Új Ember, 2020 (76. évfolyam, 1-52. szám)

2020-09-27 / 39. szám

2020. szeptember 27 Egyház Ufímíe^ 3 (Folytatás az 1. oldalról.) A szentmise elején az apos­toli nuncius röviden összefog­lalta, mi a lényege a pallium fölhelyezésének. Utalt arra, hogy a pallium a nyájat szim­bolizálja, amely a Jó Pásztort követi, aki megkeresi az elve­szett juhokat, a vállára veszi őket és megvédi az ellenség­től. A metropolita, akire fölhe­lyezik a palliumot, a Szent­atyával közösségben végzi szolgálatát. Michael August Blume imádkozott azért, hogy érseki szolgálata során Udvardy György minél több „elveszett bárányt" vezessen el Krisztus­hoz. Ferenc pápa 2015. január 12-ei levelében rendelte­­ el, hogy az érsekek a korábbi szokásnak megfelelően jelen legyenek Rómában a palliu­­mok megáldásának szertartá­sán, ám a palliumok fölhelye­zésére ne ekkor kerüljön sor. (Sajnos a járványhelyzet miatt Udvardy György érsek az idei római szertartáson nem vehe­tett részt.) A palliumot az új érsekre az illetékes egyházme­gyékben helyezik föl, a helyi egyház és sajátos módon a szuffragáneus egyházmegyék püspökei, valamint az őket el­kísérő hívek jelenlétében. Michael August Blume sza­vai után Udvardy György ér­sek a nuncius elé térdelt, el­mondta a Hitvallást, majd a kezét az evangéliumos­­könyvre helyezve esküt tett, amely a pápához és az Egy­házhoz való hűségéről és pásztori hivatásáról, szolgála­táról szólt. Ezután Magyaror­szág apostoli nunciusa fölhe­lyezte Udvardy Györgyre a palliumot. A veszprémi érsek az ige li­turgiájában elhangzott, Szent Jánostól vett evangéliumi részletből (Jn 21,15-17) kiin­dulva Jézus és Péter párbe­szédének kulcsmondataira építette szentbeszédét: Pé­ter, szeretsz engem? - Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek." Homíliájában az érsek el­mondta: „Arra készültünk, hogy az egyházmegyék pap­sága és a hívek együtt tudnak ünnepelni. Erre az ismert kö­rülmények miatt a tervezett módon nem kerülhetett sor. Örülök meghívott vendége­inknek, ők képviselik a világi Krisztus-hívőket. Mégis, ezzel együtt is mondhatom, sajátos találkozás ez nekünk, papok­nak, hasonlatos ahhoz, amit az apostolok éltek meg, ami­kor a Galileai-tó partján talál­koztak Jézussal a föltámadása után. A Föltámadottal találko­zunk mi, tanítványok. Talán most, ebben az ünnepi szent­misében is részesei lehetünk a föltámadott Krisztus gondos­kodásának, amivel akkor, ott tüzet rakott és ennivalót ké­szített az övéinek. Isten rendezte, hogy most így tudjunk ünnepelni: tanít és ünneplésre segít bennünket ez az esemény. Jézus azt mondja: életemet adom a juhokért. És ezt az új gondolatot bízza az apostolai­ra. Szeretsz-e engem? Sze­retsz-e úgy, ahogyan én a né­pemet? Mert azt akarom, hogy általad tudjam gyakorol­ni pásztori mivoltomat. A pallium fölhelyezése ezt a kérdést és ezt a választ teszi dinamikussá. Nem csak most, ebben a pillanatban, hanem szolgálatom minden napján, minden döntésemben. Most, ebben az ünnepi pillanatban az én személyes válaszom ez: szeretlek. Szeretlek, és ez azt jelenti, szeretni akarlak. Ez nem kibúvó, nem egy lehető­ség, nem gyengíti a »szeret­lek« kifejezést, hanem a Fiú magatartását tárja elénk. A Fiúét, aki mindvégig sze­reti az Atyát. Akinek minden akarata, gondolata az, hogy az Atya akarata megvalósuljon. Akarlak szeretni, Uram! Akar­lak készséggel, növekedéssel, akarlak kereszttel szeretni. Szeretlek, Uram! Ez azt je­lenti, hogy szolgálom a kicsi­nyeket, tanulni akarok tőlük. És szolgálni akarom az egysé­get: Ferenc pápával, a nuncius úrral - hiszen számunkra ő képviseli legfőbb vezetőnket, a pápát -, a püspökökkel, a metropólia püspökeivel. Az egységet akarom szolgálni a népben, a papságban, a szent­ségek rendjében és a tanítás fegyelmében. Hivatásunk a szentségre szól, és nekem, a pásztornak, ezt a szentséget kell szolgál­nom a mindennapok konkrét valóságában. Ferenc pápa ebben a pász­tori szolgálatban kiemeli az állandó imádság nélkülözhe­tetlenségét. Szeretném, hogy mi, püspökök, papok váljunk az imádság embereivé. Szol­gálni akarom pásztorként ön­magamban, bennetek, a ránk bízott hívekben az állandó megkülönböztetés kegyelmé­nek befogadását. Hogy lás­suk, mi az, ami jó, mi az, ami rossz. Fontos, hogy a Szentlé­lek erejével jussunk el a meg­különböztetésre. Éberen fi­gyelni kell, mit kíván az em­ber, s legfőképpen, hogy mit kíván az Atya. Arra figyelmeztet bennün­ket Ferenc pápa, hogy türel­mesen hordozzuk egymást. Az indoklása pedig ez: aki tü­relmes, aki elnyeri a békessé­get a Szentlélekben, valójában az hűséges az emberhez. Ezt az isteni türelmet, ezt az em­berhez való hűséget akarjuk, akarom szolgálni. A pásztori mivolt ugyanak­kor az öröm és a derű szolgá­latát is jelenti. Hányszor és hányszor tűnik úgy, hogy az eredménytelenségben, az ér­telmetlen és fölöslegesnek lát­szó tevékenységek közepette kiszökik az öröm a lelkünkből és a kezeink közül. Pedig öröm nélkül nem le­het örömhírt hirdetni és elhitet­ni a ránk bízottakkal, hogy van tiszta forrás, jó legelő, biztonság Istenben, igazság, értelem és ér­telmes küzdés. Csak örömmel és reménnyel hirdethetjük ezt" - hangsúlyozta az érsek. A szentmise végén Ud­vardy György így biztatott: Is­ten, a Jó Pásztor az életre ve­zet minket, fogadjuk kegyel­mét örömmel. A szertartáson a főszékes­egyház kórusa énekelt, hang­szeres kísérettel és Zsilinszky Cecília vezényletével. K. L. Fotó: Merényi Zita A szeretet köteléke, az egység jele Fölhelyezték a galliumot Udvardy György érsekre A városért és közösségei­nek megújulásáért, egymásért imádkoztak a katolikus hívek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) eredetileg tervezett időpontjában a sze­gedi Szent József-templomban. Az egy héten át tartó szentség­­imádás zárónapján, szeptem­ber 20-án Kiss-Rigó László me­gyéspüspökkel együtt ünne­pelték, hogy az eltelt 168 órá­ban együtt ajánlhatták fel imá­ikat az Úrnak. Vajon lesznek-e százhatvan­­nyolcan? Vannak-e Szegeden sokan, akik imádkozni szeret­nének a városukért és közössé­gük megújulásáért? Az Adora­­tio csoport, valamint az oktatási és a pasztorális helynökség szeptember 13. és 20. között 168 órás szentségimádásra hívta a plébániai közösségek, iskolák, szerzetesrendek, baráti társasá­gok, családok, lelkiségi mozgal­mak tagjait. Nem egyesek maratoni imáját kérték, hanem azt, hogy a közösségekhez tartozó hívők töltsenek egy-egy órát a Szent József-templomban a ki­helyezett Oltáriszentség előtt. Vasárnap estig bárki bekap­csolódhatott az imába, templom nyitott ajtókkal vár­a­ta a betérőket. Érkeztek is egész héten át a hívők. „Még az éjszakai és a hajnali idősávokban is húsz­harminc ember imádkozott a templomban" - mondja Gyu­ris Galért, az egyik főszerve­ző. „Néhány nap múlva Jézus ismét bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. És olyan sokan gyűltek össze, hogy nem volt már hely még az ajtó előtt sem." (Mk 2, 1-2) Ez a kép jelent meg Serfő­ző Levente, a kezdeményezés másik főszervezője gondola­taiban, amikor esténként ellá­togatott a szentségimádásra. „Jézus betért Szegedre, és mi egyre többen jöttünk el hoz­zá" - fogalmaz. A hét zárómiséje hálaadás volt azért, hogy megvalósul­hatott ez a 168 órán át tartó ima az Eucharisztia körül. Kiss-Rigó László volt a szent­mise főcelebránsa és szónoka, Serfőző Levente oktatási hely­­nök és a házigazda jezsuita atyák koncelebráltak. Az as­­­szisztencia tagjai között ott voltak a Szent Gellért Szemi­nárium papnövendékei is. Az eredeti tervek szerint „ma fejeződne be a Nemzet­közi Eucharisztikus Kongres­­­szus, amelynek hetét szentség­­imádással töltöttük. Hálát adunk érte, és azért is, hogy az Eucharisztia ünneplésére min­dennap lehetőségünk van" - köszöntötte a püspök az egy­begyűlteket. A főpásztor az evangélium­ról tanított, s ehhez a bencés Regula egyik bölcsességét hív­ta segítségül, amelyre a Pan­nonhalmi Főapátság egyik bo­ra, a Hemina is utal. Az evangéliumban a szőlő­munkások azon méltatlan­­kodnak, hogy a reggel óta dolgozók is ugyanannyi bért kapnak, mint a később mun­kába állók. A Regulában pedig ezt olvassuk: „Kinek-kinek sa­ját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg amúgy, (...) és eszerint min­den egyesnek elég lesz napjá­ban egy hemina bor." A sző­lősgazda megadja, amit ígért, a munkások jó bért kapnak a fáradozásaikért. Miért nem tud az ember örülni annak, hogy neki is jó fizetségben van része, és más is jól jár? Jé­zus ugyanis mindenkit meg­hív, megszólít. Aki meghallja a hívását, és válaszol, akiben megvan a jó szándék, azt elve­zeti az élet céljához, és nem­csak az igazságosság szerint neki járó mértékben, hanem jóval afölött részesíti szeretet­­ben, gazdagságban. Mint tud­juk, a homina bor sem pontos mértékegység, hanem sze­mélyre szabott mennyiség. Mindenkinek annyi, amennyi felemeli, megvidámítja, erő­vel, kreativitással ajándékozza meg, bölccsé és boldoggá te­szi. „Isten végtelenül gazdagon megjutalmazza az üdvözülő embert, akit az az érzés tölt be, hogy megkapta Istentől mind­azt a jót, amit befogadni ké­pes. Isten gondolkodását kell megértenünk, aki Krisztusban egészen közel kerül hozzánk, és párbeszédet kezd velünk, magához emel minket" - zárta beszédét Kiss-Rigó László. A 168 órán át tartó szent­­ségimádás véget ért, de Serfő­ző Levente azzal búcsúzott, hogy lesz folytatás. Bejelentet­te, hogy a jövőben a hétfői adoráció nem ér véget éjfélkor, mint eddig, hanem 24 órásra bővül. „A szemünk előtt pe­dig ott lebeg, hogy folyama­tossá tesszük a 168 órás szent­­ségimádást" - tette hozzá. Az eucharisztikus kong­resszus eredeti időpontjára tervezett szentségimádást au­gusztus elején hirdették meg, és a hónap közepére már megtelt az idősávok kéthar­mada. Az volt a fontos szá­munkra, hogy valamiképpen továbbvigyük az előző három év készületét, amikor találko­zókkal, imaalkalmakkal, a szentségimádás iskolájával és eucharisztikus lelkinappal igyekeztünk közelebb kerülni az Eucharisztiához. Mindez sok erőt öntött belénk. Úgy gondoltuk, nem mehetünk el tétlenül amellett a hét mellett, amely a NER időpontja lett volna, ha nem szól közbe a vi­lágjárvány. Ki akartuk fejezni valahogyan, hogy itt vagyunk, és továbbra is készülünk az eseményre. Azt tapasztaltuk, hogy megmozdult Szeged, és megnyilvánult, hogy a hírek­ben ott él a vágy a szentség­imádás iránt, megvan bennük az akarat, hogy találkozzanak a városba betért Jézussal - fo­galmazott Serfőző Levente. Azt is elmondta, hogy ő a vá­rosért, „Szeged pünkösdjéért" imádkozott, mert szükség van a kegyelemre ahhoz, hogy a sok-sok közösség és lelkiségi mozgalom a kegyelem aján­dékának köszönhetően képes­sé váljon az együtt gondolko­dásra, az együttműködésre. Gyuris Gellért így foglalta össze az egyhetes esemény ta­pasztalatait: „Többen jöttek, mint reméltük. Valamit elindí­tott az Úristen Szegeden. Egy héten keresztül folyamatosan ott voltunk az Eucharisztia körül. Ez a forrásunk, amiben megmerítkezhetünk. És az Ol­táriszentség előtt nemcsak mi, hívők vagyunk együtt, hanem Jézus is velünk van." Trauttwein Éva­Fotó: Lambert Attila Egy héten át az Eucharisztia körül Szeged pünkösdjéért imádkoztak

Next