájával és eucharisztikus lelkinappal igyekeztünk közelebb kerülni az Eucharisztiához. Mindez sok erőt öntött belénk. Úgy gondoltuk, nem mehetünk el tétlenül amellett a hét mellett, amely a NER időpontja lett volna, ha nem szól közbe a világjárvány. Ki akartuk fejezni valahogyan, hogy itt vagyunk, és továbbra is készülünk az eseményre. Azt tapasztaltuk, hogy megmozdult Szeged, és megnyilvánult, hogy a hírekben ott él a vágy a szentségimádás iránt, megvan bennük az akarat, hogy találkozzanak a városba betért Jézussal - fogalmazott Serfőző Levente. Azt is elmondta, hogy ő a városért, „Szeged pünkösdjéért" imádkozott, mert szükség van a kegyelemre ahhoz, hogy a sok-sok közösség és lelkiségi mozgalom a kegyelem ajándékának köszönhetően képessé váljon az együtt gondolkodásra, az együttműködésre. Gyuris Gellért így foglalta össze az egyhetes esemény tapasztalatait: „Többen jöttek, mint reméltük. Valamit elindított az Úristen Szegeden. Egy héten keresztül folyamatosan ott voltunk az Eucharisztia körül. Ez a forrásunk, amiben megmerítkezhetünk. És az Oltáriszentség előtt nemcsak mi, hívők vagyunk együtt, hanem Jézus is velünk van." Trauttwein ÉvaFotó: Lambert Attila Egy héten át az Eucharisztia körül Szeged pünkösdjéért imádkoztak